345.

Töredék: A tücskökhöz

Bujtok megint a kitavaszodott
földből, jó tücskeim? Isten hozott!
Félévvel Buda ostroma után,
ezerkilencszáznegyvenöt nyarán
nyitottam ki úgy az ablakomat,
hogy a rőtparázs telehold alatt
oly nagyon rátok csodálkoztam. A
ti őrületetek az a muzsika,
az a szörny jókedv, mely ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé
visszahozta, fölépítette a
békét. Másfél éve már! Micsoda
varázs volt az a részeg éjszaka,
az az egy-helyt cikázó kép-zene:
augusztus, kedd, tizennegyedike!…
Másnap kótázni kezdtem… Ti, mire
virradt, zártátok a magatokét;
s lám, az én nótám ma is töredék.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]