78.

Névnap

Forduló volt: gyanutlan emlegették
a szót, mely őt is jelölte; de csak
idegenek; reméltem, tán akad
köröttem szív, melyben rezzen az emlék,
vagy lélek, amely tudja, mit szeretnék
(engesztelődjék minden áldozat!):
de nem! – s az én szám is csak másokat
híva hagyta el a fájó keresztnév:
annak neve, aki a legnagyobbat
adta nekem, amit szerelem adhat,
azé, ki sírjából is megdobogtat:
a név, a másnak gyűlölt, becstelen,
az üvegálarc piros szivemen:
a te neved, szegény Erzsébetem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]