Annak neve

Nő voltál, édes? Ember? Sugaras május zengi megint az életet, nászőrűlt erdő. Jártam itt veled, s hugaiddal is, éppily vad tavasz ünnepén, éppígy beleveszve az örök mámorba, s alig lehetett, ami történt, testileg, kevesebb, ha te voltál, ha más, az Egy-Igaz Csoda tolmácsa… Mégis… Gyönyörű bár a roppant ég s a parányi fű, emlékezni mégis be keserű, be koldus-kín ma!… Mert király lehettem, az voltam, az, minddel a szerelemben, – de, hogy veled mi, annak neve nincsen.