III.

Este

Élő csillagok gyúlnak a füvek közt,
mozgó csillagok: már keresni indúl
szeretőjét a szentjánosbogárka.
Ha maradunk, megint itt lep az éj.
Már egész ide döng a parti visszhang:
az örök hullámok sikoltva dobják
fáradt testüket a percnyi halálba
s elomlanak a kimart köveken.
A falu felől foszlányokra tépi
a barna szél az estharang imáját,
hullonganak a vadgesztenye késő
bóbitái, az ernyős bodza szinte
füstöl a szagtól és a kora hárs
vele versenyt itatja sűrü mézzel
a nyári este fülledt melegét.
No, menjünk mi is, cimbora, kövessük
a csordajárást… Ép ott mennek a
jámbor tehenek, meg a vén bika –
nézd csak: időnkint hogy megrázza ringó
nehéz szarvát és nagy, sötét heréit.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]