Mint a szerelem
| Olyan ez majdnem, egész olyan ez, |
| mint a szerelem. Mos, öblít a szesz, |
| a részeg láng. Mélybíbor trombiták |
| hozzák a lélek örök hajnalát |
| s a tudat a húsnál meztelenebb. |
| Vagy hangos tükör vagyunk? Idegek |
| táj ismerős: zöld-arany mámora |
| ringatott fénynek, árvíznek… Mikor?… |
| Csak az néma volt… Ez meg… Hogy sodor |
| a megállt idő!… Csukódik a szem |
| s álom harsan át érzékeiden, |
| álom, mely tűz-ábrákká alakít, |
| álom, mely lázként tágít, zsugorít, |
| álom, melyben viharként száll veled |
| a tulajdonképp tétlen képzelet, |
| álom, melyben ég s föld zeng s tündököl |
| és egész testünk csorduló gyönyör. |
|
|