Vámpirok ellen

Szégyen a test? lealjasít?
Nagyobb szégyen, hogy gyötrődtem miatta
s gyér örömöm parazsait
didergő magányom is oltogatta.
Mért bűn? Ki őrűlt tette azzá?
Senkinek sem ártok vele.
Gyöngeségem engedte nőni harccá:
ez az igazi szégyene.
Mert túlsokat elhittem én,
pedig e harc csak babona,
csak a bosszúvágyó erény
értelmetlen diadala.
Mert vannak ma is vámpirok, irígy
élősdi rémek, ismerem magam, –
s nagyon ránk fér, hogy néha így
imádkozzunk, mindannyian:
Nélkülözések, munka s a halál
nagy tényei között s a félelem
gonosz útján emeld magasra már
becsületes lámpádat, értelem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]