Szélcsend
| Örök tavasz, és te, örök tavaszban |
| dobogó föld, örök testvéreim, |
| nézzetek rám: nyugtalan kis öcsétek |
| irígyli boldog nyugalmatokat: |
| irígylem és kívánom a halált. |
| Be jók vagytok hozzám, hogy befogadtok, |
| be jó meghalni, így, előre! Roppant |
| álom oldozza máris testemet: |
| csak elterülök húnyt szemmel a dombon |
| s csontjaimat záporok könnye mossa |
| fehér kövekké, húsomból kövér |
| hangyák zsibongnak elő, hangom esti |
| tücsök dalában őrzi bánatom |
| s örök lelkem, e végre pihenő |
| kis akarat, örök időkön át |
| álmodja a szélcsöndes semmiség |
| megfoghatatlan üres álmait. |
|
|