Lányok a nyárban

Szerelmes nyár! Be szép a siető
lányok
mozgása, a könnyü ruhák
lobogása, az édes
selyem, amikor
strandon, kirándulók
gyepágyán, vagy az utcák
napfürdőjében magánál is édesebb
asszonytestekre tapad!
A józan ész intelmeit
felejti a fiatal éhség
és néha leggonoszabb
gondjai közt a szegény is
játszani kezd: semmit sem akar
s mindent akar
és lelke ugy fut a tarka
villanások után,
ahogy a kis cica fut
a guruló gombolyagért.
Lassan bandukol
a vénség, s ellenségesen
néz körűl, mint
paradicsommadarak között
a szürke veréb,
de a Győzelem
szárnyas istennője se halad
büszkébben, mint ruháinak
repeső diszében a szép nő:
előtte elszorúl a szív,
mögötte ébred a kaland
s kiséretében a bűn is
vonzó lesz, tiszta és erény.
Óh, szent szépség, óh, gondtalan
hancúrozása a nyárnak,
silány örömnek mondhat a bölcs,
és gonosznak az öreg:
a fiatalnak
tetszik a nyár
napfürdőjében a lányok
könnyű mozgása, óh, szerelem,
tőled vár vígaszt és koszorút
a fiatal, aki
tudja, hogy
minden szépség igéret és
élőt csak élő boldogít, –
óh, asszonyok, a fiatal csak azt
érzi, hogy
miattatok és értetek
keserű és édes az élet!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]