55.

Balatonföldvár

Mekkorát nőtt füzes, nád, fű, bokor!
Az idegen villából némi rom
van csak, s mint uj őserdő, lepi gyom,
a kertben, hol (még háborúban) oly
komolytalan kockáztattuk komoly
tisztességünket: ajtón, ablakon
zár volt s redőny, s ma alig jelzi nyom,
hogy boldog szállás volt valamikor.
Neked sincs nyomod. Mint harc dühe itt,
úgy dúltak benned csöndes napjaid:
magam járom rejtekünk útjait.
Rom s bozót mind tele kísértetekkel:
együtt vagy az eltűnt idegenekkel?
Akkor jó itt… Gyom, nőjj be, rom, temess el!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]