Társadalom

Mintha egy gonosz mese volna,
valami új, modern pokol,
ahol szenny s bűz száll, fortyog, öklend
a felhőkből, a föld alól,
vagy mintha lidérc volna, lázkép,
mely maga is gyötrődik és
amelyet végig kell álmodni,
hogy jöhessen az ébredés:
veszett rágalmak és dühök közt
úgy járok-kelek köztetek,
felebarátaim, ugy élem,
álmodom az életemet:
mindent hallok és látok és csak
borzadni tudok, emberek:
nem hiszem a napot az égen,
nem hiszlek el benneteket.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]