Szabó Lőrinc lefordította Villon „Nagy Testámentum”-át

Irodalmi életünk egyik tavaszi eseményének híre került ma nyilvánosságra: a közeljövőben megjelenik Villonnak, a középkori nagy francia költőnek legátfogóbb műve, a Grand Testament. A Nagy Testámentum 500 éves francia verseit Szabó Lőrinc ültette át magyar nyelvre. A kiváló költő legutóbbi Villon-kötete rövid idő alatt második kiadást ért el. A Nagy Testámentum fordítása úttörő munka, s körülbelül olyan szépirodalmi teljesítmény, mint egy verses Shakespeare-darab fordítása.

Megkérdeztük Szabó Lőrincet, mennyi idő alatt készült el a munkájával.

– Valami húsz esztendő meg egy negyedév alatt. Első Villon-fordításomat még diákkoromban készítettem. Budapestre felkerülve Babits Mihálynál tett egyik első látogatásom során, 1918 végén, többek közt egy Villon-verset is mutattam neki. Ötszáz évig, mondta, senkinek sem jutott eszébe Villont fordítani, s most egyszerre ketten is lefordították az „Akasztottak balladáját”. Ki a másik? – kérdeztem én. – Tóth Árpád – felelt Babits –, és megmutatta az azóta elhunyt kitűnő költő kéziratát… Tíz évvel ezelőtt, Villon születésének 500. évfordulója alkalmából, megjelent az első kis Villon-könyvem, önálló balladáknak és a Nagy Testámentum egyes „betétverseinek” a fordítása. Ez a könyv az idén újra kijött, és örömmel látom, hogy az igazi Villonnak is milyen komoly sikere van.

– Mit szól a „ Villon-vitához”?

– Vitának itt nincs helye. Az az ál-Villon-könyv, amelyről a szakértők már megmondták az igazat, nem Villon verseit közli, és még csak nem is villonszerűeket. Amit eddig Nagy Testámentumként adtak elő, az egyszerűen hamisítvány.

– Mi ez a most megjelenés előtt álló Nagy Testámentum?

– A költő főműve körülbelül 2000 sor. 1461-ben írta, amikor kiszabadult a Meung-sur-Loire-i börtönből. Fiktív hagyakozás keretében végigtekint az életén, az élet minden kérdéséről filozofál és moralizál, szegénységről, sorsról, szerencséről, szerelemről, a maga eseteiről, a halálról, aztán mindenféle létező és nem létező hasznos és káros és tréfás dolgokat testál a barátaira és ellenségeire. A százéves háború végső korszakának egész világa megelevenedik ebben a hatalmas költeményben, amelybe Villon számos önálló és gyönyörű lírai verset illesztett bele.