A halottak

Elmult a karácsony, az ujév,
s egy nap, január közepén,
soká játszottunk, a kis Klára,
a hétéves Lóci, meg én,
aztán elfáradtam s ledőltem:
– Csak mulassatok, gyerekek! –
s féltve és irigykedve néztem
elhasználatlan testüket,
féltve, hogy megvénülnek ők is,
irigyen, hogy fiatalok,
s Lóci egyszer csak odajött és
fölém, a falra mutatott,
egy arcképre s egy fehér maszkra
s nagyon komoly volt a szava:
– Milyen kár, – mondta szomorúan –
hogy meghalt szegény nagyapa! –
Hm, nagyapa!… A képre néztem
és elszégyeltem magamat:
de rég nem gondoltunk rá!… Néztem
a mosolyt, ami megmaradt
belőle, a bölcs doktor úr-ból,
Mikes Lajosból, s a szines
kréta foltjait és a gipszet –
s arra gondoltam, hogy mi lesz,
ha majd rám is… és meghatottan
kérdeztem: – Mért kár? – a kicsit.
– Mert… – Mondd csak! – Mert, ha élne, most ő
is küldött volna valamit, –
felelt Lóci. Csalódva néztem
rá: – Ezért szeretted? – Igen. –
– S engem is szeretsz? Engemet mért?
– Mert mindenfélét adsz nekem,
hangzott a magyarázat, és én
eltünődtem, hogy csakugyan:
mennyire egymásra szorúlunk,
kicsik, nagyok… – És mondd, fiam,
mondd csak, mit fogsz csinálni, hogyha
én is itt hagylak titeket?
Ugye nem félsz majd? – Persze, hogy nem,
hisz akkorra már nagy leszek
s már tudni fogok pénzt keresni, –
felelt a gyerek. Öröm és
csalódás bujkált a szivemben
és józan megkönnyebbülés,
mégis tovább tudakozódtam,
feszegetve, hogy azután
hogy lesz, mint lesz… – De akkor is fogsz…?
Mennyit fogsz gondolni reám? –
kérdeztem, mintha már a sírból
szólna valaki odakint:
– Hát annyit, amennyit ti őrá, –
válaszolt a gyerek, s megint
a képre mutatott, s gyanítva,
hogy szava talán sziven üt:
– Látom rajtad, hogy a nagyoknak
nincs ilyesmire idejük, –
tette hozzá… – Te is tudod jól, –
mondta még tárgyilagosan,
s ment vissza a villanymotorhoz,
élvezve, hogy búg, hogy rohan
a kék, piros, zöld s szürke taxi,
hogy fut vadúl a cél felé….
Én visszadőltem a diványra
s csak bámultam magam elé
s a játékra s a két gyerekre,
az eleven időbe… S a
képről megértően mosolygott
le ránk a halott nagyapa.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]