Örökzöld bánat

Fagyöngy, örökzöld   szomoruság, dicsekszik veled   a havas ág, veled remél és   emlékezik: látja új lombját   s a tavalyit! Üzent a tavasz,   hogy jön megint, és kezd a lélek   mozdulni, mint a rügy a dermedt   kéreg alatt: érzi az első   napsugarat, szétnéz s a halálos   téli napok után már az is   öröme, hogy mint az örökzöld   fagyöngyöt az ág, élőnek látja   a bánatát.