Gondolat és írás

Mint az évekkel ezelőtt elfogyott Irodalmi problémák testvérkötete jelent meg karácsonyra az Athenaeum kiadásában Babits Mihály nagyobbrészt külföldi vonatkozású tanulmányainak gyűjteménye, a Gondolat és írás. Tizennyolc mélyenjáró esszé, tizenöt súlyos, eszmékkel és eseményekkel tömött esztendő terméke. Tárgy szerint nagyon különböznek egymástól; van közöttük tisztán irodalmi jellegű írás, filológiai kérdésekkel foglalkozó fejtegetés és félig-meddig költői elmélkedés is, de mindnyájan „az irodalom és filozófia határterületein” járnak fénylő lámpásaikkal.

Babits kultúrájának legfőbb jellemzői az egyetemesség és elsődlegesség. Egyetemes tudás nyilatkozik meg tanulmányaiban, nyelvhatárokon játszva áttörő tudás, amely a múltban-jelenben egyaránt otthonosan érzi magát. És elsődleges a tudása, mert Babits mindig az első forrásból merít, és tudásának ez a közvetlensége nem engedi, hogy széles horizontú vizsgálódásai fárasztóan vagy szárazon hassanak az olvasóra. A Gondolat és írás-ban találunk magyar kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat is (Ady, Király György, Népköltészet stb.), de a kötet alaptónusát mégis a külföldi tárgyú értekezések adják meg. Babits szeret a múltba mélyedni. A tudás éterikus anyagát életté sűríti, és kézzelfogható plasztikus szobrokat formál az absztraktumokból is, életet, élő szobrokat, testeket, amelyek a múlt egymás mögé helyezett rétegeiből elzarándokolnak hozzánk, hogy az író eszméinek ragyogó keretében megmutassák magukat, és mintegy megnézzék, mi maradt meg belőlük haláluk után.

Babits, mint esszéíró, nem szubjektív; egyéniségének szuverén megőrzése mellett sokkal többet ad az egyszerűen egyéni látásnál és ítélkezésnél. Nem az egyéni, tehát esetleges szempontokat keresi, mert azok itt megszűkítést és korlátokat jelentenek, hanem az egyetemes, önmagáért való objektív igazságot. Ha egy szobrot különböző fényű reflektorokkal más-más oldalról világítunk meg, a hatás meglepő, de többé-kevésbé felületes és hamis lesz. Babits nem mesterséges fényhatások szerint vizsgál, hanem teljes napsütésben mutatja meg e szellemszobrok minden porcikáját. Nem látszatot kelt, hanem valóságot teremt. Vagy legalábbis annyi szempontból nézi a tárgyat, annyi reflektor sugárkévéit vetíti rá, hogy e szempontok és reflektorok már nem egy-egy felületet vagy oldalt, hanem három kiterjedésű testet, egészet, objektív valóságot emelnek elénk a homályból.

Babits kizárólag oly témákról ír, amelyek aktuálisságukban is örökkévalóak. Csak érdemes szellemekkel, eszmékkel és kérdésekkel foglalkozik. De azért ezek az írások mégsem a tiszta elvontság országából valók, ellenkezőleg: kemény és harcos munkák, és első megjelenése idején mindegyik utat tört, vagy utat törni segített. Az eszmei súlyosságot pedig kellően ellensúlyozza a tanulmányok tárgyi változatossága, a vizsgálódás formai sokfélesége és különösen az író életteljes, egyszerű és rugalmas stílusa.

A Gondolat és írás, amelynek néhány tanulmánya (Szent Ágoston, Meredith, Browning, Tudomány és művészet, Játékfilozófia, A veszedelmes világnézet stb.) mélységével, előadásának világosságával és kemény logikájával íróját legkitűnőbb esszéistáink közé emeli, nemcsak Babits oeuvre-jének maradandó alkotása, hanem ünnepi ajándéka az egész magyar irodalomnak is.