94.

Az első tízperc

De ez későbbi dolog. Amikor
nyilt a tanév, azt hittem, senki oly
idegen nincs még a sok bennszülött
ivadék és civis-gyerek között,
mint én. Mennyi arc! A vidék hada,
kucsmában, szalonnázott. Á a B-t,
lestük a másik osztályt: oda még
lány is járt, magántanuló, Kata,
(orra pisze és rövid a haja:
szenzáció!)… Első tízpercben a
nagy udvaron, ahol a fiukat
bámultam, árván, vad játékukat,
jött valaki, s halkan, objektiven
így szólt hozzám: „Ha nem játszol te sem,
ne nézzük együtt a többieket?”
Megörűltem. Kezeltünk. „A neved?”
„Bay Zoltán.” Szép arca, szeme volt.
Az első barát? Magányom oszolt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]