Átkozd meg a várost és menekülj!
Város
| Házak, paloták, esti fény. |
| Isten mezejéről jövök én. |
|
| Házak, paloták, palotasorok, |
| szépek, büszkék, hatalmasok. |
|
| Házak, paloták, kövek, kövek – |
|
| Házak, paloták, éji fény. |
| Társtalan csavarog a jövevény. |
|
| Házak, paloták, palotasorok, |
| mint kő-hegyláncok, olyanok. |
|
| Kő-hegyláncokban kő-szivek – |
| Mit is vártam én tőletek? |
|
| Házak, paloták, hajnali fény. |
| Lehunyja szemét a jövevény. |
|
| Házak, paloták, palotasorok, |
| szépek vagytok ti, de gonoszok: |
|
| romokat látok, sujtó tüzeket, |
| tornyaitokon az itéletet! |
|
|
Szénásszekér
| Szénásszekér ment át az éjszaka |
| a városon, az utcánkon, fehér |
| holdfényben, – óh hogy felfigyeltek a |
| fülledt házsorok! Hogy nyujtóztak és |
| sóhajtoztak a roncs körúti fák! |
| Szénásszekér ment át a városon. |
| Jött és továbbment: úszott, lebegett |
| az édes szagban, amely vele jött, |
| úszott a fényben, úszott és mesélt – |
| nekem mesélt! Nekem hozta el a |
| falusi holdat, tömzsi tücsköket, |
| lompos komondort, rétet, aratók |
| bőtorkú dalait, mezei nők |
| barna bőrét, ekét és vödröket, |
| cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, |
| hozta magával emlékeimet, |
| utánam hozta kormosderekú |
| bikák szemében az erős napot, |
| a trágyát és az egek árvizét, |
| a záporban felfrissült dombokat, |
| kegyetlen munkát, erőt, szigorú |
| kitartást, – mindent utánam hozott! |
| Visszahozott mindent, s míg áthaladt |
| a villanyfényes, síri városon, |
| az éjszaka körútján: szívdobogva |
| hallgattam, hogy nőnek köröttem a |
| fák, füvek, erdők, s távol ormokon |
| roppant testét végigterítve hogy |
| lélegzik ős álmában a hegyek |
| tölgyhomlokú, bozontos istene. |
|
Hajnal a nagyvárosban
| Piros hajnal, – a város is |
|
| Aszfalt-tükrök az eső után, |
| piros ég millió piros pocsolyán. |
|
| Csöndes a nagy tér, üres és |
| még nem mocskolja ébredés, |
|
| tömeg, zaj, gép, robogó kerekek – |
| Csak én vagyok itt, meg a verebek. |
|
| Borzas verebek csipegetik |
| a kelő nap arany magvait, |
|
| fény-magvak iható aranyát, |
| mellyel a sok piros pocsolyát |
|
| melyet majd csak az ébredés |
|
| a forgalom, üzlet, a szürke szín, |
|
| a pénz… De a reggel, s társa, a dél |
| s a délután még messze henyél, |
|
| messze, valahol a szent Keleten, |
|
| az arany teret, a hajnalit, |
| a nagy fény-, kő- s víz-mozaik |
|
| millió szikráját, és az eget |
| s a kis proletár verebeket, |
|
| kik az éji eső pocsolyáiban |
|
| isszák, eszik, csipegetik |
|
|
Ellentétek
| Gyönyörű alkony az ablakon át. |
| Mennyi fény, mennyi nyomoruság! |
|
| Meghalnék, annyi a vágyam |
| és annyi a szép a világban! |
|
| nézd: minden álmom a porban |
| s én rossz géppé romoltan, |
| mely zörög, csikorog, de tűr, |
|
| a győztes árban, mely dagad |
| roncs életemet, mocskos, sűrü lé, |
| unva görgeti a halál felé. |
|
|
Meghalni ilyen fiatalon
| Éjszaka, fény. Autók suhognak – |
| Tűrök és kopok, mint a gép, |
| és támolygok, mint aki folyton |
| csapdába, ingoványra lép. |
|
| csak egy egyszerű, a szurony. |
|
| fiatal szemmel nézni, hogy |
| hogy pusztulunk rakásra és |
| hogy híznak, híznak a síberek. |
|
| Ki a bűnös? Tán én magam. |
| Ne reményt ígérj, gyűlölet, – |
| erőt adj! az kell!… A jövő |
|
|
Akkor
| s azt mondja: nem tudta, mikor. |
| Nem tudja, hogy éhes voltam, |
| Nem tudja, hogy rongyokban dideregtem |
| és ő tündéreknek röfögött a bárban! |
| Nem tudja, hogy én a föld vagyok |
| és hiába udvarol neki a pénz. |
| öklend még tőle a nyomorult! |
| hogy beleibe tapos az igazság |
| és koldusnak állítja ki a sarokra |
| és pókokat rak undok szemeibe. |
|
Nincs rád időm
| Égből hívsz? Hangod még elér, |
| egy percre fölfigyel bennem a vér, |
| aztán csak régi, sötét dühe zúg, |
|
| Én poklok rabja vagyok, és |
| már nem tudom, mi a pihenés… |
| Te? – Menj… Neked még otthonod az |
|
| te ráérsz, tied a végtelen, |
| pogány mult álmai, csönd, szerelem, |
| te tündér vagy, gyermek, libegő |
|
| óh, szép, szép volna az élet, |
| kis pillém, szállani véled, |
| szabad utakon, föl s alá, |
|
| de rám körutak hegylánca szakadt, |
| Mit akarsz tőlem, égi üzenet? |
|
| Fény, ne gúnyolj! – Én rabszolga vagyok, |
| kötelesség, pénz, hajsza, kín, robot – |
| Meg se érthetsz – – Lepkém, szitakötőm, |
| hagyj el: nincs rád időm! |
|
|
Idegenek
| A szegény ember minek él? |
| Ha jó, se jobb a többinél. |
|
| Ha jó, se különb, ép oly idegen – |
| s mint a gazdag, kinevette szivem! |
|
| Soká azt hittem, fáj neki, |
| hogy társtalanok az örömei, |
|
| s mint másik szegény, társtalan, |
| társának képzeltem magam. |
|
| A szegény ember minek él? |
| Könnyebben elárult a többinél! |
|
| Könnyebben elárult? Fiatal |
| szivem dac lett és zűrzavar, |
|
| gyanakvás, bolond háború. |
|
| Aztán beláttam, más a baj: |
| maga az ember a gyász, a baj, |
|
| maga az Ember, az Egy, az Egyén |
| idegen, ha gazdag, ha szegény. |
|
| mindenki szegény és társtalan: |
|
| külön ideg külön idegek közt, |
| idegen marad az idegenek közt: |
|
| s öli társát vagy áldva félti, – |
| nem érti! nem érti! nem érti! |
|
|
A szörnyeteg városa
| A nagy bérház, ahol lakunk, |
| álmomban láttam: ez a ház |
|
| Koponya, egy gonosz óriásé, |
|
| Ez a ház fej volt valaha: |
| meghalt, de a feje itt maradt |
|
| A vénség egyre töri-nyúzza |
| s mi benne élünk, mint a dögben |
|
| A nagy bérház, ahol lakunk, |
| Mint a halott szörny szeme, villog |
|
| A kapu a száj, a fekete száj, |
|
| s bent, mint a régi sok tekervény, |
| és azt is láttam, hogy születik |
|
| a halottban, halottak helyén |
| láttam magunkat, a régiek |
|
| És elborzadtam: nem csoda, hogy |
| annyi bűnt présel össze, annyi |
|
| hisz féregként nyüzsgünk a multban |
| s folytatjuk a rablást, szégyeneket, |
|
| gyilkos kést, járványt, pénzek és |
| a kihasznált nyomort, amely |
|
| újra éljük a szörnyeteget, |
| s amit csak kitalált, az egész |
|
| Szörnyű álom volt látni, milyen |
| és végig az utcákon a többi |
|
| és sorra nyíltak az óriás |
| s egy hang szólt: – „Átkozd meg a várost |
|
s menekülj a szabadba, ki, |
|
| menekülj a hegyekbe, mezőkre s ott |
| mindent előlről kezdve építsd |
|
| jön és vihara csákányaival |
|
|
|