Dinnye az önkéntesek asztalán

Hogy szívta össze ez a dinnye
ezt a sok cukrot, zamatot
abból a rossz földből? Ahogy
szeled, illatával telítve
máris édes a szoba: szinte
felfrissűl az áporodott
levegő és megsúgja, hogy
mit kap mindjárt az ember ínye.
Hogy szívta össze? Tudja isten.
Ahogy én a verseimet.
Szorítsd csak rá az életet:
szörnyű okos tud lenni minden!
Szűrő kell, s a szenny fínomúl…
Tessék! Parancsolj, hadnagy úr!
 

(1940)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]