248.

Mikes

Az ellenpólus volt a Doktor Úr,
Mikes Lajos. Fáradhatatlanúl
hozta aktatáskáját: „No, mi baj?”,
s csak ősz bajusza, az ősz kefehaj
s a hulló szemhéj a kék szem fölött
mutatta: sok van évei mögött.
Táskájából könyv, szótár, kézirat,
pénz, vers, szerződés százféle dagadt,
mások ügyei. Gúnyja szeliden
hízott modern nagyképűségeken
(rajtunk)… Ő lett, Kunfi s Berinkey
barátja, az apósom… „Fiai”
később, nyolc-tíz fiatal óriás,
mint apjukra néztek rá: a tudást
és a szivet, a föltétlen szabad
szellemet, a drasztikus-igazat
csodáltuk benne, s mindenekelőtt
– holdkórosak – a nyugodt tetterőt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]