Szökj, lélek!

Vér s hús: sóvárgok, robbanok.
Mit tudsz, Föld? Hát ti, Csillagok? –
Óh, kész a lélek, de gyönge a test!
A gyémánt hajnal kopni kezd.
Minden kéne, de tétován
hányódom kis örömök zátonyán,
zátony magam is, málló kövület:
az erőm, az erőm, jaj, hova lett?
– De hisz még tudsz, még emlékezel:
te az egész világra éhezel
s várod a csodát, mint prédát a pók? –
Óh, tengerek! alkony! büszke hajók!
Friss lányok! pénz! új egek mámora!
Szökj, lélek, indulj, akárhova!
Szökj! merj! halj meg!… Csak ne vergődj tunyán
a gyávaság örök rabpiacán…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]