Ellenségeimhez

Az leszek, amivé ti tesztek, ellenségeim, ti neveltek! A hazugság s gazság, amit tűrnöm kell, mind csak kitanít; ti magatok készítitek iszonyú fegyvereimet. Nem vagyok már a régi jámbor, ki félt a saját igazától és hogyha kés szaladt belé, sírt s vérzett, de csak befelé, vér s könny másra kell már nekem s én mindenre emlékezem. Tudod, mit tettél velem… akkor?! Emlékezz, gaz, s irtózz magadtól, irtózz, bitang: bűnöd tovább nőtt a néma éveken át és amit törleszteni kell, már sokakkal számolod el! Hiába az erőd, a pénzed, én több vagyok s messzebbre nézek, még tűrök és még hallgatok, de már nem vagyok rabotok, kínom már nemcsak az enyém, egy egész ország vagyok én. Még várok, még csak készülődöm, akarom, hogy a béke győzzön, de ha kell, a fegyveretek, az fordul már ellenetek: sorsotok lesz, amivé tesztek, vigyázzatok, mert ti neveltek!