Sokféle nép

Sokféle népet láttam. Dáridó a magyarnak! A vásáros zsidó titokzatos volt, göndör pájeszét csúfolták, és nevették az eszét. A város végén sátoros cigány – „Vigyázz, még ellop!” mondta az anyám, „kivágja nyelved és úgy kényszerít, hogy koldulj neki!” Nagy, nyurga, szelíd drótostót lépegetett halina- nadrágjában, tündöklő bádogok zörögtek a hátán, üveglapok, csirizes doboz – messzi föld fia, látszott, milyen jól esik neki a leves, amit a négy pénz-hez kapott. De legérdekesebb a köszörűs szerszáma volt, a korong: az a tűz, amely a forgó kőből pattogott, poklot kötött össze és csillagot!