Karácsonyi beszélgetés a gyermekről

– Tizennyolc éve vagyok apa, tizenkét éve pedig duplán az vagyok. Két gyermekem sok örömöt, sok meglepetést adott. Érzéseket, amelyek nélkül nem teljes az élet ismerete. Különösen kicsiny, még egészen civilizálatlan korukban tanultam tőlük sokat és érdekeset. (Később inkább már csak hasznosat.) Így aztán Wordsworth híres verssorának, hogy „a férfi apja a gyermek”, lassanként kettős értelme lett számomra: a gyermekem nemcsak a saját őse, „apja”, de „apám”, vagyis nevelőm, alakítóm énnekem is. Két gyermekem érlelt férfivá.

– Hogy mit tanultam tőlük? Néhány megíratlan, összefoghatatlan, sőt tulajdonképpen hihetetlen fejezetét az embertannak. Dolgokat, amelyek csak gyakorlatból ismerhetők meg. Ilyen a szülői érzés; ilyenek a legalsó ösztönréteg megnyilatkozásai, amelyek valósággal az ősembert idézik vissza minden újszülöttben; s ilyen az a tapasztalattömeg, amelyet a család kis kollektívumáért küzdve az élet sok-sok területén szükségképpen megszerzünk.

– Mindezek a tények, hatóerők és hatások soha és sehol nem ismétlődnek meg teljesen azonos formában. Ezért oly vitathatók, ezért oly általánosak a pedagógia tételei és tanácsai. Sok mindent régóta ismerek a modernebb nevelési rendszerek elveiből. Ami azt ígérte, hogy javít a saját gyermekkorom egy-egy kellemetlen emlékén, azt ösztönszerűen is alkalmaztam a gyermekeimmel szemben. Ezek közé tartozik például a nagyobb bizalmasság és közvetlenség; a külső tekintélytisztelet mellőzése; a gyermek egyéni érdeklődésének és hajlamainak fokozottabb felkarolása.

– Hogy a módszerem jó volt-e vagy rossz, annak megítélését még mindig a jövőre kell bíznom. Tartok tőle, hogy nincs és hogy sohasem lesz igazán jó nevelési metódus. Mindig és mindenütt mások az adottságok, az elméletbe beleszól a távoli, örökölt múlt, a tágabb környezet, a véletlen, az anyagi helyzet, a jó szándékba az emberek idegzete.

Nagy politikusság a gyermeknevelés, állandó nehéz egyeztetése kívánalmaknak, szükségleteknek és lehetőségeknek. Az apák: kultusz- és pénz- és igazság- és közellátásügyi miniszterek az otthonukban. S hozzá miniszterelnökök… Nem csoda, hogy időnként megbuktak; s igazán hősiesség, ha mégis mindhalálig kitartanak a posztjukon.