66.

Feloldás és fenyegetés

Egy-egy dolog, amiről még beszéltünk,
megvalósúl, s ez meg az elmarad:
tudsz róla, Halott: mégis egyre csak
távolodsz; a sok szörny gond, melyben élünk,
velünk együtt sok drága szenvedésünk
elemészti: mint a szív, ki-kihagy
bennem az érző emlék, ami vagy –
S különben is közelít már a végünk,
a tűnő erő hozza: szeret, érzem,
barátnőd lett megint a feleségem,
hisz mint egy naponkénti temetésen,
úgy részt vesz nyilt gyászomban… Be komor jel,
hogy húszévi kínt s vádat most az old fel,
ami először tebenned fogyott el!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]