48.

Idegen nő egy vitorláson

Kék víz röpűl, csattognak a vitorlák.
Bronz lábadtól vérpiros torkodig
érezlek: nevetsz – csillag-fogaid
szikráznak. Hajad, turbánod kibontják
a nyári szelek: gyönyörű kis ország,
gyönyörű, zárt világ vagy: ahogy itt
vezényelsz, nincs férfi, hogy vágyait
ne hívnád, édes, emberi valóság!
Kék víz s kék ég közt visz a csónakod,
s én közben valakire gondolok.
Be gyönyörű vagy! üde és nyugodt!
Kint nyugodt, de bent tűz, láng, repeső vagy!
Az a valaki – – Te élsz, és erő vagy!…
És elfordulok: bármi vagy, nem ő vagy.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]