Az irígység erdejében

Dsuang Dszi mester erdejében ültem   és szólt az egylábú virág: – Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz,   én állok s nem jutok tovább! Szólt a százlábú: – Irígyeld a kígyót:   annyi lába sincs, mint neked, bordái mégis gyorsabban viszik, mint   az én száz lábam engemet! A kígyó az ég kék szárnyára nézett:   – Óh, szél, – mondta panaszosan – te játszva átsuhansz az óceánon,   s én porban vonszolom magam! A szél rám nézett: – Látás, te legyőzöl,   te szárnyatlan és testtelen! – – Mint engem a gondolat! – mondta búsan   s lehúnyta pilláját a szem. A gondolat már válaszolni készült,   de a szív megelőzte, és én felsírtam, hogy minden elégedetlen   és harc és kétségbeesés; – és szólt Dsuang Dszi: – Hiába, ez a törvény,   ez az irígység erdeje! Élj, küszködj s ne törődj vele, hogy élsz és   halj meg és ne törődj vele!