Gyanakvás

Hitetlenebbűl mint Tamás
saját ujjamra is gyanakszom;
hagyjatok el, már ne zavarjon
öröm és semmi látomás.
Én már csak a rosszban hiszek,
s hogy minden mögött ott a rosszabb;
jönnek csapdái uj gonosznak,
csak még nem látja szemetek.
Magány, ki védsz, sorsom magánya,
mozgó buvárruhám, – a lárma
s a tett kivül van rajtad, és
kedv, hit s a többi odakint
oly idegen nekem ma, mint
egy mesterséges tévedés.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]