Levél sikaszói betörők ügyében

Emil Bobu elvtársnak,

az RKP Központi Bizottsága titkárának

 

Bukarest

 

Tisztelt Bobu elvtárs!

Önhöz intézett második levelemben újból arra kérem, intézkedjék, hogy végét vessék ama fölháborító garázdaságoknak, amelyek elviselhetetlenné teszik immár a magam és családom életét.

A tények a következők:

Néhány nappal korábban küldött levelemben arról tájékoztattam Önt, hogy a Hargita megyei Sikaszó faluban lévő hétvégi házamban fölfedeztem és fölszámoltam a lehallgatásunk végett fölszerelt technikai hálózatot. Azt is jeleztem, hogy ismeretlen személyek, föltehetőleg a lehallgatással megbízott személyek betörtek az említett lakásba.

Tudomására szeretném hozni, hogy azóta másodízben is betörtek sikaszói házamba.

Ugyancsak ismeretlen tettesek kötélhágcsón – közel húszméternyi magasságba – kapaszkodtak föl a manzárdszoba erkélyére, majd az ablakot feltörve hatoltak be a lakásba. Akár az előző betörések alkalmával, most sem loptak el semmit, ezzel szemben kétségtelen nyomok jelzik gyanús működésüket, amelynek hosszas kutatás után a titkát megfejtettük.

Mellékelten küldöm Önnek azokat a fényképeket, amelyeket a lakásunkban talált lehallgatóhálózatról készítettem. Ezekről nyilván nem kell bővebb tájékoztatást adnom. Mondanom sem kell, hogy e hálózat fölfedezése és megsemmisítése igen sokba került; a padlót, a falakat, a falburkolatot kellett megrongálnom ahhoz, hogy hozzájussak.

Így tehát fény derült a korábbi sorozatos „betörések” okára. A betörők nagy gonddal az egész házban lehetővé tették a lehallgatást (három szobában), majd amikor észrevették, hogy a házból kivezető, föld alá rejtett dróthuzalt megtaláltam, az elektronikus lehallgatókészüléket gyorsan kilopták a hálóból, nehogy az is a birtokomba jusson. Amikor ezzel a céllal a lakásba betörtek, nyilván nem gondolták, hogy én a megkezdett kutatást tovább folytatom mindaddig, amíg minden részletében föltárom a galádságot. A fényképen tehát a kb. 200 méter hosszan lefektetett kábelnek egy része látható. Ennek a végén, az erdőben, a patak mentén húzódtak meg azok a személyek, akik lehallgattak bennünket; akik oly nagyon kíváncsiak arra, hogy miként vélekedünk az életünkről és a politikáról.

Tisztelt titkár elvtárs! Bizonyos, hogy részükről mindezek fölösleges erőfeszítések. A lehallgatásunkkal foglalkozó férfiak a termelőmunkában sokkal nagyobb hasznára lehetnének a társadalomnak. Ami pedig szerény személyemet illeti: én már előző levelemben is jeleztem, hogy nem készítek elő összeesküvést, nem foglalkozom kémkedéssel sem. Természetesen nem titkolom el véleményemet azokról a kérdésekről, jelenségekről, amelyek az életünket jellemzik, s amelyek aggasztanak engem is. Ezekről nem hallgatok, nem hallgattam az elmúlt évtizedekben sem. Írásban és szóban tártam fel aggodalmaimat minden lehetséges fórumon, és Nicolae Ceauşescu elvtárs előtt is, amikor írótársaimmal együtt alkalmam volt vele találkozni. Éppen ezért arra kérem Önt, intézkedjék szigorúan, hogy a szekuritáté részéről egyszer s mindenkorra fejezzék be a lehallgatásunkat Sikaszóban ugyanúgy, mint marosvásárhelyi lakásunkon. Nem jelent különösebb örömet számomra, hogy ellenem elkövetett súlyos törvénytelenségeiket közvetlen környezetemben ugyanúgy tárgyalják az emberek, mint külföldön is, a sajtóban.

Kérem tisztelettel, hogy tájékoztatásomat továbbítsa az illetékes miniszternek is. Fontosnak tartanám, hogy ő is értesüljön a történtekről, leghatározottabb tiltakozásomról az említett törvénytelenségek ellen, amelyek immár tűrhetetlenek. Megdöbbentő, hogy olyan országban, amely magát alkotmányosnak tekinti, ahol meghirdetett törvények tiltják a magánlaksértést, felelőtlen személyek rablók és betörők módjára mocskolják meg az emberek otthonát.

 

Marosvásárhely, 1989. július 21-én

Tisztelettel:

Sütő András

 

Ui. A címzett a párt KB-nak szervezőtitkára. Hatalmát tekintve az ország második embere. Igaz ugyan, hogy a párt legfelsőbb vezetésének szervezeti felépítésében Elena Ceauşescu térhódítása valóságos mágneses vihart okozott, s a megzavarodott vezetők mindenben őt tekintik mérvadónak: a szervezőtitkár mégis fölöttese többek közt a belügyminisztériumnak is.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]