Van lelke a pénznek

Van lelke a pénznek! Én tudom,
a büszke arany
jobban fűt, mint a bor, de belül
csupa szégyen és vacogás:
finom esze tudja, miből, milyen
nyomorok árán
gyült össze, érzi, hogy
harc, gyűlölet, vagy leplezett
szemrehányás fogadja mindenütt:
bujna kifelé mindenütt
gazdája zsebéből
s nem kell hozzá panaszos száj
vagy fenyegető tribün,
fél úgyis, vagy legalább
rosszul érzi magát
a szegények közt. Óh, én tudom,
van lelke! s azért menekűl
autón, azért rejtőzik
párnázott-őrzött ajtók mögé,
mert azt hiszi, hogy
lelkiismeretének
füleit betapasztja, szemét
becsukja majd a magány.
Van lelke a pénznek, barátaim! Én
voltam titkára, tudom, hogy
cinkosa bár, orgyilkosa is
a másik pénz,
láttam, mennyire vágyik
a jóság örömeire,
mennyit gyötrődik, amíg
kiirtja magából a szeretetet,
amely mást boldogít,
de őt megölné. – Barátaim,
gondoljatok néha az arany
titkaira, nyugodt becsület,
gondolj a pénz, a nagy pénz
poklára és
sajnáld szegényt!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]