Egy barátnőnk temetésén
| Csak azt szeretném elmondani, hogy |
| mégis mi temettünk. Egyik szemed |
| a napot kereste, másik, a bal, |
| félig húnyva maradt. Ujjad közé |
| fagyöngyöt tettem s fenyőt. Délután |
| vittek ki. Sár volt, borus ég. Ahogy |
| régi baráti koporsók előtt |
| te álltál egykor, úgy volt minden, úgy |
| álltunk előtted mi. Rák s drótsövény |
| kettős kínjából szabad ég alá, |
| keresztek közé mentettünk, halott. |
| Míg sírodnál imádkozott a pap, |
| légiharc folyt – mit bántuk?! –: repülők |
| köröztek a magasban, s messziről, |
| nem is messziről, éles, gyors, kemény |
| robajokkal morgott a láthatár, |
| Buda ostroma. Köröttünk akár |
| márciust is játszhatott volna a |
| langyos december: barna, szürke, zöld |
| dombok s lejtők borzongtak, fasorok, |
| itt-ott még lomb is, s végül egy kevés |
| alkonyi nap jött s madárcsivogás. |
| Koporsódra öt kapa húzta már |
| a földet, nőtt, magasodott a sír, |
| és ahogy ott álltam, két férfi és |
| két nő között, egyszerre mind, ami |
| csak voltál, a hosszú huszonöt év, |
| mióta ismertelek, vágyaid, |
| vereségeid, tervek, örömök, |
| munkák és utazások és a vég, |
| a komor vég, mindnyájunk vége, ez, |
| s ki tudja, mi még, mind egyszerre úgy |
| összefutott, egész életed úgy |
| rám súlyosult, és mint szemet a könny, |
| úgy fojtotta fuldokló szívemet, |
| hogy egy nagy percig csak mint eszközöd, |
| csak mint tartályod éltem: szemeim |
| helyetted néztek körül eget és |
| földet még egyszer mélyre inni, nagy |
| sóhajomat te sóhajtottad és |
| a merülő pillanatban agyam |
| s minden porcikám s minden idegem |
| bizonyára üzent még valamit, |
| átkiáltott még hozzád valamit, |
| amit már mi se tudtunk. Ez a perc |
| volt az igazi búcsú! Azután |
| már csak intéztem a dolgokat, a |
| kötelező tennivalókat, és |
| most, két nap mulva, már csak emberi |
| fájdalommal mondom el, versben, így, |
| mert másképp nem lehet, távollevő |
| barátaidnak, hogy láttalak és |
| eltemettelek, Lázár Júlia: |
| minden eged e sivár szürkület |
| s e lucskos sárgödör – csak egy csokor |
| fagyöngy hervad a két kezed között, |
| melynek munkája örökre megállt. |
|
|