Akkor

Megbántott a hitvány,
a sok idegen gazember,
s azt mondja: nem tudta, mikor.
Nem tudja, hogy éhes voltam,
és ő zabált!
Nem tudja, hogy rongyokban dideregtem
és ő tündéreknek röfögött a bárban!
Nem tudja, hogy én a föld vagyok
és hiába udvarol neki a pénz.
De nem baj. A sátán
piszka az arany:
öklend még tőle a nyomorult!
De akkor
én se fogom tudni,
hogy beleibe tapos az igazság
és koldusnak állítja ki a sarokra
és bosszút áll
és pókokat rak undok szemeibe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]