Klió

Mint sortűz repült az utca reggel, –
páncélvonat a szivünk! ugató
kürtök hullámai vittek! – S jaj,
már este van.
Meghaltak a hajnali istenek,
hit, hóbort, ifjuság! – A francia forradalom
csúfosan megbukott, a népjóléti miniszter
másnak ad lakást, szent a béke az atyák
pájesze meg az új borbélylegények között,
és minden oly tündéri és oly csodás,
szinházban rotyog a szórakozás,
örűl a gazdag, örűl a szegény,
egy rongy van, egy rongy van a szíve helyén,
cini-cini, kontra kézből:
kétségtelenül jólét fakad
a kapitalista termelésből.
Mint sortűz repült ez az utca reggel,
s jaj, este van.
Szétlőtték a páncélvonatot, és már
csak a mozireklám hirdeti istennek Apollót.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]