XXXVI.

Uránia

A halhatatlan istenek törvénye int:
– Vond vissza minden átkodat, mert millió
út indul el s mind mihozzánk vezet. Öleld
magadhoz a világot, mint az egynapos
piciny virág magába öleli piciny
karjaival a dagadó eget. Ne várd,
hogy minden sikerűl; de nagyot és sokat
elérsz, csak élj parancsaim szerint! Ne félj,
ha ellenséged is a korcs, hazug s hamis,
ha rád mondják is, hogy lélektelen, mikor
a testben dícsérsz lelket, lényeget, s nem a
vértelen, gyökértelen látszatot! Tiéd
a parttalan jövendő, és vezéreid
maradnak a mindenütt egyformán nemes
Helios s a mindenkori álarc mögött
értelmükben változhatatlan Ideák.
Légy hű isteneidhez, s rád mosolyog arany
szemével – s egy kicsinyt csillagajkával is –
a szivárványtrónú, magas Uránia!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]