Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása
Vidám játék négy felvonásban
GEDEON
ANNA
SIMEON, majd SIMEON-SZENT PÉTER
PRESBITER, majd PRESBITER-ZOROBÁBEL
KÁNTOR, majd KÁNTOR-DURUMÓ
BAKTER, majd égi BAKTER és RIKKANCS
VIZESLEPEDŐS
VIZESLEPEDŐSNÉ
PISTA
CILIKE
I. ASSZONY
II. ASSZONY
III. ASSZONY
IV. ASSZONY
REGINA
I. LÁNY
II. LÁNY
Sodomabeli lányok
HÁNI
CENCI
DUDI
BÉBI
FÁNI
Református, katolikus, ortodox, unitárius, szombatos és zsidó pap
Falusi férfiak, nők, zenészek, betlehemesek, angyalok, ördögök
Fölmegy a függöny, zene szól, többször is belenyerít egy ló. Falusi néptanács székházában vagyunk,
az elnöki irodában. Elnöki szék, kurblis telefon, a falon hatalmas betűkkel írt névsor: a nappali és éjjeli
telefonszolgálatos falusiak listája. Négy asszony – a későbbi női kar – sürgölődik; kettő sikál, a
harmadik ablakot fényesít, a negyedik, aki öreg már, paszulyt válogat. Épp az elnöki asztalon. A zene
megszűnik. Csönd. Dolgoznak. Kintről – nyilván a szemközti iskolából – a kántortanító hangja
hallatszik.
KÁNTOR HANGJA
Figyelem! Egy, kettő, kész!
Gyermekek énekelnek.
KÁNTOR HANGJA
Nem jó! Elölről! Egy, kettő, kész!
| |
|
fölöttünk többé győzelmet |
| |
|
kulák már nem vehet! Fölöttünk… |
KÁNTOR HANGJA
Állj! Melyik mondott burzsujt? Megmondtam: nem burzsuj, hanem kulák. Nálunk csak kulákok
vannak. Egy, kettő, kész! Te mért bámulsz ki az ablakon? Csukjátok be az ablakot!
Csönd.
I. ASSZONY
Szép dal. A nagyvezérnek lába kelt…
II. ASSZONY
Azt mondják, ezt a Gedeon tiszteletére fogják az iskolások énekelni.
III. ASSZONY
Nem érdemli meg. Ez a mai Gedeon nem érdemli meg.
I. ASSZONY
A régi Gedeon megérdemelte volna. Csendes szavú, templomjáró, úrvacsorás ember volt.
II. ASSZONY
És mi lett belőle!
III. ASSZONY
Nem érdemli meg bizony, hogy a hivatali ablakát, padlóját, önkéntes munkával, kötelező módon
fényesítsük.
I. ASSZONY
Emlékeztek még rá? Két malacért vette Simeon báró úrtól azt a hegedűt. Annak a lakodalmán húzta
a nótát, akit most éppenséggel börtönbe akar juttatni. Egy ló… egy állat miatt ekkora embertelenséget!
II. ASSZONY
Ilyen kicsi faluban ilyen nagyhangú embert!
III. ASSZONY
Nem akarom Gedeont védelmezni, de nagyhangú, mert kiabálók közé keveredett. A tartomány ordibál
a rajonnak, a rajon Gedeonnak, Gedeon a népnek.
I. ASSZONY
Hát a nép? A nép kinek ordibáljon?
II. ASSZONY
Miféle nép? Mit beszélsz te itten? Mutatja, hogy körben a szomszédos irodákban bárki
meghallhatja.
I. ASSZONY
Igen, hát a fehérnép? A fehérnép kinek ordibáljon?
II. ASSZONY
Az urának. Az anyósának. Nnna!
III. ASSZONY
Lám, ez a szegény ember is, Vizeslepedős, csak lóügyben kiabált…
I. ASSZONY
Énekelt is. Tiltott éneket énekelt.
II. ASSZONY
Na még csak az hiányzott neki! S melyiket fújta?
I. ASSZONY
Honnan tudjam én azt? Ha tudnám, se tudom. Azt fújta, amit nem szabad. Amelyikben az a kérdés van.
II. ASSZONY
Miféle kérdés?
I. ASSZONY
Inti, hogy ezt most nem lehet megismételni.
II. ASSZONY
Értem már. Szóval az volt.
III. ASSZONY
Mondjátok meg, ha tudjátok! Miféle kérdés?
I. ASSZONY
Ezek a mi régi nótáink tele vannak mindenféle szamár kérdéssel. Azt mondja, hogy csillagos ég, merre
van a… Merre sirat engem az édesanyám? Merre van a kisangyalom? Hová lett a tojó tyúkom? Mért
van az ég beborulva? Merre húznak a fellegek? Megy a legény az úton, énekelget, az elnök meg az
őrmester azt gondolja, hogy a sok kérdés mind neki szól.
II. ASSZONY
Azért nem kellene annyit kérdezősködni. Itt az új nóta: a nagyvezérnek lába kelt, és kész!
I. ASSZONY
Nem úgy van az, hallod-e! A nagyvezérnek lába kelt előttünk… mit is, atyaisten?
II. ASSZONY
Úgy emlékszem, valami tágat… tág… tág… megvan! Tág teret! Énekli. A
nagyvezérnek lába kelt előttünk tág teret… A többi is énekli, miközben odakint Bakter elkezd
kiabálni.
BAKTER
Tókos Gedeon elvtársunk újabb rendelete! Minden ember megértse! Holnap tizenkilenc órakor, de
legkésőbb húsz órakor népgyűlés, megtárgyaltatik az aratási kampány. Pléhzenekarral nyittatik az
aratási kampány… Lelepleződnek a szabotálók és a szekértolók!
I. ASSZONY
Ez is kiabál. Világgá kerget bennünket az ünnepeivel.
II. ASSZONY
Hallgass! Majd rád fogják, hogy szabotálod itt a lelkesedést.
I. ASSZONY
Én? Azt se tudom, hová legyek az örömtől. Énekel és táncol. A nagyvezérnek lába
kelt… A nagyvezérnek lába kelt…
I. ASSZONY
…fölöttünk többé győzelmet kulák már nem vehet…
BAKTER
Azt mondtam, hogy adjon isten!
I. ASSZONY
Adjon. Van neki honnan.
BAKTER
Te kinek mutogatod itt a kiváncsikodat? Kuplerájban képzeled magad?
I. ASSZONY
Hát… csak az örömtől…
BAKTER
Ne hazudj! Jól tudjuk mi, hogy mennyit ér az örömötök.
I. ASSZONY
Akkor sírhatunk?
BAKTER
Amennyit akartok. Minden temetésen. Ki volt az éjjel a telefonszolgálatos?
III. ASSZONY
Nem jöhetett. Bakó Marcit kérte meg, hogy helyettesítse.
BAKTER
Hol van Bakó Marci?
III. ASSZONY
Kimarjult a lába.
BAKTER
Nem a lábát kérdeztem! Ő maga hol van?
III. ASSZONY
Kórházban. Maga helyett a fiát küldte. Lajost!
BAKTER
Melyik most már közöttetek Lajos? Ki az istent nézzek itt Lajosnak?
IV. ASSZONY
Lajos helyett a telefonszolgálatos. Lajos jön majd az uram helyett Kisasszony napján. Most én
helyettesítem.
BAKTER
A nagynyavalya látott ilyen rendet! Ha kontroll jön ide, az is megbolondul. Aztán csodálkoztok, hogy
az elnök elvtársunk ideges, kiabál és szankcionál! Tirátok még a názáreti Jézusnak is kiabálnia kellene.
Mind süketek vagytok. Nem értitek…
I. ASSZONY
Mit nem értünk?
BAKTER
Semmit. És főleg az idők szavát nem értitek.
BAKTER
A IV. asszonyhoz. És maga, hallja, miért válogat paszulyt az elnök elvtársunk
asztalán? Miért nem a telefont figyeli?
I. ASSZONY
Miért válogat paszulyt az elnök elvtársunk asztalán?
IV. ASSZONY
Mit válogassak? Azt a szép szemedet, Bakter? A csipásat?
BAKTER
Hált! Miért nem a telefont figyeli?
IV. ASSZONY
Figyelem, de jól tudod, hogy gyenge a hallásom. A többiek segítenek.
BAKTER
Több fül többet hall! Hát akkor az egész társulástól kérdem: szólt-e a telefon, és jött-e utasítás?
IV. ASSZONY
Szólt-e, Sári?
I. ASSZONY
Mikor én figyeltem, nem szólt.
BAKTER
És amikor a többi figyelte?
II. ASSZONY
Akkor sem szólt, mert el van romolva.
BAKTER
Hűűű, az ántiját! A kagylót felragadja. Ez is süket. S mindjárt jön Gedeon elvtárs.
Na most mit csinálunk, ha az éjjel jött valami fontos direktíva? Itt állunk süketen? Ki felel ezért? Ki
lesz a vétkes?
I. ASSZONY
Arra jöjjön már direktíva, hogy a ló azé az emberé volt!
II. ASSZONY
Az övé volt! Az elnöknek azt el kell ismerni!
BAKTER
Ne lázongjatok! És maga ne válogasson paszulyt, megmondtam! Nyakig vagyunk az osztályharcban,
s a süket lelkem fuszulykát válogat.
IV. ASSZONY
Az övé volt, az övé volt!
IV. ASSZONY
A lónak a csikója. Az volt az övé.
BAKTER
Maga csak ne politizáljon! Aki süket, ne ártsa magát a politikába!
IV. ASSZONY
Jól mondod. A ló az övé volt.
GEDEON
Nagyon csendesen, nyugodtan. Tehát ló és paszuly. A ló az övé, a ló nem az övé.
Csakhogy ezt én döntöm el, nem az anarchia. Az asztalomon pedig újra paszulyt látok. Még ma
kihirdeted, Marci: ha valamely szolgálatos még egyszer paszulyt mer válogatni, vagy mint a múltkor
is: hivatalos szolgálat közben kukoricát morzsolni merészel a tanácsirodában: büntető bizottság elé
állítom. Megértettük?
IV. ASSZONY
A csikónak csengő volt a nyakán.
GEDEON
Egy ilyen icipici csengő!
GEDEON
Ordítja. Icipici! Tudja maga, mi az: icipici?
IV. ASSZONY
Hogyne, hogyne. Icipici.
IV. ASSZONY
Az ici és pici között?
GEDEON
Miközöttünk, jó asszony! A maguk fejében icipici csengők szólnak. Az enyimben a nagyharangok!
GEDEON
Nagyharangok! Maguk semmiségekkel szamárkodnak itten, miközben azt se tudom, hová legyek a
nagy dolgok között. Mi nagy dolgokkal küszködünk itt, éjjel és nappal! Nincs idő a maguk
csengettyűivel bíbelődni! Jól figyeljen! Hallgasson ide! Nyissa ki a fülét a többiek nevében is. Nincs
i-dő!
GEDEON
Mondd meg neki, Bakter!
BAKTER
Tudod, mi van? Seggbe rúgás – lesz, ha ezt a lóügyet, a csengettyűvel együtt abba nem hagyjátok! Látván, hogy Gedeon mély gondokba merült. Eredjetek hazafelé! Kifelé! Te is, te
is! Hazafelé, kifelé! Az elnök elvtársnak kihallgatási napja van. És harangok szólnak a fejében. Az asszonyok el.
GEDEON
Hallod-e, Bakter! Rémhíreket azért nem terjesztünk.
BAKTER
Igenis! Bocsánatot kérek.
Csönd.
BAKTER
Valóságos nagyvásár. A kihallgatási napra való tekintettel.
GEDEON
Állunk elébe. Más egyéb?
BAKTER
Kényszerlakhelyéről a méltóságos úr látogatóba jött.
BAKTER
A lányát is hozta. Szállásadójuk a kántor.
GEDEON
Madarat tolláról… Más egyéb?
BAKTER
Titokzatos autót láttam a felszegen.
GEDEON
És miért titokzatos?
BAKTER
Elvtársak ültek benne.
GEDEON
Ki mások ülhettek volna? Kulákok tán és klerikális reakciósok? Az autókban és a rugós szekereken
elvtársak ülnek.
BAKTER
Csakhogy ezek különleges elvtársak voltak.
BAKTER
Ezek szimatolni jöttek.
GEDEON
Miféle múlt? A kinti zsivajra. Csend legyen odakint! Milyen múlt?
GEDEON
Beszélj világosabban. Úgy, ahogy tanítottalak.
BAKTER
Tókos Gedeon elnök elvtársunk régi dolgai felől érdeklődtek, s éppen Vizeslepedősnél. Hogy igaz-e,
hogy régente nagy templomos volt, a felesége ma is az, hogy presbiter is volt, hogy Simeon méltóságos
úrral baráti kapcsolatot tartott, hegedűt is kapott tőle ajándékba…
GEDEON
Ordítva. Micsodát?
BAKTER
Csak mutatja ijedtében, hogy hegedűt.
GEDEON
Te tudod, hogy azt két malacért vettem?
BAKTER
Meg is esküszöm rá. De Vizeslepedős… azt hiszem, ő tette a névtelen följelentést.
GEDEON
Ő is… mások is… mindahány, akinek nem tetszik, hogy rendet tartok itten. A keserves ántikrisztusát!
Ezért szólnak a fejemben a nagyharangok.
BAKTER
Azok fogják eltemetni az elnök elvtárs minden ellenségét.
GEDEON
Ha netán erre jönnének az elvtársak: egy demizson bort hozol, Marci.
BAKTER
Megértettem. És mondtak még valamit. Az aztán…
GEDEON
Csend legyen odakint! Mondd! Kibírom.
BAKTER
Hát, hogy a faluban gyűjtést indítottak volna…
BAKTER
…ez már súlyosabb ügy…
BAKTER
Élelmiszert gyűjtöttek a kisajátított földbirtokosoknak és… azt el is vitte valaki Vásárhelyre… a
kényszerlakhelyükre… És az illető…
GEDEON
Éppen én voltam, ugyebár? Ha rágalom, legyen vastag, a kutyakrisztusát! Tehát ki volt az?
BAKTER
Talán Pista lett volna.
GEDEON
Pista, Pista! Melyik Pista?
BAKTER
Tehát… úgy néz ki.
GEDEON
Úgy néz ki. Hát ezek meg vannak veszve! Nincsenek megveszve? Én és az egész famíliám: a földesúri
osztálynak barátja, hegedűs cimborája, a klerikális reakció hordozója, a kényszerlakhelyes bárók
élelmiszer-szállítója, tyúkszemvágója… Kacag fulladásig. Hát nem gyönyörűséges
ez, Bakter? Én hozom a rajoni szervek dicsérő oklevelét, majdnem hogy elsők lettünk minden
tekintetben, te hozod a friss híreket az én gyanús mivoltomról… remélem, terjeszteni fogod, majd
esetleg kidobolod…
BAKTER
Én inkább megfulladok!
GEDEON
Visszaverted legalább a rágalmakat?
BAKTER
Én a szájba verést mindenkinek megígértem.
GEDEON
Megkapják. Kezdődik a kihallgatás! Befelé velük!
BAKTER
Ajtót nyitva. Vizeslepedős! Hárman esnek be az ajtón.
VIZESLEPEDŐS
Adjon isten!
BAKTER
Hééé! A mindenségit!
BAKTER
Hányan estetek bé? Csak Vizeslepedős maradhat!
VIZESLEPEDŐS
A feleségemmel jöttem, és mi ketten egyek vagyunk!
BAKTER
Egy személynek ketten maradhatnak?
BAKTER
Kántor úr, tessék kifáradni.
BAKTER
Elnök elvtárs! A kántor úr is lóügyben esett bé!
GEDEON
Kántor úr ne ártsa magát lóügybe! Kántor úr mártsa magát az Isten dolgába!
BAKTER
Kifelé taszigálja. Isten dolgába!
KÁNTOR
Köszönöm a jó tanácsot. Ki.
VIZESLEPEDŐS
Adjon isten!
VIZESLEPEDŐS
Szabadság, elvtársak!
GEDEON
Így már más. A büntetés nem marad el.
VIZESLEPEDŐS
Úgy állok előtted, Gedeon – Tókos elvtárs –, mint az oltár előtt. Kérlek, bocsáss meg nekem. A ló az
enyém volt.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Csikó korában apám nevelte, azután hozományként nekem adta, s vélem együtt az uramra szállott. A
lakodalmunkon a tornácon hegedültél…
GEDEON
Hogy hol hegedültem, azzal ne foglalkozz. A lovat be kellett volna jelenteni.
VIZESLEPEDŐS
Tizenkétszer jöttem el hozzátok céduláért, hogy a lovat eladhassam, különben bevitetik a közösbe.
Mindig azt mondtad: ha nincs nyilvántartásban – a ló nem létezik. Pedig neve van. Pompásnak hívják.
VIZESLEPEDŐS
Te még presbiter voltál, s az én lovamat már Pompásnak hívták!
GEDEON
A lényegről pofázz! Lehetséges, hogy tizenkétszer jöttél passzust kérni. De tizenharmadszor gyalázatos
módon megtámadtál engem.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Hogy mert volna…
VIZESLEPEDŐS
Nem támadtalak meg. Csak pofon vágtalak. Nem találtam meg az igazamat, elveszítettem a fejemet,
és…
GEDEON
Kezet emeltél rám. Érted? Rám. Énrám!
VIZESLEPEDŐSNÉ
Orvosi igazolást hozunk, hogy nagyon dühös volt az uram…
GEDEON
Bolonddá nyilváníttatnád, ugyebár?! Pusmogunk a rendszer ellen, reakciós nézeteket vallunk, a
lovunkat úgy kereszteljük, hogy a nép az elnökön röhögjön, majd azután megtámadjuk a választott
fórumot – és amikor a dologért számot kell adni: kérem, én nem vagyok normális, én elmebajos
vagyok. Holott én jól tudom: azért merészeltél megtámadni, mert nagyon is normális vagy!
VIZESLEPEDŐSNÉ
Éppen csak annyi időre borult el az agya…
GEDEON
Ne komédiázzatok, a beborult csillagát! Tudod, ugye, hogy többféle pofon létezik.
VIZESLEPEDŐS
Van erősebb, van gyengébb…
GEDEON
Van jóindulatú pofon, rosszindulatú pofon, részeg állapotban elkövetett, valamint önvédelemből
származó pofon…
VIZESLEPEDŐSNÉ
Az uram jóindulatúlag…
VIZESLEPEDŐS
Nem rossz akaratból…
GEDEON
Én beszélek itt! Azt mondtam: önvédelemből származó pofon, de hát ez egyik sem volt. Másmilyen
volt!
VIZESLEPEDŐSNÉ
Akkor mondja! Tessék már megmondani, milyen volt, hogy tudjuk legalább.
GEDEON
Megmondom, de köszönet nincs benne. Politikai pofon. Mert ő ilyet húzott le nekem. Politikait.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Jézusom! Politikai…
VIZESLEPEDŐS
Becsületatyaúristenemre… Itt vakuljak meg, ha politikai szándékkal, bár tudom, hogy te mindent annak
veszel…
GEDEON
Úgy van, bizony. Még a danolást is!
VIZESLEPEDŐSNÉ
Még a gyermekcsinálást is! Kívánom az ilyet a kedves feleségednek!
GEDEON
A reakciós danolást is beleszámítva az eredmény…
VIZESLEPEDŐS
Én akkor nem is énekeltem! Az én szándékom…
GEDEON
A szándék nem érdekel! Az eredmény: nyolc hónap.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Miféle nyolc hónap?
GEDEON
A dutyiban! A tömlöcben!
VIZESLEPEDŐS
Mivelhogy az igazamért síkra szálltam?
GEDEON
Támadás volt, s az én orcám: hivatalos orca.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Szűzmáriám! Már ez is! Még ez is!
VIZESLEPEDŐS
Szolgáljon mentségemre…
GEDEON
Semmi! Az én orcám hivatalos orca. Nem magánarc, nem egyéni, nem civil arc, nem olyan pofa, mint
a tiéd vagy a másiké s a harmadiké… Nagy ám a különbség!
VIZESLEPEDŐS
Dühös voltam, nem tudtam különbséget tenni.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Olyannak nézte a képedet, mintha sajátja lett volna.
GEDEON
Akkor miért nem saját magát pofozta föl?
VIZESLEPEDŐS
Mert a ló az enyém volt!
A tömeg hangja odakintről: „A ló az övé volt!”
GEDEON
Bakter! Azok ott kinn lázongók vagy honpolgárok?
BAKTER
Csend legyen ott! Lázongók vagy mi az isten?
GEDEON
Az atyaistenig fölmehetsz, ott is azt mondják: az én orcám hivatali.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Hát az emberi képeddel mi lett, hogy örökkön…
VIZESLEPEDŐS
Asszony, ne tegezd őt, nem rokonod.
GEDEON
Nyolc hónap a rokonnak is! Az én orcám hivatali.
VIZESLEPEDŐSNÉ
És ha azt mondom: az anyád térde – az is hivatali?
VIZESLEPEDŐS
Az anyja térdét se emlegesd!
GEDEON
Nyolc hónap és százötven lej.
GEDEON
Az anyám térde miatt. Hivatalos közeg inzultálása – hatszáznyolcas törvény, hetes paragrafus. Rátok
húzom én a vizes lepedőt, a szakramentumát! A tömegzajra. És rátok is odakint!
BAKTER
És rátok is odakint!
GEDEON
Mert akármerre nézek, mindenütt van kire ráhúzni a vizes lepedőt! Az én orcám hivatali!
NŐI KAR
Kintről.
| |
|
Bölcsességét, agyalágyát, |
GEDEON
A lázongókat elhallgattatni! Miközben Bakter kirohanva kiabál: „Csend legyen,
hívom az őrmestert! A lázongókat le fogjuk tartóztatni!” Jól tudom, honnan fúj a szél, te Vizeslepedős!
Kivel tárgyaltál ma reggel, és ki biztatta föl a sok népet ellenem.
VIZESLEPEDŐS
Ravaszul. Becsületatyaúristenemre…
GEDEON
És eldicsekedtél nekik azzal, hogy milyen nótával jegyzőkönyveltettünk téged?
VIZESLEPEDŐSNÉ
Mondják meg nekünk, hogy mit énekelt? Nincs is hangja!
GEDEON
Őtőle kérdezd! Ő jobban tudja!
GEDEON
Jól tudod! Amelyikben ez a reakciós kérdés van! Hol vagytok, székelyek?
VIZESLEPEDŐS
Ááááá! Én ezt még álmomban sem kérdem. Mert tudom, hol vannak! Ez a nóta nem az enyém! Csak
a ló volt az enyém!
VIZESLEPEDŐSNÉ
Két tanúnk van rá, hogy nem énekelte! Tessék behívatni a presbitert és a kántor urat.
GEDEON
Bakter! Kántor, Presbiter jöjjön be!
Kántor, Presbiter be.
KÁNTOR–PRESBITER
Adjon isten!
GEDEON
Ne adjon! A mi köszönésünk: szabadság, elvtársak!
KÁNTOR
Azt is adjon az isten!
GEDEON
Kántor, Presbiter, még csak a pap hiányzik innen. Kész a klerikális reakció! Hát akkor halljuk. Milyen
ügyben?
VIZESLEPEDŐSNÉ
Ők mind a ketten…
GEDEON
Veletek végeztem! A lóügyet letárgyaltuk. Az eredmény nyolc hónap. Más egyéb?
GEDEON
Mi a helyzet az énekkel?
PRESBITER
Az énekkel az a helyzet, hogy nem énekelte. Ő nem!
GEDEON
Ő nem. És más sem? Kántor úr?
KÁNTOR
Jól tetszik tudni, hogy én mit énekelek. Fel barátim, drága Jézus… és a többi. De kérdéseket, hogy ki
merre van… semmi esetre sem!
GEDEON
Akkor én kérdezek: Vizeslepedős, mondd meg nekem: kivel írattad az ellenem szóló följelentéseket?
A kántor úrral? Állj! Mert amennyi kulákkérvény ide bejutott, mind a kántor úr keze írása volt!
VIZESLEPEDŐS
Becsületatyaúristenemre…
KÁNTOR
Én? Egyedül Presbiternek segítettem annak idején…
GEDEON
Jegyezzétek meg: a dologról pontos tudomásom van, és az elvtársak odafönt azt nekem megmutatják…
VIZESLEPEDŐSNÉ
Hát már ezt is a nyakunkba sózzák?!
GEDEON
Ne bőgj! A második kérdésem: Simeon méltóságos urat ugye fölszámoltuk, kényszerlakhelyre vitettük,
és rendszerünk ellenségeként tartatik számon. Melyikőtök ivott vele tegnap a büfében? Hallgattok,
ugye?
VIZESLEPEDŐS
Én nem ittam.
GEDEON
Azt is tudjuk. De a másik kettőt is tudjuk. Számon van tartva, hogy kik vegyültek a méltóságos úrral.
PRESBITER
Mi nem vegyültünk.
KÁNTOR
Csak két vegyest ittunk. Viszont az a helyzet, hogy mások is vegyülnek.
GEDEON
Tudjuk, jól tudjuk! Mindennek utánanézünk. Presbiter, a múltkor is azt állítottad ellenséges szándékkal,
hogy minekünk, akik a falut vezetjük, nincs semmi tudásunk. Ám legyen. Ezzel szemben azonban
mindenről tudomásunk van. A tudásnál csak egy fontosabb: a tudomás.
PRESBITER
Tudomásul vettem.
GEDEON
Csak azért mondom. Mindennapi kötelességetek, hogy ne pofázzatok.
GEDEON
És olyan ügyben, ami nem tartozik rátok, ne vaszkalódjatok.
GEDEON
Harmadik kérdésem: mit keres itt a báró úr?
VIZESLEPEDŐS
Azt mondta nekem, hogy a lóügyben ő is tanúskodni akar. Az én csikómnak az anyja, a lipicai kanca
a méltóságos úré volt, és amikor a feleségem hozományaként…
GEDEON
Ne magyarázz! Más célja van az utazásának!
KÁNTOR
Elnök úr… Gedeon elvtárs! Én megmondom. Háztűznézőbe jött, mert hogy a lánya… tetszik tudni…
GEDEON
A lánya keressen magának másutt – földesúri pereputtyot, akár herceget is, de itt a mi falunkban semmi
keresnivalójuk! Különben is: esküvői mulatságra engedélyt nem adok, letelepedési engedélyt pedig
egyáltalán. Ezt mondjátok meg neki. S meg ne lássam a büfében, mert ott emberek vannak, s a tömeg
aztán fertőződik. Végeztem! Bakter!
GEDEON
Aratási kampány végéig a büfét bezáratjuk!
BAKTER
Éppen ideje volt. Rettentően iszik a nép.
GEDEON
Jöhetnek a következők!
VIZESLEPEDŐS
De hát elnök elvtárs…
GEDEON
Te vedd úgy, hogy máris le vagy tartóztatva. Ha meglógnál, nyakadon az országos körözés!
VIZESLEPEDŐSNÉ
Sírva. Hát ember vagy te, hogy tönkreteszel egy családot? Ó, fennvaló Jóisten…
Ember vagy te?
GEDEON
Nem vagyok ember! Emberséges vagyok. Mert nyolc hónap a minimum. De jöhet még a maximum
is!
KÁNTOR–PRESBITER
Énekel. Térj magadhoz, drága Sion, van még néked Istened…
BAKTER
Hát ezek be vannak rúgva.
GEDEON
Szankcionálva leszel, Bakter! Hogy merted őket beengedni?
BAKTER
Képmutatók! Hűséget és józanságot képmutatnak!
VIZESLEPEDŐS
Nem baj, Gedeon! Forog a kerék a talpán, múlnak az évek sok változásban…
GEDEON
Aztán majd a börtönben írhatod ellenem az újabb följelentő leveleket.
VIZESLEPEDŐS
Elegendő lesz, amit eddig írtam. S aztán tárgyalunk még!
GEDEON
Szóval mégiscsak te voltál! Te vagy itt a rágalmazó! Választott fórumot megrágalmazni… tudod, mit
jelent az pluszban?
VIZESLEPEDŐS
Forog a kerék a talpán…
GEDEON
És el fogják azt hinni neked? Azt gondolod, hülyék odafönt?
A nyíló ajtón begyúródik a tömeg.
TÖMEG
Tanúskodni jöttünk!
Az ember ártatlan!
Ártatlanok a vizeslepedősök!
Én is vizes, te is vizes, mindenki vizeslepedős!
A ló az övé volt!
BAKTER
Mindennapi kötelességetek, hogy csendben legyetek, emberek!
TÖMEG
Kisember vét? Már gazember!
Nagyember vét! Ő is ember.
Ami szabad Gedeonnak,
Tiltott lépés a kántornak!
GEDEON
Elég legyen! Karhatalom is létezik!
BAKTER
Dobol. Minden ember megértse: karhatalom is létezik!
TÖMEG
Volt egyszer egy hegedűs!
Hegedűjét összetörte,
hátunkon a nyirettyűje!
A hátamon hegedülnek,
Fát is vágnak s megehültek!
Növeld a beszolgáltatást!
Lórúgás! Lórúgás!
Anyósomat eltemettük!
A deszkát kölcsönbe vettük!
Én is vizes, te is vizes,
megkaptuk a vizeslepedőt!
Szorítsd, Isten, a markodat!
A kecskét nem kell bejelenteni!
Kecskére magyar!
Hallgatni arany, pofázni nyolc hónap!
Kilenc hónapra születik a gyermek!
És az adófizető!
Áristomba velünk!
GEDEON
Oda is kerültök! Mindjárást oda kerültök!
TÖMEG
Az én fiam börtönőr!
Az én öcsém fegyházőr!
Keresztapám főfoglár!
Ismeretség útján jutunk a börtönbe!
BAKTER
Csend, emberek! Mindennapi kötelességetek…
GEDEON
Kit engedtél ide, Bakter? Nem látod, hogy ezek mind be vannak rúgva?
BAKTER
De hát egyiken se látszik!
GEDEON
Nem látszik, de hallatszik. Nem hallod, miket mondanak? A méltóságos úr leitatta őket! Simeon úr
támasztotta ezt az irdatlan pofázást! Hívd az őrmestert! Szondát hozzon! Szondáztatni fogunk!
Alkoholpróba, a szakramentumát!
BAKTER
Mindenki helyt marad! Jövök a karhatalommal!
Csönd.
EGY HANG
Itt egyedül a kántor ha ivott és netán a presbiter!
BAKTER
Az majd kiderül! El.
GEDEON
Csak rendre beszéljetek. Kinek mi a problémája?
TÖMEG
Lemeszeltem a budimat! Előkelő vagyok!
Mit ettek a prédikátorok?
Sáskát, mézet ettek!
Dobol, dobol a bakter!
Aki kulák, ne pofázzon!
Hivatalos az orcája,
Libeg-lobog a gatyája!
GEDEON
Majd gatyába rázlak én benneteket! Folyton kurbliz a telefonon, eredménytelenül.
TÖMEG
Anyósomat eltemettük, a deszkát kölcsönbe vettük!
GEDEON
Az anyósod a te bajod! Nincs decka!
TÖMEG
Szerencsés vagy? Minimum!
Balszerencsés? Maximum!
A börtönben javítják a kosztot!
Minimum és maximum között nyújtózkodjatok, emberek!
Mikor oltjuk a tyúkokat?
GEDEON
Végre egy értelmes kérdés! Megválaszolom!
TÖMEG
Lisztet a papnak! Lisztet a papnak!
Úrvacsora-kenyérnek valója sincsen! Lisztet a papnak!
TÖMEG
Benedek voltam – szájtáti lettem!
Lovasgazda voltam – szekértoló lettem!
A Sionnak hegyén, Úristen! Leégett az asztag!
Legyen a ló is jogi személyiség!
GEDEON
Holnap cukrot osztunk. Anarchisták semmit se kapnak!
TÖMEG
Hogy szaporodik a kulák? Nemzés útján vagy kinevezés által?
Hárman voltunk, azok is középparasztok!
Százan vannak immár! Száz kulák!
GEDEON
Majd százat a seggetekre!
TÖMEG
Egyöntetűleg. Ó, jaj a vizes lepedősök!
Gedeon fiókjából kivesz egy revolvert, a levegőbe lő. Csönd. Bakter jön, mindenkinek a kezébe
alkoholszondát ad.
BAKTER
Ezt fújjad, míg megzöldül. Gedeonhoz. Az őrmester is jön a káplárral azonnal!
GEDEON
Addig csak fújjátok!
BAKTER
Leülni! A földön helyet foglalni! Aki zöld lesz, helyben jegyzőkönyveltetik.
A nyitott ajtón át hallatszik, hogy két katona jön ijesztően dobbanó léptekkel. Az emberek fújják
a szondákat. Csend.
GEDEON
Hát így jobb most már, emberek? A szép szó nem használ nektek. Saját érdeketekben harangok szólnak
az ember fejében, és így viselkedtek. Ide jösztök ilyen szörnyűséges elmebéli rendetlenségben. Hát én
ezt erősen sajnálom. Szívemből sajnálom.
Megszólal a telefon.
Halló! Végre megszólalt! Igen, elvtárs! Itt voltam! Itt vagyok, itt leszek! Feldolgoztam! Kidoboltattam!
Megvitattuk! Jól megy! Jól halad! Lelkes! Csak természetes, hogy teljes erőnkből! Vagy haladunk,
vagy miazisten!
Függöny.
Szín: Gedeon lakása. Anna, a felesége, templomi éneket dúdolva asztalt terít. Távolról
az istentisztelet utolsó orgonaakkordjai hallszanak. A nyitott ablakon át Vizeslepedősné siránkozó
hangja hallszik.
VIZESLEPEDŐSNÉ
Jaj, édes uram! Egyetlen pofonért meg egy nótáért úgy visznek, mint az apagyilkost! Én édes Istenem,
én édes Istenem!
ANNA
Gedeonnak, ha lehet, bocsásd meg, Istenem. Gondold meg, Uram, őt is szorítják a rajoni elvtársak.
Idehaza nagy ember, az első ember, de ott fenn: az utolsó. Ostorvég. Uram, ha nem csattan, leváltják.
Istenem, fogadd el tőlem az ő nevében is a bűnbánatunkat. És bocsásd meg, hogy nem mehettem ma
úrvacsorát venni. Itt vannak a rajoni elvtársak. Az írásos falvédő előtt. Hitben
élünk, nem látásban, hiszünk a feltámadásban. A falvédőt leszedi, elteszi. Ne
bámulják ezt is a küldöttek. Kopogás. Tessék! Tessék!
KÁNTOR
Kezét csókolom, kedves Anna!
ANNA
Ó, nem! Ó, igen. A rajoni vezetők minden pillanatban…
KÁNTOR
Nem kompromittálok itt csak néhány pillanatig. Hoztam a dolgot, úgy, ahogy kérte. Tiszteletes úr az
úrvacsorakenyérért s a borért köszönetét küldi – az Isten nevében is.
KÁNTOR
Röstelli, hogy kölcsön kellett kérnie, de tetszik tudni: az egyházi laposra sikerült. Rossz a liszt.
ANNA
Csak az uram meg ne tudja. Adok mindig szívesen, csak ő meg ne tudja, mert azt mondja: egy likból
meleget s hideget fúni nem lehet. Vagy lehet?
ANNA
Szép volt, ugye, az úrvacsoraosztás?
KÁNTOR
Nagyon jól sikerült. A körülményekhez képest fenomenális volt. Itt a megígért, megszentelt szelet…
ANNA
Ó, nagyon köszönöm. De pap nélkül érvényes?
KÁNTOR
Ha bor van, a papot is pótolja.
ANNA
Az asztalon levő üvegből töltve. Egy csöppet, csak egy csöppet…
KÁNTOR
Tölt magának. Én is az ő gyermeke vagyok.
ANNA
Isten áldása legyen mirajtunk. Megeszi a falat kenyeret.
KÁNTOR
Most és mindörökké. Megissza. Ámen. Újratölt, megissza. Ámen.
ANNA
Mondja meg a tiszteletes úrnak: imádkozzék az uramért. Sokat bánkódom, kántor úr, a lelki üdvössége
miatt. Tudom, nem tehet mást, azért kap állami fizetést, hogy materialista legyen. Ezért kell nekem
duplán normát teljesíteni, mert helyette is imádkozom. Egyházi adót sem fizethetünk, mert az
kitudódik, de kenyérrel, borral mindig segíthetek…
KÁNTOR
Köszönöm az anyaszentegyház nevében. Tölt és iszik. Kesely lábú lovát legelteti
kötőféken…
ANNA
Jaj, nehogy jönnének, és itt találják… hogy kesely lábazik itt…
KÁNTOR
És ha jönnek? Miért ne férhetnénk meg egy fedél alatt?
ANNA
Tetszik tudni: az uram nem vegyülhet.
KÁNTOR
Nem vegyülhet. Itt van ő is, itt vagyok én is, itt lehetnének a rajoniak is… Miért férhetett meg Noé
bárkájában annyiféle állat?
Csengő szól.
ANNA
Köszönöm az úrvacsorát, menjen már, bizony isten az uram jött. Ne itt… A másik ajtón, a konyhán
keresztül…
KÁNTOR
Mert ott galamb volt, kánya volt, bárány volt, farkas volt… Csókolom a kezét… Kesely lábú lovát
legelteti kötőféken… Anna kedves! A legfontosabbat…
ANNA
Az újabb csengetésre. A kesely lábú istenlovát!
KÁNTOR
A legfontosabbat elfelejtettem. Kutya van-e?
ANNA
Kutya! Miféle kutya?
KÁNTOR
Rendes kutya. Kutyabőrben.
ANNA
Kutya. Kutyabőrben. Kántor úr, maga berúgott az úrvacsorától. Miket beszél, maga kutyabőrű?
KÁNTOR
Tessenek felkészülni a legnagyobb eseményre.
ANNA
Mifélére? Ugassa ki már, míg nem jön az uram! Mifélére?
KÁNTOR
Egy olyanra. Kutyabőrösre…
ANNA
Megnyúzzák tán a kutyákat?
KÁNTOR
Kutyát? Míg ember van? Ez egy másmilyen esemény.
ANNA
Kutya legyek, ha értem.
KÁNTOR
Odafönt a rajonnál a káderosztálynak leesik az álla.
KÁNTOR
Állati nagy esemény lesz. A többit Pista fiától kérdezze.
ANNA
Pista… Újabb csengetés. No menjen, menjen! Jézus kiontott vére megártott
magának.
KÁNTOR
Az áldott orvos közeleg! Jézus, Jézus, Jézus! El.
ANNA
Jézusom! Káderosztály, kutyabőr. Meg kell háborodni. Kopogás. Tessék!
SIMEON
Szabad? Bejöhetek, Anna?
ANNA
Tessék, tessék! A meglepetéstől nem bír szóhoz jutni.
SIMEON
Rosszul van, drága?
ANNA
Áldott Isten! Méltóságos Simeon uram! Megdöglik a kutyánk… vagyis a macskánk. Már teljesen meg
vagyok zavarodva. Ilyenkor nem a kutya, hanem a macska szokott megdögleni. Attól, hogy ilyen
kedves vendég… Mert kutyadöglés ugyebár…
SIMEON
Döglés nélkül, Anna…
ANNA
Azt mondanám: tessék helyet foglalni. De csak mondanám. Minden percben jöhet az uram a rajoni
elvtársakkal, és tetszik tudni: az osztályharcot érvényesítik.
SIMEON
Az osztályharc széjjelszór – a temető és a szerelem összehoz bennünket.
ANNA
Ó, igen! Most már ezt sem értem. Szintén úrvacsorázni tetszett?
SIMEON
Szívesen tettem volna. Gyönyörű székem azóta is üres a templomban, de hát az tüntetésszámba megy,
ha én oda beviszem a lelkem.
ANNA
Szégyen és gyalázat.
SIMEON
Gedeon az őrmesterrel amúgy is igazoltatott, s énmiattam a büfét bezáratta.
ANNA
Mert isznak az emberek, és a köményes kihozza belőlük az ellenvélekedést. Már majdnem, hogy
felkeltek, megostromolták a tanácsirodát, személyesen az uramat.
ANNA
Úgy bizony. De hogy tetszett mondani? A temető és a szerelem?
SIMEON
Igen, a temető. Megvan még?
ANNA
Kriptakulcs. Káderosztály, kutyabőr, kriptakulcs. Milyen nap van ma?
ANNA
Örömteli. Hát persze. Alacsonyan repülnek a kutyabőrök…
SIMEON
Azok igen. Szóval, emlékszik még, Anna? Amikor a tragédia bekövetkezett, és bennünket elhurcoltak…
A béresbírónál hagytam a kriptakulcsot, hogy magának átadja megőrzés végett. Átadta?
ANNA
Várjunk csak. Egy ilyen cifra fülű…
ANNA
Átadta, persze. Minden halottak napján gyertyát állítok a kedves őseinek. De ne tessék senkinek
mondani.
ANNA
Mikor a kulcsot átvettük, az uram nem volt ebben az állásban.
SIMEON
Újabb és újabb helyzetek adódnak. Az ember az újabb helyzetben nem vállalhatja, amit az előzőben
vállalt. Tudom én azt.
ANNA
Pedig hajlama szerint az én uram nem rossz ember. A hajlammal szemben viszont ott a kötelesség.
Angyalok viaskodnak benne is.
SIMEON
Angyalok? Ja, persze! De úgy hallom, a jobbik angyal kiszállott belőle.
ANNA
Dehogy, dehogy! Jobban tudom én azt! Mindkettő benne van.
SIMEON
S míg azok birkóznak, a börtönöket megtölti… vizes lepedősökkel.
ANNA
Búsulok is én emiatt.
SIMEON
Ettől eltekintve mit mond Gedeon? A világ merre halad?
ANNA
Előre. Folyvást csak előre. Csengetés. Jaj!
SIMEON
Akkor vigyázzon a kriptakulcsra. Halottak napján, ha nem jöhetnék, állítson két szál gyertyát…
ANNA
Hármat is. A gyertya olcsó. Csengetés. Nem kéne itt lássák. Nem szeretnék
kellemetlenséget…
ANNA
Hát a szerelem? Azt is említeni tetszett.
SIMEON
Azt most már csak kutyafuttában. Az a jobbik angyal, amelyik kiszökött Gedeonból, a fiukba költözött.
Pistába. Láttam.
ANNA
A kiszökött angyalt? Amelyik azután beszökött? A fiamba?
SIMEON
Kettejükbe. Vagyis a fiukba meg a lányomba. Cilikébe. A béke és a szerelem angyala. Ilyenformán ők
most egybekelnek.
ANNA
Egybe. Az angyal beszökött kettőbe, és ők most már egybe…
ANNA
Szédül. Egy kis vizet…
SIMEON
Csak köszönöm. Isten áldja. Arra a biedermeier székre vigyázzanak. Az is az enyém volt. Isten áldja.
ANNA
Isten lova! Uram, bocsásd meg! Mit küldesz még? Káderosztály, kutyabőr, kriptakulcs és szökevény
angyalok.
Pista és Cilike jön játékos ünnepélyességgel. Cilike karján virágcsokor.
PISTA
Az arcán látom, édesanyám, hogy az eseményünkre fel van már készülve. Méltóságos apósomra,
menendő előkészítette már…
ANNA
Futtában. Kutyafuttában. Káderosztály, kutyabőr, kriptakulcs…
PISTA
Nem kriptakulcs. Egybekelés. Cilikével.
ANNA
Miből akartok megélni?
CILIKE
Répások vagyunk. Én is répás, Pista is répás. Répainspektor, répainspektorné… A répa hozott össze
bennünket.
PISTA
Adja reánk az áldását.
ANNA
Istenem… az a cukorrépa…
CILIKE
Áldást kérünk most, nem répát.
ANNA
Adnám, gyermekem, de kibillent az eszem. Tótágast áll bennem a világ.
CILIKE
Üljön le, míg helyre billen.
PISTA
Mondjon már egy áment, édesanyám!
ANNA
Olyan álmot látok, amit régen álmodni se mertem. Az én fiam báró szentmarjay
Szentmarjay Simeon veje. Ezerholdas birtok…
ANNA
Tornyos kastély, négylovas hintó – volt a hozomány, és ha mindez nincs is: elképzelni sem utolsó
vigasztalás.
ANNA
Egyikőtök fölemelkedik, a másik leereszkedik, és ahol a szerelemben találkoztok, ott lenne tán a világ
megnyugovása.
PISTA
Jól választottam hát, anyám?
ANNA
Jól hagytad magad kiválasztani. Ennek örülnöm kellene, mégis sírni fogok.
CILIKE
Síróké a mennyeknek országa.
ANNA
A betlehemi példát látom tibennetek, midőn a gyermek Jézust szamárháton menekítették Heródes
haragja elől.
PISTA
Az áment mondja már, drága jó anyám!
ANNA
Azonképpen kerüljétek ti is Gedeon rettentő haragját. Téged megnyúz, fiam, és ráadásul megüti a guta.
Mikor a káderosztálynak odafönt leesik az álla, apád is kipotyog az állásából. Erősen ragaszkodtok
egymáshoz?
CILIKE
Ezer holddal, tornyos kastéllyal, négylovas hintóval is egyedül Pistához mennék feleségül.
PISTA
Ne aggódjék, anyám. Nem apám nősül.
ANNA
Elvégeztetett az ő karrierje. Azt várjátok meg legalább, hogy megkapja a kitüntetését. Mert attól
magasabb a nyugdíj.
CILIKE
A várakozás minekünk gyötrelem.
PISTA
Lesz vagy nem lesz ámen?
ANNA
Apád megmondta: a házasság is politika.
PISTA
Nem vagyok én Ferenc Jóska. Se boldog Ausztria.
ANNA
Ausztria. Ma mindenki bolondokat beszél.
PISTA
Ámen? Vagy nem ámen?
ANNA
Ámen, de várjatok még.
PISTA
Meddig? Meddig? Meddig? Csengetés. Nekünk sürgős.
ANNA
Sír a kicsi báró? A kicsi félbáró? Tűnjetek el, jön apátok.
ANNA
Menjetek, menjetek, várjatok, és hátha megfordul a világ.
CILIKE
Addig rengeteg gyermeket csinálunk.
GEDEON
Hangja kintről. Hát ezt érdemeltem én? A szentséges szakramentumát!
ANNA
Tűnjetek el. A konyhán keresztül! Villámlik az öreg, nem házasodunk!
PISTA
De ha elébe állok, és azt mondom én is: a szakramentumát!?
CILIKE
Gyere, Pista, futamodjunk! Aztán majd később…
PISTA
Megyünk és jövünk a kész tényekkel. Mindketten el.
ANNA
Nézz le, Isten az égből!
GEDEON
Be. A szentséges szakramentumát!
ANNA
Mi lelt? Kitört rajtad megint az osztályharc?
ANNA
Minek vége? Mi történt? Szólj már! Megnémultál?
GEDEON
Egy székbe roskad. Gedeon elvtárs nagyon rendes elvtárs. Hibája, hogy ébertelen
elvtárs… Szájtáti… Kisebb-nagyobb foltok a múltjában… Hegedű… hegedű…
GEDEON
Hegedűvásárlás a méltóságos úrtól… Följelentés! Vizeslepedős följelentései…
ANNA
Egy kis vizet… Bort ittatok vagy pálinkát? Megkaptad a kitüntetést?
GEDEON
Aki fenn van: gomb a tornyon. Az messzire látszik! Annak példát kell mutatni! Családilag is! Gedeon
elvtárs nagyon rendes elvtárs! Csakhogy az oldalbordája…
GEDEON
A felesége nagytemplomos! Imádságos! Pappal, kántorral cimborál! Klerikális reakciós! Tűrhetetlen!
Megengedhetetlen! Ezt jól megcsináltad!
GEDEON
Te is! Pista fiam is! Hol van Pista?
ANNA
Elment gyermeket csinálni. Na! Már én is megzavarodtam. Mi bajod Pistával?
GEDEON
Gedeon elvtárs becsületes elvtárs. De baj van a fiával. Őt is lefigyelték a följelentések alapján.
Osztályidegen megnyilvánulások… Mit kellene tudnom a fiamról? Mi van vele?
ANNA
Semmi különöset. Boldog Ausztria.
GEDEON
Hogy? Anna, a szentséges szakramentumát! Te ma megint templomoztál! Olyankor lódul meg az
eszed. Ausztria? Nem Izrael? Boldog Jeruzsálem? te boldogtalan asszony! Ebben a faluban a
kutyaugatást is én szabályoztam! Egyedül a családom csúszott ki az ellenőrzésem alól.
Megnyomorítottatok! Nem érted? Tönkretettetek!
ANNA
Hát nem nyögöd ki már?
ANNA
Atyaságos Ferenc Jóska… Szűzmáriám! Mit csináltak?
GEDEON
Mondom! Nyisd ki már azt a klerikális két füledet: leváltottak!
GEDEON
Nem is a sintérségről!
ANNA
Nem jól mondtál valamit?
GEDEON
Mindent úgy mondtam, hirdettem, ahogy kellett.
ANNA
És amit mondtál, klappolt azzal, amit mondani szerettél volna?
GEDEON
Te vagy megokosodtál, vagy meghibbantál az ijedelemtől. Nem érted, amit magyarázok?
ANNA
Értem. Előszedi a feliratos falvédőt, régi helyére akasztja. Hitben élünk, nem
látásában, hiszünk a feltámadásban, a viszontlátásban.
GEDEON
Ámen s ne szamárkodj!
ANNA
Hiszek a feltámadásodban.
GEDEON
Te maradsz a bizonytalan feltámadással, én az abszolút biztos seggbe rúgással. Ezt érdemlettem azért,
hogy mindig megálltam a helyem, hogy sem éjjelem, se nappalom nem volt, és minden kampányt
levezettem, embert, állatot, jó és rossz vélekedést, mindent összeírtam, számba vettem, fölterjesztettem,
a falunak bikát vásároltam, és amennyi reakciós volt, arra mind én húztam rá a vizeslepedőt, én –
Tókos Gedeon! Nem az angyali seregek! Pedig máshoz lett volna kedvem. Hegedülni szerettem volna
világéletemben.
ANNA
Akkor szerettelek meg, mikor az ablakom alatt olyan szépen hegedültél. Istenem, még most is hallom.
Hegedűszó.
ANNA
…lehajtanám bús fejemet hattyúfehér, fehér hattyú kebledre…
GEDEON
Lehajtanám bús fejemet… Úgy váltottak le, hogy megdicsértek. Ezért vagyok teljesen megzavarodva.
De én panaszt emelek a tartománynál. Miért dicsértek meg, ha leváltottak. És miért váltottak le, ha
megdicsértek? Nem véletlen, hogy éppen engem dicsértek meg, ám az véletlen, hogy éppen engem
váltottak le. A szentséges szakramentumát. Telefonál. A rajoni néptanácsot kérem.
Igen. Halló, itt Tókos Gedeon beszél. Tókos! Hogyhogy melyik? Tókos Gedeon. Nézd, a jóanyját, fél
órája rúgtak seggbe, s már nem tudja, ki vagyok. Halló, Puskás elvtárs? Szervusz! Igen. Szóval
értesültél. Puskás elvtárs, vizsgálatot kérek! Én a családomért önkritikát gyakorolok, szét is verek, ne
félj, itt közöttük, de más egyebekben jöjjön a felülvizsgálat. Tudom, ki támadott! Az a rengeteg
politikai vizeslepedős! Igen, akik Doberdót sírják vissza, és aztán írják a névtelen följelentéseket. A
káderosztály ne dolgozzék ilyen patkányokkal. Én nem rágalmazom a káderosztályt, csak a
rágalmazókat rágalmazom. Mert én vagyok a megrágalmazott. Kijösztök? Akkor napfényre kerül az
igazság. Leteszi a kagylót. A szakramentumát! Puskás Anti kiszáll a helyszínre.
A falvédőre. Ezt a klerikális micsodát miért raktad vissza? Kinek és minek?
ANNA
Visszaköltöztettem az Istent, a mi Atyánkat, a falra, ahonnan leszedted, amikor a rajoni elvtársakkal
ribizlibort ittatok.
GEDEON
Leszedni! Nem hiszünk a feltámadásban. Egyedül az enyémben esetleg. Csak jönne Puskás Anti.
ANNA
Minden reménységünk Puskás Anti.
GEDEON
Erről jut eszembe. Hol az Antidühring?
ANNA
Milyen anti? Miféle düring?
GEDEON
A szemináriumi könyvem, asszony! Abból majd kioktatlak egy cseppet. Hogy miért nem szabad azt
a falvédőt oda kirakni. Te is, a fiad is: tanulni fogtok, a szakramentumát!
A színpadi fény kialszik, miközben ének szól.
|
fölöttünk többé győzelmet |
Szín: ugyanaz, mint az előzőben. Idő: néhány héttel később. Pista egyedül van a színen. Gitárt
penget, miközben a Gedeontól reá kiszabott szemináriumi szöveggel birkózik. A kertre nyíló ablak
nyitva van.
PISTA
A szegényparasztságra támaszkodva erősítsd a szövetségedet a középparasztsággal, de harcolj
szüntelen a kulákság ellen. Ha jelszavunk dialektikus egységét bárhol is megbontod, kudarcot aratsz…
Kudarcot…
CILIKE
Miközben menyasszonyi öltözékben mászik befelé az ablakon. Szép volt! Hogy
volt?
CILIKE
Én a paphoz. Nem jössz velem?
PISTA
Ölbe kapja. A világ végére is. Csak dőljön el…
CILIKE
Kidobták. Eldőlt. Huppantsál már le valahová. Szédülök!
CILIKE
A menyasszonyi állapotomtól szédülök.
PISTA
Én is idelent. Csak én egészen más állapotban.
CILIKE
A földre huppanva. Te? És milyen az?
PISTA
Buridán szamarának a helyzete.
PISTA
Jobbról is széna, balról is széna… mégis étlen halt a szerencsétlen… Nem tudta, merre nyúljon… Ölelés.
CILIKE
Te tudod, látom. A kezére üt. Buridán felvilágosult szamara!
PISTA
Az a baj, hogy jobbról az apám, balról… ez a mi ügyünk. Apámnak kivizsgálást és rehabilitációt
ígértek. Ha megbocsátanak neki, azt jelenti, hogy a kettőnk dolgát, ezt a mi tévelygésünket is elnézik.
Ha apámhoz méltóan gondolkozunk, persze! Például azt kérdezi majd tőlem a káderes: mit tudsz te,
fiam, az irányvonalunkról? Akkor én azt mondom: a szegényparasztságra támaszkodva és szövetségben
a középparaszttal, küzdünk szüntelen a kulákság ellen! Kitől tanultad ezt, fiam? Apámnak élő példája
mutatja! Én mindjárt megveszek melletted.
CILIKE
Nyughass! Anyádat is levizsgáztatják?
PISTA
Az Antidühringből. Ha jön a káderes, a templomozás, úrvacsoravétel felől érdeklődik, anyámnak ezt
kell mondania: Ne vicceljen velem, Puskás elvtárs! Olvassa. A Biblia egész
teremtés- és özönvízhistóriája egy ópogány vallási mondakörből származik, mely a zsidóknak…
PISTA
…a zsidóknak a babiloniakkal, káldeusokkal és asszírokkal közös vallási mondaköre volt satöbbi. Ki
is gyúlok itt melletted, olyan forró vagy.
CILIKE
Atyaisten és Buridán szamara! Hová nyúlkálsz?
PISTA
Én ezt már nem bírom sokáig…
CILIKE
Akkor gyerünk a paphoz!
PISTA
Most még nem lehetséges!
CILIKE
Akkor szerelem dolgában étlen halsz, Buridán szamara.
PISTA, CILIKE
Énekel.
| |
|
Jobbra lépne, balra lépne |
| |
|
Itt a széna, ott az abrak, |
| |
|
Mégis étlen, szomjan pusztul |
ANNA
Jön. …a zsidóknak a babiloniakkal, káldeusokkal és asszírokkal közös vallási
mondaköre… Jön apátok! Meglátjátok mindjárt Buridán szamarát… Tűnjetek el!
Pista, Cili énekelve kimenekül.
ANNA
Szegény Gedeonomat a káderesek táncoltatják, ti meg a Buridán szamarát szánjátok… Gedeon
be. Mit intéztél?
ANNA
És akkor mit csinálunk?
GEDEON
Visszatromfolok nekik. Ezen már nem segít csak az ellentámadás. Jól ismerem az elvtársakat. Egyetlen
kiút van: ha meghökkentem őket.
GEDEON
Hökkentés! Hökkentés! A fejüket felkapják, az álluk leesik, amikor ott találnak engem.
ANNA
Boldogan. Ó! De hisz nincs is ellentábor!
GEDEON
Nincs? Hát majd lesz! Én leszek az. Még várok egy keveset, és ha nem tesznek igazságot… ajajaj! Mi
lesz itt!
ANNA
Az istenért! Az ne legyen!
ANNA
Akármi, de ajajaj ne legyen.
GEDEON
Még várok egy keveset…
GEDEON
És aztán kezdhetik elölről a harcot, hogy megnyerjenek engem…
ANNA
Az istenért! Mit akarsz tenni?
GEDEON
A parasztságot meg kell nyerni, fiam. Ennek okából először is lemondok.
ANNA
De hiszen már leváltottak!
GEDEON
Az nem számít. Vagyis ez a baj. Hogy elszoktunk a lemondástól. Márpedig: minél több lesz a
lemondás, annál kevesebb a leváltás. A leváltások ellen csak lemondással lehet tiltakozni.
ANNA
Ezt ki mondta? Sztálin elvtárs?
GEDEON
Én mondom, asszony! Én és Joszif Visszarionovics! Először is lemondok tehát. A folytatástól pedig
isten őrizze meg őket! Tudod mit…?
ANNA
Ki ne mondd, Gedeon! Meghallja valaki! Nyitva az ablak, a fülébe jut valakinek. Suttogva. Mit akarsz?
GEDEON
Kifizetem az egyházi adómat. Visszamenőleg is!
ANNA
Úrvacsorát is veszel?
GEDEON
Úrvacsorát, a meleg máléját! Kellett nekik egységbontás? Hát legyen! Mint a szép híves patakra a
szarvas kí…
Csengetnek.
GEDEON
Állok elejébe! Leszedted azt a falvédőt?
ANNA
Hozom a bort és a harapnivalót! Gyorsan ki.
Vizeslepedős jön, nyomában a női karral.
NŐI KAR
Nyögök, sóhajtok, zokogok!
Sírtam, sírok, sírni fogok!
Mely nehéz, kedvesem,
Hogy tőled elesem, édesem!
GEDEON
Az édesanyátok… Hát te nem vagy a tömlöcben?
VIZESLEPEDŐS
Csak a vizsgálati fogságot ültem le. A ló az enyém volt!
NŐI KAR
Nyögök, sóhajtok, zokogok!
Tőled, Gedeon, elválok!
GEDEON
Hogy nyögnétek ti a föld alatt! A ló a tiéd volt, a pofon az enyém volt, a börtön a tiéd volt, az elnökség
enyém volt! Így élünk és osztozkodunk az élet javain.
VIZESLEPEDŐS
Gedeon ábrázatát simogatja. Még mindig hivatali? Nem magánarc, nem egyéni,
nem civil arc: protokolláris…
GEDEON
Egy protokolláris seggbe rúgást kapsz te mindjárt tőlem!
NŐI KAR
Sírtam, sírok, sírni fogok,
Tőled mégis elfordulok!
Nyögök, sóhajtok, zokogok!
GEDEON
Zokogjanak a nyűvek a csontotokon!
VIZESLEPEDŐS
Pompás pofa, nem egyéni!
GEDEON
Jegyezd meg, hogy átmeneti!
VILESLEPEDŐS
Mint az öszvér! Átmenet a ló és a szamár között! Ebihal!
GEDEON
Leszamarazol? Ebihalazol? Megint politizálsz?
VIZESLEPEDŐS
Vigyázzatok, jó emberek! A legyintés, a szellentés, ebihalas kijelentés nem komikum: politikum!
NŐI KAR
Mily nehéz, kedvesem,
Hogy tőled elesem, édesem!
GEDEON
Essen belétek a bikaistálló! Bakter! Őrmester! Mindannyiótokat becsukatlak!
ANNA
Jön boroskorsóval, poharakkal. Egy poharacska kü-kü-kü-küllőit, elvtársak! mi
ez itt, Gedeon?
GEDEON
Azt gondolják, meghaltam! És kezdik már az anarchiát! Ki velük!
VIZESLEPEDŐS
Az asszonyokkal kifelé menet. Nyögök, sóhajtok, zokogok!
ANNA
Ki a házamból, te börtöntöltelék! Gedeonhoz. Mi volt ez?
GEDEON
Elsirattak engem! De még feltámadok! Megszólalnak még az én fejemnél az aranytrombiták!
ANNA
Már megszólaltak. Hívatnak a néptanácshoz.
GEDEON
Oda nem. Akit egyszer leváltottak, arra nincs fegyelem. Szabad polgár vagyok.
ANNA
Azonnal menj föl. Tévedés volt.
GEDEON
Micsoda? Miféle tévedés?
GEDEON
Az nem lehetséges.
ANNA
Izé mondta. A párttitkár.
GEDEON
Akkor lehetséges. De nem lehetséges. De mégis lehetséges. Tiszta inget kérek. Már sejtettem, hogy
valami tévedés. Nagyon jól dolgoztam, fáradoztam. Erőt, egészséget nem kíméltem… Más negatívumot
nem emlegettek… Csak veled s a fiammal… De hát felelős vagyok én a szamárságaitokért? A ló nem
volt az övé. Tiszta zsebkendőt! A siratóasszonyokkal pedig majd ügyesen elszámolunk. Kiderítjük, ki
volt itt a bujtogató elem. Hol a kalapom?
ANNA
Ha újra felkerülsz, Gedeon, lehetőleg türtőztesd magad.
GEDEON
Azt a klerikális orrodat ne üsd a politikába! Kifelé menet énekel. Nem azé a madár,
aki utána jár…
Pista, Cilike, Kántor, Presbiter, Simeon jön, énekelnek.
|
„Feljebb emeljetek, feljebb…” |
ANNA
Édes Jézusom! Jól éneklitek! Méltóságos uram, jól tetszenek énekelni. Gedeonomat éppen most emelik
feljebb. Porba sújtották, és most újra fölemelik.
A társaság csak énekel. Csengő szól hosszan.
GEDEON
Be, kezében a leszaggatott kapucsengő, mellén kitüntetés. Áll némán, Anna kivirágzott
orcával indul elébe. Slussz! Összeesik.
ANNA
Istenematyámkifentvagyazégben! Elájult az örömtől. Édes uram, Gedeon! Tudsz még beszélni?
GEDEON
A kitüntetésre mutatva. Ezt adták. Mert elfelejtették. Tavalyi.
GEDEON
A többi tévedés volt. A dicséret tévedés volt… A tévedés is tévedés volt! Memorandum… újabb
memorandum következik.
ANNA
Istenem! Ha a párt megbocsát neki, nagy a te hatalmad.
Ének:
|
„Feljebb emeljetek, feljebb…” |
Függöny.
Egyetlen helyiségbe zsúfolt vegyesbolt. Oldalt raktár. Amikor a függöny fölmegy, Anna árut
rakosgat. Ami ott van, biciklitől a szódaporig, maga a tökéletes káosz.
KÁNTOR
Be. Kezét csókolom, kedves Anna.
ANNA
Csókolja… ne csókolja… Mit parancsol, kántor úr?
KÁNTOR
Kaphatnék egy deci rumot? S aztán mondok valamit. Fontosat és örömtelit.
ANNA
Nekem már nehezen. A múltkorit sem fizette ki.
KÁNTOR
Lemondok magánál a kántori járandóságomról. A két decit vasárnap leénekelem.
ANNA
Ez lenne hát az örömhír? Az örömteli?
KÁNTOR
Az más. De kérdéssel kezdem. Gedeon bátyám megenyhült már a fiatalok iránt?
ANNA
Még mindig nem mertük megmondani neki.
KÁNTOR
Kímélik az idegeit?
ANNA
Harangok szólnak a fejében.
KÁNTOR
Én úgy is megmondanám neki: az új rokonság pártpolitikai szempontból nem a legelőkelőbb, Cilike
viszont ahhoz a másikhoz képest, akinek Pista régebben udvarolt… Ajaj! Az először is – most már
megmondhatom – olyan rusnya volt –, a ló nem ette meg a kockacukrot a markából. Másodszor…
ANNA
Gedeont akkor is kímélni kell! Igen nagyot esett.
KÁNTOR
A mi szemünkben megnőtt – mióta kisebb lett.
ANNA
Az egészsége és az üdvössége miatt aggódom, kántor úr.
KÁNTOR
Fölösleges. Más ember, ha potentát, csak halála előtt tér meg az Istenhez. Gedeon elvtársunk mindjárt
a leváltás után kifizette az egyházi adóját.
ANNA
Ezzel csak fenyegetőzött. Azután meggondolta magát. Álmában rángatózik a jobb lába. Vajon mitől
lehet?
KÁNTOR
A megszokott rugdosódás. Csiklandozni kell.
ANNA
A talpát vagy a fejét?
KÁNTOR
A fejével is rugdosódik?
ANNA
Csak a lábbal. A fejét elvesztette.
KÁNTOR
Megkerül. Rossz fej nem vész el. Még egy féldecit, Anna, a karácsonyi ünnepek kontójára.
ANNA
Kántor úr, dicsérje hitelbe az Istent, és bökje ki már a jó hírét!
KÁNTOR
Ha nem iszom rá, nem is merem elmondani.
ANNA
Akkor bátorodjék. Tölt.
KÁNTOR
Kibabrálunk a káderosztállyal. Cilikét örökbe fogadom, a nevemre íratom, a méltóságos úr kilép a
játékból, én leszek az apatárs, szerencsétlen, földhözragadt flótás…
ANNA
Nem jó, nem jó. Kitudódik. Meg aztán: kántor úr is reakció.
Pista jön Cilikével. Énekelnek.
ANNA
Nem kapkodunk! Reménykedünk!
ANNA
Majd én a füle-farkára lépek!
KÁNTOR
Tölt magának. Éljen Buridán!
PISTA–CILIKE
| |
|
Itt a széna, ott az abrak, |
| |
|
Mégis étlen, szomjan pusztul |
GEDEON
Hangja kintről. U, ü, vé, dupla vé, ipszilon…
ANNA
A raktáron át pucoljatok!
KÁNTOR
Gyerekek, nem jó az elgondolásunk!
PISTA
Azt a klerikális szűzmáriáját! Meddig szamárkodjam én itten?
CILIKE
Hát én meddig menyasszonykodjam? Megtaplósodom!
PISTA
Gyerünk! Rohannak kifelé.
KÁNTOR
Gedeon elvtársunk!
GEDEON
Be, áruval a karján. Pé, er, esz, té… Té mint! Té mint!
ANNA
Halljunk oda! Taplós menyasszony!
GEDEON
Azt nem árusítunk!
GEDEON
Okos vagy. U, ü, vé, dupla vé, ipszilon, zé, zsé!
GEDEON
U, mint uborkamag, ü, üveges pálinka, vé, vég vászon, dupla vé, vécépapír, ipszilon…
ANNA
Vécépapír ipszilonnal…
GEDEON
A, á, bé, cé, csé, dé, dzsem! A dohány mellé kerül a dzsem! Derelye, dohány, dzsem, iksz, ipszilon. Mit
árusítunk ipszilonnal! Téged kérdezlek!
KÁNTOR
Itókát! S nekem is egy felet!
GEDEON
E, ef, gé, gyé, há! Hol a há? Téged kérdezlek, asszony? Olyan árunak, ami hával kezdődik, hol a helye?
Ennek például!
KÁNTOR
A harisnyatartónak.
GEDEON
A kántor úr már érti, miről van szó.
KÁNTOR
Ábécé sorrendben kell az árut elhelyezni.
GEDEON
Érted már, Anna? Egy boltban, akár egy országban: rendnek kell lennie. Különben megbolondulunk.
GEDEON
De vigyázz, mert kategorizálunk!
KÁNTOR
Miként a társadalomban!
GEDEON
A kántor úr mindent ért. Rendet csinálunk, akár a politikában. Például azt mondtuk: kulákság. Ezen
belül ábécé sorrendben: Albert, Alajos, Bálint, Benedek satöbbi. Középparasztság és ezen belül: Antal,
Barabás, Gergő satöbbi. Mármost ugyanígy: italféleségek és ezen belül: á mint ánizs, bé mint bor, s mint
sör satöbbi.
GEDEON
Sör nincs, de es betű van, te boldogtalan asszony, és akkor: ha sör lenne, a helye ott lenne, miként a
harisnyatartónak a há betűnél.
KÁNTOR
S a rumnak a rö betűnél. K mint kántor felet kér.
ANNA
Ká mint kántor négy felet is kapott há mint hitelbe. A továbbiakban ef mint francot a bélibe!
GEDEON
Most az egyszer megérdemli.
ANNA
Keceinétől a harisnyatartókat mért hoztad vissza?
GEDEON
Kifizette? A négy lányának négy párat vásárolt hozomra. Hát milliomos káder vagyok én? Leszedtem
az egész famíliáról. Rendet csinálok én, a bugyigós Máriáját!
KÁNTOR
Gedeon elvtársunk vegye elő a régi szervezői tehetségét…
GEDEON
Eddig ment, ahogy ment. Mától kezdve elvek szerint árusítunk.
KÁNTOR
Mit ér a bolt, ha elvek nincsenek?
ANNA
Már annyi az elvünk, hogy nem tudjuk, hová legyünk!
GEDEON
Lesz itt még, elvtárs, tapasztalatcsere, főhajtás és elismerés, meg cöccögés, rajoni és tartományi
csodálkozás. Akkor aztán megtudják, kit veszítettek a tévedésükkel!
KÁNTOR
Gedeon bátyám! Én a rehabilitációban olyan biztos vagyok, mint a feltámadásban.
ANNA
Majd ha trombitálnak!
GEDEON
Te most ne trombitázz, hanem eredj, vedd át az új árut, és jól nyisd ki a szemed. Nekem, ha bicikli,
forogjon, ha kockacukor, édes legyen, ha bors, nekem csípős legyen, ha melltartó, ne legyen
harisnyatartó, és fordítva is: ami harisnyatartó, az ne legyen nadrágtartó…
KÁNTOR
Hanem hózentróger.
GEDEON
Anna! Azt a kabátot a hátadról vesd le, mert leltári!
ANNA
Kántor úr a húsvéti adagját is megitta már! El.
KÁNTOR
Nagy boldogság nekünk, hogy végre ember került ide a pult mögé. Az örök nagy kérdés: hivatalt a
férfiúnak, vagy férfiút a hivatalnak? – eldőlt immár. Ide férfiút adott az Isten… a káderosztály. Erre
megihatnánk egy féldecit.
GEDEON
O, ő, pé, er, rum. Tény és való, hogy ez is bizalmi állás. Különben az elődöm nem került volna maga
is börtönbe.
KÁNTOR
A bizalom börtönnel jár.
GEDEON
Hogy? Igen. Tölt, isznak. Megmondták világosan: jól tettem, hogy Vizeslepedőst
a pofon miatt törvényre adtam. Aki hivatalos orcát merészel bántani: minden hivatalos orcát sért
egyúttal. Ezzel szemben a hegedűvásárlást, mármint hogy épp a méltóságos úrtól vettem, nem lett
volna szabad letagadnom. Pedig csak megfeledkeztem róla. Az is helyes volt, hogy a tiltott nóta miatt
a nyomorultat megbüntettem, de ugyanakkor nem lett volna szabad szájtátinak lenni a családom
dolgában… Mert Vizeslepedős ezt ellenem kihasználta. Sokirányú tehát az ellentét. De győz mindig a
pozitívum!
KÁNTOR
Nagy ember – nagy mondás. Iszik. Menj le a te Uradnak örömére.
PRESBITER
Jön becsípve. Elnök elvtárs, drága barátom, rettentően szomjas vagyok, egy
libafröccsöt szédületes gyorsasággal!
KÁNTOR
Hé, Presbiter! Én is megiszom veled egy preckeltet.
PRESBITER
Preckeltet az Isten szolgájának szédületes gyorsasággal!
GEDEON
Szédületes! Ide hallgass, Presbiter! Engem leváltottak, és bizalmi próbán vagyok. Úgy legyen.
GEDEON
Befejeztem a kampányokat, az akciókat és a kultúrforradalmat. Énnekem eddig messziről kalapot
emeltek, soron kívül beretvált a borbély, megfordultam magasabb helyeken, sőt újságírókkal is
beszélgettem, nyilatkoztam…
PRESBITER
Mint az égő csipkebokor.
KÁNTOR
És akkor hangot hallék!
GEDEON
Nem voltam akárki, és nem leszek akármi. Még reád húzhatom a vizeslepedőt!
PRESBITER
A nyelvezete megmaradt! Azt nem váltották le! Itt nyugszik Tókos, nem elnök már, de a nyelve még
jár!
KÁNTOR
Ne adj isten, Presbiter, hogy rehabilitálják.
GEDEON
Ne pofátlankodj, mert eljöhet még az idő…
PRESBITER
Felraknál megint a kuláklistára?!
GEDEON
Tudományos alapon tettem!
KÁNTOR
Tudományos materialista-gedeonista…
PRESBITER
Tanulmányozzátok a gedeonizmust! Akinek kóréból van az árnyékszéke: még nem kizsákmányoló, de
ha fenyődeckából s a fedele hullámlemez: társadalmi helyzete már nem világos. Hol a helye tehát?
Kuláklistán. S én a marha fejemmel a budimat még ki is meszeltem, hogy messzire lássék!
GEDEON
Egyéb is volt, nemcsak a budi!
KÁNTOR
Géptulajdonos is voltál.
GEDEON
És főleg a zavaros helyzete. Mert ha világos lett volna, nem lett volna zavaros!
GEDEON
De világos. Az világos, amit mondok. Ha valami zavaros, nem lehet világos.
KÁNTOR
Nagy ember – nagy mondás.
PRESBITER
Egy világos helyzet megítéléséhez nem kell ész.
PRESBITER
Egy világos helyzet magától beszél. Az ész oda kell, barátom, ahol a helyzet nem beszél magától.
PRESBITER
Csakhogy ész is kell ám!
GEDEON
A fejemet ne kommentáld.
KÁNTOR
Mert hiába világos, ha adva van egy festett budi s a nyírógép…
PRESBITER
Kelletik hozzá pirinyó bölcsesség!
GEDEON
Az én fejemet ne kommentáld. Azt fennebb ítélik meg.
KÁNTOR
Dicsérd, sátánfejű, mert nem ad hitelbe.
PRESBITER
Én fizetek! Három libafröccsöt szédületes gyorsasággal!
GEDEON
Visszautasítom a rendelést, a hangot és a személyedet!
KÁNTOR
Fátylat a múltra! Legyünk jó cimborák!
GEDEON
Az én fejemet ne kommentálja.
PRESBITER
Fejes voltál. A fejedet kommentálom!
GEDEON
Kiutasítalak a szövetkezetemből!
Az ajtó előtt muzsikaszó. „Ha még egyszer, ha még egyszer…”
ANNA
Be, rémülten. Itt vannak!
GEDEON
A rajoni elvtársak? A tartományiak?
ANNA
A káderosztály jött neked éjjeli zenét adni!
GEDEON
Anna! Már te is? Zavard el őket! De várj! A zenét hallgatva. Lehajtanám bús
fejemet fehér hattyú, hattyúfehér… Emlékszel, Anna? Ezt énekeltük, amikor engem beiktattak… Azt a
hétszentséges…
ANNA
Rosszul vagy, Gedeon?
GEDEON
A szívem szakad meg. És a presbiter csúfolkodik velem. Hát ezt érdemlettem én? Hogy bárki
csúfolkodjék velem? Nem sírtam az anyám temetésén. És most kihull a könnyem… Hát meddig lehet
így élni?
PRESBITER
Ha erősen megbántottalak, bocsáss meg nekem.
KÁNTOR
Bocsáss meg neki, és adj valamit hitelbe.
GEDEON
Ha még egyszer… ha még egyszer… Anna! Meg kell a szívnek szakadni!
ANNA
A rossz időnek örvendezni kell, Gedeon. Mert arra csak jobb jöhet! Fogadd szépen a vendégeidet!
Pista, Simeon a zenészekkel be.
KÁNTOR
Preckeltet az új vendégnek!
PISTA
Édesapám! Itt vagyok a méltóságos úrral!
ANNA
Megdöglik a macskánk!
SIMEON
Szervusztok, barátaim! A szenvedés szerteszór, és a kóceráj és a szerelem összegyűjt bennünket!
ANNA
Ó, már kezdik! Gedeon, ugye nem szólnak már a harangok a fejedben?
GEDEON
Kóceráj! Szerelem! Isten hozta, méltóságos uram!
PISTA
Buridán szamara döntött. Fontos közléssel jöttünk…
SIMEON
Pista fiam és jómagam…
PISTA
Jómagam és báró szentmarjai Szentmarjay Simeon apámuram!
GEDEON
Apámuram… Annához. Anna, te vele csináltad. Őméltósága veled méltóztatott…?
SIMEON
Ezt rögvest megmagyarázzuk.
ANNA
Ó, ne tessék most semmit magyarázni. Az uram fejében szólnak a harangok.
PISTA
Ünnepélyesen bejelentjük…
ANNA
Semmit! Tessenek itt jól érezni magukat, szegény uramat kíméljék a bejelentésektől. Elég volt neki a
följelentés. Pista fiam! Méltóztassatok énekelni.
GEDEON
Hadd mondják, Anna! Minden rosszra fel vagyok készülve!
ANNA
Gedeon fiam! Hozd be a demizsont a borral… Az nem leltári. A raktárban a ládán… Dé mint demizson!
KÁNTOR
Egyfolytában létezik az Isten.
ANNA
Pista fiam! Méltóságos uram! A bakter híreli, hogy minden pillanatban jöhet a káderes.
SIMEON
A káderes! Az a mordályos képű! Veszi a kalapját.
KÁNTOR–PRESBITER
Tessék csak nyugodtan maradni!
PISTA
Engem se isten, se káderes…
ANNA
A mai nap nem alkalmas házassági bejelentésekre! Tudod jól, fiam, hogy apád az osztályellenséget
menyasszony formájában sem állhatja.
PISTA
De már előkészítettük!
ANNA
Mondjatok egyebet… bármit! S aztán majd ha rehabilitálják…
PISTA
Maradjak tehát Buridán szamara! Hogy a tűz vesse fel!
GEDEON
Be. Dé mint demizson megkerült. Halljam a bejelentést!
PISTA
A méltóságos úrral együtt azt akartuk mondani, hogy a ló…
PISTA
A pofonos ló nem volt az övé. Vizeslepedős lova nem származik a méltóságos úrtól. A méltóságos úr
ezt bárhol tanúsítja.
SIMEON
Az osztályharc szerteszór, a ló egybegyűjt bennünket.
PISTA
A hegedű pedig, az átkozott hegedű, amiért Vizeslepedős apámat följelentette… tessék megmondani,
hogy volt a hegedűvel.
SIMEON
Kérem szépen… Sajnálattal hallom, hogy Gedeon megítélésében rossz pont a hegedű. Márpedig én
írásban tanúsíthatom, hogy azt nem barátságból, hanem adósság fejében adtam Gedeonnak.
Emlékezetes esemény volt, hogy valamely mágnásbálon Adél bátyám Gedeon megboldogult apjának
hegedűjét a kontrás hasán széjjelverte. Gedeon tehát nem vádolható azzal, hogy családunk szekértolója
lett volna!
KÁNTOR–PRESBITER
Éljen! Most lássuk a káderes pofáját!
ANNA
Az igazság napja földerül!
GEDEON
Szívből örülök a fordulatnak. Tusst reá, zenészek! Elvtársak! A vendégeim vagytok! Tetszenek lenni.
Anna! Záróra! Hagymát, szalonnát otthonról.
ANNA
Hagymát, szalonnát! Az igazság napja földerül! El.
A zenészek halkan játszanak.
PRESBITER
Gedeon a legrendesebb káder az egész tartományban.
KÁNTOR
Sose lesz többet ilyen elnökünk!
PISTA
Az én apám rendes ember! Csak a harangok ne szólnának a fejében.
SIMEON
Szíve van, uram! És nincs is meg a régi állása. Szíve van!
GEDEON
Zenészek! Húzzátok el a méltóságos úr nótáját!
SIMEON
El van már az húzva, kérem!
KÁNTOR
Mint a régi mágnásbálokon! Úgy tessék vezényelni most is a népzenész elvtársakat!
SIMEON
Ez nem mágnásbál, hanem elvtársi összejövetel.
PRESBITER
Tessék szíves lenni kézbe venni a hegedűt! A Gedeonét!
SIMEON
Ezt a hangot szeretem, Presbiter! Emberi hang… Mindazok után… A hegedűvel a kezében. Ácsi! A Gedeon öcsém tiszteletére. Nem loptam én életemben, csak egy lovat Debrecenben!
GEDEON
Nem! A lovat ne tessék emlegetni.
GEDEON
Ha még egyszer, ha még egyszer…
Mind énekelnek. Simeon végig hegedül.
KÁNTOR
Emlékszik, Gedeon bátyám?
GEDEON
Mindenre emlékszem.
KÁNTOR
Amikor Nagyszebenben…
PRESBITER
Akkor én is ott voltam.
PISTA
Elveszem a falu legszebb lányát. A rajonét!
KÁNTOR
Bibliát kerestem szegény édesanyámnak.
SIMEON
Az élet szerteszór, a Biblia egybegyűjt bennünket!
PRESBITER
Amikor Gedeonnal…
KÁNTOR
Ott találkoztunk Gedeon bátyámmal a Bruckhentál utcában.
PRESBITER
Úgy van! Bruckhentál…
PISTA
Buridán szamara! Kivel eltöltöttem sok számos éjszakát…
KÁNTOR
És kezet fogtam ott Gedeon bátyámmal.
PRESBITER
A Bruckhentál utcában.
KÁNTOR
Emlékszik, Gedeon bátyám? Kezet fogtunk, azt kérdezte: hogy van, Kántor úr? Emberileg kérdezte!
Emberi hangon, érted-e?
PRESBITER
Én is ott voltam, Gedeon!
PISTA
Apámuram! Elveszem a rajon legszebb lányát!
PRESBITER
Én is ott voltam, Gedeon!
KÁNTOR
Te a szénapiacon maradtál.
PRESBITER
Nem a szénapiacon!
GEDEON
Hallod-e, fiam! Összetévesztesz bennünket!
SIMEON
Most kettőt lát. Csak ennyi!
GEDEON
Félre jár a nyelved, fiam! Lehajtanám bús fejemet…
KÁNTOR
Mondom Gedeon bátyámnak, hogy nem kapok Bibliát…
PRESBITER
És meghallgatott. Emberileg…
KÁNTOR
A templomból kilopták az anyám zsoltáros könyvét.
SIMEON
Az élet szerteszór, a lopás egybegyűjt bennünket!
PISTA
Meddig szamárkodjam én itt, méltóságos apámuram?
PRESBITER
A Bibliát már megvetted volt, amikor Gedeonnal találkoztunk.
KÁNTOR
Azt csak azután vettem a sánta fiákerestől. A harangozónak a sógorától.
PRESBITER
Hát én is ott voltam.
KÁNTOR
És kezet fogott velem.
GEDEON
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre!
PISTA
Mert az álom nyugodalom…
SIMEON
A szerelem szívfájdalom. Pistához. Ne búsulj! Megoldódik. Fiam! Az én népem!
Gedeon öcsém! Atyámfiai! Csönd. A kutyafáját!
GEDEON
Bocsásson meg, hogy leigazoltattam.
SIMEON
Ezt mindenkinek meg kell szokni. Az élet szerteszór, az igazoltatás egybegyűjt bennünket. És ennek
ellenére néhanapján föltesszük a kérdést: Énekli. Hol vagytok, székelyek…
GEDEON
Jaj, ezt az egyet ne… Bármi egyebet, csak azt ne!
KÁNTOR
Ajajaj! Tiltott nóta!
GEDEON
De hát miazisten! Ki parancsol itten? Simeonnal együtt énekli. Hol vagytok,
székelyek? Erdélyt bíztam rátok! Erős kopogás, majd döngetés az ajtón.
GEDEON
Ijedten. Záróra! Orádenkidere!
Ahányan vannak, annyifelé próbálnak elbújni.
PRESBITER
Méltóságos uram! Ide a pult mögé!
KÁNTOR
A raktárba! Raktárba!
PISTA
Vágom kupán, akárki legyen.
GEDEON
Nem vágod! Tűnj el!
SIMEON
Szégyen és gyalázat! Most mi lesz?
GEDEON
Nem énekeltünk semmit! Mindannyian tanúk vagyunk.
SIMEON
Szégyen és gyalázat.
Mind elbújnak Pista és Gedeon kivételével.
PISTA
Vágom kupán, akárki legyen.
GEDEON
Fogd be a szád! Súgva. Hátha éppen a káderes. Nyitom már! Kiazisten?
GEDEON
Marci. A nagynyavalya törjön ki. Hol vagytok, székelyek?
SIMEON
Itt vagyunk a kócerájban!
PISTA
Elé lehet bújni. Tessenek elébújni.
GEDEON
Ajtót nyitva Bakternak. Csak a bakter. Jó barátunk!
SIMEON
Az élet szerteszór, a bakter megijeszt bennünket.
KÁNTOR
Most aztán mehetünk tanúskodni.
PRESBITER
Csakhogy ezt a bakter is énekelte!
BAKTER
Én? Én csak kopogtattam! Elnöki parancs még Gedeon idejéből, hogy ahol ezt a nótát hallom, oda
behatoljak.
GEDEON
Nóta. Milyen nóta?
BAKTER
Hát ez. Vagyis az.
GEDEON
Akkor lám, bizonyítsad. Énekeld.
BAKTER
Nekem nincs hallásom.
GEDEON
Akkor nem is hallottál semmit. Szervusz, bakter!
SIMEON
Áldott legyen a bakter süketsége! Mert számon tartatik a zaj és a vigalom, a belépő és a kilépő, a
lepcses és a hallgatag. A számonkérés egybegyűjt bennünket.
BAKTER
Ez a baj. A számonkérés. Tőlem számon kérik azt, amit hallottam.
PISTA
Maga nem hallott semmit, hallja!
PRESBITER
Ültünk a raktárban.
KÁNTOR
Zsoltárokat énekeltünk.
BAKTER
Én mást hallottam.
GEDEON
Jegyzőkönyvelhetjük. Mutasd be, hogy mit hallottál.
SIMEON
Egy jegyzőkönyv összegyűjt bennünket. Halljuk!
BAKTER
Hát az volt, hogy… Némajáték. Csak, tátog és hadonászik az égre.
GEDEON
Áááá! Csakhogy ez egészen más volt, bakter! Tudod, melyik volt ez? Amit te most itt előadtál? Ez volt.
Int a zenészeknek. Nem loptam én életemben… Mind éneklik és
koccintanak.
BAKTER
Lehetséges, hogy ez volt.
GEDEON
Mert azt a másikat én tiltottam be rendeletileg. Erre kell neked emlékezni, bakter! No, hirdess csak ki
valamit az én időmből! Ácsi!
BAKTER
Minden ember tudomásul vegye! Tókos Gedeon rendelkezése! Aki reakciós dalokat énekel:
jegyzőkönyveltetik, minden vigalomtól eltiltatik!
SIMEON
Tusst rá! Hatalmas volt!
BAKTER
Mindenki megértse! Holnap tizenhét órakor, de legkésőbb húsz órakor népgyűlés. Megtárgyaltatik a
bikavásárlás. Mindenki, aki a marhaállomány helyzetét nem jelenti – szankcionáltatik!
BAKTER
Bikahasználat tehenenként egy munkanap – önkéntesen kötelező… valamint özvegyasszonyok,
rokkantak kedvezményben részesülnek. Utána kultúrműsor. Tókos Gedeon!
SIMEON
Pompás ember a mi Gedeonunk!
PISTA
Az én apám rendes ember! Csak én vagyok Buridán szamara.
SIMEON
Nem loptam én életemben.
Mind éneklik. Odakint tömegzaj. Anna rohan be.
ANNA
Gedeon, kinyitni! A boltot muszáj kinyitani! A két szememmel láttam a káderest! Puskás Antit!
GEDEON
Akkor nem jó most ez a mi helyzetünk.
SIMEON
Megjavítjuk, mert elmegyünk. Zenészek! A kántor úrhoz!
KÁNTOR
Itt mulatni nem lehet.
SIMEON
Itt csak ijedezni lehet.
GEDEON
Köszönjük a látogatást!
Simeon, Kántor, Presbiter, Pista, Bakter énekelve s a zenészek kíséretével a raktáron át távozik.
GEDEON
Ha Puskás Anti jön, megnézheti a mintaegységünket. Mit akar ez a sok nép?
ANNA
Kezet akarnak neked csókolni.
GEDEON
Megkezdjük az elárusítást, Anna! Ne bömböljetek! Csak az ablakon át szolgálunk ki. Annához. Ha jönne Puskás elvtárs, ne zavarják a vásárlók.
ANNA
Nincs papír, amibe csomagoljuk.
GEDEON
Em, en, eny, o, pé… paszuly… francot! I, lyé, konzerv!
GEDEON
Hozzál paszulyt és kapsz paszulyt!
HANG
Gedeon, te nagy szervező! Utalj ki nekem egy fél deci sligovicát!
GEDEON
Túlhaladtad! O, pé, er, es… sligovica! Gyere később, petróleumos a kezem!
HANG
A nagy vezérnek lába kelt… Gyertyát kérek! Gyertyát!
GEDEON
Melyik csúfolkodik, a meleg máléját! Nincs gyertya. Menjetek a pápához Rómába!
HANG
Kalapot! Kalapot akarok venni!
GEDEON
Így holnapig se találod meg. Ká, mint kalap! Milyen színűt?
GEDEON
Anna, mustárzöldet!
ANNA
Á, bé, cé, dé… nincs is kalap!
GEDEON
Nincs kalap, csak bundasapka!
HANG
Dugd a keresztanyád…
GEDEON
Melyik az? Melyik emlegeti a keresztanyámat? Anna, jegyezd meg a provokálókat!
GEDEON
Petróleumot csak holnap! Petróleumos a kezem!
HANGOK
Rézgálicot, bugyigót, cukrot, sót, ásót, biciklit…
GEDEON
Bugyigót, biciklit! És még mit nem? A kapitalizmusba képzelitek magatokat. Egyszerre csak egy
beszéljen!
HANGOK
Borítékos sorsjegyet, Gedeon! Lozimpliket!
GEDEON
I, jé, ká, el… Anna! Szakíts le neki egy lozimpliket!
GEDEON
Sorsjegyet, a Dumnyezóját! Mikor tanulsz meg románul?
ANNA
Jövő csütörtökön! A borítékos sorsjegyet felszakítja. Nekistigetor!
ANNA
Melyiké volt! Hat lejt kérek!
HANGOK
Szivarat, szoknyát, gumicsizmát, kék lábast, cirokseprűt!
GEDEON
Ne gyúrkodjatok! Az ajtót ne rángassátok! Nincs kiszolgálás, csak az ablakoknál. Az ajtót szabadon
kell hagyjuk! Rajoni elvtársak jöhetnek! Hééé! Válasszatok magatoknak csoportfelelősöket! Azok
beszéljenek! Végeztem, nincs időm tömlöcbe kerülni! Ne ordibáljatok! Mindjárt lefúvatom az egész
kereskedelmet! Anna fiam, ez így nem megy. Ha nem szervezem meg a dolgot, mindjárt
megbolondulunk! Szoknyát az ablakon ne adj ki! Itt próbálják fel a szemem előtt!
GEDEON
Hol az istenbe, mert az ajtón jöhet a káderes!
GEDEON
Aki szoknyát akar, jöjjön be! Hármasával, hármas csoportokban és minél gyorsabban, az ajtó más célra
van lefoglalva!
LÁNYOK
Akik bezúdultak. Piros szoknyát, kéket, babosat!
I. LÁNY
Nekem szoknyát és bugyigót!
GEDEON
Á, bé, bugyigó! Hányas bugyigó?
I. LÁNY
Olyan, hogy feszüljön.
GEDEON
Feszüljön, feszüljön! Honnan tudjam, hányas farod van? Káptalan vagyok én? Csend legyen ott!
Tessék, próbáld fel! A többihez. No, halljam!
LÁNYOK
Piros szoknyát, kéket, babosat.
II. LÁNY
Anyámnak is, nekem is bugyigót! Az enyém nagyobbacska legyen!
GEDEON
Nem válogatunk! Anyád kihúzza jövő hétig, nem szeles az idő! Neked kell a nagyobbacska? Ekkorát
nem gyártanak egész Európában! Húzódjatok félre! Gyors próba, fizetés, pucolás! Aki nem tudja a
méreteit, mehet haza, nem tárgyalunk! Kisebbecske, nagyobbacska, miféle méret ez? Akinek nincs
aprópénze, menjen váltani! Ez itt nem váltó bank! Halljátok, lányok! Vagy vetkőztök, vagy öltöztök,
nekem itt az időt s a bugyigót ne húzzátok!
HANG
Fél kiló paprikát, Anna!
GEDEON
Anna! Nem hallod, hogy a sógorod kiabál?
ANNA
Nem látod, hogy az árut keresem? Ef, gé, há, mit kértél jó ember?
GEDEON
Hol az istenbe van a paprika? Hol a paprika? A fiók kiborul. És ez mi volt?
GEDEON
A szódaporosok mehetnek haza. Kifogyott. Törülközik. Mindjárt betörik az ajtót!
Tartsunk fegyelmet, emberek! Áru van bőven, a tervet túl fogjuk teljesíteni! Száraz laska nincs! Sört
a következő negyedévben! Megbolondultak ezek? Ennyi ember és mind vásárolni akar! Egyelőre csak
az állapotos asszonyokat szolgálom ki! Kik az állapotosok? Tartsák föl a kezüket! Angyal, Bébi, Cenci,
Dudi, Fáni, Franci! Ne dülleszd a hasad, Háni! Nem hiszem el.
ASSZONY
Nem hiszi, mert nem maga plánifikálta?
GEDEON
Te csak kurválkodol, de nem szaporítsz!
ASSZONY
Köténye alól a kispárnát kihúzza, Gedeon fejéhez veri. Majd én beperelem magát
becsületsértésért! Maga lapos tökű!
GEDEON
Hijjnye! Számlázok és aztán majd számolunk.
ANNA
Hozzatok tyúkot és kaptok csirkekonzervet! Olaj? Em, en, olaj. Nincs olaj, csak hajolajban!
GEDEON
Tökmagot rágjatok, abban rengeteg az olaj!
Ablaküveg-csörömpölés.
ANNA
Kitörték az ablakot!
GEDEON
Betörték, asszony!
GEDEON
Jegyzőkönyvelni kell! A bugyipróba fel van függesztve. Záróra! Záróra!
GEDEON
Asszonyok, lányok, mik vagytok! Az árut mindenki leadja!
I. LÁNY
Én már felhúztam!
GEDEON
Lehúzod! Ki mit felvett, leteszi, leveti, lehúzza, nincs időm számlázni!
A vásárló nők visibálnak: „Kezdjem elölről a válogatást?” „Nem húzom én az istennek
se!” „Az embert lekurvázza, s az árut visszaveszi?” „Pauker Annának fogom jelenteni!”
GEDEON
Tedd le az árut és ne politizálj! Kék szoknya, babos szoknya! Mehetsz! Te is mehetsz! Ilka, megállsz!
Hol az áru?
ASSZONY
Nem dobom! Fizetem!
GEDEON
Nem számlázok, a szakramentumát! Elkapja az asszony nadrágját. Nézzünk oda!
Nézzünk oda! Anna!
ASSZONY
Visibál. Szakítsa! Szakítsa! Aztán maga fogja megfizetni!
GEDEON
Anna elé vezeti. Anna! Nézd meg, Anna! Azt mondja, hogy saját bugyigója! Itt a
leltári szám rajta! Anna! Nézz ide, s ne mondd, hogy rossz helyre nyúlkálok!
GEDEON
Már hogy ereszteném? Fejemhez veri a párnát! Ő akar beperelni engem! Én vagyok a lapos tökű, és
ő lopja az árut! Levetni!
ASSZONY
Csak az az egy van rajtam!
GEDEON
A szakramentumát! Anna, most mit csinálunk? Írd fel! Konfekcia, Braila, técsémé, hatszáznyolc!
Mehetsz!
ANNA
Técsémé hatszáznyolc!
ASSZONY
Magát beperelni sem érdemes! Bolondnak nincs törvénye!
Kürtszó, majd csend. Vásárlók mind el.
Belép Vizeslepedős a Bakterral.
VIZESLEPEDŐS
Mi történik itten?
GEDEON
Árusítás. Mi közöd hozzá?
VIZESLEPEDŐS
Bakter, itt voltatok?
VIZESLEPEDŐS
És mit énekeltetek?
BAKTER
Hát… nem loptam… nem loptunk lovat Debrecenben…
VIZESLEPEDŐS
Nenene! Azt a másikat mondd! A reakciósat!
VIZESLEPEDŐS
Hanem ki énekelte?
GEDEON
Mi közöd hozzá, te névtelen följelentő? Takarodj innen!
VIZESLEPEDŐS
Énekeltél, vagy sem?
GEDEON
Énekeltem, de semmi közöd hozzá! Neked is záróra, hordd el magad innen!
VIZESLEPEDŐS
Jegyzőkönyvelés végett majd jövök az őrmesterrel!
GEDEON
A kifelé menő Vizeslepedős után. Állj meg, te gazember! Nem elég, hogy évek óta
áskálódol a káderosztálynál? Nem volt elég a följelentésekből? Nem volt elég?
VIZESLEPEDŐS
Hangja. Ne bolondulj, Gedeon, mert szétverem a pofádat!
GEDEON
Adok én neked újabb följelentést!
Csend.
ANNA
Mért jelentettél föl bennünket, Marci?
BAKTER
Becsületúristenemre… Ő hallotta meg. Épp itt ment el az ablak előtt a rajoni káderessel.
GEDEON
Jön. Ennek is a hátán van a füle. Csak úgy érti a szót, ha odasuppant neki az ember.
ANNA
Felpofoztad, Gedeon?
BAKTER
Rosszul tette! Az orcája nem egyéni! Hivatali.
BAKTER
Reggel óta ő az elnök. Az elnökünk.
ANNA
És te mért nem szóltál?
BAKTER
Megtiltotta! Szigorúan megtiltotta!
ANNA
Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Sírva. Legalább te szólhattál volna. Mert ahány
szolgád itt a földön, mind képmutató… Mindig csak az erősnek cinkosa…
GEDEON
Mennyi a mai bevételünk, Anna?
ANNA
Nyolc hónap, Gedeon. Ó mit fogok én csinálni nélküled, Gedeon?
GEDEON
A meleg máléját! Ez a hét is jól kezdődik. Ne sírj, asszony! Az ember oda megy, ahová delegálják!
Függöny.
Szín: Gedeon házának eleje, majd a lakás belseje. Harangszó. Idő: nyolc hónappal az előző
felvonás után. Gedeon jön batyuval a hátán. Megáll, nézelődik, majd benyitna házának ajtaján, amely
zárva van. Dörömböl. Távolabbról iskolás gyermekek énekelnek: „A nagyvezérnek lába kelt
előttünk tág teret stb.”
GEDEON
Anna! Annuskám! Pista fiam! Hééé! Kihaltatok? Annuskám, a süket szűzmáriádat! Anna! Annuska!
Simeon jön, a közben elcsendesült Gedeont észre sem véve az ablakot kezdi kocogtatni.
SIMEON
Tókosné, hallja! Tókosné! A kriptakulcsot hamar! A kulcsért jöttem, Anna!
SIMEON
Ugyancsak Tókosnét? Ördög és pokol, Gedeon. Meg sem ismerem! Honnan jön maga, Gedeon, hogy
meg sem ismerem?
GEDEON
Nyolc hónap – Tirgu-Mureş.
SIMEON
Én is onnan jövök. Hogy nem láttuk egymást? Maga mivel jött?
GEDEON
Amnesztiával s Ludasról szekérrel.
SIMEON
A haját is levágták.
GEDEON
Melegünk volt, méltóságos uram. És tudja, hogy van ott?
SIMEON
Ne mondja, ne mondja, nem politizálok.
GEDEON
Az ügyemről semmi vélekedése?
SIMEON
Roppantul sajnálom, de abszolúte semmi. Ahhoz sem szóltam hozzá, mikor én kerültem a csatornához,
nemhogy a más ügyét akármilyen formában is kommentálnám. Vizeslepedős engem is be akart záratni.
GEDEON
A tiltott nótát méltóságos uram kezdte. Azzal a kérdéssel.
SIMEON
Szerencsétlen kérdés volt. És ez a baj, hogy maga ráduplázott.
GEDEON
Hogyne dupláztam volna! Tessék visszaemlékezni. Én álltam jobbról, ön balról, mellettünk Pista fiam
és a presbiter. Én a kántortól akartam valamit kérdezni, és mivel sehol se láttam, azt kérdeztem: hol
vagytok, székelyek?
SIMEON
Végül is nem ezért került a lerbe.
GEDEON
Tudom. A pofonért. De szíveskedjék elismerni, hogy minden baj az ön kérdésével kezdődött. Mert ha
az nincs, én rá nem duplázok. – Vizeslepedős nem hallja meg, és nem jön arra, és ha nem jön arra,
engem nem háborít fel, s a pofon is elmarad. És bár kezdetben egészen más dalokat énekeltünk, ön
teljesen váratlanul megkérdezte: hol vagytok, székelyek? Pedig mind ott voltunk.
SIMEON
Tanultam belőle, Gedeon. Már én ezután nemhogy a székelyek, de még az időjárás felől sem
érdeklődöm meggondolatlanul. De nekem a kulcs kell!
GEDEON
Mi végett olyan sürgősen?
SIMEON
Keresztanyámat hoztam.
GEDEON
A kriptát megmutatni?
SIMEON
Már nem láthatja szegény.
GEDEON
Ó! Már megijedtem, hogy megvakult.
GEDEON
Én meg azt gondoltam, hogy csak az én fejemben szólnak. Isten nyugtassa meg.
SIMEON
Köszönöm. Adja hamar a kulcsot!
GEDEON
Nem tudunk bemenni!
SIMEON
Akkor betörjük, a kutyafáját!
Anna jön.
GEDEON
Jön már! Anna! Annuska!
ANNA
Gedeon! Édes uram, Gedeon! Megálmodtam! Megálmodtam! Főztem neked paszulylevest!
GEDEON
Add a kulcsot hamar a méltóságos úrnak!
SIMEON
Várnak engem a kulccsal! Anna drága! A kriptakulcsot kérem!
ANNA
Csak enni adok az uramnak. Belépnek a házba.
SIMEON
Most kell! Azonnal! Olyasvalami a temetés az ember életében, amit halogatni lehet? Segítsen, Gedeon,
az isten szerelmére!
ANNA
Csak tudnám, hogy hol van. Egyél, Gedeon.
SIMEON
Hát nem érti, Anna? A gyászmenet közeledik!
ANNA
Csak tudnám, hogy hol van.
GEDEON
Akkor én megszervezem a kutatást.
ANNA
Te ne szervezkedj! Jó, hogy hazajöttél.
SIMEON
Keresztanyám is hazajött, nem érti? Én az eseményre számítottam, azért érdeklődtem már tavaly is:
megvan a kulcs, Anna? Megvolt! Melyik szegen lógott? Gondolkozzunk! Na egyék most, uram!
ANNA
Csak tudnám! Csak tudnám!
GEDEON
Semmi pánik, méltóságos uram! A kulcs itt van valahol, csak föl kell kutatni. Na mármost: ezt a szobát
szektorokra osztjuk. Hárman vagyunk, két szektor egy felelős.
SIMEON
Ne szektorozzunk, uram! Közeleg a menet, múlik az idő…
GEDEON
Az idő múlását is megszervezzük! Megbízottaink tíz percenként jelentik, hol tart a gyászmenet, a döntő
pillanatban pedig ott leszünk a kulccsal. Lovas futárok, mint a vetési kampányban…
SIMEON
Ne futkározzon, uram, ez temetés, nem vetési kampány.
ANNA
Csak tudnám! Csak tudnám!
GEDEON
Két óra múlt három perccel. Megkezdtük! Anna, az ágy alatt keresd! Az ablakon kikiált. Hé te gyermek! Te vagy a kicsi Vizeslepedős? Szólj, mikor a gyászolók a temetőhöz érnek!
Öt lejt kapsz a méltóságos úrtól. Simeonhoz. Megfelel az összeg?
SIMEON
Követelem a kulcsomat! Ne marháskodjék!
GEDEON
Akkor nem szervezek semmit. Vesse fel az egész temetést az anarchia!
SIMEON
Keresztanyámat is anarchiába kergeti. A falu nem volt elég neki! Könyörgök, Gedeon! Anna! Erőltesse
kicsit a fejét!
ANNA
Azt csinálom! Azt csinálom!
GEDEON
Mozgás legyen, különben nem vállalok felelősséget!
ANNA
Nincs, nincs az átkozott!
SIMEON
Azt mondja, hogy átkozott.
GEDEON
A tálas mögött, méltóságos uram! A tálas tetején is!
SIMEON
Tálas előtt, tálas mögött s a tetején! Itt áll az ember minden tragédiának a legtetején, és kotorászik
nevetséges módon a tálas tetején. Itt olyan rend van, Gedeon, akár a maga fejében! Ide kerüljek én
apatársnak! Ide kerüljön a lányom, a szerencsétlen…
GEDEON
Miről tetszik beszélni?
ANNA
Méltóságos uram, ezt hagyjuk a végére! Essünk át a temetésen.
SIMEON
Essünk át! Kulcs nélkül hogy essünk át?
ANNA
Itt lógott a szegen, a nyavalya törje ki.
SIMEON
Mikor, Anna? Mikor?
ANNA
Most négy esztendeje!
GEDEON
Akkor én már elnök voltam!
SIMEON
Micsoda szégyen és botrány. Az ember a keresztanyját elveszíti, s a kriptakulcsot nem találja. Mindent
elveszítünk, és semmit se találunk.
GEDEON
Anna, a padláson keresd a szerszámos ládában!
ANNA
Úgy van! Ott kell lennie! Ki.
SIMEON
Mit csinálok én most? Azt mondják meg!
GEDEON
Ha elveszett is a kulcs: a fejünket őrizzük meg.
SIMEON
A fejünket – a fejetlenségben.
GEDEON
Minden csak rajtunk múlik. Én mindig azt mondtam: minden csak rajtunk múlik. Nem a külső
tényezőkön.
SIMEON
Szemináriumot tartunk vagy temetünk, a kutyakrisztusát! Már én is káromkodom.
SIMEON
Semmi tessék… Semmi lássék… Ide hozatom az elhunytat, letétetem a koporsót a háza közepébe, és ha
meglesz a kulcs, ha nem lesz meg a kulcs, a maguk baja!
GEDEON
Én az elhunytat bármikor szívesen látom, de jobb lenne mégis…
SIMEON
A guta fog mindjárt megütni!
GEDEON
Itt a lovas futár. Mondjad, mi van?
GYERMEK
A gyászmenet bekanyarodott a temetőbe! Az egyik koszorú elveszett.
GEDEON
Az egyik koszorú elveszett.
SIMEON
Összesen egy volt! Keressétek a koszorút!
GEDEON
Azt a hétszentségit! Más elgondolásom is van! Előterjesztem.
SIMEON
Én pedig azt az elgondolásomat terjesztem elő, Gedeon, hogy maga egy nagy barom, az oldalbordája
pedig egy… egy kocaborda!
GEDEON
Pardon! Én úgy is bánhatnék önnel, ahogy az újság írja: éberen és kombattívan. Nem teszem. Én az ön
kulcsát keresem.
SIMEON
Ha! A harangozást is abbahagyták. Üzenjen a harangozónak, hogy kezdje elölről, órabért fizetek neki!
GEDEON
A harangozó most csak szivarszünetet tart. Tehát azt mondom: kovácsmester, feszítővas, betörés a
sírba…
SIMEON
Betörés útján! Ó, tempores…!
GYERMEK
Gedeon bácsi, megkezdődött a prédikáció!
SIMEON
Már búcsúztatják. Meg se hallgathatom, hogyan vélekedik a pap a keresztanyámról.
PRESBITER
Be. Méltóságos uram! Né, Gedeon!
PRESBITER
A kulcsot kérjük, a pap nem bírja tovább a ceremóniát! Nem tudja nyújtani.
GEDEON
Nyújtsa! Nem szakad! Temetés van ott, vagy laskatészta?
SIMEON
Énekeljetek, Presbiter! Énekeljetek!
PRESBITER
Már mindent elfújtunk.
SIMEON
A zsoltáros könyvéből. Legyen meg az Úr tetszése, úgyis csak egy költözés ez.
GEDEON
Anna! A meleg málédat!
SIMEON
Itt marad hát, ami föld volt, bezárja a sötét sírbolt.
PRESBITER
Volt. De hogy zárja be, ha nincsen kinyitva?
SIMEON
Szörnyű halál, ím köztünk áll.
SIMEON
Megdöbbent kebellel állunk.
PRESBITER
Úgy is álltunk.
SIMEON
Térj pihenni, fáradt vándor… Gyarló testünk porrá lészen, sírva jöttünk a világra… Az élet csak füst és
pára… És még mi az isten?
PRESBITER
Mit csináljunk egyebet? Nincs semmi ötletünk.
GEDEON
Szomorkodjatok, a hétszentségit! Ne várjatok minden semmiségre felsőbb utasítást!
SIMEON
Ó, tempores! Semmiség! Matildom, bocsásd meg nekem, hogy mások ilyen hülyék. Presbiter, szaladj
a kovács után! Jöjjön a szerszámaival!
PRESBITER
Nincs szerszámja!
SIMEON
Hogyhogy nincs szerszámja.
PRESBITER
Minden szerszámját elásta, mert Gedeon kuláklistára vette!
SIMEON
Hallatlan! Újra megszólalnak a harangok. Vége a szivarszünetnek. És most mi
lesz? Mi lesz, Gedeon?
GEDEON
Ha nem jutunk be a kriptába, elvisszük másfelé. Garantálom, fedél nélkül nem marad a méltóságos
asszony.
SIMEON
Szaladj már, Presbiter, találjatok ki valamit.
PRESBITER
Szaladok, de nincs szövegünk! El.
SIMEON
Dünnyögjetek, ha nincs szöveg! Égbekiáltó! Matildom, bocsáss meg.
GEDEON
Folytassuk, méltóságos uram! Azt a ládát még kiborítani. S én ezt a szekrényt… Anna! A meleg
málédat!
Míg Simeon a ládában turkál, Gedeon a szekrényajtót nyitja. Lenge ruházatban Cilike esik ki
rajta. Gedeon visszatuszkolja, az ajtót rázárja.
GEDEON
Dumnyezós szűzmária! Mi van itt. Mi volt itt?
SIMEON
Hát ez reménytelen. A szekrényben megnézte?
GEDEON
Ne ne ne! Ami ott van, nem ránk tartozik. Fehér… fehérnemű…
SIMEON
Végre! De hol van?
ANNA
Most jutott eszembe. Elvitték az iskolások… pionírok…
SIMEON
Iskolások… Pionírok…
SIMEON
Az én szeretteim… lakásának kulcsát… iskolások, pionírok… ócskavasgyűjtéskor… Erre már nincs szó.
Matildom!
GEDEON
Abból már rég ágyút öntöttek. Minek kellett azt idehozni, méltóságos uram?! Folyton példát mutató
házba!
SIMEON
Minek, minek! Ne mondják, hogy az őseimmel tartok gyanús kapcsolatot! Minek! Ostoba kérdések!
Veszi az esernyőjét és kifelé menet. Micsoda pogányság és tatárkodás örökkévaló
dolgokkal! Gedeon, tudja, mit mondok én magának? Hát azt mondom. El. Matildunk, szegény Matildom!
GEDEON
Ez így rendben volna, de mi lesz a másikkal?
GEDEON
Tudod te jól. Aki a szekrényben van.
ANNA
Mindenki elment már, Gedeon. Szegény fáradt fejed. Harangok szólnak benne. Láttál valamit a
szekrényben? Nyolc hónap. Nem csodálom.
GEDEON
Az ott nem nyolchónapos. Valamivel többet mutat.
ANNA
Többet. A fejedet ugye nem ütötték? Ott…
GEDEON
Én látom a valót, mégis én vagyok a félnótás ugyebár. No gyere. Kopog a szekrény ajtaján. Szabad?
ANNA
Szentisten! Kísértet!
GEDEON
Az lehetséges, de fehérnép.
CILIKE
Gedeon bácsi, tessék a szobából kimenni.
CILIKE
Férfiak jelenlétében nem tudok kimenni!
GEDEON
Hallj oda! Az ágyba be tud feküdni, a szekrényből már nem képes kibújni. Felrántja a
szekrényajtót. He? Cilike Gedeon nyakába ugrik.
CILIKE
Drága jó Gedeon bácsi!
GEDEON
Nem. De mi az isten?
ANNA
A méltóságos úr leánya!
GEDEON
Azt én értem. Csakhogy a szekrényben még nem találkoztunk.
CILIKE
A gutaütés ugye nem kerülgeti?
GEDEON
De éppenhogy kerülget. Hová dobjam, asszony? Mit csináltál a házamból, Anna? A meleg málédat!
GEDEON
Az ablakon dobom ki!
CILIKE
Nem oda való vagyok én! Jaj, Gedeon bácsi!
ANNA
Lepedővel szaladgál utánuk. Ne bolondulj, Gedeon! Ne menjen el az eszed,
Gedeon!
GEDEON
Miután Cilike leugrott a nyakából s az ágyra csombolyodott. Magyarázatot kérek!
Kisasszony hogy kerül a házba, a házból az ágyba, ágyból a szekrénybe, a szekrényből a nyakamba?
Ezt halljam!
ANNA
Most jött rád a kihallgatás?
CILIKE
Ennyi mindenre most nem tudok válaszolni.
GEDEON
Vetkőzni tud. Beszélni nem. Ilyet még nem láttam.
CILIKE
Melegünk volt, jó ember! Melegünk volt! Aztán ide hajtott a libido.
GEDEON
Libido? Az kicsoda? Micsoda?
GEDEON
Forróság? Tűz lángja!
ANNA
Gedeon, ne guvaszd a szemed!
GEDEON
Ne guvaszd! Az ember megtér a börtönből, senki sem várja, Simeon úr veri az ablakot, a kriptakulcsot
elviszik az ágyúgyárba, ebéd közben temetést szervezek, a szekrényből csóré nők másznak a nyakamba,
itt libidóznak, s még én guvasztom a szemem! Hát hogy az isten lovába ne guvasztanám?
ANNA
Vegyük tudomásul, ami van, és ne csodálkozzunk.
GEDEON
Magácskát ki ültette oda a szekrénybe?
CILIKE
Tókos. Az öreg Tókosnak a kicsi tokja.
GEDEON
Megbeszélés. Értekezlet. Milyen ügyben?
GEDEON
Ne répázz! Halljam.
CILIKE
Hát, immáron századszor megbeszéltük az esküvőt.
GEDEON
Kinek az esküvőjét?
GEDEON
Tehát az én fiam azt mondta kegyednek: tessék befáradni, le az áncungot, kezdődik a megbeszélés,
munkaülés, ha nem tévedek, épp a különféléknél tartottak. A libidónál. Úri helyen így hívják a
kurválkodást ugyebár, ugyebár!
ANNA
Te ne jegyzőkönyvelj most!
GEDEON
Hált! És Pista hol van? A kéményben?
CILIKE
Elment két tanút keresni.
GEDEON
Tanúkat. Ehhez a szekrényaktivitáshoz?
CILIKE
Az egybekelésünkhöz.
GEDEON
Egybe… és magácskát itthagyta.
CILIKE
Azt mondta, nyugodtan ülhetek itt. A bácsi a börtönben van.
GEDEON
A bácsi börtönben. És itt a hacacáré!
ANNA
Hacacáré? Rabság és tűzveszély!
CILIKE
Rabok vagyunk és tűzkárosultak.
ANNA
Temiattad a kezük meg van kötve, és nem kelhetnek egybe.
ANNA
Veti fel őket a szerelemtől.
CILIKE
Lánggal ég a szerelem…
GEDEON
Lánggal! Hát akkor keljenek egybe!
CILIKE
És nem üti meg a guta?
GEDEON
Meghökkentjük őket, a szakramentumát! Keljenek egybe.
Pista be.
PISTA
Cilike, megvan a két tanú, csak most temetésre mentek.
ANNA
Pista, fiam! Pista! Apád leülte a nyolc hónapot, és beleegyezett.
PISTA
Ölelkezve. Apám! Áldott legyen a tömlöc! Az eszét meghozta!
GEDEON
Megvolt! Megvolt azelőtt is!
CILIKE
Énekel. Nem hal étlen, nem hal szomjan Buridán szamara!
ANNA
Báró szentmarjai Szentmarjay Tókos Istvánné. Jó hosszú nevük lesz! Megvan a kulcs!
GEDEON
Hosszú név, rövid ész. Menjünk a temetésre. Simeon úr megbántódik.
ANNA
Itt a kulcs! A kulcs a szekrényben!
PISTA
Igyekezzünk Matild keresztmamához!
GEDEON
Anna! A zsoltáros könyvet! És a fekete kalapomat.
ANNA
Hol az a könyv? Istenem, de nagy napunk van!
PISTA
Áldott legyen a nyolc hónap! Cilike, gyorsabban!
GEDEON
Menjen csak le a temetés, jön rá mindjárt a hökkentés! Zsoltárt kértem, asszony! Nem látod, hogy ez
az Antidühring?
ANNA
Az ántiját! Úgy is jó lesz! A fedele mind a kettőnek fekete! Indulás!
GEDEON
Elvtársak! A kettőszáz tizenegyediket. Énekelve indulnak. Menj el a te
nyugalmadba, boldog lélek, követünk. Hogy a kívánt nyugalomban részt vehessünk, sietünk…
Szín: a temető. Díszes kripta, kopott felirattal: Báró szentmarjay Szentmarjay Simeon családi
sírboltja. Feltámadunk! A temetés lezajlott, a gyászolók elmentek torozni. Gedeon és Simeon maradt
hátra a kripta előtt egy padon ülve. A temetési szokás szerint az elhunyt emlékére fölhajtanak egy-egy
pohárkával.
GEDEON
Hát akkor isten nyugosztalja, méltóságos uram.
GEDEON
Őt, a méltóságos keresztmamát.
SIMEON
Úgy igen. Ne haragudjon, hogy a kulcs miatt lemarháztam.
GEDEON
Legyen neki könnyű a cement és a malter.
GEDEON
Mit tetszett szívni?
GEDEON
Akkor egyek vagyunk a demokráciában. Hol tetszik dolgozni jelenleg?
SIMEON
Kavicshordás. Télécsémécsépécsé.
GEDEON
A bütykeiről gondoltam.
GEDEON
Mind a két kezére ki tetszettek nőni.
SIMEON
Nem panaszkodom. Nem ajánlatos.
GEDEON
Hogy fulladnának meg a nevük napján.
SIMEON
Fulladjanak. Kicsodák?
GEDEON
A névtelen följelentők. A vizeslepedősök.
SIMEON
Ijedten körülnézve. Szervusz, apatárs.
GEDEON
Isten nyugosztalja.
SIMEON
Az már volt. Szervusz még nem volt.
SIMEON
Szervusz, apatárs!
GEDEON
Hökkentés, elvtársak! A káderosztálynak az állát szeretném most látni. Szervusz, apatárs! Ölelkezés.
SIMEON
Ajándékom is van ez alkalomra.
SIMEON
Engem már a Télécsémépécsé fog amúgy is eltemetni. Apatársam, reád hagyom a kriptámat. És a
helyemet is benne. Semmi egyebem nincsen. S a lányomnak gyenge a hozománya.
GEDEON
Hogy én odaköltözzem a fejedelmi csontok közé? Ez igen! Ez még nagyobb hökkentés lenne, az anyjuk
csipogóját!
SIMEON
A feltámadásnál maga Szent Péter is el fog csodálkozni. Csak el ne tűnjön megint a kulcs.
GEDEON
Hát nem mondom… Nyugodt hely, csendes hely. Éppen olyan, mint egy malacfiaztató.
SIMEON
Malac? No vedd csak számba.
GEDEON
Rendbe kellene majd tenni. A vakolat málladozik, az ablaka betörve… Egy kicsit homályos, huzatos.
Nincs itt huzat?
SIMEON
Csak nem fog az téged zavarni!
GEDEON
Nem engem, apatárs! A látogatóimat. Világítás van, évforduló, koszorúzás. Náthásodjanak meg, akik
ápolják az emlékemet?
SIMEON
Lesz időd renováltatni. Mikorra számítasz…?
GEDEON
Nem tudom, hogy alakul még a helyzetem. Bár csak egyetlen vágyam maradt még: visszatromfolni a
káderosztálynak.
GEDEON
Nem tudom, mivel viszonozhatnám.
GEDEON
Ismeretség útján jó sírhelyet tudnék szerezni neked Vásárhelyen. Príma, keletre néző… színmagyar
környezet. Bolyaiak, Telekiek… Höhő!
SIMEON
Kérlek, ne politizálj! Jön az anyatárs. Koccintanak. Használd egészséggel.
Anna jön.
GEDEON
Jó, hogy jössz, Annuskám! Hallgasd csak, mik vagyunk, mik lettünk.
SIMEON
Gedeon apatárs! Édes, egyetlen anyatárs!
ANNA
Ó! Tessék szíves lenni még egyszer mondani.
SIMEON
Létrehoztuk az apa- és anyatársulást.
ANNA
Méltóságos apatárs! Káderosztály, kriptakulcs és Buridán szamara… Az örömtől minden tótágast áll
a fejemben. A kántornál várnak a torozók! Finom főtt hús paradicsomszósszal.
SIMEON
Ha sokan vannak, oda nem mehetek! Ilyen helyen besúgók is vannak.
GEDEON
Annál jobb! Hírét viszik legalább az én kriptámnak, Anna. Úgy nézz rá, hogy a mienk, vagyis az
enyém, mert csak egy üres hely van benne.
ANNA
Azt mondod: a tied? Örök használatra?
ANNA
És énvelem mi lesz? Nem megegyeztünk, hogy ha meghalunk, hol válogatjuk meg a helyünk?
GEDEON
Te is itt leszel valahol… a közelemben.
ANNA
Szereztél volna nekem is egy helyet. Jól fog esni neked, hogy ott heverészel jó fedél alatt, fejedelmek
között, méltóságos asszony mellett, én meg kint fagyoskodom a szilvafák alatt?
SIMEON
Ne búsulj, anyatárs. A temetés szerteszór, a feltámadás egybegyűjt bennünket.
ANNA
Figyelmeztetlek, Gedeon: a feltámadásnál oda fognak sorolni a bárók közé, s akkor én nélküled
maradok, mert elsőkből lesznek az utolsók, és megfordítva.
GEDEON
A feltámadás után is velem szándékozol…? Én azt mondottam, holtomiglan, holtodiglan, de nem, hogy
azután is.
SIMEON
Ne legyünk oly mohók, anyatárs!
ANNA
Nem hagyom, nem hagyhatom őt magára sem itt, sem oda túl, sem a pokolban, sem a mennyországban,
mert nélkülem nem boldogul. Egyik slamasztikából a másikba keveredik, és ha gyűlésbe kell menni,
nem találja a fekete kalapját…
GEDEON
A mennyországban fehér kalapot fogok hordani!
SIMEON
Ne sírj, anyatárs! A feltámadás egybegyűjt bennünket.
ANNA
Hogyne sírnék, méltóságos apatárs! Minek milyen az eleje, olyan a vége is.
GEDEON
A vége csak jobb lehet!
ANNA
Galibára galiba jön, én már semmi jót nem várok a feltámadástól. Ó, drága jó Istenem, én édes
Jézusom…
GEDEON
Ne bőgj, asszony! Nem haltam meg!
SIMEON
Ó, szent ragaszkodás!
ANNA
…hagytad volna meg őt hegedűsnek, és ne keverted volna politikába…
GEDEON
Anna! A szakramentumát!
SIMEON
Csillapodj, anyatárs!
Kürtszó. Bakter jön.
GEDEON
Te hogy merészelsz beletrombitálni a mi bánatunkba?
BAKTER
Hívat az őrmester, Gedeon.
ANNA
Ne hívassa senki! Ő sem hívat senkit!
SIMEON
Lónak fara mögött, őrmesternek lába előtt ne lábatlankodjunk! Én elmentem. Itt a kulcs, Gedeon. A
kulcsok hatalma. A milícia… isten áldjon benneteket! Gyorsan el.
BAKTER
Az őrmester azt mondta…
GEDEON
Mondd, hogy jött az idő, reám lépett, és megsemmisültem.
BAKTER
Nem az idő, hanem a leltári bizottság. Óriási lett a hiány a kis kócerájban.
GEDEON
Anna! Ezt nem mondtad!
ANNA
Mikor mondtam volna? Kieresztettek a börtönből, megetted a fuszulykalevest, nem találtuk a kulcsot,
megszervezted a kutatást, elhatároztuk az esküvőt, eltemettük a méltóságos asszonyt, átvetted a
kriptát… mikor mondhattam volna?
GEDEON
Pénztári hiány. Akkor az egészen más. Akkor azt kell mondanom, Anna: szervusztok. Tíz-tizennégy
hónap múlva látjuk egymást. Készítsd elé a szolgálatos nadrágot s vagy két túrós lepényt a zsebembe.
ANNA
Sírva. Mivel viszitek?
BAKTER
Dubával. Mint a múltkor is.
GEDEON
Mint a múltkor is. Jelenleg is. Meg a jövőben is. Egy kicsit sok nekem ez a jövés-menés. Egy élet kevés
ahhoz, hogy megszokja az ember. A harangok szólnak megint a fejemben. Mondd meg az őrmesternek,
hogy fütyülök a felszólításra. Itt keressen engem az örök életben. A házamba bé nem engedek senkit,
mert nézd, Bakter: nálam a kulcsok hatalma. A revolvert előszedve. És lövök is,
ha kell. Belép a kriptába, magára zárja a vasajtót.
ANNA
Gedeon! Gedeon! Egyetlen édes uram, el ne pusztítsad magad! Gyere ki, Gedeon! A börtönben is
emberek vannak, de a halálban csak por és hamu leszünk. Ott nincs remény, és nincsen szabadulás.
Nincs amnesztia. Ó, Gedeon, hallgass meg engem a te nagy ijedelmedben!
GEDEON
Mindenkinek boldog feltámadást! Énekel. Megyek síromba, nyugodalomba.
ANNA
Ne menj sírodba! Menj inkább a tömlöcbe, Gedeon! Vagy akkor haljunk meg együtt, ha már neked élni
nem érdemes! Ugye, Marci, nem tesz kárt magában?
BAKTER
Tartsad szóval, hogy a bánatára ne legyen ideje. Jövünk a fölmentő sereggel! Gyorsan el,
miközben trombitál.
ANNA
Édes egyetlen uram, Gedeon! Bocsáss meg nekem, ha vétettem ellened, és engedj be magad mellé.
Édes uram, ne tégy kárt magadban, mert bizony isten kikaparom a szemedet! Ó, miért is kellett nekem
azt az átkozott kulcsot megtalálni? Hallasz engem, Gedeon? Mit csinálsz ott bent, Gedeon?
GEDEON
Gyertyát gyújtottam.
A kriptából harangszó hallik.
ANNA
Jézusom! Harangoznak a fejében. A kicsi harang és a nagyharang is szól! Jég ellen szól! Jégverés van
a fejében! Vagy halottnak szól tán? Ó, nem, nem! Hó hull. Ígéretes adventi
harangszó! Békesség lesz tán a fejedben és a lelkedben, Gedeon. Hallgatlak, Gedeon, és virrasztok
melletted…
A fény lassan kialszik. Gyors színváltás.
Mennyei zene. Gedeon száll a mennyországba. Csillagok gyúlnak ki, felhők váltanak színeket.
Szárnyas angyal jön Gedeon elébe, átnyújt neki egy hegedűt, miközben énekli: „Alleluja,
alleluja, feltámadt az ember fia!” Angyalok serege. Ismerős arcok: a néptanács székházában
és vásárlás közben láttuk őket. A mennyei sereg énekel, Gedeon hegedül. A forgószínpad lehetőségei
szerint Gedeon szeme előtt elvonul a menny és a szomszédos pokol látványa: az allelujázó tömeg után
Szent Péter kapuja, egy szekrényből kilépve Pista és Cilike vonul esküvőre, majd azután a
Sodoma-bömbölde táncoló lányokkal, kanördögökkel, a szövetkezetben látott zenészekkel. Hatalmas
kondérban főzik Vizeslepedőst.
GEDEON
Anna, ó Anna! Ha látnád, mit látok, Anna! Meglátja a Baktert, hóna alatt újságköteggel. Hé, Bakter!
BAKTER
Megjelent, megjelent a Mennyei Lobogó! Kecefalván is megtörtént a feltámadás! Az istentelenség
újabb térvesztése! Tókos Gedeon kifizette az egyházi adóját! Szenzációs hírekkel – a Mennyei Lobogó!
Friss a Mennyei Lobogó, Kecefalván ünnepélyes körülmények között megtörtént a feltámadás! Ezen
gyönyörű tájakon az ősi szokás szerint… Egy személyt agyontapostak. Máskor nem fog gyurakodni.
Szenzációs események Kecefalván. Miként lett egy elvtársból apatárs! Tókos Gedeon sutba vetette az
Antidühringet!
GEDEON
Mindent tudnak, a szakramentumát!
BAKTER
Karácsonyi munkavállalások! Szorgos előkészületek!
Megszólalnak az aranytrombiták, majd csönd.
EGY HANG
Hallgassátok az Urat! Az Úr szól hozzátok!
AZ ÚR HANGJA
Híveim! Mennyei seregek! Fogadjátok keresztényi szeretettel a tékozló fiút, Tókos Gedeont,
kebelünkbe megtért gyermekünket! Kezdő még az örök életben, vegyétek őt gondjaitokba. Péter fiam,
szedjétek ki a fejéből a harangokat, és borítsátok el őt nyugalommal! Végeztem, és ha baj van,
Csíkországban keressetek!
Trombitaszó, majd csönd.
GEDEON
Fél térdre ereszkedve. Köszönöm, Atyám, hogy magad mellé válogattál engem.
Egyedül te tudod elválasztani a rosszat a jótól, a férges gyümölcsöt az éptől, az ártatlant a
börtöntölteléktől. Fejét rázogatva. Köszönöm, hogy a harangok nem szólnak már
a fejemben, és hányatott földi vándorlásom után a te örök nyugalmaddal borítasz el engem. Csak azt
mondanád el még, Uram, hogy mi lesz itt az új megbízatásom? Oda megyek, ahová küldesz, mindent
elvállalok.
SIMEON-SZENT PÉTER
Intésére a tömeg kivonul. Először is tisztázzuk: honnan jön kigyelmed?
GEDEON
Én a feltámadási ünnepségről.
SIMEON-SZENT PÉTER
Ki küldte ide?
GEDEON
Engem a csoportfelelős. Ide vagyok repartizálva.
SIMEON-SZENT PÉTER
Nem megmondták maguknak, hogy ha feltámadnak is, elsejéig ne zavarják a központot?
GEDEON
De méltóságos uram… Apatárs!
SIMEON-SZENT PÉTER
Szent Péter vagyok!
GEDEON
Bocsánat. Péter atyám, hideg van! Hideg van!
SIMEON-SZENT PÉTER
Akkor dideregjenek! Hogy mert idejönni papírok nélkül?
GEDEON
Hát az Úr mit mondott az imént?
SIMEON-SZENT PÉTER
Az Úr tudja a magáét, mi tudjuk a magunkét!
GEDEON
Engem a kriptából egyenest ide irányítottak!
SIMEON-SZENT PÉTER
Azt akárki mondhatja. A papírokból majd kiderül, ha jön a káderesünk. Puskás Anti hol van, a keserves
nemjóját!
EGY HANG
Úton van a feltámadási jegyzőkönyvekkel!
GEDEON
Itt is ő van, Péter atyám?
SIMEON-SZENT PÉTER
Az Úr memóriája itt is a káderes. No, halljam: hol támadt fel, melyik világrészen?
SIMEON-SZENT PÉTER
Aha, Kiskece. És nem volt egyszer magának valami lóügye? Ló!
GEDEON
Lovam sose volt. Lóügyem igen. A dolog úgy kezdődött, hogy volt ott nálunk egy Vizeslepedős. A ló
nem volt az övé, ezzel szemben tiltott nótát énekelt. Én megbüntettem, ő megpofozott engem, akkor
engem leváltottak, őt előléptették, az apatársam pedig azt kérdezte: hol vagytok, székelyek? – a dolgot
Vizeslepedős politikailag félremagyarázta, visszakapta tőlem a pofont, leültem öntudatosan a nyolc
hónapot, mire Vizeslepedős nyakamba sózta a leltári hiányt, és a dolgot félremagyarázva…
SIMEON-SZENT PÉTER
A félremagyarázatok az Urat nem érdeklik, tehát bennünket sem! Itt a papír beszél, s a feltámadott
hallgat. Odalent nem mondták?
GEDEON
A hangszórókon hirdettek valamit, de tetszik tudni, nagy volt a tülekedés. Mindenki fel akart támadni.
SIMEON-SZENT PÉTER
Oda kellett volna figyelni, az árgyélusát! Kinek beszélünk mi, ha maguk nem figyelnek oda! Ennivalót
hozott?
GEDEON
Két túrós lepényem volt, megettem az úton.
SIMEON-SZENT PÉTER
Éhezni fog, nem tehetek róla. Az ünnepek alatt nincs kantin.
GEDEON
Meg nem halok, ha egyszer fel vagyok támadva. Kinek lehet itt érdeke engem éhen dögleszteni, hogy
azután nagy fáradozással újból feltámasszon?
SIMEON-SZENT PÉTER
Hogy kinek az érdeke a maguk döglesztése, nyuvasztása? Megmondhatnám, de nyugdíj előtt állok, nem
foglalkozom az üggyel. Felesége?
GEDEON
Még él, sajnos. Nem lehet itt velem.
SIMEON-SZENT PÉTER
Az baj, mert itt más fehérnéppel nem lehet helytelenkedni.
SIMEON-SZENT PÉTER
No, húzódjék oda a padra, és kezdje el az örök életet. Ha megjön a feltámadási jegyzőkönyv, döntünk
az ügyében.
GEDEON
Szárnyakat hol lehet rendelni?
SIMEON-SZENT PÉTER
Rendelni? Azok nőnek. Nem rendelhetők.
GEDEON
Hát akkor, amíg nőnek, nem beszélhetnék az édesanyámmal?
SIMEON-SZENT PÉTER
Hol az édesanyja?
GEDEON
Gondolom, itt a mennyországban, mivel nagyon jó asszony volt.
SIMEON-SZENT PÉTER
Hányas kantonament?
GEDEON
Nem tudom. Levelet nem küldött.
SIMEON-SZENT PÉTER
És én honnan tudjam annyi vénasszony között? Majd felkutatjuk. Hogy hívták?
SIMEON-SZENT PÉTER
Ismertető jegye?
GEDEON
Hát… volt egy szemölcs itt a bal füle tájékán, de ennél feltűnőbb, hogy erősen hitt bennem.
SIMEON-SZENT PÉTER
Minden anya hisz a hülye gyerekében.
GEDEON
Tetszik tudni… Suttyó legényke koromban kicsi kórémuzsikát készítettem, hát az ugyebár nem szól,
csak nyiszorog, a jelzése csupán valaminek. Az ígérete… Anyám lehajolt hozzám, úgy hallgatott engem,
és azt mondta: nagy művész leszel, kicsi Gedeon. A jelben ő meghallotta az igazi dallamot.
SIMEON-SZENT PÉTER
És erről ismerjük föl a sokaságban?
GEDEON
Ó, a hit messziről látszik. Mint a fehér torony, olyan a hit.
SIMEON-SZENT PÉTER
Valóban szépen muzsikált itt. Hogy hívják?
GEDEON
Tókos. Tókos Gedeon.
SIMEON-SZENT PÉTER
Tókos. Itt van Mozart, Beethoven, még Dankó Pista is, de Tókosról nem értesültünk. Trombitaszóra. Ne trombitáljatok annyit! Mindjárt szétmegy a fejem. Csak karácsony ne
jönne! Minden esztendőben ugyanaz a kalamajka. A berohanó Presbiter-Zorobábelhez. Mi van, Zorobábel? Mondjad!
PRESBITER-ZOROBÁBEL
Sürgős, Péter atyám, jelentem alássan! Téves besorolás folytán Tókos Gedeon nevezetű egyén került
a mennyországba.
SIMEON-SZENT PÉTER
Sejtettem, a szakramentumát!
GEDEON
Az nem lehetséges, Presbiter!
PRESBITER-ZOROBÁBEL
Nem presbiter, Zorobábel.
GEDEON
De hát nem együtt…?
PRESBITER-ZOROBÁBEL
De igen. Együtt…
GEDEON
Hát akkor nem ismerjük egymást?
SIMEON-SZENT PÉTER
A jelentés beszél, a feltámadott nem pofázik! Mondjad, Zorobábel!
PRESBITER-ZOROBÁBEL
Névtelen jelzések történtek arról, hogy Tókos esetében teljességgel üti egymást a helyzet és állítás. A
helyzete hatalmi volt – állítása, hogy megaláztatott és üldözésnek volt kitéve. Másik állítása, hogy
feleségén kívül más asszonyt nem ismert – helyzete viszont kimondottan a latroké, mivel idegen
ágyból, vagyis koporsóból kelt ki báró szentmarjai Szentmarjay Simeon Matild nevű keresztanyja
mellől. Itt a papír.
PRESBITER-ZOROBÁBEL
A feltámadás színhelyén még tart a flekkenezés. A sírok tele voltak névtelen följelentésekkel.
Pohárköszöntőjében az Úr számtalan székelyt elítélt. Az istennek sem akartak fölkelni!
SIMEON-SZENT PÉTER
A súly a nyakukba! Ki fog helyettük fölkelni? A káderesünk hol van?
PRESBITER-ZOROBÁBEL
Úton van, jelentem alássan. Csíkban volt az Úrral találkozása.
SIMEON-SZENT PÉTER
Zorobábel, térj utadra! Zorobábel gyorsan el, miközben Gedeonnak odasúgja.
PRESBITER-ZOROBÁBEL
A káderes rólad tárgyalt az Úrral.
GEDEON
Akkor nézhetem magam.
SIMEON-SZENT PÉTER
Szóval így. Durumó! Durumó!
KÁNTOR-DURUMÓ
Futva jön. Jelen! Jelen!
SIMEON-SZENT PÉTER
Nézd meg magadnak ezt a befurakodottat!
KÁNTOR-DURUMÓ
Visszahajigáljuk Kiskecére?
GEDEON
Ne tegyétek, atyámfiai! Nyolc hónap vár reám, és ez a minimum!
SIMEON-SZENT PÉTER
Ne hajigáljuk. Mi fogjuk büntetni. Gedeonhoz. Maga miért tagadta el a múltját?
Azt gondolja, művészettel, hegedüléssel el lehet ezt palástolni?
KÁNTOR-DURUMÓ
Palástolunk, bátyám?
GEDEON
Már én hogy tagadtam és palástoltam volna?
SIMEON-SZENT PÉTER
Ne köntörfalazzon, a szakramentumát! Hogy hívják a feleségét?
GEDEON
Tókos Anna, született Szomorú.
KÁNTOR-DURUMÓ
Húzza ki magát, ha kérdik!
SIMEON-SZENT PÉTER
És ne hazudjon, a szomorúságos jóreggelit! Né mit mond a papír: magát báró Vígh Matild mellől
emelték ki feltámadáskor az embereink!
KÁNTOR-DURUMÓ
Félrelépett, hallja! Félrefeküdt!
GEDEON
Tévedés, elvtársak!
SIMEON-SZENT PÉTER
Ez itt nem elvtársi mennyország!
GEDEON
Bocsánat, Péter atya. És Durumó testvér. Nem úgy volt.
SIMEON-SZENT PÉTER
Hanem hogy volt?
KÁNTOR-DURUMÓ
Bátran ki vele!
GEDEON
Én csak úgy kerültem oda, hogy a méltóságos apatársam nálam hagyta volt a kriptakulcsot. Azt
kerestük, de nem találtuk. Én a kutatást megszerveztem, és ilyenformán a szekrény is sorra került.
Abból először Cilike ugrott a nyakamba, de végül ugyanonnan a kulcs is előkerült…
SIMEON-SZENT PÉTER
Megállás! Mit magyaráz kend?
GEDEON
Én az életemet, halálomat…
KÁNTOR-DURUMÓ
Minden filozófusok legnagyobbika!
SIMEON-SZENT PÉTER
Végeztünk. A papír beszél, s maga hallgat. Ha egyszer a papír azt mondja, hogy báró, akkor a papír
nem téved. Jegyezze meg, hogy első volt és utolsó lesz, mert úgy írják elő a dokumentumok. Míg élt,
a papok nem dolgozták föl magukat?
GEDEON
Nemigen járhattam templomba.
SIMEON-SZENT PÉTER
Paphiány? Vagy ateizmus?
KÁNTOR-DURUMÓ
Péter atyám, az én szektoromba vele!
SIMEON-SZENT PÉTER
A pokolba vele! Semmi keresnivalója közöttünk!
GEDEON
Engem a pokolba? Azért fizettem ki az egyházi adómat? Azért hökkentettem meg a rajoni és
tartományi elvtársakat?
SIMEON-SZENT PÉTER
Indulás, Durumó. Ha jön az Úr Csíkból, ezt a gyanús alakot ne lássa itten.
KÁNTOR-DURUMÓ
Átviszem először a Sodomába. Ismerje meg ott a kínok kínját! Hehe…
SIMEON-SZENT PÉTER
Törje csak ki a forró nyavalya! Kutyaharapást szőrével büntetjük!
GEDEON
Tiltakozom! Tiltakozom! Óvást emelek! Én odalent még a kulákokat sem kínoztam! A
középparasztokat is csak kukoricán térdepeltettem, de javukra tettem, hogy belépjenek önkéntesen a
termelőszövetkezetbe! Tiltakozom!
KÁNTOR-DURUMÓ
Őrség! A latorkínzó kamrába vele!
Égi csendőrök jönnek, Gedeont leütik, megkötözik, a szájába rongyot gyúrnak, és cipelik át a
pokolba.
GEDEON
Kiszedi a szájából a rongyot. Mindenkit följelentek! Személyes kihallgatást kérek
az Atyaistentől! Az Öregistenhez fordulok memorandummal!
GEDEON
Majd az Atyaisten! Visszadugja szájába a rongyot.
Színváltás. Felirat: Sodoma-bömbölde. Zenészek, asztaloknál a szövetkezeti boltból ismerős
büntetett személyek. Ábécésorrendben táncoló lányok, zenészek.
KÁNTOR-DURUMÓ
Angyal, Bébi, Cenci, Dudi! Újabb gerjeszteni valót hoztam. Készüljetek! Háni! Két deci kevertet! Gedeont feloldják, főhelyre ültetik.
GEDEON
Nofene! Hát ez mi fene?
KÁNTOR-DURUMÓ
Koccintva. Szervusz, Gedeon bátyám!
KÁNTOR-DURUMÓ
A lányokról le kell majd szedni a harisnyatartót.
GEDEON
Ilyen megbízást többet nem vállalok!
KÁNTOR-DURUMÓ
Háni! Tortúra-kezdés! Zenekar!
HÁNI
Angyal, Bébi, Cenci, Dudi, Fáni, Franci, Háni, Juli, Kati, Lizi, Manci, Náni, Örzse, Panni, Trézsi, Vica,
Zsuzsa – Sodoma legszebb lányai!
Kántor-Durumó mindvégig dirigálja a zenés, táncos ceremóniát.
GEDEON
Ezek a csóréhasúak mit akarnak itten?
KÁNTOR-DURUMÓ
Hogy válogass közöttük. Bé mint Bébi, Cé mint Cenci!
GEDEON
Válogassa ki őket a káderosztály!
HÁNI
| |
|
Mint a jó szelíd bárányok, |
GEDEON
Durumó komám! Ez oda kellett volna Kiskecébe, mikor lemaradtunk a gyapjúbeadási tervvel!
KÁNTOR-DURUMÓ
Itt majd kinevezünk fő-fő juhnyírónak! Háni!
HÁNI
Angyal, Bébi, Cenci, Dudi stb.
CENCI
Gedeonhoz dörgölőzve.
| |
|
Cenci okos egy kis állat, |
GEDEON
Azt a meleg máléját!
GEDEON
Egérfogója van! Az egeres mindenit!
KÁNTOR-DURUMÓ
Fáni, Háni! Csintalanabbul! Már gerjed az öreg! Égnek a fülei!
FÁNI–HÁNI
| |
|
Kövér, csaknem megpattan, |
GEDEON
Háromputtonyos, az anyja csipogóját!
KÁNTOR-DURUMÓ
Háni-Fáni, melegebben! Eredményesebben! Vezényel. Angyal, Bébi, Cenci, Dudi…
Gedeon! A választás kötelező!
GEDEON
Választási kampány ez, jó ember? Túl sok a jelölt.
HÁNI
| |
|
Mert ő meg szokta szolgálni. |
GEDEON
Hallj oda, miket beszél. Így tanított a jó édesanyád?
KÁNTOR-DURUMÓ
Nem ússzuk meg szárazon, Gedeonka!
GEDEON
Mondd, hogy ne tréfáljanak velem!
KÁNTOR-DURUMÓ
Tüzet-lelket belé, lányok!
HÁNI
Gedeon ölébe telepszik.
| |
|
Manci macskamód cselekszik, |
| |
|
Többet tud, mint hat menyecske! |
GEDEON
Durumó! Ez megharagszik, ha lehajigálom innen? Menjen, kisasszony, mert jön a feleségem!
HÁNI
| |
|
Sári sárga, mert kiváncsi, |
| |
|
Többször kíván, ugye bácsi? |
KÁNTOR-DURUMÓ
Most ragadd meg!
KÁNTOR-DURUMÓ
Az alkalmat! Az ölében ül az alkalom, és nem ragadja meg. Ez aztán a politikus!
HÁNI
Többször kíván, ugye bácsi?
GEDEON
Kívánja magát a pokol! Kergetőzés, ábécénóta. Mit akar tőlem, drága? Nézz oda,
nézz oda! Tönkreteszik itt a doszáromat! Durumó, ezek ördögök, nem fehérnépek! Egy
öregasszony láttán. Né, már itt az anyjuk is! Durumó, a jóreggelit, én valamelyiket mindjárt
farba rúgom!
KÁNTOR-DURUMÓ
Állj meg, Gedeon!
GEDEON
Állj meg te, mert téged nem kergetnek a kurvák! Bizony isten farba rúgom, akárhány puttonyos legyen
is!
KÁNTOR-DURUMÓ
Ragadd meg már, mondottam, ember!
GEDEON
Ragadjak! Mit ragadjak?
KÁNTOR-DURUMÓ
Hát a kíváncsikját!
GEDEON
Én a kíváncsikját! Hánit méregetve. De hát… kötelező?
KÁNTOR-DURUMÓ
Másként az ügyed nem rendeződik.
GEDEON
És ha megragadom, rendeződik?
KÁNTOR-DURUMÓ
A Vizeslepedős helyét elfoglalod.
GEDEON
Akkor ez tehát egy újabb feladat.
KÁNTOR-DURUMÓ
Rendkívüli.
GEDEON
És aztán ő hagyja magát?
KÁNTOR-DURUMÓ
Próbáld meg.
GEDEON
Azt a hétszentséges szakramentumát. Aztán még csodálkoznak a fehérnépek, hogy a pokolba kerülnek.
Ám én a feladatok elől soha meg nem hátráltam. Gyer ide, rózsám! Felkapja Hánit. Minden kampányt levezettem, embert, állatot, jó és rossz vélekedést, mindent összeírtam,
számbavettem, falunak bikát vásároltam, gázlámpát vettem, hát akkor éppen most hátrálnék meg, a
meleg máléját? Leteszi Hánit. No de mégsem! Álljunk meg és gondolkozzunk.
Talán mégsem helyes.
KÁNTOR-DURUMÓ
A feladat nem meggondolandó, hanem végrehajtandó!
GEDEON
Ez a feneség. Felkapja Fánit. Azt a csipogóját! Amennyi reakciós volt, arra mind
én húztam rá a vizeslepedőt, én, Tókos Gedeon, nem az angyali seregek! Úgy váltottak le, hogy
megdicsértek. Miért váltottak le, ha egyszer megdicsértek? Ide nézzetek, elvtársak! Hát az vagyok én,
akinek a följelentők bemázoltak? Látván, hogy Durumó a földön fetrengve kacag s ugyanúgy
a lányok is. Mi a röhincsélni való az én feladatomon?
KÁNTOR-DURUMÓ
Csak annyi… csupán csak annyi, hogy ezeknek… ezeknek itt nincsen…
KÁNTOR-DURUMÓ
Nincsen kíváncsikjuk.
GEDEON
Akkor minek a feladat?
KÁNTOR-DURUMÓ
Hogy legyen, amit elvállalni.
GEDEON
Én mindent vállalok, de nekem sincs kedvem.
HÁNI
Mennyit mutat a kedve, bácsi? A kedvének mánusa!
GEDEON
Fél hatot, lelkem! Fél hatot.
Ének: „Fél hat az óra, fut a pap a tóra…”
KÁNTOR-DURUMÓ
Állj! Lebuktunk a kecefalvival. Nem működik a libidója.
SIMEON-SZENT PÉTER
Jön a mennyek kulcsával. Gedeon! Gedeon! Fel vagy mentve a vád alól.
GEDEON
Nem vagyok utolsó?
SIMEON-SZENT PÉTER
Első vagy az elsők között, és egyben újjászülettél a feltámadás törvénye szerint. Palástot terít
rá s a fejére babérkoszorút. Mindnyájan tenéked hódolunk. Tudod, ki rendelte?
GEDEON
A rajon. A tartomány.
SIMEON-SZENT PÉTER
Ugyan! A mi Atyánk, a Fennvaló, azazhogy most a lent való, mert Csíkból üzente.
KÁNTOR-DURUMÓ
Csíkszentdomokosról, mert ott szokott megszállni.
GEDEON
Hökkenti tehát az Úr az elvtársakat.
SIMEON-SZENT PÉTER
Az Úr nem hökkent. Az Úr csodásan működik. Magához vette Puskást, a káderest, az pedig mindent
bevallott neki terólad. Névtelen följelentők áldozata voltál, az Úr pedig ki nem állhatja a névtelen
följelentőket.
GEDEON
Jól teszi bizony. A kondérba Vizeslepedőssel!
SIMEON-SZENT PÉTER
A dolog javát pedig köszönd a feleségednek. Nehéz körülmények között is megőrizte a falvédőt, és
szüntelen imádkozott az üdvösségedért.
GEDEON
Ó, Annuskám, drága feleségem! Nem vettelek magam mellé a kriptába! Hogyan tudom én ezt most már
levezekelni?! Ó, Annácskám, aranyabroncsom, aki megtartottál engem Isten kegyelmének hordójában!
SIMEON-SZENT PÉTER
Férfiatlan módon ne keseregj! Engem az Úr nyugdíjba rendelt. Utasítás, hogy a mennyek kapujában
te vedd át a helyemet.
GEDEON
Hogy én legyek Szent Péter?
SIMEON-SZENT PÉTER
Szent Gedeon.
GEDEON
Nem is Pompás, nem is Tókos! Szent Gedeon!
KÁNTOR-DURUMÓ
Szent Gedeon elvtárs!
Éljenzés. A Sodoma-bömbölde közönsége énekel: „az Úr csodásan működik, de útja
rejtve van.” Közben színváltás, vissza a mennyországba. Szárnyas sereg fogadja Gedeont.
„Alleluja, alleluja!” Keringődallamra: „alleluja-ja ja-ja-ja!”
SIMEON-SZENT PÉTER
Strauss úr! A keringőt abbahagyni! Szankcionálni fogom, a szakramentumát! Csönd. Átadom neked a kulcsot, Gedeon! A kulccsal együtt a kulcs hatalmát. Nyisd és zárd vele
gyarló elménket, légy bejáratos örökkön-örökké a feltámadottakat kormányzó bölcsesség tárházába!
Alleluja keringődallamra.
GEDEON
Híveim, égi seregek! A kulcsok hatalmát nehéz körülmények között is átveszem. Karácsony estjének
küszöbén gyertyahiánnyal küszködünk, imádságban, gyónásban és háládatban az Úr által előirányzott
terveket nem teljesítettük, a helyzet katasztrofális, ám annál biztatóbbak a kilátásaink! A jövőben csakis
munkával fogunk ünnepelni! Éljenzés, jelszó: „Dolgozunk és táncolunk,
Gedeonnal haladunk!” Őszintén… őszintén meg kell mondanom, hogy szerény személyemben csak
közvetítő vagyok! Megbízatásom, hogy én közvetítsem nektek mindazt, amit elgondolok! Éljenzés, jelszó: „Éljen mindaz, amit Gedeon elgondol!”
KÁNTOR-DURUMÓ
Énekelve. A nagyvezérnek lába kelt…
GEDEON
Sürgős teendőinkre való tekintettel most csak röviden szólok küzdelmeink kalamajkasorozatáról. Kié
volt tehát a ló? Ez volt a kérdés. Ki-ki úgy válaszolt rá, ahogy legszentebb meggyőződése diktálta.
Lemeszeltem a budimat, előkelő vagyok, mondották egyesek, és ez egyfajta vélekedés. Anyósomat
eltemettük, a deszkát kölcsönbe vettük – és ez másfajta vélekedés. Ismét mások úgy vélekedtek, hogy a börtönben javítják a kosztot, és meg kell mondanunk nyíltan: helyes
észrevétel. Egy ilyen egységet magam is meglátogattam, és lelkesen jöttem el onnan. Ez nem jelenti
viszont, hogy csökkentjük a küzdelmet a tévelygők ellen, akik szerint hallgatni arany – pofázni nyolc
hónap. Erre jóindulatúlag is azt mondom: hamis általánosítás, mert hallgatni valóban mindenkor arany,
de pofázni? Nem mindig nyolc hónap! Van, amikor tizennyolc, sőt huszonnyolc hónap is, a pofázás
mennyisége és minősége szerint. Nem mindegy például ezt kérdezni: hol vagytok, székelyek? – vagy
hátsó bejárati gondolkodással azt válaszolni, hogy itt vagyunk a kócerájban. Híveim, égi seregek! Az
elmondottakat összegezve bátran kijelenthetjük: a ló nem volt az övé. Éljenzés, halleluja.
KÁNTOR-DURUMÓ
Javasolom! Előterjesztem! Határozzunk helyben és egyöntetűleg: azután és mindenkor az első szó és
az utolsó szó is az övé! Szent Gedeoné! Éljenzés: „Övé, az első és utolsó szó!”
GEDEON
Köszönöm a bizalmat! Kiegészítéssel! Ami közbül van, az is az enyém! Látván, hogy a
szárnyai még nem nőttek ki. A szárnyaimat kérem! Tanácstalanság. Péter! Ide a szárnyakkal!
SIMEON-SZENT PÉTER
De hát… Én legalább fél normával szeretnék még itt röpködni…
GEDEON
A szárnyak a funkcióval járnak!
SIMEON-SZENT PÉTER
Nem úgy kaptam! Az istennek sem adom!
SIMEON-SZENT PÉTER
Ne ne ne ne! Kezdi levetni szárnyait. Ha azt mondod, hogy leltári… De tessék
vigyázni. A bal oldali kissé félrehúz. Valahányszor Csíkszentdomokosra akartam szállni, mindig
Verebesen kötöttem ki.
GEDEON
Péter fejére suhint a szárnyakkal. Mert a direkciót rosszul vetted, nyavalyás! Én
majd Verebesnek indulok, és úgy jutok Szentdomokosra! Boldog ország boldogtalanjai! Hoppmester!
Bakter irányításával az angyalok két megbízottja fölszárnyazza Gedeont.
GEDEON
Feljebb! Feljebb! Ne a hónom alá! A szakramentumát! Ének: „Följebb emeljetek,
följebb a bűn gyászos éjiből…”
Anna jön, mögötte Pista és Cilike három gyerekkel, esküvői öltözetben.
ANNA
Gedeon! Gedeon! Gyere haza, megfőtt a fuszulyka!
GEDEON
Most nem fuszulykázunk, asszony! Újabb, nagy esemény lettem!
PISTA–CILIKE
| |
|
Itt a széna, ott az abrak, |
| |
|
Mégis étlen-szomjan pusztul |
ANNA
Esküvőre megyünk, Gedeon!
GEDEON
Országomat nem hagyhatom. Nagy esemény lettem, és újabb események előtt állunk!
ANNA
Mi hasonlóképpen! Jön a negyedik unoka! A gyerekek nem igazodnak a káderosztályhoz!
GEDEON
De te igen az uradhoz. Itt maradsz. Pista fiam, kezdjétek el az esküvőt, aztán majd jövünk! Anna fiam!
Szent Gedeonné lettél. Munkával ünnepeljük.
Pista, Cilike s a gyerekek énekelve elvonulnak.
Híveim, égi seregek! Hütes feleségem. Tókos Szent Gedeonné, született Szomorú Anna mindenben
osztozni fog velem a mennyei felelősség viselésének idején!
ANNA
Odakozmál a paszuly.
GEDEON
Odakozmál a mennyország, ha nem teremtek rendet. Megkezdjük a munka és ünneplés alkotó napjait!
A terepre le valamennyi begyűjtési felelőssel! Imádság és hálabegyűjtési tervünket túl fogjuk
teljesíteni! Hasonlóképpen a feltámadottak erkölcsi átnevelését. Egységbontó plébánost, aki parázna
volt, javulatlan meg ne lássak és fenyőpálinkát fogyasztó apostolt sem a Sodoma-bömböldében!
Különben is mától kezdve nincs többé magánlélek és magángondolkodás! Az agybirtokosokat
fölszámoljuk, minden nagyobb lélekegység és kiterjedtebb gondolkodás állami tulajdonba megy át.
Köztulajdonban a lélek művelése rentábilisabb, a gondolkodás fegyelmezettebb lesz. Vége az
anarchiának! Emeljük poharunk a megreformált mennyországra!
Éljenzés, dal: „Alleluja-ja-ja-ja-ja!” Telefoncsörgés. Kántor-Durumó a kagylót
hozza Gedeonnak.
Halló. Nem Szent Péter. Szent Gedeon. Igen. Hát nem megmondták, tisztelendő atyám, hogy nálunk
is karácsonyeste van? Nem fogadunk senkit! Délután a díszítéssel voltunk elfoglalva! Nincs hivatal,
minden felelős tényező elment kántálni és begyűjteni. Igen, az Öreg is. Csíkba, Afrikába, honnan
tudjam én azt? Nincs elég gyertya? Osszák el ügyesen, hogy mindenkinek jusson. Szóljon a pápának,
és ne zavarják minden semmiséggel a központot. A kagylót visszaadja Durumónak. Hülye kanonok.
ANNA
Hogy beszélsz Isten szolgájával?
GEDEON
Papokat még nem irányítottam. Szabad? Lassú tangóba kezd Annával. Az a baj,
te Anna, hogy minekünk vezetőknek, mindent menet közben kell megtanulni.
Telefonok szólalnak meg rendre. Bakter, Durumó, Szent Péter és Zorobábel egy-egy
telefonkagylóval közelíti meg Gedeont.
GEDEON
Az első kagylóba. Halló! Nem Szent Péter! Szent Gedeon! Non kápiszko! Nincs
gyertya! Zabáljatok kevesebb makarónit! A másik kagylóba. Halló! Nem párlévu!
Úgy ahogy mondod: gyertya niápá! Üdvözletem Napóleonnak! A harmadik kagylóba. Halló! Für dajcslandnak sincsen! Nix! Nix! A sörpocakját tudja növeszteni. A
negyedik kagylót kézbe véve. Halló! Zenészek! Halkabban!
SIMEON-SZENT PÉTER
Mozart úr, nem hallja?
GEDEON
Nyet! Nye gávárit, testvér! Nincs gyertya. Annához. Megnyerik a világháborút,
és nincs gyertyájuk. Aztán lesz gyertyájuk, és nem lesz gyufájuk. Hé, zenészek! Valami kecefalvit
halljak! Csárdást húznak. Az égi sereg is táncol, Gedeontól tisztes távolban. No,
most egy legényest! Pihenj, Annuskám!
Gedeon egymagában legényest táncol. Az égi sereg csodálja. Gedeon maga mellé inti Baktert,
Durumót, Szent Pétert és Zorobábelt. Ők is járják. Gedeon hamarább abbahagyja, leül az asztalhoz
Anna mellé, aktákat ír alá. Az imádság és gyónásbegyűjtők jönnek táncolva, zsákkal a hátukon.
GEDEON
A begyűjtők. Nézd, mit kollektált az Öreg! Imádságban a tervet túlteljesítjük. Vigyétek a raktárakba!
A gyónást külön a hatosba! Terítsétek el ügyesen és népek szerint, halljátok-e? Össze ne keverjétek,
mert aztán az Isten maga sem bír majd eligazodni.
A begyűjtők kivonulnak.
Csend legyen! Péter!
SIMEON-SZENT PÉTER
Jelen!
GEDEON
Láttad a begyűjtést?
SIMEON-SZENT PÉTER
Láttam.
GEDEON
Tehát nincs az a terv, amit ne lehetne teljesíteni. A dicsőítéstervünket az Úr tiszteletére, a következő
trimeszterben megduplázzuk.
SIMEON-SZENT PÉTER
Lehetetlen, uram. Az emberek ki vannak merülve. Be vannak rekedve.
GEDEON
Be vannak rekedve? Hajolj meg egy cseppet. Úgy. Ülepen rúgja, hogy Péter hasra esik. Nincsenek berekedve.
SIMEON-SZENT PÉTER
Én csak félnormás vagyok, uram.
GEDEON
Én is csak fél lábbal rúgtalak.
SIMEON-SZENT PÉTER
Én ezzel a seggbe rúgással az Istenig megyek.
GEDEON
Mondd, hogy visszapofázásért kaptad.
SIMEON-SZENT PÉTER
Én sem előre, sem vissza nem pofáztam. Én csak vélekedtem! Majd az Isten. Akinek kedvence voltam.
Az Isten… Gyorsan el.
ANNA
Már megint rugdosódol, Gedeon!
GEDEON
Az irányításhoz tartozik, asszony. Óhajt-e még valaki visszapofázni?
Durumó vezényletével az égi sereg énekelni kezd: „A nagyvezérnek lába kelt…”
BAKTER
Interurbán! Betlehem! Gedeon atyám! Betlehem! Csönd.
GEDEON
Halló, itt én vagyok. Jóska? Szervusz, Jóska! Megszületett? Anna! Megvan a gyerek!
ANNA
A betlehemi gyermek! Ó, Istenem!
GEDEON
Mondd hamar, fiú vagy leány? Fiú! Fiú! hő be hatalmas öröme lesz az Úrnak! Ő most nincs helyben.
Csíkba ment kántálásra mozgósítani. Azonnal értesítem! Nincsen szállásotok? Istállóban! Ajaj, meg
ne fázzatok! Igen, a tömjén és a mirrha már ki van utalva! Bakter, hírül adni Kecefalván is: a fiú
megszületett. Dal kezdődik: „Az Isten fia, ki ma született jászolban, jászolban…”
Durumó! Durumó! Szedd a farkod, és indulj Csíkszentdomokosra jelentéssel az Úrhoz!
KÁNTOR-DURUMÓ
És ha nincs ott?
GEDEON
Ha nincs ott, akkor Madarason vagy Verebesen. A plébánosnál szokott megszállni. Halló, Jóska!
Heródestől őrizkedjetek! Dá, dá, vorbim! A keresztelőn aztán iszunk egyet! Leteszi a kagylót. Hijjnye! Most jön a vastagja. Anna, perecet sütöttél? Aprópénzt is készíts elé! Jönnek
a betlehemesek. Tölcsért ragadva. Halló, szelídek és lelki szegények serege! A
kántálók Mozartnál jelentkezzenek! Strauss úr, leállítani a tánczenét, a szakramentumát! Összevissza
ne röpködjön itt senki, mert a szárnyakat mindjárt bevonatom! Agitátorok a tanácsirodában
gyülekeznek! Kürtszó. Jövök! Jövök! Megyek! A harangok kezdenek szólni a
fejemben.
Betlehemesek jönnek. Betlehemes dallam. Az égi sereg leborul a betlehemes ládikó előtt.
ANNA
Tedd le a tölcsért, Gedeon, és ne kiabálj. Nézd itt a gyermek a jászolban, és mellette fázódik a szent
szülepár. Pálmafát is látok, Gedeon, és nagy-nagy fényességet. Regina jön, egy szál
gyertyával a kezében.
REGINA
Gedeon arcát babrálva. Te lennél az, fiam? Te voltál kicsi Gedeonka?
GEDEON
Az vagyok, édesanyám. A kied fia vagyok.
REGINA
Akkor vedd el a lelkemet. A gyertyát átadja.
GEDEON
Miért venném el a lelkét, anyám?
REGINA
Mert parancsba adtad, hogy a lelkünket mind bészolgáltassuk.
GEDEON
Ez édesanyámra nem vonatkozik.
REGINA
Mit kezdenék én egymagam vele? Egyik lélek a másik lélek nélkül az értelmét veszíti. Társak nélkül
kialszik az árva lélek. Vedd el tőlem is, fiam, ha már mindent begyűjtesz az emberektől. Ennek a
zsebkendőnek a csücskében egy csipetnyi maradék álmom is van, még odalentről hoztam: ezt is
beszolgáltatom neked, fiam.
GEDEON
Nem magamnak, anyám! Az Úrnak hordok egybe mindent, ami kedves neki.
REGINA
A lelkétől megfosztott ember és az álomtalan pusztaság nem lehet kedves az Úrnak, és a betlehemi
gyermeknek sem, aki ott nyugszik a jászolban. Őt vártuk valamennyien, hogy elhozza nekünk a szeretet
hatalmát, megváltásként a hatalom szeretetében. Őt vártuk, a szelídség királyát, akinek áldozatáért
könnyeket hullatunk majd a Golgotán, de úgy tetszik, édes fiam, hogy későn jött: telebömbölted már
a mennyeknek országát is. Ordibálásaidtól nem nőhetnek a gyerekek. De még a fűszál sem nő körötted,
az is tele van ijedelemmel.
REGINA
Ismerős a megszólításod, de nem tudom bizisten: anyád vagyok-e, és fiam vagy-é te nekem? Mutasd
a szíved tájékát.
REGINA
Azt ha felnyitnád, se látnék bele. Ember embernek csak a szíve tájékáig juthat. Az anyajegyedet
szeretném látni.
GEDEON
Hát volt? Édesanyám a születésemkor megjegyzett engem?
REGINA
Borsószemnyi piros csillagot hagytam a szíved fölött, amikor eljöttem. De nézd, nincs sehol az a
csillagocska. Az emberi megértés nagy csillaghullásában mit tettél magaddal, fiam?
GEDEON
Nem én tettem, anyám. Engem tettek oda az emberek útjába. Tilalomfának. Hogy rossz útra ne
tévedjenek. Hogy boldogságra kötelezzem őket.
REGINA
Hogy bottal és korbáccsal kergesd őket a Paradicsomba. Innen néztelek, fiam. De te nem néztél föl az
égre.
GEDEON
Parancsba volt adva, hogy az eget más nézi helyettünk. A rajon… a tartomány és azon túl is: a
felsőbbség. Bocsásson meg nekem, anyám, és tartsa meg a lelkét. És ha van még könnye, sirasson meg
engem, mert újból tömlöcbe kerülök. Minden pillanatban jöhet értem az őrmester.
REGINA
Itt, ahol vagyunk, nincs könnyhullatás, fiam.
GEDEON
Lemegyek a földre, s hozok föl, anyám. Hozok, mert ott sok van.
REGINA
Azt hiszem, késő már. Az Úr haragja közeleg. Sötétség, égzengés, Péter jön sántálva.
SIMEON-SZENT PÉTER
Ott van, Uram, aki megrugdosott engem, de vigyázz, Uram, hogy célozol, nehogy az anyját találd el.
REGINA–ANNA
Jaj istenem! Kegyelem! Kegyelem!
Villámlás, az égnek moraja, majd a kriptában pisztolylövés és nagy csönd. Harangok szólalnak
meg. A sötétségben Anna sikolya hallatszik, majd gyors színváltás közben a siratozása.
ANNA
Jaj, Gedeon, Gedeon! Hát ezt mért csináltad? Nem volt elég neked a sors és Isten keze? A sajátodat is
magadra emelted! Jaj, Gedeon, Gedeon!
Amikor a fény újra kigyúl, a temetőben vagyunk a kripta előtt, Gedeon koporsójánál. Gyászban
a falu, élen a presbiterekkel. A koporsó fejénél Anna várakozik a tömeggel együtt a papokra. Mellette
Pista, Cilike, Kántor, Presbiter, Simeon stb.
ANNA
Ó, Gedeon, Gedeon, de meghökkentettél! Meghökkentettél engem és mindannyiunkat, Gedeon, de
kiváltképp az elvtársakat. Hogy is tudtál ilyen szigorú végrendeletet hátrahagyni, Gedeon? Hét papot
kértél, csak hatot találtunk, Gedeon! Megbocsáss, Gedeon, csak hat papot tudtam összeverbuválni,
Gedeon!
Sorra jönnek a papok, s eleinte külön-külön mondják szövegüket.
REFORMÁTUS PAP
Halál, hol a te fullánkod? Mert elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. Halál,
hol a te fullánkod?
KATOLIKUS PAP
Ministránsokkal. Requiescant in pace, ámen. Requiescant in pace, ámen.
ORTODOX PAP
Doamne milueşte-ne… Doamne milueşte-l pe robul tau Gedeon, ámin. Doamne milueşte-ne, şi iartă-ne
pacatele noastre, ámin.
UNITÁRIUS PAP
Mert egy az Isten, és egyetlen az élet, amelyet elhagytál, Gedeon! Mert egy az Isten, de számtalan a
halálveszedelem, amely terád leselkedett, Pompás Gedeon!
SZOMBATOS PRÉDIKÁTOR
Nem voltál szombatos, de szombati napon haltál meg, Gedeon. Mégis ez lett a te pihenő napod. Nem
voltál szombatos, mégis szombaton haltál meg, Gedeon…
ZSIDÓ PAP
Héberül. Ábrahám, Izsák és Izráel népének Atyja, vedd magadhoz lelkét a fényes
egekbe. Bocsásd meg az ő vétkeit, Adonáj! Hozzád fohászkodunk e tévelygő bárány üdvéért, Adonáj!
Mindezt a papok együtt is mondják, a világot meghökkentő Gedeon búcsúztatásának hatszólamú
kórusaként, miközben végig harangok szólnak és Anna siratozása hallik. Messziről gyermeki
énekfoszlány is elvegyül a papok ceremóniájába: „A nagy vezérnek lába kelt…”
Lassú függöny.
Egy lócsiszár virágvasárnapja
Dráma három felvonásban Heinrich von Kleist krónikája nyomán
KOLHAAS MIHÁLY
LISBETH
NAGELSCHMIDT
HERSE
MÁRIA
TRONKAI VENCEL BÁRÓ
GÜNTHER BÁRÓ
MÜLLER FERENC
KALLHEIM
HINZ
KUNZ
ZAUNER
EIBENMEYER
TISZTTARTÓ
VÁMOS
VÁRNAGY
ANTÓNIA NŐVÉR
LUTHER MÁRTON
HENRIK
MANN
VÁRKATONA
Poroszlók, jobbágyok, polgárok
Történik a XVI. század első felében
| Volt egyszer hol nem volt a baj |
| Fekete lován szállt a baj |
| Kolhaas Mihályra rontott a baj |
|
| Váratlan gyorsan jön a baj |
| Jó ménlován száguld a baj |
| Fekete lován száguld a baj |
|
| Lovon jött gyalog távozik |
|
| Ki nem adta föl a reményt |
| Földnek mélyibe űzi a bajt |
|
| Az igazság napja földerül |
| Ha van ki bátran s emberül |
| Mint Kolhaas Mihály az arkangyal |
|
|
Kolhaas Mihály lakása Kolhaasenbrückben. Ajtó, ablak nyitva, mint amikor egy rossz éjszaka
után jobb napot kezdenek az emberek; vagy ha nehéz tél után kitavaszodott; vagy ha már eltemették
a házból a halottat; vagy ha már – valamilyen oknál fogva – bízni lehet a külvilágban. Lutheránus
istentisztelet hangjai: ének, orgonaszó. Mária, megosztván a házi munkát az istentisztelettel, időnként
maga is átveszi a dallamot; áhítattal s halkan énekel, imádkozik. Kis idő múlva a városka főterén zaj
keletkezik: kutyaugatás, kiáltások: „Fogjátok meg! Megkötözni! Megbotozni! A belét
kitaposni! Günther úr, nem látom!” Föltehetőleg Günther úr hangja: „Szájtáti banda! Ostoba, bugris parasztja!” Ezzel a kiabálók tovarobognak. Mária olyannyira
csak az Istennel társalog, a hangokat meg sem hallotta. Igyekszik a templomi énekhez igazodni. A város
terére nyíló ajtóban ziláltan, futástól kifulladtan megjelenik Nagelschmidt. Egy pillanatig tűnődik,
belépjen-e; Mária háttal áll vagy ül; újabb lábdobajra Nagelschmidt gyors macskaléptekkel beoson,
a mosdófülke függönye mögé rejtőzik. A templomi ének felerősödik, Mária is hangosabban énekel. Az
ajtóban, korbáccsal a kezében, egy zsoldos várkatona áll meg, majd belép; kellő tisztelettel megvárja,
míg Mária befejezi az éneket.
VÁRKATONA
Hol van Nagelschmidt?
VÁRKATONA
Ide kellett beszaladnia.
MÁRIA
Nem láttam. De miért kellett volna ide szaladnia?
VÁRKATONA
Mert a ház urának, jámbor életű gazdádnak már nem szolgája, hanem kebelbarátja.
VÁRKATONA
A vitéz úr tévedhet, gazdája, Günther báró nem. A báró úr megmondta, hogy ez a lótolvaj…
VÁRKATONA
…lótolvaj. Ez a lótolvaj Münzer Tamás embere. Amikor a felkelés volt, két igáslovát lopta el a báró
úrnak. A báró úr jobbágyai tanúsítják…
MÁRIA
Günther úr jobbágyait fölakasztották.
VÁRKATONA
Igen, ott tanúsították az akasztófa alatt: az igáslovakat Nagelschmidt lopta el Münzernek.
MÁRIA
Münzert lefejezték.
VÁRKATONA
Láttam. Magam is ott voltam, amikor Mülhausenben Münzert lefejezték. Ott álltam Günther báró úr
oldalán, egészen közelről láttam, amikor ennek az Ántikrisztusnak a feje porba hullott és elgurult, és
Münzer úgy kapdosott utána, mintha éppenséggel saját koponyáját akarta volna közibénk vagdosni.
Nevet.
MÁRIA
Istenem, miért mondod ezt nekem?
VÁRKATONA
Azért mondom, mert Günther báró úr azt mondja, hogy Nagelschmidt az Ántikrisztusnak volt
pártfogója, ellopta az igáslovainkat, és most egy tisztességes lócsiszárnak a kebelbarátja.
MÁRIA
Gazdám, Kolhaas Mihály úr nem barátkozik lótolvajokkal. Isten és ember előtt tanúsítom, hogy nem
rokonszenvezett a jobbágyfelkelőkkel és Münzer Tamással sem. Kolhaas úr a törvényes rend híve, és
soha senkit másra nem intett, csak türelemre. Nálánál csak Krisztus urunk volt szelídebb és béketűrőbb,
ezt gazdád is jól tudja, hiszen régi vásárlója, akár a tronkai Vencel báró úr. Kolhaas Mihály úr egyedül
doktor Luther Márton főtisztelendő úr szavaira hallgat, és mindig a pártjára állott, valahányszor az a
Münzer kitámadta, és Alamuszi komának, Hájfejűnek, sőt Szamárhúsnak nevezte.
VÁRKATONA
És Nagelschmidt?
MÁRIA
Kérlek, hagyj engem békében. Mindjárt hazaérkezik Kolhaas úr, és amilyen galamblelkületű, még egy
pohár borral is megkínál – a pimaszságodért. Aki megdob téged kővel, dobd vissza kenyérrel, ez az én
jó uram: ha meg akarod ismerni, a Bibliát olvasd. Ha pedig a Bibliát óhajtanád megismerni: Kolhaas
Mihály életére vess egyetlen pillantást. Ő a megtestesült tízparancsolat és annak betartása egy
személyben.
VÁRKATONA
Akkor megyek. Dajka létedre nagyon megokosodtál…
MÁRIA
Csak épp annyira, hogy ostoba rágalmaidat Kolhaas úr házában ne tűrjem.
MÁRIA
Gazdád adjon, akivel a levágott fejekben gyönyörködtök. És most, ha el nem kotródsz – megátkozlak.
VÁRKATONA
Ijedten. Csak nem vagy boszorkány?
MÁRIA
Mennyei Atyám, aki fent vagy az égben…
VÁRKATONA
Mária száját betapasztva. Hallgass! Vagy elhallgattatlak… Könyörgöm…
MÁRIA
Hogy kiszabadítja magát a várkatona szorításából. Csak annyit kérek: a szelídség
és a türelem verjen meg téged…
VÁRKATONA
De csak ennyi… de csak ennyi… Elszalad.
Túl sok volt a bizalomból: ajtót, ablakot becsukni. Mária ezután hátrasiet a konyhába.
Nagelschmidt eléjön a függöny mögül, leül az asztalhoz. Mária bort hoz, elébe teszi. Nagelschmidt
tölteni akar magának.
MÁRIA
Ez a Kolhaas úr pohara. Tulajdonképpen a bort is neki hoztam. Még egy poharat tesz az
asztalra. Nagelschmidt tölt, iszik. Mária nézi. Tehát mégis itt vagy.
NAGELSCHMIDT
Ühüm. Iszik.
MÁRIA
És mi történik veled, ha egyszer az ajtó nem lesz nyitva? Hogy Nagelschmidt az ablakra vet
pillantást. És az ablak sem. Újabb körülnézelődésre. A kémény lika sem.
A kulcs lika sem.
NAGELSCHMIDT
A szíved nyitva marad.
MÁRIA
A szívem. Okosabb lenne, ha tisztáznád Günther báró úrral a vitás ügyeidet.
NAGELSCHMIDT
Nem azt teszem folytonosan? Valahol csak meglát, elordítja magát: fogjátok meg a lótolvajt! Erre én
horpaszon vágom a várnagyot, te pedig…
MÁRIA
…én pedig azt mondom: egész Kolhaasenbrück tudja már, hová szoktál menekülni. Arra sem ügyelsz,
hogy a csizmád ki ne lássék a függöny alól. Arra sem gondolsz, hogy a viselkedéseddel Kolhaas úr jó
hírének ártasz. Gyakran látnak benneteket együtt. Valahol véletlenül összetévesztenek…
NAGELSCHMIDT
Kettőnket? A bűnt és az erényt? A törvénytisztelőt és a törvénytiprót? Messzire bűzlik rólam a
jobbágyindulat, kiabálta múltkor is Günther úr. Pedig már az apám is lócsiszár volt.
MÁRIA
Sajnos, az igazat mondja. Kolhaas úr a közeledben mind lehet virágvasárnap illatú…
NAGELSCHMIDT
Lisbeth tekintetes asszony szavait használod. Ő mondja Mihály természetéről, hogy virágvasárnap
illatú. Annak a tetvesnek is szóról szóra Lisbeth asszonyt visszhangoztad.
MÁRIA
Nem szégyellem, hogy Lisbeth asszonynak lehetek visszhangja. Mert ő viszont a Krisztus urunké…
NAGELSCHMIDT
Amikor azt mondom: a fejedelmek a kardnak, vagyis a közhatalomnak nem urai, hanem szolgái. Nem
szabadna tehát azt tenniök, ami éppen jólesik nekik – amikor ezt mondom: kinek a visszhangja vagyok,
Mária?
MÁRIA
Amikor ezt mondod: saját porba hulló fejednek vagy a visszhangja. A csigolyád hangja a hóhérkötél
hurkában, fiacskám.
NAGELSCHMIDT
És ha nem a magam nevében, hanem Isten parancsolata szerint mondom… Közben belép
Kolhaas Mihály, hóna alatt egy hintalóval. Mosolyogva hallgatja a szónokló Nagelschmidtet. …ha így mondom: a kard hatalma az egész közösségé, nem egyetlen emberé, Dániel hét,
Jelenések könyve hat, és ha nem igazságos valamely ítélet, a keresztények közösségének azt meg kell
tagadnia, Mózes negyedik, per tizenhét… s ha nyúznak és kopasztanak mindent, mi csak él, Mikeás
három…
KOLHAAS
…ha nyúznak és kopasztanak, kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és
megnyittatik néktek, Máté hét… kedves barátom, Nagelschmidt.
NAGELSCHMIDT
Isten hozott, Mihály! Összeölelkeznek.
KOLHAAS
Már megint bújtogatsz. Máriát akarod zendülésre bírni?
KOLHAAS
Megvagytok mindannyian egészségben?
MÁRIA
Istennek hála, jól vagyunk, uram. Lisbeth asszony a gyermekkel a templomban, a szolgák a ménesben…
és minden rendben van. És…
MÁRIA
Igen, uram. Az egyetlen fiam…
KOLHAAS
Meg kell érkeznie. Tronka felé irányítottam a két feketével. Tegnap indultak Lipcséből, én meg Drezda
felé jöttem.
NAGELSCHMIDT
A feketéket nem adtad el?
KOLHAAS
Harminc aranyforinton alul nem adhatom őket. Milyen az a két ló, barátom?
NAGELSCHMIDT
Negyvenet is megér…
KOLHAAS
Nem is lovak azok, hanem vattába csomagolt ébenfa szobrok. Lipcsében csodálatos csengőket vettem
a nyakukba.
MÁRIA
Fogadni mernék, uram, hogy a fiam kérésére vetted a csengőket.
KOLHAAS
Kérése nélkül – a régi óhajára. Egy lány után nem sóhajtozik annyit a szerelmese, mint fiad a szép
hangú csengettyűk után.
MÁRIA
Amikor még pápisták voltunk, gyermekkorában sokat ministrált a szentem. Azt mondja: csengős lóval
olyan az utazás, akár az istentisztelet.
NAGELSCHMIDT
Ő meg lovakkal ministrál. Gratias agamus Domino Deo nostro… Nevet.
MÁRIA
Istentelenje! Kolhaashoz. Kegyelmes uram, tégy valamit ennek az embernek az
érdekében. Szemünk, szemed láttára ballag a pokolba vagy legalábbis az akasztófára.
KOLHAAS
Mit tett már megint?
MÁRIA
Nem hallod, mily mosdatlanul szól szentséges dolgokról? A tetteit nem ítélhetem meg, példának okáért
a várnagyot megint kupán verte, de szavainak fültanúja vagyok, hallottad magad is, amikor beléptél.
A fennálló hatalmat hergeli velük – saját maga ellen és ellenünk is, hiszen a házadnak barátja. Ne légy
oly elnéző vele szemben, könyörgöm! Az elnézés bűn… Az elnéző jóság is bűn… Ki.
KOLHAAS
Könnyedén fogod föl. Ide hallgass, Karl: a fölkelés lezajlott, a holtakat Isten nyugosztalja. Áldd a
sorsod, hogy rólad szólva nem kell azt mondanunk: Isten nyugosztalja. Doktor Luther főtisztelendő
úrnak köszönd az életed; hogy velem együtt rá hallgattál és nem Münzer Tamásra.
NAGELSCHMIDT
Az ördögre hallgattam.
KOLHAAS
Ha így nevezed a józan észt, a bajok békés megoldását…
KOLHAAS
Tűzcsóva helyett a tárgyalást, emberölés helyett a szeretet erejét, törvénytiprás helyett az igazság
törvényes érvényesítését, akkor mindez együttvéve legyen az ördög. Az ördögöd mentett meg.
NAGELSCHMIDT
És doktor Luther mindig ezt hirdette? Aprítsátok, fojtsátok, szúrjátok és vágjátok őket, nyíltan és
titokban, ahol csak éritek… mert nincs ártalmasabb és ördögibb valami a lázadó embernél. Agyon kell
mindet verni, mint a veszett kutyát; ha nem ütöd agyon, ő ver főbe téged s egy egész országot. Itt nem
lehet szó sem türelemről, sem irgalomról; a pallosnak és a haragnak idejét éljük, nem a kegyelem
idejét. Aki a felsőbbségért ontja vérét, Isten előtt az az igazi vértanú… aki pedig a parasztok oldalán
pusztul el, örökkön égni fog a fekete pokolban. Ki mondta ezt? Nem doktor Luther mondta?
KOLHAAS
Tudom. Akkor fordultál el tőle. A kétségbeesettség mondatta vele.
NAGELSCHMIDT
Szép kis aggodalom. Üssétek, vágjátok, döfjétek, fojtsátok őket a szeretet parancsa szerint,
tizenharmadik levél a rómabeliekhez, abrakot, málhát és vesszőt a szamárnak, a parasztba zabszalma
való. Mint a veszett kutyákat, fojtsátok meg őket, válogatás nélkül, mert ha ártatlan akadna köztük, azt
Isten, amiként Lóttal, Jeremiással tette volt, amúgy is megmenti. Hát én Lót vagyok és Jeremiás.
Engem megmentett. Mert azon kívül, hogy elloptam Günther úr két lovát a fölkelőknek, egyebet
semmit sem tettem. Csak mérlegeltem és bizonytalankodtam.
KOLHAAS
Kitartasz a rögeszméd mellett, hogy balga módon elszalasztottad az akasztófádat? A kerékbetörésedet?
A tüzes vasat a bordáid közül?
NAGELSCHMIDT
Édes öcsém, nagybátyám a földben. Ha idejében viszem a lovakat, még elmenekülhettek volna.
KOLHAAS
Békében is maradhattak volna. A fölkelést leverték. A fölkelőknek tehát nem volt igazuk.
NAGELSCHMIDT
Az igazság mindig a győzteseké, természetesen.
KOLHAAS
Milyen igazság az, amely saját hordozóit akasztófára juttatja? Felelőtlen! Legalábbis koraszülött.
Miféle józan ész, mifajta bölcsesség az, mely a koraszülött igazságot életre valónak tekinti? Mit szólnál
ahhoz a Természethez, amely a galambot arra bolondítaná, hogy februári hóba rakja tojásait; a
szarvastehenet, hogy csattogó fagyban borjaddzék? Nem azt mondanád, hogy megbolondult a
Természet?
NAGELSCHMIDT
A forradalom nem népszokás, hogy dátumokhoz igazodjék.
KOLHAAS
Saját erejéhez igazodjék. Luther doktor a kilencvenöt pontját hamarabb is kifüggeszthette volna
Wittenbergában. Bűnbocsátó cédulával 1517 előtt is kereskedtek. Wesel a pápát már száz évvel előbb
is bíborba öltözött majomnak titulálta, reformáció mégsem lett a szitkozódásából. A nagy búcsúnak
kellett eljönnie, s Tetzel disznóságainak Szászországban. Az alkalomnak! A lehetőségnek. És nem
bukott el, mert idejében szólott. Aki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; aki felnyitja száját,
romlása az annak. Emlékezz Salamon példabeszédére.
NAGELSCHMIDT
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet. Ez is tőle való.
KOLHAAS
Mégis, hogy gondolta Münzer, hogy a világot minden második napon föl lehet forgatni? Vajon nem
arra kellett volna gondolnia, hogy először Luther győzelmét kell megszilárdítani? A parasztokat Luther
sohasem vetette meg; a Bibliát kinek fordította le nemzeti nyelvünkre, ha nem a parasztoknak? Amikor
ellenük fordult is: az érdekeiket védte, a mi reformált hitünket. Ha Luther – Münzerrel szemben – nem
nyeri el a felsőbbség támogatását, a felsőbbség a pápa hadaira kényszerül, s a mi nemzeti ügyünk
végleg elveszett. Akkor te most a pápisták börtönében ülnél.
NAGELSCHMIDT
Azok szabadok, akik börtönben ülnek. Mert megtették, amit meg kellett tenniök. Mi vagyunk rabok,
Mihály: a rossz lelkiismeret rabjai. Amikor öcsémet tüzes fogókkal vallatták, engem emlegetett, hogy
hóhérai megismerik majd az én bosszúmat. Pedig semmire sem vagyok képes. Se pénzem, se fegyveres
hadam; egy-egy úri kopót, várnagyot itt-amott ha szájba verhetek…
KOLHAAS
Meg kell nyugodnod, Karl. Lisbeth!
Lisbeth jön Henrikkel, aki nyolcéves lehet.
KOLHAAS
Kedveseim! Lám, mennyit nőttél, Henrik!
HENRIK
Mit hoztál nekem a vásárból?
KOLHAAS
Mindjárt… Ha behunyod a szemed.
LISBETH
A templomban is folyton azt kérdezte: mit hozott édesapám a vásárból? No, hunyd le a szemed.
KOLHAAS
Behozza az előszobában hagyott falovacskát, Henriket ráülteti. Nyargalás!
LISBETH
Hipp-hopp, nem messze van ide Berlin…
HENRIK
Aprítsátok, fojtsátok, szúrjátok…
LISBETH
Henrik szájára tapasztva kezét. Ezt nem. Nem aprítjuk.
LISBETH
Ez a Nagelschmidt bácsi meséje. Csak nincs lova hozzá…
KOLHAAS
Nincsen lova hozzá…
NAGELSCHMIDT
Nincs. Majd lesz. Indul.
LISBETH
Maradj még, Karl. Ebédelj velünk.
NAGELSCHMIDT
Abból megint csak vita lesz. Máriától már megkaptam a porciómat. Nevet.
LISBETH
Vasárnap lévén, a vitát nem engedélyezem. Ma csöndesek lesztek.
KOLHAAS
Ezt neked hoztam, Lisbeth.
Ezüstláncon függő szelencét akaszt Lisbeth nyakába.
LISBETH
Amulett! Ezüst amulett! Köszönöm. Hogy kell ezt kinyitni? Benne lakik a szerencse. Nem tudom
kinyitni.
KOLHAAS
Várj, megmutatom… De találd ki, mi van benne.
KOLHAAS
Az is. De láthatólag…
LISBETH
Láthatólag mi van benne?
KOLHAAS
Sereg. Az én seregem.
NAGELSCHMIDT
A fegyveres?
KOLHAAS
Az angyali. Kinyitja, nézi. Az én egyszemélyes angyali seregem.
NAGELSCHMIDT
Akkor azzal nem sokra megyünk.
KOLHAAS
Csakis vele megyünk valamire. Tűnődve. Isten után csak ővele. Lisbeth
felé fordítja a szelencét.
Lisbeth szótlanul nézi, miközben a konyhából Mária hangja.
MÁRIA
Nagelschmidt, egy lovas katona!
Nagelschmidt indulatosan lép ki, utána kíváncsian a gyerek.
LISBETH
Hosszú csend után. Ki festett meg engem ilyen szépen?
KOLHAAS
Drezdai mester. Tetszik?
LISBETH
Szép. Szebb nálamnál.
KOLHAAS
Az igazinak csak halvány lenyomata.
LISBETH
Hogy csinálta? Sosem látott engem.
KOLHAAS
Nem elég, ha én látlak?
LISBETH
Nekem igen. A mesternek kevés.
KOLHAAS
Lediktáltam neki a vonásaidat. Tollba… azazhogy ecsetbe mondtam.
LISBETH
Ne hamiskodj. Szőke, huszonhat éves. Általánosságok.
KOLHAAS
Ó, nem azt mondtam. Hanem azt mondtam: Lisbeth… a szemei galambok az ő fátyla mögött…
LISBETH
Nem is hordok fátylat…
KOLHAAS
Az ő szemei, mint a vízfolyás mellett való galambok…
LISBETH
Egész galambdúcra való galamb…
KOLHAAS
Egyéb is, mondtam én. Az ő szemei, mint a hesbonbeli halastók a soknépű kapunál. Haja, mint a
kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá. Az ő fogai hasonlók a juhoknak nyájához, melyek
feljönnek a fürdőből, és meddő azok között nincsen. A feje, a feje formája pedig a Kármelhez hasonló,
arca úgy láttatik, mint a hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, csak meg ne szomorodjék; akkor
rettenetes, mint egy zászlós tábor… Nevetnek.
LISBETH
Megjátszott kacérsággal. És tovább? Nyaka, válla, termete?
KOLHAAS
Azután így szóltam: oh, mely szépek az ő lépései a sarukban, oh, fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai
olyanok, mint a kösöntyűk…
LISBETH
Mármint a mesteré vagy a Szulamité?
KOLHAAS
A te két kebled, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai… és a te termeted hasonló a pálmafához…
LISBETH
Nagyot ugrottál ám, és valamit kifelejtettél…
KOLHAAS
És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók
ajkait…
LISBETH
A kihagyásokért Salamon király most kérdőre vonna…
KOLHAAS
Mint a karmazsin cérna, a te ajkaid, és a te beszéded kedves, mint a pomagránátnak darabja…
LISBETH
Már megint ugrottál… A te köldököd…
KOLHAAS
A te köldököd, mint a kerekded csésze… a te hasad, mint a gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve…
LISBETH
Vigyázz, a folytatás inkább reád illik: a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaszkusz
felé… Ezt fogom mondani, ha egyszer rólad én rendelek képet. Az én szerelmesem fehér és piros,
tízezer közül is kitetszik.
LISBETH
…mint a választott, drága, megtisztított arany, fodor haja fekete, mint a hollónak… Az ő orcája
hasonlatos a drága füveknek táblájához, melyek illatos plántákat nevelnek… Hogy van tovább?
KOLHAAS
A mindkettőnknek szóló: tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír, a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak
lángjai…
LISBETH
Fuss, én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek
hegyein… fuss, Mihályom, és nézd meg, mi lett Nagelschmidttel.
KOLHAAS
Futok.
Nevetnek sokáig, Kolhaas kibontakozik Lisbeth karjából, s indulna kifelé. E pillanatban éktelen
dörömbölés, kiabálás kezdődik odakint. Verik az ajtót, ablakot. Először Mária rohan be ijedten a
gyerekkel, majd Nagelschmidt valami fustéllyal.
MÁRIA
Jaj, istenem! Kolhaas úr, a poroszlók.
HENRIK
Édesapám, a poroszlók. Üsd, vágd őket…
KOLHAAS
Nem ütjük, nem vágjuk. Mária, vidd ki a gyermeket.
MÁRIA
Gyere, szentem. Gyere, imádkozzunk.
LISBETH
Nyisd ki már. Betörik.
NAGELSCHMIDT
Majd én a disznóormányukat…
KOLHAAS
Mit akarnak ezek? Kinyitja az ajtót.
NAGELSCHMIDT
Mellen ragadva a vámost, aki mögött két fegyveres katona áll. Hogy merészelsz…
Tisztességes ember házába hogy merészelsz így betörni, te lator!
VÁMOS
A tronkai Vencel báró… Vedd le rólam a kezed…
VÁMOS
A tronkai Vencel báró megbízottja vagyok. Vedd a kezed!
NAGELSCHMIDT
A pofazacskóddal együtt, te hörcsögábrázatú!
LISBETH
Karl, csöndesedj.
KOLHAAS
A megbízott úr parancsoljon befáradni.
VÁMOS
Látod, mi a tisztességes hangnem?
NAGELSCHMIDT
És a dörömbölés?
VÁMOS
Lehetséges, hogy én hörcsögábrázatú vagyok?
NAGELSCHMIDT
Határozottan.
VÁMOS
De te afféle Münzer-képűnek látszol, ami nem divatos… A Münzer-pofa… Dózsa-pofa…
NAGELSCHMIDT
Hagyd a holtakat, te pondró!
VÁMOS
…az ilyen viselet nem ajánlatos.
NAGELSCHMIDT
Köszönöm az elismerést. Egy cickánytól…
NAGELSCHMIDT
Befejeztem. Egy görénytől ez igazán szép dolog.
VÁMOS
Kolhaas úrhoz van szerencsém?
KOLHAAS
Állok rendelkezésére.
VÁMOS
Mint mondottam ennek… Nagelschmidt felé bök. a tronkai Vencel báró úrnak
vagyok új vámosa. Bocsásson meg a türelmetlenségért.
VÁMOS
Sürgős a megbízatásom.
NAGELSCHMIDT
Amelyik épp a tenyeremben viszket.
VÁMOS
Kolhaas úr, kérem. Ha neki folyton viszket a tenyere, én nem tudok beszélni.
NAGELSCHMIDT
Nemcsak a tenyerem: a lábam is viszket.
KOLHAAS
A vámos úrnak megbízatása van, hadd teljesítse. Tehát, miféle passzus?
VÁMOS
A lovakra nézve… Bizonyos Herse nevű szolgája van ott az úrnak.
VÁMOS
A tronkai várban. Feltartóztatva. Lipcséből jött két fekete lóval. Csengős lovakkal.
VÁMOS
Vencel báró úr. Ő kapta újabban ezt a földesúri kiváltságot.
Lisbeth közben egy ládikából papírokat keres elé, odanyújtja Kolhaasnak.
KOLHAAS
Erről szó esett már a múlt hónapban is. A drezdai jegyzőség azt mondja: törvényeink alapján
Tronkenburg várura senki fiától, aki becsületes kereskedő, passzust meg nem követelhet.
VÁMOS
Ez valóban így van.
VÁMOS
Szolgálaton kívüli meggyőződésem alapján magam is azt mondom: nem követelhet. Apám is lócsiszár.
NAGELSCHMIDT
Az apja is. Az anyját…
VÁMOS
Sajnos, szolgálatban vagyok. A vélekedésem is szolgálati. Ha nincs passzus: a két fekete a sorompón
túl marad, és lefoglaltatik.
LISBETH
Jogtalanság. Nem tehetik.
KOLHAAS
Csillapodj, drágám. A vámos úr nem tehet róla…
NAGELSCHMIDT
Sajnos. Még sajnál is téged. Csupa sajnálatból töri be az ajtót. Szolgálati meggyőződésből. A könnyező
hóhér istenit! Istenem, mikor akasztod föl már a könnyező hóhérokat! Becsületes hóhérokat küldjél
reánk, Uram…
KOLHAAS
Az Úr nevét hiába fel ne vedd.
NAGELSCHMIDT
Akkor áldj meg, Istenem, a Kolhaas nyugalmával.
VÁMOS
Tetszik látni, milyen hebehurgya? A passzust kérem, tekintetes uram, vagy pedig a megváltását,
készpénz, ötven garas. Különben a lovak ott maradnak. A gyönyörű lovak.
KOLHAAS
De én ezt nem hagyom annyiban…
LISBETH
Itt a pénz. Eresszék szabadon azt a szegény szolgát. Egy hete, hogy úton van.
VÁMOS
Az a baj, asszonyom, hogy a szolga is ilyen Münzer-indulatú. Ököllel rontott neki a fegyveres őrnek.
LISBETH
Csak nem bántalmazták?
KOLHAAS
Siessen, uram, a pénzével! Eresszék el azt a szegény Hersét. Ezt a húsz garast adja oda neki,
kifogyhatott már az élelemből. A lovakat először ide hozza. Látni akarom őket.
VÁMOS
Megmondom, uram. Isten maradjon e házzal.
NAGELSCHMIDT
No, mert veletek megy.
VÁMOS
Tetszik látni? Megint kezdi.
NAGELSCHMIDT
Isten? A csizmám! Az ülepét a nyomorultnak! Ott, ahol a szolgálati meggyőződése székel.
VÁMOS
A rúgás elől ügyesen kiugrik az ajtón. A viszontrúgásra! El.
NAGELSCHMIDT
Lótetű! Nézd, futtában jön meg a bátorsága.
LISBETH
Nyughass, Karl. Manapság nincs mit kezdeni a bátorsággal. Kimegy a konyhába.
KOLHAAS
Hosszú hallgatás után. Valóban. Nincs mit kezdeni a bátorsággal…
NAGELSCHMIDT
A bátorság természete, hogy mindig talál magának pofont érdemlő vámos-ábrázatot. Akármerre fordul
az ember: csupa tenyérbe mászó, pofátlan pofa vigyorog rá. S mindahány a törvényt emlegeti.
KOLHAAS
Ők emlegetik: mi érvényesítjük. A te vérködös pillantásaidban épp a jogaink fordulnak ellenünk.
KOLHAAS
Jogaink! Szavait az a drezdai főjegyző talán az ujjából szopta? A választófejedelem, jól tudod: a
törvényes rend híve. Nem tudod, mert…
NAGELSCHMIDT
…mert egyik kezével törvényt szab, a másik lábával fölrúgja. Fenéken billenti minden nap, minden
órában és minden pillanatban. Az a híres törvényhozó kéz: szolgakéz. A császár érdekeit s a rugdosó
lábakat szolgálja. A tronkai bitangokat.
KOLHAAS
A tronkai Vencel még nem a kormánytanács, nem a birodalmi gyűlés. A választófejedelem a nyugalmat
akarja…
KOLHAAS
Legyen vége már a sok erdőtűznek. Münzer is fölfoghatta volna. Ötvenezer akasztófát vívott ki
magának. Édes öcséd lelke a mennyekben. Kit váltott meg vele?
KOLHAAS
Krisztus váltott meg valamennyiünket.
NAGELSCHMIDT
Nem egyenlő módon.
KOLHAAS
Egyenlőséget kiabáltál. A házadat tették földdel egyenlővé. Persze, most azt akarnád: csatlakozzék
mindenki a sérelmedhez. Önző vagy, Karl, az emberek kifulladtak már a hitvitában, felkelésben, a
halottak eltakarításában. Élni akarnak: dolgozni, gyermeket nevelni, vásárokra járni; annyi csődület
után megszusszanni, fegyver helyett kaput… ablakrácsot kovácsolni. Egyetlen karácsonyt bár békében
megülni. Nézd, alig reformáltuk meg a hitünket, máris újabb reformátorok támadnak, libertinusok és
újrakeresztelkedők, hát mifajta békesség lesz ebből?
NAGELSCHMIDT
Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre, hanem hogy fegyvert…
KOLHAAS
Igen. Krisztus mondotta. De Nagelschmidt ne tévessze össze magát Isten fiával. Tedd helyére
szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök. Ezt is ő mondotta. Megkérhetlek
valamire? Kíméld meg, ha lehet, a házam becsületét. Oldalba vered a poroszlót: természetes, hogy
hozzánk menekülsz. Félre ne érts: úgy gyere, mint saját otthonodba. De minden szájon vert poroszló
azt mondja a fölöttesének: Kolhaas Mihály barátja tette. Téged üldöznek, s rajtam bosszulják meg
maguk; és a lovaimon. Múltkor a csillagos pejnek a fülét égette meg valamelyik. Günther bárót
fölbosszantottad, az meg Vencelnek barátja.
NAGELSCHMIDT
Tehát a passzuspénzt is miattam fizetted…
NAGELSCHMIDT
Akkor én fizetem a büntetést. Itt az ötven garas.
KOLHAAS
Nem akartalak megbántani.
NAGELSCHMIDT
Nem akartalak megkárosítani.
KOLHAAS
Karl, az Istenre kérlek: ne forgasd ki a szavaim értelmét. A kettőnk érdekében, Lisbeth és a fiam
nyugalmáért szóltam. Miért bántasz engem azzal, hogy a nyomorúságos ötven garasomat féltem?
NAGELSCHMIDT
Az ötvengarasos nyugalmadat félted.
KOLHAAS
Ennyire taksálod az elveimet.
NAGELSCHMIDT
Ennyire taksálták a tronkai…
KOLHAAS
Kitörve. Elég! Most már elég legyen, Karl! Ha másutt nem: a kettőnk viszonyában
vess véget a törvénysértésnek! Vess véget a jogtiprásnak!
NAGELSCHMIDT
Nevetve. Én?! Nagelschmidt, a jogtipró, a törvénysértő.
KOLHAAS
Törvényes jogom, hogy meg ne sérts a becsületemben! Istentől nyert jogom, hogy megóvjam veled
szemben is a családom nyugalmát. Egyedülvalónak tekintesz engem? Azt gondolod: halottak élnek itt
velem? Kísértetek?
NAGELSCHMIDT
Istenem! Meghoztad a hangját!
KOLHAAS
Legyen száz életed, vesd kockára mind a százat minden pillanatban; de vedd tudomásul, Lisbethnek
s annak az ártatlan gyermeknek egyetlen élete van; Isten előtt tartozom érettük felelősséggel. Avagy
rád bízta őket az Úristen?
NAGELSCHMIDT
Arkangyali szózat!
KOLHAAS
Ha neked ez ötvengarasos becsület…
NAGELSCHMIDT
Nyugalmat mondtam!
KOLHAAS
Egyre megy! Ha ötvengarasos: ám legyen. A tied hány garasos? Hány lélek sorsát hordozod? Hány reád
szoruló teremtménynek a bilincsét? A bőrödet mindennap vásárra viheted; szabad vagy – a
felelőtlenségben. A falnak rohanásban!
NAGELSCHMIDT
S még miben?
KOLHAAS
Hogy felkoncoltasd magad! Hogy bitóra húzasd magad! Hogy kerékbe töresd magad! De csak magad!
Ne játssz a mások életével. Az a bitang Münzer-képűnek nevezett. Münzer-indulatú vagy, ez a baj!
Puszta indulattal semmit megnyerni nem lehet.
NAGELSCHMIDT
Imádsággal sem!
KOLHAAS
Imádsággal sem. A bosszúszomjaddal sem. Aprítsátok, szúrjátok, vágjátok! Így mondod másnak is,
akár a fiamnak! A tudatlannak! Aprítsátok, szúrjátok! Így a te Münzered, hadd rohanjon és rohadjon
a nép – vesztébe, a felelőtlen ígéretek paradicsomába. Mert ugye, megveti az ötvengarasos nyugalmat.
Mert ugye, jobb szereti, ha karóba húzzák, és beleit a kerítéseken kiteregeti a túlerő! A túlerő,
Nagelschmidt! A lebecsült ellenfél és az ostobaság. Hozzá ne nyúlj az ellenségedhez, míg nem vagy
biztos benne, hogy fejét veheted! Mikori ez a figyelmeztetés? Kinek szól, ha nem az ostobáknak, a hadi
tudományokban és számtanban megbukott kalandoroknak: a hiszékenység vámszedőinek.
NAGELSCHMIDT
Így szeretlek! Fennebb azt a hangot!
KOLHAAS
Ne gúnyolódj! Árvák és özvegyek tízezrei siratják az elesett hiszékenyeket. Jegyezd meg,
Nagelschmidt: aki felkelést szít és nem viszi azt győzelemre: tömeggyilkos.
NAGELSCHMIDT
Ezúttal ő is magából kikelve. Hazudsz! Lisbeth lép be.
KOLHAAS
Én hazudok? Erre csak karddal válaszolhatok… Ki innen! Ki a házamból!
LISBETH
Mihály! Mi történik? Karl, az Isten szerelmére…
NAGELSCHMIDT
Elment a szépesze.
LISBETH
Sohasem lesz vége már ennek a vitának! Mit vártok a tronkai Vencel bárótól, ha egymást így eszitek?
Mihály, kedvesem, térj magadhoz. Ilyen vérbe borultan még sohasem láttalak. Egy pohár vizet…
Csillapítót… El.
NAGELSCHMIDT
Bocsáss meg, Mihály.
KOLHAAS
Tudod jól, Karl: Münzert bírálom, de nem vádolom. Ámbár sír a lelkem. Hisz magad is láttad, Lipcse
felé menet s még inkább Frankenhausen környékén, a legyilkolt parasztok kisírt szemű maradékait.
Mondják, hogy a csatatéren még manapság is tömegével bolyonganak az asszonyok, a gyermekek…
Lisbeth bejön egy pohár vízzel, szó nélkül Kolhaas elé teszi.
KOLHAAS
…sírva gyűjtögetik az elesettek apró emlékeit… Jól tudod, hiszen öcséd is ott volt. Emlékszel még
Melanchton beszámolójára? A szegény emberek pedig csak álltak ott és énekeltek. Kérünk téged, oh,
Szentlélek! Mintha megőrültek volna, se nem védekeztek, se nem menekültek. A hercegi seregek
nyolcezerből hatezret kaszaboltak le. Münzer azt mondta nekik: csak ne féljenek, ő majd minden golyót
felfog, Isten úgy ígérte. Pedig senkinek az Isten ilyen ígéretet nem tett.
NAGELSCHMIDT
Csak mozdulattal jelzi, hogy Melanchton nem az igazat mondta, majd. S akkor mi
a teendő?
KOLHAAS
A törvény útja, a Törvény Szentsége. Ragaszkodjunk, Karl, a meghirdetett törvényekhez: az is elegendő
kihágásnak.
Távoli kutyaugatás, majd csengő hallatszik: vánszorgó léptek ütemére szól két kis csengő. Kolhaas
és Lisbeth az ablakhoz siet. Nagelschmidt magába roskadtan ülve marad.
LISBETH
Herse! Megérkezett…
KOLHAAS
A vattába csomagolt ébenfa paripáimmal. Megnézzük a lovakat, Karl?
LISBETH
Mária! Itt a fiad, Mária!
Herse belép, félig agyonverten, kezében a lovak csengője.
LISBETH
Szentséges istenem! Mária!
MÁRIA
Berobban. Herse! Hát teveled mi van, fiam? Megnémultál? Megnémultál vagy
berúgtál?
NAGELSCHMIDT
Mind a kettő…
LISBETH
Csupa sár! Csupa kék folt.
KOLHAAS
A lovak hol vannak? Hol hagytad a lovakat?
MÁRIA
Mintha disznók közül keveredtél volna elő… Szólj, mi történt veled? Vessem le rólad a kabátot… Ülj
ide le, te szerencsétlen. Dülingél… Ne tessék rá haragudni, tekintetes uram. Tetszik őt ismerni… Nem
szokott ez ilyesmit művelni… Herse… Herse fiam!
KOLHAAS
Hol vannak a lovak? Reád bíztam a lovakat. Miért szedted le róluk a csengőt?
LISBETH
Egy kis teát igyál, fiam!
MÁRIA
Francot a bélibe. Miért nem válaszolsz a tekintetes úrnak? Hol itattak le, te isten átka? Tekintetes uram,
ne tessék rá haragudni. Tetszik tudni, hogy önszorgalmúlag sohasem iszik. Herse fejét
dörzsöli. Csupa egy kokas az egész feje, tekintetes asszony. Honnan ez a rengeteg kokas a
fejeden, te fiam? Italtól nem lehet. Mondd, leestél a lóról?
KOLHAAS
Nézz ki, Karl. Nincsenek a lovak az udvaron?
NAGELSCHMIDT
Ha le nem csúsztak a torkán, valahol megvannak. El.
LISBETH
Fektessük le. Vizes borogatást reá, Mária.
MÁRIA
No gyere, fiam. Ekkora szégyent az árva fejünkre…
KOLHAAS
A lovakat hol hagytad, Herse?
MÁRIA
Holnap megmondja, tekintetes uram. Nagyon szűkszavú lett. Csak nem süketültél meg? Herse fülébe. Hol hagytad a lovakat? A lovakat! Mi történt? Válaszolj a tekintetes úrnak.
MÁRIA
Elpáholtak. Nem némultál meg. Csak lógatod a fejedet. Arcát paskolja, majd hirtelen
haraggal arcul üti. Térj magadhoz! Boldogságos Szűzanyám! Tekintetes uram… Tekintetes
asszony…Tessék idenézni! Vér folyik a szájából… A tüdejéből… Édes fiam!
KOLHAAS
Hívom az orvost. Lisbeth… vigyázzatok… mozdulatlanul feküdjék…
MÁRIA
Herse fiam… Édes gyermekem…
Függöny
Szín: ugyanaz, mint az első felvonásban. Lisbeth útra készül. Henrik a hintalován. Nyári nap. Az
ajtó nyitva.
HENRIK
Aprítsátok! Aprítsátok!
HENRIK
Fojtsátok! Szúrjátok!
LISBETH
Hányszor mondjam, Henrik? Hagyd abba már a fojtogatást! Szállj ki a nyeregből, eredj uzsonnázni.
HENRIK
Édesanyám! Hová mész?
LISBETH
Elmegyek, de visszajövök nemsokára.
HENRIK
Nemsokára? Honnan?
LISBETH
Csak innen a közelből. Hazahozom édesapádnak a lovait.
HENRIK
Édesapa nem tudja hazahozni?
LISBETH
Neki más dolga van.
LISBETH
Amit kértél. Csengőt a lovad nyakába. Eredj, kicsi fiam, uzsonnázni.
HENRIK
Vigyél engem is, édesanyám…
LISBETH
Hová vigyelek? Hová szeretnél te menni?
HENRIK
Sehová, sehová! Csak magaddal vigyél.
LISBETH
Ó, nem lehetséges. Nagyon száguldoznak ott a lovasok. Mint most is…
Messziről kiabálás, lódobogás, majd Nagelschmidt ugrik be az ajtón s onnan egyenest a
mosdófülke mögé.
VÁRKATONA
Be. Bocsánat, tekintetes asszony…
LISBETH
Semmi bocsánat. Hogy merészelsz így berontani?
LISBETH
Semmi lótolvaj! Nemes ember házában ne keress lótolvajt.
HENRIK
Aprítsátok… Lisbeth befogja a száját.
LISBETH
Ne zavard a beszélgetést.
VÁRKATONA
Aprítsátok… Szóval a gyermek is…
LISBETH
Odakint a szolgák répát aprítanak. Tőlük tanulta.
LISBETH
De ha azt akarod, hogy fejed is a répa közé keveredjék abraknak, várd meg nyugodtan az uramat.
VÁRKATONA
Üdvözletem a tekintetes úrnak. Gyorsan el.
NAGELSCHMIDT
Nevetve jön elé. Ezt jól megijesztette, Lisbeth. Pedig ha tudná, hogy Mihály
kenyérrel dobálta volna meg. Ne haragudjon. Megígértem: többet nem szabok törvényt magamnak. Ez
volt az utolsó felháborodásom.
LISBETH
Mit műveltél megint?
NAGELSCHMIDT
Bizonyos úri személyek, ugye, Herséről leszaggatták az inget, nadrágot. Összeharapták a lábát, a fél
fülét is elfogyasztották. Én pedig megmérgeztem őket.
NAGELSCHMIDT
Nyolc hulla… vagyis csak hét és fél, mivel az egyik elvánszorgott.
NAGELSCHMIDT
Hallgassa csak, milyen csend lett a vár körül. Nincs ugatás, nincs vonítás. A kutyafalka jobblétre
szenderült. Ugye, milyen békességes a hangulat? Kutya vonít.
LISBETH
Kutya helyébe kutyát ád az Isten.
NAGELSCHMIDT
Ez a félig döglött. Ez csak ötvenszázalékos kutya. Engem átkoz. Az utolsó vonítás jogán.
LISBETH
S részemről az utolsó figyelmeztetés, Karl…
NAGELSCHMIDT
Esküszöm, mától kezdve csak a törvény… Amit őszentsége mond, a törvény.
HENRIK
A törvény kicsoda? A törvény hol lakik?
NAGELSCHMIDT
A törvény őszentsége? A törvény bácsi? Megmagyarázom.
LISBETH
Ölbe kapja a gyereket, s kifelé menet. Haramiát nem nevelünk a gyerekből.
NAGELSCHMIDT
Haramiát. Hisz épp a bűnök elkerülése végett jó tudnia: törvény bácsi, az a császár, a
választófejedelem, a tronkai Vencel és a kancellária. Törvény bácsi szabályozza a viselkedést, a
munkát, a szerelmet, Genfben, mint hallottuk, a szoknya hosszát és az erkölcsöket, midőn a parázna
fehérnépeket toronyba záratja; törvény bácsi gondoskodik arról, hogy a böjtös napokat betartsuk,
földesurunknak a bort, búzát, tyúkot, malacot s némelykor a lányainkat beszolgáltassuk; hogy faragott
képet a házunkban milyet tarthatunk; mit álmodjunk, mit olvassunk, miről miként vélekedjünk…
Egyszóval törvény bácsi vágja nekünk az ösvényt, amelyen haladni kell. Azon kerget bottal a
paradicsomba.
LISBETH
Aki ezt az ajtóból hallgatta. Minden szavad kihágás. Ha veled megyek Berlinbe,
a fejedelmi testőrség mindkettőnket letartóztat.
NAGELSCHMIDT
Néma leszek.
LISBETH
A képedre van írva a kutyamérgező szándékod.
NAGELSCHMIDT
Uralkodónk közelében a legszelídebb képemet öltöm fel. A lehető leggyalázatosabban fogok
viselkedni: alázatosan és lelkesedve. Komolyan készülök az útra, Lisbeth. Vívás helyett ma reggel is
a császárhűséget gyakoroltam.
LISBETH
Mint valami díszkaput, önkezeddel faragod az akasztófádat. S a kocsi még nincs előkészítve.
NAGELSCHMIDT
Serényen indul kifelé, dudorászva. Cifra bitófa, zöld az ablaka…
Kolhaas jön Müller Ferenccel.
KOLHAAS
Lisbeth! A megmentőnk, Müller Ferenc úr, Brandenburg legnagyobb törvénytudója…
MÜLLER
No lám. Lisbeth nem sérteget, amiért valamikor megkértem a kezét. Mihály folyton lemülleruramoz.
LISBETH
Bizonyára csak a tisztelet hangján.
KOLHAAS
Hogyisne tisztelném! A fejedelmi kancellária legfőbb tanácsadója, sőt a berlini udvarba is bejáratos…
A kérvényünket ő, tehát: Ferenc fogja megfogalmazni.
MÜLLER
Ferenc fogalmazza, s Müller úr juttatja be Lisbethet az uralkodó elé.
LISBETH
Örökre hálásak leszünk, Ferenc. Helyezze kényelembe magát, és mondjon valamit… istenem… hány
éve, hogy nem is láttuk egymást?
MÜLLER
Pontosan nyolc esztendeje, hogy kedvesen bár és puha szavakkal visszautasított, mert úgymond, ez a
lókötő egy Salamon király…
LISBETH
Ő volt nekem az Énekek Éneke…
MÜLLER
…az Énekek Éneke, Müller úr pedig, haj, Müller úr! A jogi tudományok, a rideg paragrafusok
megszállottja. Végül, mint tudjátok, a törvénykezéssel jegyeztem el magam. Asszony, gyerek nélkül
sivár az életem, de… hogy is mondjam… szabadon ítélem meg mindazt, aminek valamikor rabja voltam.
Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket, a bosszút, féltékenységet, a szerelmet, hagyjátok hozzám jönni
a fiatalokat, az aggokat, özvegyeket, a szerelmet és az ellopott szamarakat, a bosszút, a gyászt, a
csirketolvajokat, vajákosokat és hamis prófétákat, az üldözötteket és üldözőket, a csalókat és a
megcsaltakat, az urat és szolgáját, férjet, szeretőt, adóhátralékot és elhanyagolt imádságot, a tévelygő
papot és a kóbor kutyát, mindent, ami él, ami lélegzik, tehát vétkezik. Mert nincs esendőbb lény az
embernél. Mai jogrendszerünk szerint megítélve: ha megszólal, minden századik… százharmadik
szavával a törvénybe ütközik. S van fogalma arról, hogy reggeltől estéig mit fecsegnek össze az
emberek? Hogy mit mutogatnak össze a süketnémák?
LISBETH
És ki figyelte ezt meg? Hogy minden századik… százharmadik?
MÜLLER
Akiknek ez a hivatásuk. Igen.
MÜLLER
Hogyan mentsük föl az embert, ha nem tartjuk számon a vétkeit? A társadalom olyan, mint… a libamáj
a tepsiben! Ha nem figyelik, odaég.
LISBETH
Engedjétek hozzám jönni… Törvény elé. Ugyanezt mondta Nagelschmidt.
LISBETH
Ó, semmi. Csak eszembe jutott valami. De hisz magának rettentő hatalom van a kezében!
MÜLLER
Ugyan! Fölöttem is van valaki, az meg így szól: engedjétek hozzám jönni Müller urat. S még
föntebbről: engedjétek hozzám alázatoskodni Kallheim urat, aki maga is csak meghosszabbítása a
legfelsőbb kéznek. Amelybe, Lisbeth, reméljük, leteheti majd a derék lócsiszár panaszát. Mihály
barátunk elkomorodott.
LISBETH
Mi baj, kedvesem?
KOLHAAS
Csak elgondolkoztam. Összeszámláltam a bűneimet.
LISBETH
A te bűneid… Mondja, Ferenc: amikor a maga számtartói az egész emberiséget vád alá helyezik,
Mihálynak mi lesz a sorsa?
MÜLLER
Természetesen fölmentés. Vele kezdjük újra az édeni napokat. Én pedig Luciferként, Éva szépsége
miatt, továbbra is irigyelni fogom. Nevetnek.
LISBETH
A bókért egy kis innivalót hozok. S küldöm Hersét a kutyás panaszával. El.
MÜLLER
Panaszból lesz az igazság. A panaszok kicsiny tojásaiból kelnek ki az elégtétel verebei. Tehát úgy
kezdődött, hogy szolgádat a két feketével a tronkai Vencel báró feltartóztatta. Írja.
KOLHAAS
Azóta is vért hányik.
MÜLLER
Ezt csak a végén. A drámai csattanót oda kell tartogatni. A nyomorúságot is, akár egy görög drámát,
meg kell szerkeszteni. Különben hatástalan. Tehát a szolgától indokolatlanul passzust követeltek… Bejön Herse. …holott a drezdai főjegyzőség… igen… Mi történt azután?
KOLHAAS
Mondd, Herse, mi történt azután?
MÜLLER
A páholás is a végére marad.
HERSE
Mindjárt az elején megkaptam.
HERSE
Azt kérdi a várnagy: honnan jövök? Mondom: megyek haza.
MÜLLER
Egy ilyen válaszért én is elpáholtalak volna. Azt mondd meg: miután gazdád, Kolhaas úr az ötven
garast a vámosnak kifizette, a lovakat miért vetették fogdába?
HERSE
A lovakat? Fogdába? Istállóba.
MÜLLER
Fogdába. A választófejedelem a lovak szerelmese. Tehát a lovakat kell vele megsajnáltatnunk. Verték
a lovakat?
MÜLLER
Az más. A lovakat bántották?
HERSE
Ellenkezőleg. Oda vágtatott Vencel úrfi meg a barátja, Günther. Mennyit kérek értük? Negyven
aranyat. Hát az sok. Mutassam a passzust. Nincs passzus. A vámos elnyargalt az ötven garasért. Azt
mondja Vencel úrfi: kössem be a lovakat az istállóba. Az istálló tele volt; akkor vigyem őket az ólba.
Márpedig én oda nem vihetem. A disznóól tele van bolhával. De én fogjam be a számat. Én befogom,
de a lovakat meg nem nyomorítjuk. Ezek a fejüket fenn hordják, összetörik magukat a disznóólban. Én
meg az orromat hordom fenn, így a várnagy, és a kardlappal a hátamra húzott néhányat. Én ezt
megsokalltam, föl a nyeregbe, s irány a főkapu. A várnagy füttyentett, a kaput becsukták, engem két
poroszló letaszigált, összerugdosott, egyik a hasamra lépett, előkerültek a kutyák,
összeharaptak-marcangoltak, tessék idenézni, majd azután, hogy meg ne haljak ott az udvarukon,
átvetettek a kerítésen. Elájultam. S most itt vagyok. Ordítva. Tessék idenézni!
MÜLLER
Köszönöm. Elmehetsz.
HERSE
Elfelejtettem mondani, hogy két kutyát én is megfojtottam.
KOLHAAS
A választófejedelem a kutyákat is imádja.
HERSE
Akkor jobb lenne, tekintetes uram, ha magunk is kutyákká keresztelkednénk. El.
MÜLLER
S még ő csodálkozik, hogy elpáholják.
KOLHAAS
Te nem csodálkozol?
MÜLLER
A csodálkozás maga is a kihágás egyik enyhébb formája. Tehát a lovak ottmaradtak.
KOLHAAS
Írásban igazoltam a várúr követelésének alaptalanságát. A pörnek ezt a részét megnyertem. Hat
lovamnak az ára ment rá. Vencel báró úr behívatott, vegyem át a két feketét. A disznóólból.
MÜLLER
Ír sebesen. Ólból…
KOLHAAS
Hat hónap alatt az én két gyönyörű lovam valósággal megsemmisült. Azt a két sáros, csupa csont-bőr
gebét át nem vehetem. Követelésem a pör második szakaszában az volt: azt adják vissza, amit elvettek
tőlem. A drezdai ügyészségen a fellebbezésemet elsikkasztották.
MÜLLER
Nem sikkasztották. Tévesen ítélték meg. A hivatal, kedves barátom, egységes, összetartó család. A
családnak egyetlen tagját sem tanácsos rágalmazni. Tehát…
KOLHAAS
…elsikkasztották!
MÜLLER
…téves besorolás útján…
KOLHAAS
Vencel bárónak két rokona avatkozott az ügyembe. Hinz úr, az uralkodó pohárnoka, Kunz úr pedig az
udvari kamarás. Müller ezt nem írja. Később is: csak amit helyesnek tart. Így
történt, hogy panaszomat a felsőbbség ahhoz küldte vissza elbírálás végett, aki ellen a panaszt emeltem:
a tronkai várúrhoz. A jogtiprásnak ez a formája ma már általános. Következményeként a felperesek
törvényes védelem helyett az alperesek kezére jutnak: az áldozatok újra vissza a tettesek markába.
Igaz-e, hogy megölted ezt az embert? Rágalom, inszinuáció, kiabál a gyilkos, a hullát pedig szájba
verik.
MÜLLER
Messze kalandoztál…
KOLHAAS
Mit állít Vencel úr? A szolgát nem verték meg, hanem szökés közben törte össze magát. Lovaim jó
karban voltak, de akadékos ember lévén, otthagytam őket a várúr abrakjára, így hát ne követelőzzem.
S amidőn ennyi hazugság láttán tartományúri oltalmat kértem Brandenburgban, Kallheim kancellár,
a tronkainak sógora, azt üzente nekem: haszontalan és hamis vádakra alapozott pörösködés helyett
azonnal vegyem át a lovaimat, különben izgágaságért börtönbe csukat. Engem, akinek
törvénytiszteletéről és becsületéről, ha kell, doktor Luther tanúskodik? Kolhaas Mihályt a börtönbe?
Kénytelen vagyok most már, ha életem végéig tart is, a pört újraindítani. Akkor is folytatnám, ha nem
két vagyont érő paripáról, hanem egy koszos macskáról lenne szó.
MÜLLER
Ez maradjon köztünk.
MÜLLER
A macska. Az aranymérleghez hasonló jogérzetnek e túlzott igénye benned. Más szóval: a
cicamica-naivitás.
KOLHAAS
A jogérzet: naivitás?
MÜLLER
Ha úgy gondolod, hogy az igazság kinek-kinek a testére szabatik: föltétlenül. A törvény igazsága
általános és, sajnos, hozzávetőleges. Mint a katonabakancs. Célja nem az egyén igazsága, amit föltárni
amúgy is képtelen, tehát nem az individuális tyúkszemvédelem, hanem az egész test óvása, a Rendé,
a társadalmi nyugalomé. Írja. Rendetlenségre hajlamos, bűnben fogant, gyarló
természetemért bocsánatot esedezve…
KOLHAAS
Nem vagyok hajlamos a rendetlenségre!
MÜLLER
Fölemelt hangod is cáfolja.
KOLHAAS
Nem bocsánatot kérek! Az igazságomat követelem, és mindazok megbüntetését…
MÜLLER
Megállj, megállj! Alázatos kéréssel kezdtük, követeléssel folytatod, büntetéssel tetézed az egész
folyamodványt. A sérelmed: parányi, enyhe karcolás az igazság, a császár igazságának – ezt majd így
fogalmazzuk – tiszta ábrázatán. A követelésed ezzel szemben: túlzás, tehát gyanút keltő. A császári
ügyész helyében én azt kérdezném: vajon mi táplálja Kolhaas Mihály indulatát, mifajta elégedetlenség,
mikor az indok, az ötven garas, két lovának ideiglenes fogvatartása végül is jelentéktelen? Vajon a
jogérzetnek ez a rebellis szenvedélyessége nem takar-e titkos lázongást a fennálló rend ellen?
KOLHAAS
Vádbeszéd? A védelem vádiratát mondod?
MÜLLER
Nem én mondom. Az ügyész fejével gondolkodom.
KOLHAAS
Ha ilyen könnyedén cseréled föl fejedet az ügyészével, máris föladtuk az én védelmemet. Ne
folytassuk. Az ellentétes felfogásokban otthonos elméddel a sérelmet végül is ellenem fordítod.
MÜLLER
Fordíthatná valaki, ha úgy óhajtaná értelmezni.
KOLHAAS
Nincsen már értelme a leírott szónak?
MÜLLER
Csak értelmezése, kedves barátom. A mi szavaink értelme ott van azoknak a fejében, akik azokat
olvassák.
KOLHAAS
Mindegy tehát, hogy mit írunk.
MÜLLER
Ha folyamodványunkból az derül ki, hogy igazságod a fejedelem igazsága, sérelmed az ő sérelme; ha
meggyőzően tárjuk föl, hogy Vencel úr garázdálkodása őfelségére vet rossz fényt, akkor nyert ügyünk
van.
KOLHAAS
Jelentsük tehát őfelségének, hogy két lovát ellopták, ötven garassal büntették, hogy őfelségét
elpáholták, s én, Kolhaas Mihály ennek hírét vettem, tiltakozom…
MÜLLER
Ne gúnyolódj, így nem megyünk semmire.
KOLHAAS
Azzal sem, ha a fejedelem iránti hitemet hízelgésbe fojtom. Meglehet, jobban tudod, melyek azok a
hamis utak, amelyek az igazság felé vezetnek, én csak azt mondhatom: Hinz, Kunz, Kallheim ellenére
hiszek a törvényben, a fejedelem jóságában és pártatlanságában. Müller ír. Ha
indulatos vagyok: ezzel a hitemmel magyarázd. Szükségem van rá, mert nem akarok önmagamnak
önkezűleg törvényt szabni. Elegendő nekünk Münzerék szomorú példája. A gyerekemet, feleségemet
akarom boldognak látni, s minden vágyam, hogy pörösködés helyett a csikóimban gyönyörködjem. A
gyümölcsfáim között és a vásártereken érzem jól magam, és Krisztus urunkkal mondom a
megbántottaknak: kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik
néktek.
MÜLLER
Ennél szebben én sem fogalmazhattam volna meg. Itt az igazságod, Mihály, Jézus szavaiban. Lisbeth jön, borosüveggel, poharakkal. Lisbeth, szép asszony! A férje lepipált engem az
ékesszólásban. Ha bajba kerülnék, őt kérném fel a védőbeszédre.
LISBETH
Ellenfeleit megrémíti a szelídségével.
KOLHAAS
Tölt. Köszönjük Ferencnek az imádságos folyamodványt.
LISBETH
És hogy engem a fejedelem színe elé juttat.
MÜLLER
Berlin főkapuja előtt találkozunk a megbeszélt időben. Mennem kell. Mihálynak egész jogi
ténykedésem mottóját köszönöm: zörgessetek és megnyittatik néktek… Békességben és örömben lássuk
viszont egymást. Zörgessetek. El.
LISBETH
Isten áldja. Később. Mikor kell ott lennem?
KOLHAAS
Szombaton reggel kilenc órakor.
LISBETH
S valóban a fejedelem színe elé?
KOLHAAS
Talán még a császár is ott lesz. Hallgasd csak: ügyünk milyen magas régióba kerül. Olvassa. Károlynak, az Isten kegyelméből választott római császárnak, a birodalom mindenkori
gyarapítójának, Németország, Spanyolország, a két Szicília, Jeruzsálem, Magyarország, Dalmácia,
Horvátország satöbbi királyának, Ausztria főhercegének, Burgundia hercegének, Habsburg, Flandria
és Tirol grófjának… Ijesztő?
LISBETH
Istenem… Ennyi cím, ennyi méltóság szögesdrótjai között elvergődni…
LISBETH
Fölösleges. Müller úr megmondta: téged az Udvarban nem néznek jó szemmel. Egy bánatos,
gyámoltalan asszonyi személy… így mondta Ferenc… a zsarnok szívét is megejti. Vigyázz Henrikre.
LISBETH
Ne bánkódj. Akármi történjék: semmit se cselekedj.
KOLHAAS
Téged várlak. Nagelschmidt esküvel ígérte meg, hogy az indulatát féken tartja. Mégis aggódom érted.
LISBETH
Védőszentem, az amulett is mindenütt velem lesz. Olvassa a szelence hátára vésett szöveget. Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utcákat, keresem azt, akit szeret az
én lelkem… A gyermek alszik… Csókold meg helyettem. Már költő módra beszélek, mint Salamon
király. Nevetnek. Miért azt írattad, hogy immár felkelek és eljárom a várost?
KOLHAAS
Emlékszel, akkoriban mindig úton voltam. Drezdában, Lipcsében, Brandenburgban.
LISBETH
De mindig visszatértél. Alig mentem vala el azoktól, mikor megtalálám azt, akit az én lelkem szeret.
Itt ültünk Henrikkel, vártunk minden este. Csak néztük az utat, mint két szobor. Az anyaszobor énekelt
is. A harmadik rész hatodik szakaszát megzenésítettem. Henrik nevetett rajtam. Te a füstöt lesed,
mondta, én édesapámat. Dúdolja. Kicsoda az, aki feljő a pusztából, mint a füstnek
oszlopa? Szép?
KOLHAAS
Doktor Luther bevehetné a templomi énekei közé.
LISBETH
A te szegény Lisbethedre persze nem gondolt az énekes király. Kicsoda az, aki elmegy a pusztából,
mint a füstnek oszlopa?
KOLHAAS
Négy fehér lovam repíti oda és vissza. Nagelschmidt ostora lesz a füstnek oszlopa.
LISBETH
Vajon hol találom a lipcsei útikendőmet? Mert azt is az én uram hozta. Keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
KOLHAAS
Nékem felele, mert itt van. A kendőt Lisbeth vállára terítve. Meg ne fázz az úton.
LISBETH
Mert íme a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment. Lisbeth is elment. S mikor azt mondod magadban:
keresém őt, de nem találám, kiáltám őt, de nem felele nékem! – már itt is leszek a fejedelem
igazságával.
NAGELSCHMIDT
Belép. Vagy a fejével. Kolhaas rosszalló mozdulatára.
Tréfáltam.
KOLHAAS
Lisbeth s az életed.
NAGELSCHMIDT
Isten úgy segéljen!
KOLHAAS
Ha kővel szólnak hozzád, mivel válaszolsz?
NAGELSCHMIDT
Kenyérrel, uram. S kaláccsal.
KOLHAAS
Helyes. Mit fogsz be, ha mind a négy lovadat elkonfiskálják is?
NAGELSCHMIDT
A számat, uram. A pofámat. Mindenkinek ezt ajánlom.
Mindhárman kimennek. A lovak csengője hallik, miközben a színpad elsötétül.
Szín: ugyanaz, egy héttel későbben. Vasárnap. Halk és távoli orgonaszó. Kolhaas az ablaknál ül,
fia, Henrik, az ölében.
HENRIK
Énekeld te is a hazahívó éneket.
HENRIK
Dúdolja. Kicsoda az, aki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa? Berlin messze
van?
KOLHAAS
Nagyon messze. De már elmúlt egy hét. Jönnie kell édesanyádnak.
KOLHAAS
Büntetést. No, nem kell megijedni. Kettőnknek ez, tudod, ez olyan… ajándékbüntetés. Nekünk öröm,
a tronkai báró úrfinak pedig… koppintás.
KOLHAAS
Az orrára. A fejedelem parancsát hozza édesanyád, amelyben megparancsoltatik: a két fekete lovunkat
a báró úr felhizlalva azonnal visszaszolgáltassa.
HENRIK
Azonnal fel tudja őket hizlalni?
KOLHAAS
Megütődve. Nem azonnal. Csak rendre.
HENRIK
Akkor miért mondtad, hogy azonnal?
KOLHAAS
Megfeledkeztem arról, hogy minden csak rendre jön el.
KOLHAAS
Ládd, újra tévedtem. Nem minden. Mert a baj, az egyszerre jön. Elvették a lovainkat, megverték
Hersét, senki sem akar igazságot tenni. Csak a jó az, ami rendre jön el.
HENRIK
Erősen és nagyon rendre?
HENRIK
Édesapám, a bajt kik hozzák?
HENRIK
Hát a bajkeverőket? Azokat ki hozza?
KOLHAAS
Azokat? A baj. Bogár ment a füledbe?
HENRIK
Csak helyre rázom az eszemet.
KOLHAAS
Nem volt a helyén?
HENRIK
Ahhoz, amit mondtál… nem egészen…
KOLHAAS
Ha nagyobb leszel, megmagyarázom. Addigra minden elcsendesül körülöttünk. Megnőnek a csikók
is, szabadon jövünk-megyünk a nagyvásárokra. A poroszlók nem verik majd az ajtót, valószínűleg
elvonulnak földet művelni. Ha Berlinbe megyünk, panasszal feléje se nézünk a császárnak, hanem csak
sétálunk a folyóparton, csónakázunk a tavakon, lacipecsenyét eszünk, megnézzük a
bűvészmutatványosokat. Hű… mi van ott.
HENRIK
Hm. Jó lenne azonnal megnőni.
KOLHAAS
Jó lenne. De akkor én azonnal megöregednék. Meg édesanyád is. Ezt, ugye, nem szeretnéd?
MÁRIA
Izgatottan rohan be. Tekintetes uram! Nagelschmidt… Egyedül s lóháton… A
mezőn át… nem is a főúton…
KOLHAAS
Fiacskám, eredj ki szépen Máriával… Menjetek…
MÁRIA
Istenem, Jézusom! Mi történhetett?
HENRIK
Édesapám! Ne küldjél el engem! Ne küldjél…
KOLHAAS
Visszajöhetsz azonnal, Henrik.
HENRIK
Azonnal? Nem csak rendre?
KOLHAAS
Azonnal, fiacskám. Menjetek. Mária, Henrik el.
NAGELSCHMIDT
Be. Schwerinbe kell mennünk, Mihály, sürgősen!
KOLHAAS
Schwerinbe? Miért?
NAGELSCHMIDT
Lisbethhez. Müller úr oda szállította.
NAGELSCHMIDT
Párnák közé fektettük, Berlinből orvos kísérte Schwerinig, a szüleihez. Szigorú parancsot adott ugyan,
hogy meg ne álljak vele hazáig, de Potsdamban elaludt. Az orvos azt mondta: ha Schwerin közelebb
van, azonnal oda kell vinni.
NAGELSCHMIDT
A fejedelem egyik testőre lándzsanyéllel mellbe ütötte.
NAGELSCHMIDT
Túlságosan közel férkőzött a választófejedelemhez.
KOLHAAS
Müller úr hol volt?
NAGELSCHMIDT
Néhány lépésnyire tőle. Előző napon megbeszélte a testőrparancsnokkal, hogy Lisbeth iránt a katonák
elnézőek lesznek, hogy kérvényét a fejedelemnek személyesen átnyújthassa. De oly sokan voltak a
kérvényesek, hogy a brandenburgi kapu előtt a testőrök megriadtak, és lándzsával kezdték a tömeget
visszaszorítani. Lisbeth szegény, a megegyezés szerint, egyik kezében a lipcsei kendőjét, másikkal a
folyamodványt lobogtatva gyanútlanul közeledett a fejedelemhez, aki nem vehette őt észre, mivel a
nagy rivalgást kellett viszonoznia. Müller úr szerint a testőrparancsnokot váratlanul másikkal
helyettesítették, aki nem tudott az egyezségről. Ennek az a szokása, hogy ünnepi sokadalom alkalmával
a népség részére semmi mást nem engedélyez, csakis a lelkes rivalgást vagy az éneklést, azt is orcával
ellenkező irányba fordulva, nehogy valaki, valamely boszorkány, szemmel verés útján ártson
őfelségének. Az ütéstől Lisbeth elájult, Müller úrnak köszönhetjük, hogy a tömeg agyon nem taposta.
A folyamodványt egy jószívű lovag vette ki a kezéből. Eljuttatja talán a fejedelemhez.
KOLHAAS
És te hol voltál ez idő alatt?
NAGELSCHMIDT
Lisbeth parancsa szerint a fogadó udvarán, hazaindulásra készen.
KOLHAAS
Az orvos mit mondott?
NAGELSCHMIDT
Hosszadalmas felgyógyulást.
KOLHAAS
Egy hónapot? Egy évet?
NAGELSCHMIDT
Ennyit mondott. Amikor a szekérbe fektettük, magához tért. Felült a párnák között, téged szólított,
majd Henrik felől faggatott engem, hogy miért nem ültettem őt is melléje? Orrán-száján megeredt a
vére, de nem tartott sokáig. Az orvos azt mondta: jót tett neki ez a mozdulat, különben az alvadt vértől
megfulladt volna.
KOLHAAS
Hosszú hallgatás után. Felgyógyulásának napján annak a testőrnek a halálos
ítéletét teszem az asztalára.
NAGELSCHMIDT
Kinek az aláírásával?
KOLHAAS
A fejedelemével. A császáréval. Európa összes ügyvédeit munkába állítom.
NAGELSCHMIDT
Nagy vagyon kell ahhoz.
KOLHAAS
Lesz. Vagyon is lesz. Küldd át Mann tiszttartó urat. Kérd meg nevemben, hogy fáradna átal, ránézve
is fontos ügyben. Fél óra múlva indulunk Schwerinbe. Negyedóra múlva!
NAGELSCHMIDT
Az ajtóban szembetalálkozik Mann úrral. Mann úr!
MANN
Csak azért jöttem, kedves szomszéd, mivel Nagelschmidt urat láttam észveszejtve és egyedül
hazanyargalni. Csak nem történt újra valami… Kérem, akármit mondjon. Csak bajt ne mondjon. Az
Úristen haragja, reméljük, másfelé távozik innen.
KOLHAAS
Az Úristen haragja beköltözött a házamba. Foglaljon helyet, Mann úr. Néhány perc alatt szeretnék
önnel egyezséget kötni. Tollat, kalamárist vet elébe. Írja, számolja: mennyit ér meg
önnek az én Havel-parti majorságom?
MANN
Nem tudom… ilyen hirtelen… ekkora hirtelenséggel…
KOLHAAS
Tavaly mennyit ígért?
MANN
Tavaly? Úgy emlékszem, ötvenet. De kérem, szomszéd úr… mi történt?
KOLHAAS
Majd elmondom. A drezdai házamat mennyiért veszi meg?
MANN
Nem tudom. Fogalmam sincs. Ön teljesen megzavart engem.
KOLHAAS
Százat megér önnek?
MANN
Azt sem tudom, hol fekszik, a városnak melyik pontján. És mekkora, és milyen állapotban…
KOLHAAS
Külváros, hat szoba, telek, gyümölcsös. Ha sokallja, írjon hetvenet. Írja, kérem! Tovább! Negyven pár
lovamból húszat hajlandó-e megvenni? Harminc aranyforintot ér párja, húszért vigye valamennyit,
mennyi az összesen?
MANN
Én így nem bírok számolni! Ne tekintsen engem uzsorásnak. Ha az is lennék, önt egy garassal sem
rövidíteném meg…
KOLHAAS
Tudom. Írja: húsz pár ló – négyszáz. Utolsó ajánlatom: a házam. Az otthonom. Ez a ház. Ne
csodálkozzék, Mann úr! Mennyit ad ezért a házért?
MANN
Az isten szerelmére, szomszéd úr… Meg ne haragudjék… ön nincsen eszénél… sápadt, és reszket a keze…
Mária! Mária, egy pohár vizet Kolhaas úrnak! Hova óhajt ön költözni? Csak nem akar világgá menni!
Mondaná meg legalább, mi történt! Csődbe jutott valamely nagyszabású vállalkozása? Mondja meg,
kérem, kisegítem kölcsönnel.
Mária jön be egy pohár vízzel, leteszi szó nélkül az asztalra, majd ahogy jött, könnyezve kimegy.
KOLHAAS
Kölcsönt nem vehetek föl. Nem biztos, hogy vissza tudom adni. Újabb pört indítok.
MANN
Kit pöröl ön, s miért?
KOLHAAS
Hogy kit? A tronkai Vencelt, a berlini testőrséget, a drezdai bíróságot, Hinz urat, Kunzot,
Szászországot, Brandenburgot, az egész birodalmat. S miért? Akármily sovány elégtételért, Mann úr,
egy csöppnyi bizalomért, amit Szászországnak előlegezhetek; szikrányi hitért, amely visszatart attól,
hogy útonállóvá legyek.
MANN
Nem bírom én ezt ésszel fölfogni.
KOLHAAS
Négyszázért vettem a házat, háromért adom, a szerződést fogalmazza meg utólag, e tiszta lapot önnek
aláírom.
MANN
Ne tessék ilyet művelni, bárki becsaphatja. Üresen aláírt lappal ne szaladjon az emberek markába. Isten
maga sem tenne ilyet, pedig a szívünk mélyére lát, Ábrahámot, hűséges fiát is próbának vetette alá,
Izsák vérét kérte bizonyítékul.
KOLHAAS
Akinek a kezében vagyunk, megengedheti magának a bizalmatlanságot: a fényűzést is, hogy ne
higgyünk benne. Hatalma csak a hatalmán múlik, nem a ragaszkodásunkon. Énnekem semmi hatalmam
nincs; szükségem van arra, hogy az ön becsületében ne kételkedjem. Mennyi az az összeg?
MANN
Ezer arany előlegként, a drezdai bankban. Szerződést nem kötünk, csak ha majd lecsillapodik, Kolhaas
úr.
KOLHAAS
Köszönöm. A bútorokért majd Schwerinből küldök társzekeret. A kertből a kis lucfenyőt elviszem.
Lisbeth ültette, mikor a fiunk megszületett.
MÁRIA
Riadtan. Tekintetes uram… a tronkai vámos két fegyveres poroszlóval…
KOLHAAS
Meg ne lássam itt, mert agyonlövöm! Puskát akaszt le a falról. Agyonlövöm a
bitangot! A fegyvert leteszi.
Az utca felőli ajtón kopogás. Kolhaas fölkapja megint a fegyvert. Mann úr kétségbeesetten ragadja
karon.
MANN
Szomszéd úr, kedves barátom… Csillapodjék! Nem ismerek önre. A keresztényi türelmére.
KOLHAAS
Van még kereszténység? Lehet még türelem?
MANN
Hová lett a régi, szelíd Kolhaas Mihály?
KOLHAAS
Hová lett? Tőlem kérdi? Az újabb kopogásra. Befelé, görények! Én is szabad
vagyok már a cselekvésben.
MANN
Ön nem szabad. Önnek családja van! Becsülete van.
KOLHAAS
Volt. Ha ugyan az volt. Egy golyóval még visszaszerezhetem. Müller lép be.
Müller úr! Ferenc! Mit üzen Lisbeth? Mit mond az orvos? Azonnal hazahozhatjuk-e? Nem szekérrel
a rázós utakon. Hintóval! Szép csendesen… A jó úton… Fedett hintóval, ugye, nem kockázatos?
MÜLLER
Lisbeth azt üzeni…
MÜLLER
…bocsáss meg azoknak, akik ellened vétkeztek.
KOLHAAS
Csak ennyit? Csak ezt a bilincset küldi?
MÜLLER
Ezek voltak az utolsó szavai.
KOLHAAS
Az utolsó szavai?
MÜLLER
S utolsó kívánsága, hogy ezt átadjam.
KOLHAAS
Átveszi a nyakláncos szelencét. Úristen! Mikor?
MÜLLER
Hajnali négy órakor halt meg. A belső vérzést az orvos már nem tudta megszüntetni.
KOLHAAS
Nem tudta… Nem láthatta… Vagy talán nem is volt az orvos. Hanem a testőrök cinkosa. De mit
beszélek… A belépő Nagelschmidthez. Karl… megöltem a feleségemet… Nem lett
volna szabad elengednem. A gyávaságom áldozata lett. Egy szelíd asszony… imádságos kérvénnyel.
Odadobtam őt a bitangoknak könyörgésként.
MÜLLER
Jól tudod: ő ragaszkodott…
KOLHAAS
Mert engem kímélt. S elhitte, hogy a gyöngeséget jobb szemmel nézik. Az áldozati bárányon megesik
a szívük. Izsák vérét az Úristen csak próbaképpen kérte. A Lisbethét tőlem elfogadta. Megfeledkezett
az angyalról, aki a kezemet idejében lefogta volna.
NAGELSCHMIDT
Másnak a bűnét ne vedd magadra, Mihály.
KOLHAAS
Nem akadt számomra mentőangyala. Talán igaza volt. Az Úristen, ha létezik benne szánalom, maga
sem tűrheti, hogy fegyveres férfiak helyett kérvényező asszonyok hadával keressük az igazságunkat,
amelynek végül a látszatával is megelégednénk.
Mária jön Hersével, Mária arcához szorítja, majd megcsókolja a Kolhaas kezében levő szelencét.
Hangos sírásba kezd.
KOLHAAS
Kiestünk, Mária, az Isten kegyelméből. De még a szándékából is. Valahonnan a kertből
Henrik éneke hallatszik: Kicsoda az, aki feljő a pusztából… Kicsoda az, aki feljő a pusztából,
mint a füstnek oszlopa? Kicsoda? Kintről az istentisztelet végét jelző orgonaszó hallik.
Nagelschmidt az ablakhoz lép hirtelen, majd az asztalról a puskát akarja kezébe venni. Kolhaas nem
engedi.
MÁRIA
Ijedten. A poroszlók!
EGY HANG
Kintről. Nagelschmidt!
KOLHAAS
A fegyvert kézbe veszi, kinyitja az ablakot. Majd én válaszolok. Lő. A
poroszló felordít, Kolhaas Nagelschmidthez fordul. Hány lovászunk van itthon?
KOLHAAS
Hét ember, hét puska, hét ló. A temetőből Tronkába indulunk.
Énekes kivonulás: Egyedüli reményünk csak te vagy Úristen…
Függöny
Szín: a tronkai vár, amelynek szemből több nyitott termét látjuk. Középen a nagy ebédlő, jobbról
a várnagy szolgálati helyisége, balról a kis házi kápolna. Amikor a függöny felmegy: a kápolnában
Antónia nővér imádkozik, a nagy ebédlőben az urak mulatnak. Jelen van: Vencel báró, Günther báró,
Hinz, Kunz, Kallheim, Zauner ügyész, Eibenmeyer ügyész. A jobb oldali kisteremben a várnagy a
vámossal kártyázik.
GÜNTHER
Barátaim! Báró urak, ügyész urak, csöndet kérek.
VENCEL
Az asztalfőn. Halljuk Günthert!
GÜNTHER
Barátaim, el kell árulnom a mai vadászatunk, minden vadászatunk titkát, Vencel báró buzgalmának
tulajdonképpeni indítóokát…
TÖBBEN
De hiszen tudjuk. Ismerjük. Nyílt titok. Nem a szarvas, nem a nyúl.
GÜNTHER
Nem a szarvas, nem a nyúl. Hanem az amazon. Láttátok?
TÖBBEN
Ki nem látta? Ki nem csodálta? Ki nem gyönyörködött benne?
GÜNTHER
Persze hogy láttuk. De házigazdánkra ki figyelt? Odapörkölt-e bár egyszer is az elfutó vadnak?
HINZ
Lövést bizony nem hallottunk.
GÜNTHER
Mert csak a szívét szólaltatta meg. Letelepedtek a kies tisztásra, és… mit énekeltek?
KUNZ
Elválni tőle többé nem tudok… Nevetés.
GÜNTHER
S miért? Mert: énekli
| |
|
Megismertem őt, ó, gyönyörű óra… |
MIND
| |
|
testem és lelkem kigyúlt szerelemre, |
| |
|
bármerre megyek, őt látom azóta, |
| |
|
jósága szívemet bilincsbe verte. |
| |
|
Elválni tőle többé nem tudok… |
KUNZ
Elválni tőle többé nem tudok…
VENCEL
Kunz úr ugyanis csak ezt az egy sort tudja. Nevetnek.
KUNZ
Az ismerkedés következményét. A legfontosabbat.
GÜNTHER
De mennyivel szebb lenne, barátaim, ez a kis összejövetel, ha mindannyiunknak kijutna valamicske
az efféle következményekből. Hol vannak, Vencel, a múltkori lányok?
VENCEL
Énekli. Hol vannak a lányok?
VENCEL
Kunz úr már megint csak a lényeget fújja!
KUNZ
Fújja és várja.
Nevetnek, koccintanak a kupákkal, isznak.
VÁRNAGY
Lecsapja a kártyát, föláll, kabátját veszi. Megette a fene a partinkat. Indulhatok
begyűjteni a fehérnépeket.
VÁMOS
Ezúttal hátha megfeledkeznek…
VÁRNAGY
Mintha nem ismernéd őket. Amikor rákezdik, hogy selyem a szoknyájok, már törhetem a fejem,
melyiket honnan szedjem elé a földekről. Ez még semmi. Az ember odafüttyent, jönnek. A szekérig.
De a fölültetésnél úgy sivalkodnak, akár a malacok, némelyik megkutyálja magát, korbács nélkül meg
se moccan, s az apját kiabálja. Akkor jön az apja, bátyja, öccse, a fogát vicsorgatja, áristomba kell
küldeni, s a munka szenvedi. Sok pénzünkbe kerül nekünk ez a nóta.
VENCEL
Hol vannak a lányok, selyem a szoknyájok…
VÁRNAGY
Hányat parancsol, méltóságos uram?
VENCEL
Számoljunk… Günther, Hinz, Kunz, Kallheim, Eibenmeyer…
VÁRNAGY
Úgy tessék számolni, hogy a földeken is maradjon valaki.
VÁRNAGY
Zab nélkül maradunk. Engedtessék megjegyeznem, hogy ez a nóta elviszi minden zabunkat.
VENCEL
Már megint aggodalmaskodol?
VENCEL
Egy szekérderéknyi!
VÁRNAGY
Sürgősen, avagy mosdatás után?
VENCEL
Úgy, ahogy vannak. Anyaföldestül. El.
VÁRNAGY
A kisteremben a vámoshoz. Maradj itt, ha netán eszükbe jutna még valami. Elindul lefelé a hosszú lépcsősoron. A vámos kinyitja az ablakot, majd alvásra készülődik.
GÜNTHER
De addig is: a fél fogunkra való vászoncseléd nincs az egész rezidenciádon?
KUNZ
Hol vannak a lányok? Édes a csók.
VENCEL
Hacsak Antónia nővért meg nem tiszteljük egy gyűszűnyi borral…
Antónia nővér, kit a mulatás eddig is bosszantott, imádkozás közben az ajtónál kezd hallgatózni.
HINZ
A nővérrel este, reggel édes a csók. Nevetnek.
KUNZ
Énekel.
| |
|
Páterka andalgott az éjben |
| |
|
Május volt akkor, ihajla! |
VENCEL
Figyelmeztetőleg. Jézus menyasszonya.
GÜNTHER
Jézus messze van. Mi közelebb vagyunk. Nevetés.
ANTÓNIA
Be, ijedten. Imádkoztam éppen…
VENCEL
Csak egy kortyintásnyit… Gyűszűnyit… Jézus gyönyörűséges menyasszonya. Megsimogatja,
mire a többi ráveti magát. Leszaggatják a ruháját, nyakát, vállát csókolják, száját erőszakkal fölnyitva
itatják, karból karba ráncigálják. Hangok: Jézus menyasszonya! Harmatos teste! Érintetlensége! Bűntelensége! Páterka andalgott az éjben! Apácával kéz a kézben!
ANTÓNIA
Eresszenek! Segítség! Jézusom, segítség!
VENCEL
Hol van Jézus? Messze van!
ANTÓNIA
Segítség! Jézusom, segítség! Luther doktor! Luther doktor! Segítség! Vadállatok! Valamennyien a
pokolba kerülnek. Hangok: Édes lehet Antónia nővérrel a pokol! Mindannyian
a pokolba zuhanunk! Vele és általa!
VENCEL
Látván, hogy a nővér kést ragad. A kést! A kést vegyétek el tőle!
ANTÓNIA
Isten bocsásson meg önöknek! Szíven szúrja magát.
VENCEL
Miután a döbbenetes csendben a halottat letakarják. Luther doktorról meg is
feledkeztem. Holnap kellett volna beiktasson valamennyiünket a reformált vallásba.
KALLHEIM
Megtudják fönt az udvarban.
EIBENMEYER
Felajánlod néhány pápista rokonodat a reformációnak.
ZAUNER
A szolgálatos fülek útján meghallja rögtön a választófejedelem is.
EIBENMEYER
Akkor pedig máris növelni lehet a rokoni felajánlást. A kertben temetjük el.
GÜNTHER
Zauner ügyész úr, reméljük, nem tartozik a szolgálatos fülek közé.
ZAUNER
Remélem, Eibenmeyer ügyész úr sem.
EIBENMEYER
Hogy közöttünk kik a szolgálatos fülek, annak egyedül Isten a megmondhatója. Lehet, épp az, aki
másra mondja. Vagy épp, akinek mondja. Vagy mindkettő. Vagy egyik sem, hanem
a távollevő harmadik. Talán a legjobb vagy annak vélt barátod, ivócimborád. Avagy ő sem, hanem csak
a füle, mely saját gazdájától elidegenedve, önállósulva, annak tudatos beleegyezése nélkül dolgozik,
vagyis hallgatózik. Példát mondok. Müller Ferenc ügyész barátunk, aki ugyebár nincs jelen, miként
előzött meg valamennyiünket, s lett a minapában császári ügyésszé? Még nem tudni: vajon nem a mi
hátunkon vágott magának lépcsőt az emelkedésre? Dárda repül be, és csapódik a gerendába.
Vencel papírtekercset vesz le róla.
VENCEL
Szolgálatos Fülek, figyelem! Fölösleges egymást ijesztgetnünk. Itt olvasható valamennyiünk
megfélemlítése. Olvas. A tronkai bárónak és társainak. Ide hallgass, te istentől
elfajzott, kutyabagzás, szamárüzekedés keverékéből ellett fosztogató! Fölszólítalak, hogy huszonnégy
órán belül az elkobzott két lovamat, a zsebemből kilopott ötven garasomat, Hutten Herse szolgám
eltulajdonított kabátját, kalapját és tarisznyáját, valamint a benne maradt javakat, úgymint: egy, azaz
egy darab cseréppipát, tizenkét garast, kovakövet, taplót és pipaszurkálót nekem visszaszolgáltasd,
ellenkező esetben váradat fölgyújtom, a földdel egyenlővé teszem, téged pedig Günther barátoddal
együtt illendőképpen föltrancsírozva, testi-lelki hozzátartozóiddal, a disznókkal etetlek föl. Kelt
Schwerinben, anno domini, satöbbi, aláírás: Kolhaas Mihály arkangyal.
Döbbent csend. Valahonnan léptek zaja.
KUNZ
Ijedten. Jönnek a lányok.
Günthert görcsös kacagás fogja el. Fokozatosan valamennyien elkezdenek kacagni. Ez idő alatt
Nagelschmidt, majd Herse ugrik be a kisterem ablakán. Megragadják az alvó vámost.
NAGELSCHMIDT
Jelzi, hogy ki fogják dobni az ablakon. Ez most azt fogja álmodni, hogy repül. Ha
menet közben szárnya nő, megmenekül.
Kidobják. Kis idő múlva ordítás.
HERSE
Nem nőtt.
Léptek zaja. Az urak kacagnak. A lépcsőn újabb két fegyveres lovász jön.
VENCEL
Meg a pipaszurkálót is! Nevetnek.
HINZ
A kovakövet! Fulladoznak a kacagásban.
A hátsó ajtóban Kolhaas jelenik meg. Az urakban megfagy a lélek. Egyedül Vencel kacag még,
mivel nem látja Kolhaast. A kisteremből belép Nagelschmidt, Herse és a másik két lovász. Újabb három
lovász Kolhaas mögött.
KOLHAAS
Előbbre jön. Vencel kardot ránt, Kolhaas egyetlen mozdulattal kiüti a kezéből. Az
életére nincs szükségem, uram. A pipaszurkálóhoz inkább ragaszkodom. És fölhizlalt állapotban: a
lovaimhoz.
VENCEL
A lovakat elvitte a sintér.
KOLHAAS
A lovakat elvitte a sintér? Sajnálom, báró úr. A Szent Mihály lován fog utánuk menni.
NAGELSCHMIDT
A sintérek örömére kutyaeledelt kell önből készítenünk. Még csak azt nem tudom, milyen recept szerint
készítsem: kásával-e vagy korpával elkeverten?
KOLHAAS
Nézze el neki, ha kissé mosdatlanul beszél.
VENCEL
A fölszólításod nem különb.
KOLHAAS
Ő segített a fogalmazásban. Sajnos, az ön halálának hírét is vele tétetem közhírré. Választékos stílusra
tehát ne számítson, báró úr.
VENCEL
Kétségbeesetten. Várnagy!
KOLHAAS
Az őrökre se számítson. Alusznak már – odatúl a másvilágon. A várnagy is.
VENCEL
Ne felejtse, Lócsiszár úr, hogy a környék valamennyi földesura kölcsönös segélynyújtási egyezséget
kötött. Fegyveres csapataink vannak…
HINZ
Lützenben ötven főnyi csapatom…
NAGELSCHMIDT
A kastélyával együtt, uram.
KALLHEIM
A tiszttartóm Wittenbergában valahogyan hírét veszi.
KOLHAAS
Wittenbergát megkíméltük. Ami eltűnt: egyedül az ön kastélya, Kallheim ügyész úr.
KOLHAAS
Lipcsében Eibenmeyer ügyész úr háza mutatkozott fölöslegesnek.
EIBENMEYER
És családom? Házam népe?
KOLHAAS
Ahogy az ilyenkor megesik. Kinek milyen volt a szerencséje. Zauner úr nyugodjék meg. Drezdát nem
bántottuk. Valaki óhajt-e még a hogyléte felől érdeklődni?
GÜNTHER
Közönséges jobbágyfölkelőkkel, útonállókkal és gyermekgyilkosokkal nem társalkodunk. Jassenben
fegyverraktáram, zsoldoscsapatom van.
KOLHAAS
Az én szolgálatomban. Jobban fizetek, uram. Mindenemet pénzzé tettem. Amiként Vencel úrfi
mindentől megfosztott engem. Békességes szándékomtól s a gyermekem anyjától.
GÜNTHER
Atyám hírül veszi.
NAGELSCHMIDT
Már csak a mennyekben. Ha ugyan oda kerül.
GÜNTHER
Őt is legyilkoltátok! Kutyák!
Günther nekiront Kolhaasnak, akire hátulról Vencel is rátámad. Általános dulakodás kezdődik.
Az urak szerteszaladnak, a lovászok utánuk. Nagelschmidt leszúrja Günthert, majd Zaunerre veti
magát.
KOLHAAS
Zaunert ne bántsd.
ZAUNER
Köszönöm, Kolhaas úr. Meg fogom hálálni. El.
KOLHAAS
Vencelt mellen ragadva. Kötelet, Karl!
NAGELSCHMIDT
Vasat neki, nem kötelet! Kifelé futtában. Herse. Madzagot a tronkainak!
VENCEL
Majd osztozkodunk rajta. Egyik vége a te nyakadra kerül.
KOLHAAS
Ilyen tisztességben nem lesz részed. Ebet csak kutyával akasztunk. De először szekérre köttetlek, és
meghordoztatlak az emberek előtt; az ügyész urak előtt; a bírósági épületek előtt; az igazságosztó
hatalmasságok előtt; először fölmutatlak a törvénynek – a törvény nevében… Elereszti
Vencelt; az a kápolna bejárata felé hátrál. Benyitna, de az ajtó zárva van.
VENCEL
Amely le fog rád sújtani.
KOLHAAS
Tévedsz, patkányfajzat! Én már törvényen kívüli vagyok. Kívül mindenen, amit valaha kötelezőnek
tartottam, isteni eredetűnek. A halálomon is túl vagyok. Ott lakom, ahol a feleségem: a Semmiben, a
temetőkertben.
VENCEL
A fölkelőket, a templomrablókat és a huszitákat a föld alól is máglyára hurcolták. Ne bízz egyetlen
szerencsés órádban, Kolhaas. Akkora sereged nincs, mint a meisseni hercegnek, a
választófejedelemnek.
KOLHAAS
Nekik sincs akkora gyászuk s veszteségük, mint az enyém. Amivel letepertek engem és
fölfegyvereztek. A veszteség is fegyver, ha nem tudnád… De honnan tudnád. Soha semmit el nem
vettek tőled. Amit összelopkodtál is: a más kezével harácsoltad. Poroszlókéval a lovaimat…
Hazugsággal a törvényes jogomat, közös Istenünk nevében a türelmemet…
VENCEL
Két ló helyett tizenkettőt adok…
KOLHAAS
Alkut kínálsz? Egyezkedés közben veszett el mindenem. A törvények tisztelete közben. A felsőbbség
dicsérete közben. Alázatos kérelmek és reménykedés közben. Most magam veszem kézbe a törvényt,
amelynek vigyáznia kellett volna rám. A jogaimra. Égő fáklyát hajít ki az ablakon.
VENCEL
Egy gyújtogató jogaira?
KOLHAAS
Újabb fáklyát hajít ki. Az otthonomra. Feleségemre. A harmadik fáklya
után. Békés szándékomra.
VENCEL
Amely, lám, hazugság volt.
KOLHAAS
Mert vízre építettem. A hivatal hazugságaira. A hiszékenységemre! Füst csap föl a vár
udvaráról. Ugye, milyen szép tömjénfüst? A kérelmeim füstje. A várakozásoké. A
folyamodványé, amelyet lándzsával ütöttek ki Lisbethem kezéből. Lisbeth! Ki fogja nekem
megbocsátani, hogy odadobtam őt a testőrök lándzsái közé?! És mit kezdenék már a bocsánattal? Mit
kezdek, tronkai? Térdre, bitang! Az utolsó imádat halljam!
VENCEL
Kegyelmezz, Kolhaas! Te is Isten kezében vagy.
KOLHAAS
Voltam. Most már az ő keze vagyok.
A kápolnába menekült asszonyok énekelnek.
NAGELSCHMIDT
Berohan, kezében kötéllel. Égnek a csűrök.
NAGELSCHMIDT
Megkötözzem?
KOLHAAS
Fölösleges. Halálra ítéltem.
VENCEL
Könyörülj rajtam! Jézus a közelben! Jézus a kereszten. Itt a közeledben…
NAGELSCHMIDT
Aljas képmutató!
KOLHAAS
Az ő keresztje puha vánkos az enyémhez képest, amire fölfeszítettél engem, Lisbethem gyilkosa!
NAGELSCHMIDT
Először tán megpörköljük egy kicsit.
KOLHAAS
Csak szenvedek, ha élve látom. Dögöljön minél hamarabb!
NAGELSCHMIDT
Ki innen a kufárokkal!
E pillanatban Luther Márton lép be.
LUTHER
Kolhaas Mihály! Kolhaas! Mire vetemedel? Hogy merészelsz ide fegyverrel betörni? Elvakult ember,
nyisd ki a szemed: kinek a színe előtt állasz?
KOLHAAS
A szívemnek legdrágább személy előtt, akit valaha ismertem. Doktor Luther.
LUTHER
A Názáreti sebeire tekints, ne reám, te végzetesen eltévelyedett szerencsétlen! Miként voltál képes úgy
tüntetni föl magad, hogy az ég haragjának küldötte vagy? Az elvakult szenvedély tébolyában ki adta
kezedbe az igazság pallosát, hogy magad ítélkezz keresztények fölött a magad feje szerint, a bosszú
mámorában? Hogyan keresheted egymagad az igazságodat, mikor magad a csontod velejéig fertőzött
vagy igazságtalansággal?
KOLHAAS
Bánattal, főtisztelendő uram.
LUTHER
Az emberi bánatra vigasztalás ígértetett; az igazságtalanságra kárhozat.
KOLHAAS
Velem történt az igazságtalanság.
LUTHER
Veled? Általad inkább. Békés közösségekre törtél nappal és éjjel, mint a puszták farkasai. Isten
oltalmára bízott ártatlanokat hánytál kardélre egy haszontalan semmiségért indított pörnek az ürügyén.
Hová tartozol te, Kolhaas Mihály? Nem a tartományúr s a választófejedelem alá? Ki vonta meg a
jogodat, hogy törvényes elégtételhez juss a felsőbbség által?
KOLHAAS
Megpróbáltam, főtisztelendő úr…
LUTHER
Tétován és türelmetlenül, eleve bizalmatlanul, hivatalnokot és tartományurat tiszteletlenül
összetévesztve, a panaszodat elsikkasztó törvényszolgákat a fennálló renddel azonosítva. Eszedbe jutott
már, hogy rövidlátásoddal mily hosszú kálváriára indultál ezen a földön és halálodon túl is? A
pörödnek ilyenformán sohasem lesz vége. Hogyan vádolhatod majd a mennyekben a földi felsőbbséget,
mikor az mind a mai napig semmit sem tudott a te potomságos panaszodról? Uram, ezt az embert, a
vértől csöpögő kezével, sohasem láttam, nemhogy bántottam volna. Ezt mondhatja majd Isten trónusa
előtt a Felsőbbség. És igaza lesz. Önkényeskedés helyett miért nem voltál alázatosabb és
szorgalmatosabb a keresésben? És mi köze ügyedhez, lovaidhoz, szolgád tarisznyájához a nyomodba
szegődő jobbágyseregnek, annyi vérontás után az újabb fölkelőknek? Van-e tudomásod arról, hogy
Pleissenburg s Lützen környékén Münzer föltámadását hírelik, hogy éppen te vagy az, aki a felkelést
meghirdetted? Ó kedves urak, mily gyönyörűséggel vág majd az Úr vasdorongjával közétek, vén
cserepek közé! E szavakat Münzer mondta, most íme, neked tulajdonítják.
KOLHAAS
E szavakat nem mondtam, uram.
LUTHER
A tetteid megelőzték őket. A csatározásaid, gyújtogatásaid, a kastélyok falára szegezett kiáltványaid.
Az egész reménytelen vállalkozásod. Legjobb híveim legjobbika, Kolhaas! Miként voltál képes Istentől
így elrugaszkodni?
KOLHAAS
A reménységemet segítettem, főtisztelendő uram, a reménytelenséggel.
LUTHER
Micsoda kifejezés! Reménytelenséggel! Máglyatüzet érdemel a reménytelenséged. Most használod e
pogány szót, amikor felszabadult hitünk végleg megszilárdul?
KOLHAAS
Minden megszilárdul. Csak az én életem omlott össze.
LUTHER
Mert önző vagy, bánatodban elvakult, és megreformált hitünk ellensége. Ha nem tudnád, Róma újabb
támadásra készül, nem a lovad és tarisznyád: mindannyiunk ügye forog kockán, összefogásra, nem
pedig széthúzásra van szükségünk.
KOLHAAS
Úgy kellene lennie.
NAGELSCHMIDT
Főtisztelendő uram! A császárt nem magad nevezted zsarnoknak és a szász herceget drezdai disznónak?
Hogy egyik vámot a másikra, egyik adót a másikra halmozva úgy cselekszenek, hogy az rablóktól és
gazemberektől is sok lenne – ezt nem magad mondtad, tisztelendő uram, a nagy fölkelés előtt?
LUTHER
Mindennek megvan a maga ideje. Aki nem tudja, hogy a történelemben minden órának más-más a
parancsa, és valami mindig fontosabb, mint volt annak előtte, az ne merészeljen a szavamba vágni.
Közös ügyünk a reformáció, közös ellenségünk Róma. Párizsban és Velencében máglyára hurcolják
a hittestvéreinket! A pápisták nem válogatnak földesúr és jobbágy között. Egész nemzetünket az
ellenreformáció pokla fenyegeti, ti pedig a négykézláb járó gondolkodás szintjén azokat öldöklitek
itthon, akik visszatértek a tiszta evangéliumhoz?
KOLHAAS
Az én asszonyom, hites társam is visszatért, uram. Tudod-e, mi történt vele?
LUTHER
Tudom. A tettesek megbüntetését magam kértem a fejedelemtől. Lisbeth halálát én is megsirattam,
Kolhaas Mihály, de könnyeinkkel nem áraszthatjuk el az Ügyet, amelyre életünket és üdvösségünket
tettük föl. Ígérd meg, hittestvérem, Mihály fiam, hogy leteszed a kardot, amely a rablás és a
vérszomjúság fegyvere. Leteszed most, és a haragot Vencel báró is leteszi. Feleséged utolsó
kívánságával az Úr szól tehozzád: bocsáss meg azoknak, akik ellened vétkeztek…
Vencel, Luther intésére, odalép Kolhaas mellé.
KOLHAAS
Nem tehetem, főtisztelendő úr. Üdvösségemnek árán sem.
A vár négy sarkán megszólalnak a kürtök.
LUTHER
A meisseni herceg és a fejedelem közös hadserege. Nem én hoztam rád. Bár azt kellett volna tennem.
Nem nyújtod a kezed, Kolhaas?
KOLHAAS
Sok évvel ezelőtt a wormsi birodalmi gyűlés elé idéztek egy embert, egy lánglelkű férfiút, aki
bátorságával felforgatta a világot. Szigorú és ellenséges bírák elé idézték, hogy a császár előtt a tanait
visszavonja. Egyetlen intésen múlott az élete vagy máglyahalála, mégis azt mondotta: Nem tudok és
nem akarok visszavonni semmit, mert se nem tanácsos, se nem bátorságos bármit is a lelkiismeretünk
ellen cselekedni. Távol álljon tőlem a szándék, hogy azzal a férfiúval, akinek most színe előtt állok,
akit kezdettől szívembe fogadtam, doktor Luther Mártonnal, összehasonlítsam magam. Nekem
nincsenek tanaim; semmit sem adhattam az embereknek, nagyot, értékeset, aminek visszavonását kérné
bárki tőlem. De amily jelentéktelen a személyem: oly iszonyatos és pótolhatatlan a veszteségem. Igazad
lehet: mindez csak porszem a te hatalmas igazságodban. De ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az
életünket is, az egyetlent? Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az
egyetemes jog és igazság is, amelyet nem keresnünk kellene, hajszolni, mint gyermek a szivárványt,
hanem ott kellene lennie mindenütt, ahol meghirdették? A meghirdetett és be nem váltott igazság,
drezdai és brandenburgi alkotmányok, uram, ocsmányabbak a nyílt hazugságnál, mert olyanok, mint
a csalétek; fogát vicsorítja, vagy elmenekül a kutya, ha vasvillát vetek feléje, de gyilkosának kezét
nyalva pusztul el egy darabka mérgezett kenyértől. A hiszékenység s a folyamodványos reménység
vetett véget Lisbeth életének. Lehetséges, hogy az a gyermek, aki Schwerinben vár engem, anyja után
most az apját is elveszti. Semmit sem hagyhatok rá, csak az árvaságot, amely térdeplő reménységből
fölegyenesedett reménytelenséggé fogja nevelni őt. Az a férfiú, valamikori doktor Luther Márton, a
wormsi birodalmi gyűlésen maga is fölegyenesedett, és azt mondta: itt állok, másként nem tehetek,
Isten engem úgy segéljen, ámen.
LUTHER
Szelídebben. A valamikori Luther Márton ma is kész meghalni az Ember Fiának
igazságáért. De az élet parancsa nem a halál, hanem annak elkerülése: nem az öngyilkos
reménytelenség, hanem az okos cselekvés. Az eszes meglátja a bajt, és elrejti magát; a bolondok
nekimennek, és kárát vallják. Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége;
mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán. Elegendő büntetés nekünk a halál tudata. Az élethez
kell tehát a férfibátorság, mert a halottak semmit sem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé.
KOLHAAS
Régen betelt ez már rajtam.
LUTHER
Az vezet vissza téged az életbe, akinek jóindulatában fegyveresen kételkedtél. Olvassa, báró úr. Papírtekercset nyújt oda Vencelnek.
VENCEL
Mi, Szászország választófejedelme, arra való tekintettel, hogy Luther Márton előttünk érdekében szót
emelt, személyesen vizsgáltuk meg Kolhaas Mihály lókereskedő panaszát, amelyet teljességgel
jogosnak találtunk. Következésképpen: elrendeljük perének újratárgyalását és mindazok megbüntetését,
akik a békés kereskedelem s általános Rendünk törvényeit megszegték. A zavartalan
igazságszolgáltatás végett Kolhaas Mihálynak szabad utat biztosítunk Drezdába, egész csapatát pedig
kegyelemben részesítjük. Feltételünk, hogy nevezett lókereskedő a jelen rendelkezés vételétől számított
három napon belül leteszi és letéteti a fegyvert, továbbá minden hadizsákmányát mint fejedelmi
tulajdont a lützeni bíróságnak beszolgáltatja. Kelt, mint fent… És az én sérelmem? Azzal mi történik,
főtisztelendő úr?
LUTHER
Kérjetek, és adatik… Zörgessetek, és megnyittatik néktek. Kolhaas, tedd le a fegyvert! Kolhaas pallosát a gerendába vágja.
NAGELSCHMIDT
Ordítva. Mihály! Becsaptál engem! Elárultál!
LUTHER
Kérjetek, és adatik… Zörgessetek, és megnyittatik néktek! El.
A szín elsötétül, a zsivaj fokozatosan elcsitul.
Drezda piactere. Ujjongó tömeg, bírósági asztal. A háttérben fehér lepellel borított emelvény.
Bevonul Kolhaas, Nagelschmidt, Herse és velük néhány lovász. Hangok: „Éljen Kolhaas!
Igazságot Kolhaasnak! Büntetést a tronkainak! Tűzbe vele!” Kolhaas és társai az emelvény
előtti padon foglalnak helyet. Vencel jön a tömeg hurrogása közben, Nagelschmidt át akarja adni
helyét neki a padon, de nem fogadja el. Állva marad. A bíróság tagjai fölvonulnak az emelvényre:
Zauner, Eibenmeyer, Müller, oldalt ül: Kallheim, Hinz, Kunz.
EIBENMEYER
Atyámfiai! Csendet, rendet kérek! Nyilvános ítélethirdetésünket a választófejedelem nem a zajongás,
hanem a példastatuálás végett rendelte ide, Drezda piacára. Fegyveres őreink a rendbontókat helyben
letartóztatják. Méltóságos tronkai Vencel báró! Jelen?
EIBENMEYER
Kolhaas Mihály, lókereskedő. Kolhaas föláll. Igen. Tessék állva maradni. A
választófejedelem és a császár ítéletét kell meghallgatnunk. Zauner ügyész úr…
ZAUNER
Íme, Kolhaas Mihály, eljött a nap, amely fényre deríti a te igazságodat. Minekutána Tronkából szabad
elvonulást biztosítottam neked, apránként vettem vizsgálat alá célodat is, amely oda kényszerített.
Megállapítottuk, hogy sem rablási szándék, sem békés társadalmi rendünk felforgatásának
jobbágyindulata nem vezetett, hanem kizárólag saját kicsiny javaidnak, igazságod morzsáinak a
visszaszerzése. Istentől rendelt felsőbbségét, fejedelmét tiszteli meg az, aki annak meghirdetett
igazságaihoz ragaszkodik. Kenyerétől fosztatik meg az, aki annak morzsáit elvesztegeti. Éppen ezért
a mai napon elrendeltük: két fekete lovadat, abban az állapotban, amiként jogosan kívántad –
csengőstől – visszaszolgáltassák. Hasonlóképpen visszaadassék a jogtalanul behajtott ötven garasod
és Hutten Herse nevű szolgád kabátja, kalapja, tarisznyája, a benne talált személyi tárgyakkal
egyetemben, úgymint: cseréppipa, tapló, kovakő, tizenkét garas és egy csontnyelű pipaszurkáló. Kelt
Brandenburgban. Frigyes választófejedelem… Aki kegyességének újabb jeleként személyesen óhajtotta
volna döntését közölni. A fejedelem elnézésedet kéri, Kolhaas Mihály, de császárunkat kell ma
vendégül látnia. A császár is elnézésedet kéri, hogy feleséged, Kolhaas Lisbeth hozzá eljuttatott
folyamodványára különleges elfoglaltsága miatt Müller Ferenc császári ügyész útján kénytelen döntését
közölni. Müller úr…
MÜLLER
Ötödik Károly, isten kegyelméből választott római császárunk, a birodalom mindenkori gyarapítója,
Németország, Spanyolország, a két Szicília, Jeruzsálem, Magyarország, Dalmácia, Horvátország
satöbbi királya, Ausztria főhercege, Habsburg, Flandria és Tirol grófja – a brandenburgi
választófejedelem igazságos keze által tisztázott pörös ügyben az alábbi kiegészítő végzést jegyzi saját
kezűleg: A vessző és dorgálás bölcsességet ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő
anyját. Amiként a brandenburgi kancellária pártatlanságán ejtett foltot Hinz, Kunz és Kallheim úr: a
mai nappal tisztségükből mindhármukat elbocsátjuk. A tömeg felujjong. S mivel
bármely törvénysértés a Legfelsőbb Törvényhozó Személyét sérti, várúri jogainak túlhágása miatt
tronkai Vencel báró kétesztendei börtönbüntetésre ítéltessék.
Döbbent csend. E pillanatban kürtök szólalnak meg, majd ágyúlövés hallatszik. A tér nem látható
sarkából elvegyül a zajba Kolhaas lovainak csengőszava. Egy törvényszéki szolga átadja Kolhaasnak
Herse kabátját, kalapját, tarisznyáját. A tömeg gyorsan eloszlik. Kiáltások: „Itt a császár!
Gyerünk a császár elébe! Éljen a császár!” Szigorú tartásban néhány fegyveres poroszló
marad csak Kolhaas közelében. Kolhaas lassan tér magához a váratlan győzelem súlya alatt. Az
ágyúlövés irányába zúduló tömeg után bámul.
KOLHAAS
Jóemberek! Most hagytok magamra? Senki sem kíváncsi már a dölyfös tronkaira? Emberek! Éljen a
császár! Elhozta az én virágvasárnapomat… Éljen a császár! Nagelschmidthez, mintegy végső
replikaként minden vitájukra. Éljen a császár! Nagelschmidt rezzenetlen.
Ha későn is… Elhozta az én virágvasárnapomat. Hallod, Karl? Tronkai Vencel kétesztendei
börtönbüntetésre ítéltessék. Mámorosan ízleli a szót. Ítéltessék… Ítéltessék…
Lisbeth küldi sírjából a szikrányi vigaszt: Ítéltessék! Diadalmasan. Ismételd,
Müller, drága barátom, vak malomként forgassa nyelved a szót: ítéltessék.
MÜLLER
Megrendülten és verejtékezve. Ítéltessék.
KOLHAAS
Ó, ha Lisbeth is hallaná, Karl! Átöleli Nagelschmidtet.
NAGELSCHMIDT
Hallja bizonyára.
KOLHAAS
Ő hozta volna nekem… nekünk… ezt az üzenetet. Ember és elégtétel hogy képes ily messzire szakadni
egymástól? Köszönöm, Karl, hogy mellém állottál… Ezt az egyetlen fáklyás szót bár – ítéltessék! –
menedékünknek visszaszerezhettük.
MÜLLER
Nem ért véget, Mihály, a császár szövege. Mert bármily rövid az ember földi élete, és bármily hosszú
és gyötrelmes legyen az igazságnak útja: senkinek sem áll jogában azt önhatalmúlag,
mellékösvényeken keresni.
KOLHAAS
Mint e tronkai disznónak!
MÜLLER
Mert az igazság elfordul attól, aki igazságtalan módon igyekszik hozzá; mert a jogot csak joggal, az
üdvösséget alázattal lehet megszerezni. Visszakaptál mindent, Kolhaas Mihály, mindent, ami
megilletett, de ne felejtsd, hogy az ember, miközben az igazságot hajszolja: el is adósodik.
KOLHAAS
Mindenemet elkótyavetyéltem.
MÜLLER
Rajtad immár a sor a törlesztésben.
NAGELSCHMIDT
Rajta? Talán a tronkai Ántikrisztuson! Kolhaasnak minden elveszített java visszaszolgáltassék!
MÜLLER
Fokozatosan elszigorodva, kiszakítván magát a baráti kapcsolat kínos kötöttségéből. Rajtad immár a sor a törlesztésben.
Kolhaas mindinkább elképedve nézi Müllert.
NAGELSCHMIDT
Nem törlesztünk! Követelünk.
EIBENMEYER
Igaz tanítás a császár tanítása.
MÜLLER
Olvas. Várakat gyújtogattál, emberéletet oltottál ki, jogodért a jogtiprásnak útjára
léptél…
NAGELSCHMIDT
Mi mást tehetett volna? A keresztre feszített igazságot hogyan közelítsük meg, ha Pilátus latrai őrzik
azt – ellenünk? Lepecsételt sírjából a jogot miként lehetne kiszabadítani a farizeusok hadának
szétverése nélkül? Ügyész úr! A mi legfőbb igazságunk, akinek templomokat építettünk, talán békével
és alázatos folyamodványokkal járult Kajafáshoz avagy a júdások elébe? Egyszülött fiát az Isten nem
földindulással és kősziklarepesztéssel szabadította ki s emelte magához? Egyetlen utat jelöl ki nekünk
a császár? Egyetlen járható útként – a járhatatlant?
EIBENMEYER
Nagelschmidt összetéveszti magát és gyújtogató társát a Törvénnyel és…
NAGELSCHMIDT
Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották.
EIBENMEYER
Őrség!
Két katona elhallgattatja Nagelschmidtet.
MÜLLER
Kolhaas Mihály kolhaasenbrücki lakos, született 1502. június tizenhetedikén Schwerinben, a mai napon
kötél általi halálra ítéltetik. Kelt mint fent, a császárnak saját kezű aláírása.
NAGELSCHMIDT
Úristen! Becsapták! Becsapták! Latrok, becsaptátok, tőrbe ejtettétek, verembe csaltátok, mért
hallgattunk rátok? Ó, én ostoba, kinél ostobább csak Kolhaas Mihály volt!… Tudhattam volna… minden
szavuk hiénabűzt áraszt, és minden ravasz engedményükkel a végső céljaikat palástolják. Müller úr!
Nyelvedet adtad az ocsmány ítélethez – tépd ki a nyelved. Hangodat adtad hozzá – vágd el a torkod!
MÜLLER
A hang az enyém volt – a döntés a császáré, Mihály. Bocsáss meg nekem.
KOLHAAS
Utolsó kívánságod? Görcsös kacagás. Az ítélethirdetők utolsó kívánsága:
bocsássunk meg nekik. Újabb kacagását Vencel diadalmas-gúnyos kacagása szakítja meg.
A tronkait kifelé kísérik az urak. Kolhaas, utána nézve. Találkozunk még! Müllerhez. De veled már sohasem. Elszámolnivalónk sincs már…
MÜLLER
Tudod jól… Mindent megtettem. A körülmények szerencsétlen kényszere, hogy…
KOLHAAS
Legyen neked könnyű a hatalom. Nyugodj békében.
Müller kimegy. A színen csak az akasztásban érdekeltek maradnak. Fegyveres őr, hóhér, a
kivégzést ellenőrző megbízott stb. Miközben a bitót a helyszínen állítják föl, Nagelschmidt
kétségbeesetten, kiégett tekintettel nézi Mihályt.
KOLHAAS
Henriket ugye fölneveled? Az amulettet Karl nyakába akasztja. A kettőnk vitája
véget ért. A hóhér tesz pontot rá. A kis lucfenyőt a kertünk sarkából költöztesd Schwerinbe. Lisbeth
kívánságára ültettem, gyermekünk születésekor. Vigyázz, meg ne sértsd a gyökereit. Öntözgessétek,
hogy új erőre kapjon. Milyen szelíd most az arcod, Karl. Soha nem láttalak ennyire szelídnek. Mintha
Jézus törülközőjét használtad volna. Amelyiken rajta maradtak a vonásai. Az ő türelmére lett volna
szükségünk – egymás iránt a közös veszedelemben. Nagelschmidt könnyét törli.
Henrik ne lássa majd a könnyedet. Gondolod, hogy megkapaszkodik az a kis fenyő Schwerinben? A
két fekete nyakára kössétek vissza a csengőket. Melyik úton mégy el?
NAGELSCHMIDT
Amelyik Münzer Tamáshoz vezet.
KOLHAAS
Az jó. Az a legrövidebb. A hazavezető.
A hóhér megáll Kolhaas előtt. Dobpergés, majd csönd. Távolról a két fekete ló csengője hallik.
Harangok szólalnak meg a császár tiszteletére. A szín fokozatosan elsötétül.
NAGELSCHMIDT
Hangja.
| |
|
Volt egyszer hol nem volt a baj |
| |
|
Fekete lován szállt a baj |
| |
|
Kolhaas Mihályra rontott a baj |
Függöny
Csillag a máglyán
KÁLVIN JÁNOS
SZERVÉT MIHÁLY
FÁREL
ORY FŐINKVIZÍTOR
DE LA FONTAINE
IDELETTE
ANTAL, Kálvin öccse
HITNYOMOZÓ
I. POROSZLÓ
II. POROSZLÓ
LA FORGE
VERONIKA
ARZELLIER
DE LA COURT
RENDŐRFŐNÖK
PERRIN
I. POLGÁR
I. ASSZONY
II. POLGÁR
II. ASSZONY
DARLOT SZINDIKUS
Poroszlók, fegyőrök,
prédikátorok,
genfi polgárok, bakó
Kálvin János albérleti szobája Párizsban. Szegényes bútorzat: vaságy, szék, íróasztal, szekrény, karos gyertyatartó gyertyacsonkokkal; az olvasás áldozatai. A falon kezdetleges kézi rajz: piros szív egy nyitott tenyéren. Utcára nyíló ablak, Párizs tornyai. November, mindenszentek napjának esős hangulata. Odakint tüntetés zajlik, melynek időnként Dávid-zsoltár a kísérő dallama. Egy-egy rikkantás: „Éljen Copus rektor!” Harangok szólnak, a hugenották fel-felröppentik a jelszót: „Vissza az evangéliumhoz!” A fiatal Kálvin – arcán az eljövendő nagy reformátor szigorával, melyet néha felold mégis az ifjúság csupaszív kedélye – az ablakból figyeli az utcai eseményeket. A kopogást nem hallja. Szervét lép be vékonyan öltözve, üveg borral a kezében. Szónoki pózba vágja magát, köhint.
KÁLVIN
Megfordul. Szervét! Láttad, mi van odakint?
SZERVÉT
Testvérem, Kálvin, az Úrban! Ami odakint, Párizs utcáin zajlik: történelmi tévedés. Az egyetemi ifjúság Copus rektor urat ünnepli, nem tudván, hogy hatalmas erejű székfoglaló beszédét a rektor mással íratta: Kálvin Jánossal. A hang az övé volt, de csak a hang: az eszme, a mindent felforgató Keresztyén bölcselet az ablakban mélázó vulkáné Kálvinra mutat. az újabb kitörésen tűnődő Vezúvé. Inkvizítor uraim, véssék eszükbe, hogy az idei mindenszentek napjával, az Úrnak 1533-ik esztendejében a reformáció második hulláma vette útját Róma felé. Istentelen pompájában Luther csak megrendítette, a mansfeldi bányászfiú csak félig rombolta le, a noyoni vékony csontú gyermek pedig Pompeji sorsára juttatja. Kálvin legyintésére. Ne szakíts félbe! A mai nap, Ferenc felség és Ory úr, szerzetes feleim, Isten kutyái – Domini canes, dominikánusok, karmeliták, ferencesek –, a megtisztított evangélium, a hamis dogmák koporsójából napfényre hozott Tanítás győzelme! Éljen!
KÁLVIN
Éljen! Ha nem lennél cirkalmas! A fülem fáj tőle.
SZERVÉT
A pápa füle fájjon. Kupát az ünnepelt kedvenc borának! Vörös. Maga szedi elé a szekrényből a két kupát, és tölt.
KÁLVIN
Amitől mintha máris berúgtál volna.
SZERVÉT
Már a díszteremben. A diadalérzéstől. Míg téged hallgattalak.
KÁLVIN
Copus beszélt. Én hallgattam.
SZERVÉT
Beszélt? Mennydörgött. Hallgattál? Szavaid hatását ittad. Néztelek. Szerényen meghúzódott ismeretlen ifjút a legutolsó padban.
KÁLVIN
Láttad az elámult arcokat? A leesett kanonokállakat? A rezgő tokákat? Nevet.
SZERVÉT
S a lobogást a diákok szemében. Majdnem odakiáltottam: fületeket Copusnak irányítsátok, de szemeteket az utolsó padra vessétek! Ama sápadt felforgatóra. Mint apró fáklyákat, ő mártott meg benneteket az evangélium tüzében…
KÁLVIN
…tüzében, tüzében! Pápista szófüzér!
SZERVÉT
Befejeztem. Isten éltessen, János!
KÁLVIN
Isten éltessen, Mihály! Koccintanak, isznak.
SZERVÉT
Hadd öleljelek meg, te vékony csontú! Átöleli.
KÁLVIN
Mindig túlzol! Örökös túlzó vagy.
SZERVÉT
Ne óvatoskodjunk a lelkesedésben. El sem dicsekszel vele, hogy a királynő mégis neked gratulált. Tudja tehát… Ó, szépséges Navarrai Margit. Boldog ember vagy!
KÁLVIN
Egy királynői gratulációtól?
SZERVÉT
A szoknyája csücskét – ha egyszer én is megcsókolhatnám.
KÁLVIN
Nem csókoltam meg.
SZERVÉT
Én a királynővel csak álmomban beszéltem. Aragóniában jártam újra, valahol a Pireneusok lábánál, folyó mentén, azt hiszem, a Gallego volt, röpdöstem, az Aneto csúcsáról nagyapám házára szálltam Villanovába, mert szárnyam is volt, Ikarosztól kértem kölcsönbe, mikor megláttam Margitot. Képzeld!
KÁLVIN
Mondtam már: kezeltesd magad az álmaid ellen.
SZERVÉT
Neked is ajánlom: kezeltesd magad doktor Szervét Mihállyal az álmatlanság ellen.
KÁLVIN
Attól tartok: ha egy órára is elszundítok, Isten és ember közé visszasettenkednek a pápista közvetítők, a búcsúk, vértanúk, cédulaárusok.
SZERVÉT
Kitűnő altatóporom van.
KÁLVIN
És hová repültél azután?
SZERVÉT
A vízre szálltam. Kit találok ott is a habokban?
SZERVÉT
Már nemcsak a vesémbe: az álmaimba is belelátsz.
KÁLVIN
Mert örökösen tiltott helyen kószálsz. Ha nő – királynő legyen, ha lélek: a vérben keresendő.
SZERVÉT
Antal öcséd megint árulkodott.
KÁLVIN
Csak elmondta, hogy titokban újra embert boncoltál.
SZERVÉT
Halottaskamrába lopakodva Michelangelo is boncolt. Kimentem tehát a vízből Margitot. Viszem a karomban, Jákob létráját keresve, hogy kimenekítsem a földről. Megpillantom a létrát, nagy magasságban az utolsó fokán a szimbólumod ragyog: ott a dobogó szív Margit tenyerében. Nyúlok érte, minden szétesik, zuhanok, reszketek, s a távolban megpillantom őt… Igen, őt.
SZERVÉT
Amellyel mostanában álmodni szoktam.
KÁLVIN
Hát már a tűz is ott van az álmaidban?
SZERVÉT
Gyermekkori emlék. Villanovában a nyitott kandallót szerettem esténként bámulni. Hatalmas tűz égett benne. Mit bámulsz, gyermek? Őt nézem, mondtam anyámnak, a tüzet megszemélyesítve. Hallottad a tüzet énekelni? Néha, mikor leszakadt, eldúdolt nekem egy egész kis antifónát. Gaude et laetare Virgo Maria.
KÁLVIN
Nevet. Katolikus tűz volt.
SZERVÉT
Hugenotta dallamát nagyapám azonnal máglyahalálra ítélte volna.
SZERVÉT
Akit újra megpillantottam, és újra Margittal. Fáztunk, olyannyira, hogy most is fázni kezdek tőle. Kinyújtottam a kezem, ó, be gyönyörű fekhely, királynőm, ez a lángbokor az ágyunk lehetne, mikor…
SZERVÉT
Nem, nem. Valaki már ott feküdt az ágyban.
KÁLVIN
Milyen ágyban? Egyre komorabban figyeli.
SZERVÉT
Vagyis a tűzben. Az égő hús bűze csapott meg. Még élő, rángatózó zsigerek, izmok, vérerek látványa, hajbűz, körömszag, vakító fehér csontok, zsugorodó, sercegő máj, vese, vergődő tüdő, sárga arc, mely szétrobbant, akár egy porcelánváza, fekete csonkos két fogsor az alján, a két szeme bugyborékolt kocsonyásan, s végül, mint két tüzes puskagolyó, kisüvített a koponyából az agyvelő füstjével…
KÁLVIN
Elég, elég! Remélem, Ory volt, a fő máglyamester.
KÁLVIN
Beteg vagy. Nem attól, amit álmodban láttál. Ahogy meséled.
SZERVÉT
Nem is tudom én azt úgy elmesélni.
KÁLVIN
Kiütött rajtad a verejték. Miféle ostoba bűntudat jeleként, Mihály? Mintha embert gyilkoltál volna.
SZERVÉT
Beismerő mosollyal. Csak loptam.
SZERVÉT
Egy hullát az akasztófáról. Csak Leonardónak szabad? Nekem utóvégre fontosabb, mint egy piktornak.
KÁLVIN
Abba fogod hagyni. Túl poétikus vagy te a kegyetlen tudományokhoz. Már a hideg is kiráz.
SZERVÉT
Fiatal, vézna hugenotta volt. Hogy elvágtam a kötelet, az ölembe hullott, a feje a vállamra, akár egy alvó gyermeké.
KÁLVIN
Rettenetes, amit művelsz. Ülj a tűz mellé legalább.
SZERVÉT
Rettenetes, de mindennek ára van. Nyomon vagyok már. A vér a szív jobb kamrájából a bal kamrába áramlik, de nem közvetlenül, hanem hosszú ereken át, miközben a tüdőben levegővel érintkezve megtisztul. Erről eddig csak Istennek volt tudomása.
KÁLVIN
Túl közel merészkedel a titkaihoz.
SZERVÉT
Most már te is tudod. Hárman vagyunk. Ez a szentháromság!
KÁLVIN
Ne vétkezz már megint! Köpenyét a Szervét vállára veti. Reszketsz.
KÁLVIN
A legnyomorúságosabb látvány a megromlott ember. Még virágos kertben is, hát akkor az akasztófán! Foglalkozz filozófiával, vallástudománnyal.
SZERVÉT
A kis könyvemre nem tüzet kiabáltak? Al fuego! Igaz, nem is lett volna könyv az, ha nem kiáltanak rá tüzet, máglyakritikát.
KÁLVIN
Ne védd, ha egyszer visszavontad.
SZERVÉT
Kényszerítettek. Attól az első rossz álmom. Mintha anyámat fojtottam volna meg a visszavonással.
KÁLVIN
A tévedésed volt, nem anyád. De trinitatis erroribus. Ellenségünk Róma, nem a szentháromság. A németországi naplódat folytasd.
SZERVÉT
Legyint. Amikor egy Kálvin dolgozik már a keresztény vallás nagy rendszerén? Mit írhatnék én az Institutióra? Egy Restitutiót legföljebb.
KÁLVIN
Miért épp Restitutiót? És ki ellen?
SZERVÉT
Nem hadakozom többé senki ellen. Félek. Tele vagyok félelemmel.
KÁLVIN
Isten büntetése rajtad a boncolás miatt. Mára pedig itt maradsz. A hitnyomozók megérzik az emberekben a félelmet. Kutyaszimatjuk van.
SZERVÉT
A királynő vajon megtudhatja?
KÁLVIN
Hogy embert loptál az akasztófáról?
SZERVÉT
Az álmomat. Hogy akaratomon kívül az ölembe vettem, a máglya felé vittem. Lehet vajon az álmot büntetni?
KÁLVIN
Ez már a félelem hidegrázása. Fél a kritikától, mégis olyan könyvet ír, amelyre tüzet kiabálnak. Fél a hatóságtól, és akasztottakat boncol. Fél a pápától, miközben élesen támadja… Válassz ki magadnak valamit, amitől nem rettegsz.
SZERVÉT
Félelmetes minden, amihez hozzányúl az ember. Köszönöm a csodatevő ködmönt. Elmúlt a hideglelésem.
KÁLVIN
Hála Istennek. De sötétedés előtt innen ki nem teszed a lábad.
SZERVÉT
Annyira lerí rólam – valami?
KÁLVIN
Ahogy nézlek: túlságosan is vakmerőnek mutatkozol.
SZERVÉT
A félelem vakmerősége. Nevet. Mit a köpenyednek köszönhetek. Ha majd egyházat alapítok, ezt a malaclopót ereklyének nyilvánítom.
KÁLVIN
Vigyázz! Ereklyegyűjtőkből lesznek az ereklyeimádók. De félreértettél engem. Nem azt tanácsoltam, hogy új egyházat alapíts, hanem hogy írjál. Miféle egyházat akarsz te létrehozni?
KÁLVIN
A szavak nem ugranak véletlenül egymás mellé.
SZERVÉT
A gondolat játékos szökellései.
SZERVÉT
Fura képzelődések. Akár a királynővel. Csak elgondoltam valamit arról, hogy Isten mindenütt és mindenben jelenvaló, tehát nemcsak a Jóban…
KÁLVIN
Hanem a Rosszban is?
SZERVÉT
Megvillant a szemed. Ugrásra kész benned a tigris. A kétely nélküli. Boldog ember lehetsz, János. Énbennem rengeteg a kétely. Pondróhadjárat valósággal az agyamban.
KÁLVIN
Csakhogy kételkedés közben imádkozni nem lehet.
SZERVÉT
Talán úgy van. Mégis kételkedem abban, hogy Isten tartózkodási helye pusztán a Magasság lenne. Az űr, a csillagok. Mindenütt jelenvalónak kell lennie. Benne van tehát mindabban, amit megteremtett.
KÁLVIN
E padlódeszkában is, melyet a lábammal tapodok? A sátánban is?
SZERVÉT
A kérdéseid ijesztőek. Úgy értem: benne van mindenben potenciálisan. Amennyiben a sátán például Isten akarata és intése nélkül a Rosszat, tehát az Úrnak büntetését rajtunk nem cselekedheti, lásd Jób könyvének első fejezetét satöbbi.
KÁLVIN
Nevet. Gyönyörű bakugrás volt. Kettős szakadékot ugrottál át: egy gyanús fogalom segélyével – potencialiter – a panteizmust, ami nem idegen tőled, Jób kezébe kapaszkodva pedig a közönséges istenkáromlást. Ugyancsak nem idegen tőled, a könyvedre emlékezz! De miért ugrottál félre saját gondolatod elől?
SZERVÉT
Mert gondolkodom – tehát félek.
KÁLVIN
A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyát nem oltja ki a szél.
SZERVÉT
Te már nem félhetsz, az utadat megszabtad.
KÁLVIN
Magad is. A naplód igazolja.
SZERVÉT
Tetszett? Nem mertem kérdezni.
KÁLVIN
Gyönyörűséggel olvastam. Remek az augsburgi följegyzés: „Saját szemeimmel láttam őt, a pápát, nagy pompával vitette magát a fejedelmek feje fölött, miközben jobbjával a kereszteket hányta. A nép leborult, szerencsésnek tekintette magát, aki a lábait megcsókolhatta. Ó, te bestiáknak leggonoszabb bestiája!” Így kell beszélni. Ez a filum Labyrinthi, ezt kövesd. Hagyd az orvhalászatot a gondolkodásban.
SZERVÉT
Orvhalászat? És a vizek főbérlője – kicsoda?
KÁLVIN
Asztaláról a bibliát felkapva. Itt van. Nem főbérlő, hanem Felügyelő. Minden cselekedetünk Irányítója.
SZERVÉT
Ha még írok valamit, újra kihívlak vitára.
KÁLVIN
És újra visszavonod.
SZERVÉT
Fanatikus tömeg nélkül, egyedül csak veled – hatalmas visszhangos téren, izgalmas lenne.
KÁLVIN
A fanatikus tömeg ijesztett meg?
SZERVÉT
Tőled, ha legyőzöl is, nincs mit félnem. Nézeteink esetleges…
SZERVÉT
…különbözőségét a szívnek egysége pótolja. A tömeg azonnal máglyát kiabál. Veled csak úgy érzem magam biztonságban, ha ketten vagyunk. A híveid nélkül.
KÁLVIN
Mi céllal állítasz most engem szobortalapzatra?
SZERVÉT
Mert a mai nappal a szobrod elkészült. Csak értékelésem: a talapzat hiányzott.
KÁLVIN
Köszönöm, nagy tudású férfiú, doktor Servetus. Megengedem, hogy hűsölni lábaimhoz üljön. Nevetnek.
SZERVÉT
Köszönöm, serenissimus! Magam is szobrot óhajtok, valamivel magasabbat! Nevetnek. Ó, nem a szerénytelenség szól belőlem. Csak forró nyárban árnyéktartó bronzága lehessek a mai nap hősének. Nevet.
KÁLVIN
Végre megint bolondozol, te hideglelős tévelygő!
ANTAL
Be, rémülten. Copus rektor urat letartóztatták.
KÁLVIN
Az én beszédem miatt.
KÁLVIN
A kutyák! A pokolnak veszett kutyái.
ANTAL
Bátyám, meneküljünk innen. Te is, Mihály. A Copus mellett tüntető diákokat korbáccsal verték szét, a hugenotta-gyanúsak házában fegyveres poroszlók kutatnak. Jól tudjátok: házigazdánkat is lesik, megfigyelés alatt tartják, a följelentők száma légiónyi; nemcsak a kocsmárosok, már a virágárus lányok is besúgók. A falak is besúgók.
SZERVÉT
Kálvint, Szervét Mihályt ugyan kereshetik. Kálvinra, majd saját magára mutat. Lucanius és De Villanovus.
KÁLVIN
Copus élete fontos, nem az álnevünk. Antal, eredj, figyelmeztesd La Forge urat is, zárja be a kaput. Mi pedig egyenest a királynál emelünk panaszt a sátán kutyái ellen. A következményekkel számolva tiltakozásomat már megfogalmaztam.
ANTAL
La Forge úrnak fegyvere van. Eldugassam vele?
KÁLVIN
Gyertya és fegyver nem tartatik véka alatt. Papírtekercset vesz elő.
ANTAL
Nem tartatik véka alatt. El.
SZERVÉT
Olvasd! Első Ferenc királynak, legkegyesebb üldözőnknek…
KÁLVIN
Hagyd most a tréfát. Felséges királyunk! Copus rektor letartóztatása dicsőséges uralkodásodnak újabb szégyenfoltja. Engedtessék nyíltan megmondanom, hogy Ory főinkvizítorod a tekintélyedet csorbítja naponként… mivel: nem keresztényi eljárás az egyházból kitaszítottakat fegyverrel üldözni, és megtagadni tőlük a szabad vizsgálódás legelemibb emberi jogát; nem keresztényi eljárás az eretnekeket megölni, őket tűzzel és vassal pusztítani, a hivatalos egyházi tanoktól eltérő felfogásukért az állam ellenségeivé nyilvánítani; nem keresztényi a képmutatás, midőn egyfelől a lelkiismeret szabadsága hirdettetik, másfelől, akik e kinyilatkoztatást komolyan veszik, az inkvizíció hóhérainak kezére jutnak. Kapudöngetés.
KÁLVIN
Jöjjenek. Nem keresztényi eljárás vizsgálati fogság alá vetni a szabad vizsgálódást. Libertas scientiae diabolicum dogma! – az emberiség történetének e legszégyenteljesebb mondatát, a lelkiismereti szabadság ördögi tanná való nyilvánítását azok a pápisták hirdetik manapság, akiknek keresztény ősei oroszlánokkal tépették szét magukat e szabadság nevében. Dörömbölés, kiáltás: „Kinyitni!” Kérdem én Felségedet: ki akarna ma keresztény lenni, ha török, mohamedán, akár emberevő is, bántódás nélkül sétálhat közöttünk, míg a keresztényt máglyára hurcolják saját keresztény társai; míg a rablógyilkos büntetése enyhébb a gondolkodásbeli árnyalatok büntetésénél. Ki akarna ma keresztény lenni, ha mindazokat, akik Krisztust vallják, Krisztus nevében vetik máglyára, noha lángok között is hirdetik, hogy hisznek. Őbenne? Dörömbölés. Ki akarná még Krisztust szolgálni, látván, hogy ha nézetei nem egyeznek… Dobogás a lépcsőn.
KÁLVIN
Legyenek! Ha nézetei nem egyeznek az EGYEDÜL ÜDVÖZÍTŐ KATOLIKUS EGYHÁZ tanaival, az állam ellenségének nyilváníttatik? Minden, amit kérünk, Felség: tolérance! tolérance! tolérance!
Kálvin az írást az asztal fiókjába rejti.
SZERVÉT
Tolérance! Fegyveres poroszló belöki az ajtót, s belép, nyomában egy civil hatósági emberrel: Ory hitnyomozója.
HITNYOMOZÓ
Kinek az a tolérance?
HITNYOMOZÓ
Úgy általában?
SZERVÉT
Hans Blüchernek. Azt tárgyaltuk éppen, hogy Lutherék – mert hű katolikus – Drezdában most akarják megégetni.
HITNYOMOZÓ
Válasznak jó lesz a Copus rektor úr hamuja?
KÁLVIN
A hamu nem válasz.
SZERVÉT
A Montaigu kollégium diákjai vagyunk, Lucanius úr…
HITNYOMOZÓ
Lucanius. És ön?
KÁLVIN
Fegyvertelenek vagyunk.
HITNYOMOZÓ
Int a poroszlónak, hogy kutassa át a szobát. A hugenották fegyverkeznek, az állam létét veszélyeztetik, és önök, a Montaigu diákjai, Hans Blüchert siratják?
KÁLVIN
Mi még nem vettük föl a fegyvert.
SZERVÉT
Az eretnekség lelki tulajdonság. Fegyverrel, sajnos, nem lehet megsemmisíteni…
HITNYOMOZÓ
Isten szavát egy dárdával nem árt megtoldani. Igaz-e, Lukács… Lucanius?
KÁLVIN
Dárdával a gyöngeséget és a gyávaságot szokás megtoldani. Isten szava bátor és legyőzhetetlen.
HITNYOMOZÓ
Önök tehát a szavak fegyverneméhez tartoznak. A poroszlóhoz. Rejtett iratokat is megnézni…
KÁLVIN
Tiltakozom. A főinkvizítor engedélyét kérem a házkutatásra.
HITNYOMOZÓ
S még mit nem? Véletlenül nem Copus rektor úr szavait ismétli?
KÁLVIN
A jogszabályokat ismétlem. Különben holnap följelentem a főinkvizítornál.
SZERVÉT
Jól ismerik egymást.
HITNYOMOZÓ
A pápával is? A poroszlóhoz. A házkutatást abbahagyni.
HITNYOMOZÓ
Lucanius úr, megengedi, hogy az asztalához üljek? Választ nem várva leül, táskájából kitöltetlen, de pecsétes megbízólevelet vesz elő, írni kezd. Mert ugyebár nem a valóságot igazítjuk a papírhoz, hanem a papírt a valósághoz. Pecsét is van rajta. Melyikük nevére szóljon?
HITNYOMOZÓ
Lucanius… Étienne de la Forge úr házában, akit, remélem, már nyakon csíptek… Rue Bernardin… kelt, mint fent… Káplár!
HITNYOMOZÓ
E házkutatási paranccsal kimegy, majd visszajön – jogszabályosan. Az urakkal, látja, nem lehet ám tréfálni. A pápa rokonai.
KÁLVIN
Ellenkezőleg. A poroszló kimegy.
SZERVÉT
Csupán az állítás negációja, nem konklúziója. Vagyis nem vagyunk Őszentsége rokonai.
KÁLVIN
Miközben a hitnyomozó a lúdtollat vissza akarja helyezni a kalamárisba. A tollamat kérem! Kiveszi a kezéből, a tűzbe hajítja.
KÁLVIN
Fertőzött holmi. Miközben kezet mos. Önnek ismernie kell a köztisztasági szabályokat.
HITNYOMOZÓ
Engem tekint kolerásnak vagy a szerencsétlen tollal írottakat?
KÁLVIN
Hitnyomozó úr, értelmezze, ahogy jónak látja.
HITNYOMOZÓ
Tegyük függővé a házkutatástól. A kopogtatásra. Jön valaki. Tessék. A poroszló belép. Mit óhajt?
I. POROSZLÓ
Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, házkutatási és személyi motozásra jogosító parancsot hoztam. Átnyújtja a papírt.
HITNYOMOZÓ
A papírt vizsgálva. Kinek a pecsétjével? Ory főinkvizítor. Rendben van. Az érdekeltnek mutassa, ne nekem.
KÁLVIN
Nem veszi kézbe a papírt. Nem óhajtok másodszor is kezet mosni.
HITNYOMOZÓ
Uraim! Périgod hitnyomozó vagyok.
KÁLVIN
Akkor tessék hitnyomozni.
HITNYOMOZÓ
Folytassuk hát törvényes keretek között a…
KÁLVIN
…törvénytelenséget.
HITNYOMOZÓ
Nézze, Lucanius: nem létezik sem törvény, sem törvénytelenség. Egyedül a Helyzet létezik.
KÁLVIN
És a helyzetek mindenkori urai…
HITNYOMOZÓ
…valamint a fegyver, amelyet Villanovus úr azonnal letesz az asztalra.
SZERVÉT
Mondtam, hogy nincs fegyverem.
HITNYOMOZÓ
Baloldalt, csípőtájt, bőrtokban. Feledékenyek az entellektüelek.
SZERVÉT
Kését az asztalra dobja. Békanyúzó, nem fegyver.
HITNYOMOZÓ
Béka. A végzet kezében – azaz csőrében a teknősbéka is halálos fegyverré válhat. Egy entellektüel mesélte – káplár, ne zavarjon most a zakatolásával –, hogy valamely kopasz görögnek…
HITNYOMOZÓ
Úgy van. Egy sas a teknőcöt a fejére pottyantotta.
KÁLVIN
Remélem, az eset nem aggasztja hitnyomozó urat.
HITNYOMOZÓ
Csak óvatosságra int.
KÁLVIN
Ugyanis az eset számos tényezője közül egyetlenegy adott: az ön kopaszsága. Honnan szerezzünk az aggodalmához teknőcöt, sast és Aiszkhüloszt?
HITNYOMOZÓ
Szervét nevetésére. Villanovus úrral egyezséget szeretnék kötni.
HITNYOMOZÓ
Az nevet, aki utoljára nevet. Rendben?
SZERVÉT
Kis módosítással: legutoljára.
HITNYOMOZÓ
Legeslegutoljára. A könyveiket szeretném látni.
KÁLVIN
Szellemi lakomára szívesen látjuk.
A könyvespolcra mutat.
SZERVÉT
Miközben a hitnyomozó a könyvek címeit böngészi. Csupa cenzúrázott kiadás.
KÁLVIN
Szellemi vámtisztektől agyonmotozott gondolat.
SZERVÉT
A tiltott könyvespolcot a fejünkben keresse. Nevet.
HITNYOMOZÓ
Máris megszegte az egyezségünket. Erasmus… Encomium moriae. Mi van ebben feldolgozva?
HITNYOMOZÓ
Kinek a balgasága?
HITNYOMOZÓ
Lucanius úr magára veszi?
KÁLVIN
Udvariatlanság lenne.
HITNYOMOZÓ
Kivel szemben?
KÁLVIN
Önnel például. Szervét nevet.
HITNYOMOZÓ
Villanovus… Legeslegutoljára… Magára mutat. Ismerik önök személyesen ezt az Erasmust?
HITNYOMOZÓ
Olyan értesüléseink vannak róla, hogy afféle kétkulacsos entellektüel.
KÁLVIN
A kulacsait nem ismerem. Csak az írásait.
HITNYOMOZÓ
És erről a könyvről mi a véleménye?
HITNYOMOZÓ
Másik könyvet lapozgat. És ez a Villon? Igaz, hogy betörő volt?
HITNYOMOZÓ
Ön tréfás kedvében van. Lássuk tovább. Dante… Ez az, ugye, aki megfordult állítólag a pokolban. Igaz, hogy a felesége mellett szeretőt is tartott?
KÁLVIN
Mostanság nem találkoztunk vele.
SZERVÉT
Nem válaszol a leveleinkre.
HITNYOMOZÓ
A szeretője bizonyára lefoglalja. Erasmus úr könyvét engedelmükkel magamhoz veszem. Önök nem írogatnak Villon módjára? Nem óhajtanak valahová betörni?
KÁLVIN
Engedelmével – kitörni óhajtunk.
HITNYOMOZÓ
Miből, honnan?
KÁLVIN
Abból a pokolból, amelynek ön az egyik háromfejű cerberusa.
HITNYOMOZÓ
Vagyis kutyája. Szerencséje, Lucanius, hogy csak személyemet sértegeti, nem az ügyet, amelynek szerény őrizője vagyok. Fejezzük be a társalgást. Keményebb érvem is lenne.
KÁLVIN
A poroszlóra mutatva. Ott áll a sarokban.
HITNYOMOZÓ
Tudják, miért viszem el ezt a könyvet?
KÁLVIN
Mert eredetileg mindig lőfegyvert keresnek.
HITNYOMOZÓ
Ön okos embernek mutatkozik. Akkor tudnia kell, hogy a nyomtatott betű veszélyesebb a golyós fegyvernél. Akkor is, ha Dantéról van szó, akivel ugyebár mostanság nem találkoztak, lévén halott immár kétszáz esztendeje; akkor is, ha Erasmusról van szó, aki valóban zseniális szélhámos, mert nyájas orcával fogcsikorgató eszméket firkál gyanútlan olvasóinak. Intézményünk szolgálatos könyvellenőrei sajnos elfelejtik, hogy nem a szerző, hanem az olvasó a veszélyesebb. A szerzőt, ha tévelyeg, máglyára lehet küldeni. Az olvasó – az eszmékkel fertőzött – tömegében ki nem irtható. Óvni kell tehát.
KÁLVIN
Könyvégetéssel. A könyvhöz néha szerzőt mellékelve.
HITNYOMOZÓ
Csak végső esetben. Ha szerzőnek nagy a sikere. Villanovus, ön rosszul érzi magát?
SZERVÉT
Reszkető kézzel vizet tölt magának. Semmiség. Fejgörcs… Néha…
HITNYOMOZÓ
Ha nem ír, ne fájjon a feje.
SZERVÉT
Nem. Nem írok többet. Kálvinhoz. Elmúlt.
HITNYOMOZÓ
Két kérdésem van még. Bizonyos Kálvin nevezetű teológus urat ismernek-e?
SZERVÉT
Kálvin? Soha nem hallottam róla.
HITNYOMOZÓ
Ugyan kérem! Zeng a város a nevétől. Hol tartózkodik? Lucanius! Az arcára van írva, hogy ismeri. Hol tartózkodik?
KÁLVIN
Remélem, Isten kegyelmében.
Kivágódik az ajtó, két fegyveres poroszló La Forge-ot lökdösi be megkötözve.
HITNYOMOZÓ
Megkerült a jómadár?
II. POROSZLÓ
Étienne de la Forge, jelentem alássan!
HITNYOMOZÓ
A fogolyhoz. Ismételje.
LA FORGE
Étienne de la Forge.
HITNYOMOZÓ
Ezt a két urat ismeri?
LA FORGE
Nem ismerem. Senkit sem ismerek.
HITNYOMOZÓ
Saját lakóit nem ismeri?
LA FORGE
A nevüket tudom, de nem ismerem őket. Nem tudom, mivel foglalkoznak, semmit sem tudok róluk.
HITNYOMOZÓ
Kálvinra mutat. Őt hogy hívják?
LA FORGE
Villanovus. Egyebet semmit sem tudok.
HITNYOMOZÓ
Vigyék! Egyenest a vallatóba.
LA FORGE
Miközben kifelé toloncolják. Engedjenek! Nem vagyok eretnek! Krisztusnak hűséges híve vagyok, engedjenek. Kálvin úr, ne hagyjon elveszni!
HITNYOMOZÓ
Vissza vele! Visszahozzák. Melyik a Kálvin?
LA FORGE
Egyik sem. Mondottam: Villanovus… Lucanius… Lucanius… Villanovus… A lakóim… Krisztusnak hívei…
HITNYOMOZÓ
Rendben van. Tudja, kinek fog ön erre válaszolni?
LA FORGE
Mindenkinek csak azt mondhatom, ami az igazság.
HITNYOMOZÓ
A kínzócsigának is? A hüvelykcsavarónak is? Vigyék.
LA FORGE
Isten önnel, Lucanius testvér. Isten önnel, Villanovus testvér. Bocsássanak meg, ha vétettem valamit. Elviszik.
HITNYOMOZÓ
Fegyveres őröket az ajtó elé. Tehát melyik a Kálvin?
KÁLVIN
Megígéri, hogy… La Forge urat…
HITNYOMOZÓ
Megígérem. Nem fogják kínozni.
KÁLVIN
Johannes Calvinus.
HITNYOMOZÓ
Megkerült a keresett fegyver.
SZERVÉT
Ne higgyen neki. A barátját akarja menteni. Én vagyok Kálvin.
KÁLVIN
Tiltakozom, hogy a nevemet bárki bitorolja! Kálvin csak egy van. Rendelkezzék velem.
HITNYOMOZÓ
Mivel igazolja ön, hogy azonos – önmagával?
SZERVÉT
Nem tudja igazolni. Semmivel sem… Én igazolni fogom. A könyvespolcon keresgél. A könyvemmel igazolom. Tessék. De trinitatis erroribus. Tudja, mit jelent?
HITNYOMOZÓ
A Szentháromság tévelygéseiről.
KÁLVIN
Mihály, hagyd abba a komédiát.
SZERVÉT
Én írtam ezt a könyvet. Én akarom felforgatni vele a világot.
HITNYOMOZÓ
Servetus ellen nem érkezett följelentés. Annál több Kálvin ellen.
SZERVÉT
Kálvin ellen! Énellenem! A könyvem ellen. Tudja ön, mit írtam meg benne? A gyermekkeresztelés ostobaság. A Szentháromság tana és a szeplőtelen fogantatás: félreértés. Az Isten egy és oszthatatlan.
KÁLVIN
Megtiltom, hogy a nevemben Istent káromold. Villanovus, a könyvedet és a nézeteidet egyszer visszavontad. Magad mondtad: mint amikor a gyermek ír gyermekeknek. Uram, ne higgyen neki, nem tudja, mit beszél.
SZERVÉT
De tudom, mit írtam. Korszakos művet. A Szentháromság tanát megdöntöttem, és ha nem dőlt meg egészen, újabb hatalmas munkám készül a nyomdában. Christianismi restitutio.
KÁLVIN
Villanovus, megbolondultál?
SZERVÉT
A véglegesen megtisztult egyház talapzata. A pápista tévelygés romjain. Jegyezze meg, tisztelt hitnyomozó: egy új világfelfogás kezdete: Christianismi restitutio.
HITNYOMOZÓ
Följelentés nem érkezett.
KÁLVIN
Nem is fog érkezni. Az a könyv nem létezik. Az említett tanok: egy beteg ember lázálmai. Villanovus becsületes orvostanhallgató, gyermekded eszméit, kérem, ne vegye komolyan. Nincsenek sem hívei, sem ellenségei…
SZERVÉT
Lesznek! Milliószám! Nőnek már a gyermekek, akik a nevemre fognak esküdni. Nincsenek híveim? Mert egyelőre láthatatlanok. Színüket a környezetükhöz kénytelenek igazítani. Terepszínűek, uram, védekezésképpen, mint oly sok gyönge teremtménye az Istennek. Egyelőre csak én, Kálvin János vagyok itt fölkiáltójelként.
KÁLVIN
Fölkiáltójeleként az elmebajnak! Majd én bebizonyítom, melyikünk a Kálvin. Tollat ragad, nevét a keze ügyébe eső papírra írja. Tessék elolvasni.
HITNYOMOZÓ
Johannes Calvinus. Mivel tudom én ezt összevetni?
KÁLVIN
A fiókból előveszi a királyhoz írott tiltakozást. Ezzel. Olvassa.
HITNYOMOZÓ
Johannes Calvinus.
KÁLVIN
Vesse össze! Végeztünk.
HITNYOMOZÓ
Káplár! Őrség! Vezessék el.
KÁLVIN
Isten áldjon, Mihály. Sose fogom megérteni: miért csináltad ezt. Kérve kérlek, vigyázz magadra. El.
HITNYOMOZÓ
Az ajtóból visszalépve. Sajnálom, uram, hogy egyelőre nem méltó a letartóztatásra.
SZERVÉT
Majd teszek róla!
HITNYOMOZÓ
Tiszteletére vadonatúj bilincseket csináltatok. Viszontlátásra.
SZERVÉT
A viszontvallatásra.
Szín: a franciaországi vienne-i koronahercegi palota börtönének bűnügyi terme. A bírói elnökség asztala. Mária-kép, feszület, oldalt az esküdtszéki állvány a szentírással, égő gyertyával. Veronika porol, dúdolgat. De la Fontaine jön, a jegyzőkönyveléshez szükséges holmival a hóna alatt.
DE LA FONTAINE
Jó reggelt, asszonyom. Dicsértessék.
VERONIKA
Mindörökké, La Fontaine úr.
DE LA FONTAINE
Melyek a ma reggeli gondolatok a városban?
VERONIKA
Alig néhány hete vagyunk itt, jegyző úr. A rabok egész éjjel ordibálnak, jajgatnak, nem lehet miattuk aludni. Valamelyiknél a csigát is alkalmazták.
DE LA FONTAINE
Miből gondolja?
VERONIKA
Amennyi vallatószerszám, az uram mindet meg tudja különböztetni. Hang után. Ez most a csiga, hüvelykcsavaró, lágyékszorító, tüzes pálca… érdekes, hogy a rabok mindenikre másként reagálnak.
DE LA FONTAINE
Reagálnak. Kezd kiművelődni, Veronika.
VERONIKA
A börtönőr szokta mondani: reagálnak, nem reagálnak. Pedig az, hogy jajgatnak, üvöltöznek, szerintem közelebb áll a valósághoz, nem?
DE LA FONTAINE
Maga csak ne nyelvészkedjék, mindjárt itt lesznek a bíró urak. Mi újság még?
VERONIKA
Nyelvészkedjem? Ma reggel visszajött az a kanonok, aki nem bírta asszony nélkül az istenes életet, kiugrott, és megnősült Genfben a reformáltaknál. Ott lehet. Azt mondják, olyannyira, hogy azután el se lehet válni. Csakhogy titokban az új asszony mellett a régi nézeteit is fenntartotta, mitől a genfiek visszazavarták a kolostorba. Letétbe helyezve otthagyta tehát az asszonyt…
DE LA FONTAINE
Mi az, hogy letétbe helyezve?
VERONIKA
Egy barátjára bízta… De itthon a cölibátust nem bírva sokáig, másodszor is kiugrott. A genfi presbiterek már szemmel tartották, s a legelső keresztvetésnél megint csak átkergették a határon. Mármost ott van az asszony, itt vannak a nézetei. Hogy lehet egy ilyen dilemmából kievickélni? Az embernek kedvesek a nézetei. De ha az asszony még kedvesebb? Úgy látszik, a kettőt nem lehet összeegyeztetni. Vagy nézet, vagy asszony. Mit tetszik gondolni?
DE LA FONTAINE
Nem tudom, mit szóljak.
VERONIKA
Csak nem esett maga is ilyen dilemmába?
DE LA FONTAINE
A kezét jártassa, Veronika.
VERONIKA
Láttam, négylovas hintón érkezett a legfőbb inkvizítor.
DE LA FONTAINE
Igen. Megtisztelik az új rabot.
VERONIKA
Főeretnekhez fő-fő vallató. Igaz, hogy a legjobb barátja jelentette föl? De la Fontaine fejét rázza. Akkor csak a jó barátja. Az ellensége semmi esetre sem. Az uram tűzmester a vallatóban, mindig azzal jön haza: nincs többé barátság. Az isten adta az emberi magányosság ellen, az isten vette el. Kinek mondta ön ezt meg amazt a pápáról, az anyaszentegyházról? Senkinek. Mikor a nyelvét kezdik átfúrni, bevallja: csak a barátainak. Az a lyoni kereskedő például, akinek a fülét vágták le… holmi tréfás dolgot mesélt a pápa törvénytelen gyerekeiről, akik szerintem nincsenek. Vagy mégis lennének? Mindegy. Meséli tehát a dolgot, valamelyik hallgatója – hallgatózója? – csak félszájjal nevetett. Másnap teliszájúlag nem följelentette? Az uram azt mondja: még a templomok is alá vannak ásva a besúgók patkányjárataival. Úgy tessék vigyázni!
DE LA FONTAINE
Én? Hallott maga valamit énrólam?
VERONIKA
Az embernek már fáj a füle a sok hallomástól. La Fontaine úr, mikor fogják följelenteni a följelentőket?
DE LA FONTAINE
Rájuk is vigyáz valaki.
VERONIKA
Az uram azt mondja: másként nem lehet őket megszüntetni, csak ha megszüntetik a följelentőhivatalokat. Tetszik tudni: ahol szétverik a varjúfészkeket, a varjak oda többé nem szállnak vissza. Az uram legalábbis…
DE LA FONTAINE
…az ura legalább tízévi börtönre valót vélekedett össze. Jönnek már… Inti az asszonynak, hogy menjen ki. Teremőr!
VERONIKA
Atyaságos isten! Följelentettem az uramat… El.
Bejön a teremőr, megáll az ajtóban. A hátsó ajtón bejön Ory, Arzellier és De la Court. Elfoglalják helyüket a bírói asztalnál, Ory középen.
DE LA FONTAINE
A vádlott!
Két fegyőr kíséretében jön Szervét tíz évvel öregebben, de nem összetörten, civil öltözetben.
DE LA COURT
Michel de Villanovus, tárgyalásunk harmadik napján bizonyára tudja, hogy a vienne-i koronahercegség ítélőszéke előtt kik fogják önt ma újra kihallgatni.
SZERVÉT
Tudom. Ory főtisztelendő úr, a teológiai tudományok doktora, szentszéki gyóntató, vallási főinkvizítor a francia királyságban s az egész Galliában, Louis Arzellier úr, a jognak doktora, valamint Ön, De la Court fő vizsgálóbíró úr, kegyes kihallgatóim.
DE LA COURT
Lépjen a Szentírás elé, mondja utánam. Szervét kezét esküre emeli. Én, Michel de Villanovus, esküszöm a szent evangéliumra…
SZERVÉT
Én, Michel de Villanovus, esküszöm a szent evangéliumra…
DE LA COURT
…hogy mindenben a tiszta igazat fogom mondani.
SZERVÉT
…hogy mindenben a tiszta igazat fogom mondani.
DE LA COURT
Isten engem úgy segéljen, ámen.
SZERVÉT
Isten engem úgy segéljen, ámen.
DE LA COURT
Zárjuk le tegnapi témánkat. Michel de Villanovus, fenntartja, hogy Lucanius, alias Kálvin János fegyveres kiszabadításában semmi része nem volt?
SZERVÉT
Kálvint a királynő emberei szabadították ki. Én a királynővel csak álmomban beszéltem.
DE LA COURT
Csak álmában.
ARZELLIER
És milyen körülmények között? Ory rosszalló pillantása.
SZERVÉT
Az emberi álom körülményei között. A szabadság tökéletes állapotában. Egyedül, tehát félelem nélkül. A csukott pilláim alól néztem őt, hogy senki meg ne vakíthasson azért, amit látok. Beszéltem is vele, de csak kimondatlan szavakkal, hogy ki ne tépessék a nyelvem.
DE LA COURT
Orvossal szokta magát vizsgáltatni?
SZERVÉT
Orvos vagyok, tehát minden pillanatban. Fő vizsgálóbíró úr, remélem, nem tekint elmebajosnak. Ha válaszom különösnek tűnik, először a kérdezőt, általában az emberiség faggatóit kellene megvizsgáltatni.
ARZELLIER
Kikérjük magunknak!
ORY
Szabadságában a foglyot ne gátoljuk. Kérem, írja le saját kezűleg: én a királynővel csak álmomban beszéltem. Szervét De la Fontaine asztalához lép, leírja. A papírlapot Ory veszi át. Köszönöm. Folytassák, uraim.
ARZELLIER
Mégis megkérdezném: Vádlott, az álomról szólván ki ellen szólott?
SZERVÉT
Az álom védelmében. Isten, mikor a bűnbe esett embert az édenből kiűzte, vigasztalásként egy szál fügevirágot nyújtott át neki. Ez minden, amit meghagyok tenéked a paradicsomi boldogságból. Senkitől vissza nem vonható jogodat az álmodozáshoz. Ezt mondotta.
ARZELLIER
Sehol se mondta! Önnek eszerint saját szentírása van és külön bejáratú édenkertje.
SZERVÉT
Ó, csak az álmaim… Tenyérnyi édenkertmaradék… Így értettem…
ORY
Hagyjuk a beteges álmokat. Kálvin ügyében tehát a királynőt, annak hugenottapárti embereit ki értesítette?
SZERVÉT
Valaki, akit nem lehet letartóztatni.
ORY
Mindenkit le lehet tartóztatni.
SZERVÉT
Kálvin hírnevét nem lehet!
ORY
De fenntartóit, terjesztőit és csodálóit igen! Találkozott ön azóta Kálvinnal?
SZERVÉT
Nem találkoztam. Útjaink elváltak.
ORY
Elváltak. Hogyan érti?
SZERVÉT
Az ismeretlen Lucaniusból Kálvin ugrott a porondra, s nőtt egyetemes fogalommá, az ismeretlen Villanovus maradt, aki vagyok: a névtelen Villanovus. Pierre Palmier érsek úr háziorvosa Vienne-ben. Itt élek tizenkét esztendeje szolgák szolgájaként egymagamban.
ORY
Kálvin talán a világ ura lett?
SZERVÉT
Egész Genf ura
a Saint Pierre prédikátora
a konzisztórium elnöke
könyvtárnyi tanulmány szerzője
a Biblia fordítója és magyarázója
egyetemalapító és szemináriumindító
a városi tanács állandó elnöke
politikai vezérkari tábornok a vallásháborúban
A Szent Szó Minisztere
prédikátorok prédikátora
nyomdák és titkosszolgálatok legfőbb ellenőre
hercegek barátja és fejedelmek tanácsadója
s a maga teremtette mozgalom irányítója Skóciában,
Angliában, Hollandiában, Magyarországon és Lengyelországban…
Ezt az embert kellett volna nekem kiszabadítanom?
ORY
Látom, szemmel tartja.
SZERVÉT
Nem lehet őt megkerülni. Minden gondolkodó embernek az útjába tette le magát.
ORY
Állítólagos dicsőségét és hatalmát nem irigyeli?
SZERVÉT
Nem vágyom hatalomra. Egy kölyökkutyát sem tudnék kordában tartani.
ORY
Áhítattal sorolta föl a Kálvin tisztségeit.
SZERVÉT
Kálvinnak hét agya van, nekem csak egy. Ezt irigylem tőle.
ORY
Kálvin letartóztatásakor miért akart ön a helyébe ugrani? Mi szándéka volt a dublírozással?
SZERVÉT
Csak tenni szerettem volna valamit az érdekében.
ORY
Ha önnek is hét agya lenne: mire fordítaná?
SZERVÉT
Csapdát sejtve. Anyaszentegyházunk védelmére. Természetesen.
ORY
Ön sokkal rokonszenvesebb, ha nem hazudik. Sorolja föl a könyveit. Egyetlen agyának a termékeit.
SZERVÉT
Syruporum universa ratio…
Apologetica disceptatio pro Astrologia
In Leonartium…
ORY
Potomságok! A legutolsót mondja!
SZERVÉT
Jegyzetek Ptolomeus földrajzához…
ORY
Hagyjuk a földrajzot és a szirupokat. A teológiát mondja! Amit nem találtunk a házkutatásnál.
SZERVÉT
Amit nem találtak: nem létezik.
ORY
Olvasta Kálvin Institutióját?
ARZELLIER
Hogyan jutott hozzá?
ARZELLIER
Miért nem jelentette?
SZERVÉT
Vásárolni mentem hozzá, nem azért, hogy följelentsem.
ARZELLIER
És a könyvet magát miért nem jelentette?
SZERVÉT
Nem jelenthetem föl naponként az olvasmányaimat. Önök is olvasták Arius, Wycliffe, Husz János és Luther tanait. Följelentették ezért saját magukat?
ARZELLIER
A mi koponyánkban azok a tanok nem fertőznek, tehát jó helyen vannak.
SZERVÉT
A gondolat székhelyének dolgában nincs illetékes és illetéktelen koponya. Isten valamennyit nyitott ablakokkal teremtette. Kinek adott felhatalmazást, hogy csak egyet is bedeszkázzon, avagy…
ORY
Ítéletnapig nem vitatkozunk! Villanovus, hallott ön bizonyos Szervét nevezetű teológusról?
SZERVÉT
Megfagy. Hallottam.
SZERVÉT
Nem… Nem ismerem.
ORY
Michael Servetus Villanovus. Így hívják. Nézze meg ezt a könyvet. Lépjen közelebb. Vegye kézbe. Olvassa, legyen szíves, a szerző nevét.
SZERVÉT
Michael Servetus Villanovus.
SZERVÉT
De trinitatis erroribus.
ORY
Tehát a Szentháromság tévelygéseiről. Tehát nem ismeri. Tehát engedje meg, hogy emlékeztessem valamire…
SZERVÉT
Fölösleges. Amikor Párizsban Kálvint letartóztatták, rettenetesen szégyellvén magam, hogy nem tudok rajta segíteni, polcáról hirtelenében ezt a könyvet emeltem le, s mondottam a hitnyomozó főhadnagynak, hogy a szerzője én vagyok, vagyis Kálvin, azaz Lucanius, a tulajdonképpeni körözött reformátor… Akkori zaklatott lelkiállapotomban, ifjonti becsvággyal telten, és bevallom, irigységgel is, hogy egész Párizs Kálvin nevét zengi… gondolom, érthető volt a vakmerőségem, de mikor volt az, és ki hitte el nekem? Maga Kálvin igazolta végül… Nevet. A hitnyomozó főhadnagy is nevetett rajtam… Excellenciád ezt most veszi komolyan? Akkor talán boldog – legalábbis büszke lettem volna, hogy ily kegyes csalással meglopom a barátom hírnevét, és engem szabadítanak ki a királynő fegyveresei vagy épp a bitófa alól rabolnak el… képzelődések, ugyebár… eszembe sem jutott, hogy Kálvin házigazdáját, szegény Étienne de la Forge urat két hét múlva megégetik… hiszen, gondolják meg önök, a húsz évet be sem töltöttem még, s a gyermek, ha szónokot hallgat, nem Cicerónak? – ha dobszót hall, nem Julius Caesarnak szeretné látni magát?
ORY
Avagy újabb hatalmas mű szerzőjének, Villanovus, ön akkor szó szerint ezt mondotta: a Szentháromság tanát megdöntöttem, és ha nem dőlt meg egészen, újabb hatalmas munkám készül a nyomdában: Christianismi restitutio.
SZERVÉT
És elkészült ez a hatalmas munka?
SZERVÉT
És ha elkészült: hatalmasnak ítélik önök? Korszakalkotónak?
ORY
Ha dicséretre szomjas, megmondom: zseniálisnak.
SZERVÉT
Zseniálisnak! Akkor nincs nálamnál szerencsétlenebb érseki orvos Európában! Kész a zseniális munka, és nem lehetek azonos a szerzőjével. Nem vallhatom magaménak a művet, amelyről excellenciád ily elismerőleg nyilatkozik. Pedig a címe után a keresztapja vagyok. Kálvinnak szóló tréfás replikaként akkor valóban azt mondtam: Institutio? Olvasd el majd a Restitutiót! Kinek nem ugrott volna egy ilyen könyvcím a nyelve hegyére? Sajnos, a könyv a képzelet puszta szüleménye. Az említett nyomda is csak a fejemben zakatolt. Az akkori gyermek képzeletében.
ORY
Gyermekem, szíveskedjék képzeletének szüleményét közelebbről megtekinteni. Átnyújtja diadalmasan a Restitutio egy példányát.
SZERVÉT
A könyvet kézbe veszi, belelapoz reszketegen, erejének utolsó tartalékaival védekezik. Csodálatos.
ORY
Ugye? Ez már nem Syruporum universa ratio. Ez már teológia!
SZERVÉT
Hát nem különös? Elkészült. Pedig csak épp hogy megemlítettem.
ORY
Hol készült? Kinek a nyomdájában? Kinek a szövege alapján?
SZERVÉT
A képzeletemben. A kényszerűség parancsára. És mondá Lábán Jákobnak, midőn az juhpásztornak elszegődött: mit adjak neked? Ne adj nékem semmit…
ORY
Kik voltak szedőmesterei?
SZERVÉT
…hanem juhaidat ismét legeltetem és őrizem, és valahány tarka bárányod lesz, mind az enyém legyen. A feketék pedig neked maradjanak.
ORY
Azonos vagy nem azonos a könyv szerzőjével?
SZERVÉT
A tulajdonképpeni szerzővel – ha én írtam volna! – akkor sem lennék azonos.
ORY
Szentséges innocentia!
SZERVÉT
És tarkára hántott mogyoróvesszőket állított Jákob az itatóvályúkba, hogy mikor inni jönnek a juhok, lássák azokat, mindig szemük előtt lássák és tarka bárányokat foganjanak.
ORY
Mózes könyvét akarja nekem fölmondani? A sajátját mondja, az eretnekségben fogantat.
SZERVÉT
És a juhok a vesszők előtt foganának, és csupa tarka bárányt ellettek.
ORY
Mintha őt is érdekelné már a példázat. Nyilván a tarka kosoktól.
SZERVÉT
De a mogyoróvesszők jegyében. Ez törvénye minden alkotásnak.
SZERVÉT
A szemünk elé állított kényszer. Jákob akarata a vizünkben, a kenyerünkben, minden szándékunkban.
DE LA COURT
Oryhoz, döbbenten. Megháborodott.
ARZELLIER
Bemogyorózott. Harsány kacagása átragad a másik kettőre is.
DE LA COURT
Tarka vessző Szervét itatóvályújában… Kacag.
ARZELLIER
A bárány mégis fekete lett.
Tikog a nevetéstől.
ORY
Kalapácsütéssel. Tehát a kényszer. Az elkerülhetetlen. Michael Servetus Villanovus, ön be sem ismerte még szerzői mivoltát, s példázatával a könyvét máris védelmébe vette. Köszönjük a segítségét.
SZERVÉT
Tétován. Nem vagyok azonos.
ORY
Olvassa, kérem, fennhangon a bevezetőt. Szünet. Mondhatja fejből is.
SZERVÉT
Nem mondhatom fejből – a más bevezetőjét.
ORY
Az aláhúzott sorokat olvassa.
SZERVÉT
Olvassa. Ó, Jézus Krisztus, Isten fia, aki adattál nekünk az égből, nyilatkoztasd meg magadat a te szolgádnak, hogy egy ilyen nagy kinyilatkoztatás előttünk igaz módon világossá legyen. A te ügyed az, amelynek megvédelmezésére, belső isteni sugallatot követve, vállalkoztam… Te tanítottál meg arra, hogy ne rejtsük el világosságunkat. Jaj nekem, ha nem hirdethetem az igazságot!
ORY
Michael Servet Villanovus. Aki előttünk áll.
SZERVÉT
Én csak Michel de Villanovus vagyok. Palmier érsek úr háziorvosa és hűséges tagja az Egyedül Üdvözítő Római Anyaszentegyháznak.
SZERVÉT
Tanúm az egész város. Az egész templomi gyülekezet. Hiányoztam-e egyetlenegyszer bár – akár betegen is – a hajnali, délutáni, vasárnapi, hétköznapi szentmisékről? Vienne-i lelkiatyánk a tanú rá: rendszeresen imádkoztam a kísértések ellen, a pápáért, a püspökért, imádkoztam a védőszentekhez, őrzőangyalunkhoz, gyóntam, adakoztam, búcsúra jártam, és tiszta lélekkel járultam valamennyi szentáldozás elé. A vád nem illet meg, de ha mégis tévedtem, kész vagyok a legsúlyosabb vezeklésre. Én az egyháztól elpártolni sohasem akartam, mert hiszem és vallom: egyedüli az Anyaszentegyház, amely soha semmiben nem téved. Egyedül önök tévednek, mikor azt állítják, hogy eretnek munkát írtam, és Szervét Mihállyal lennék azonos. Semmi bizonyítékuk rá.
ORY
Az ítélethozatalnál mentő körülménye lehetett volna az őszinteség, a töredelmes beismerés. Akkor hát kénytelen vagyok bemutatni önnek a bizonyítékokat. Ismeri ezeket a leveleket? Saját könyvének az igazát bizonygatja bennük. Saját keze vonásával. Azt írja például: „Kedves barátom, én a királynővel csak álmomban beszéltem.” Címzett Johannes Calvinus, feladó: Michael Servet Villanovus.
SZERVÉT
Megsemmisülten. Házkutatás volt Genfben is? Letartóztatták Kálvint is?
ORY
Kálvinnak és tanainak fegyveres őrizői vannak.
SZERVÉT
A levélköteget nézve. Betörtek hozzá. Ellopták a leveleket!
ORY
Nem kellett. Ő maga küldte el nekünk.
SZERVÉT
Az én leveleimet?
ORY
Az ön leveleit. Sub sigillo secreti.
SZERVÉT
Kálvin – az inkvizíciónak?
ORY
Engedelmével – szerény személyemnek.
SZERVÉT
Nem… nem lehetséges.
SZERVÉT
A Kálvinnal megosztott gondjaim.
ORY
És csodálkozik, hogy itt látja őket – holtan kiterítve.
SZERVÉT
Nem csodálkozom, főinkvizítor uram. Méltatlanság lenne részemről. Csak azt mondom, amit a halál színe előtt mondani lehet: hogy ez nem lehetséges.
ORY
Lehetséges. Tudja, miért? Az ön barátjának mint mondotta – hét agya van. Akkor az ön könyvét olvasva könnyű volt észrevennie Michael Servetus Villanovusban a másik Reformátort. A másik hétagyút. Mert hiába csatlakozott ön hozzá az eretnekségben: hiába támadja Rómát, fújnak egy követ, hiába gyalázzák közösen a katolikus egyház hitelveit s a pápa őszentségét; hiába üvöltik önök közösen, hogy Isten és ember között nem kell közvetítő, nem kell a búcsú, a kép, a szenteltvíz, fölösleges a festmény, az ereklye; templomainkból hiába dobálják ki önök együtt az aranyat, ezüstöt, a kegyajándékokat, gyertyákat és csillárokat, a szent zászlókat, misemondó ruhákat, hiába űzik ki onnan a ministránsgyerekeket, a koronázott szenteket s a Boldogságos Szüzet… hiába, mindhiába! Mert ha ön mindezt másként akarja véghezvinni, ha ön az új tanoknál újabbakat hirdet, a gyermekkeresztelést és Krisztus istenségét is tagadva, ha ön nem éri föl ésszel a kálvini predesztináció abszurditását, mondván, hogy annak gondolati mélysége az ön számára túlságosan magas, akkor vegye tudomásul, Michael Servet, volt Villanovus: ön nem ellensége Kálvinnak, hanem annál is rosszabb: ellenzéke.
SZERVÉT
Semmije sem vagyok immár. Barátja voltam.
ORY
Nekünk csak ellenségünk. Mi megelégszünk ennyivel is. Hol nyomtatták a könyvet?
SZERVÉT
Palmier érsek úr helyi nyomdájában.
ORY
Miközben az érsek úr kenyerét ette. Példányszám?
SZERVÉT
Németországban, Hollandiában, a svájci városállamokban.
ORY
Széles fronton nyitotta meg a tüzet Kálvin ellen.
SZERVÉT
Nem ellene írtam. Hanem a lelkiismeretem érdekében.
ORY
A tarka mogyoróvesszők. És hogyan fogadták Genfben a libertinusok?
SZERVÉT
Nem ismerem a libertinusokat.
ORY
Kálvin ellenségei. Sajnálhatja, hogy a dicséretükből személyesen már nem fog részesülni. És mit szólt maga Kálvin a művéhez?
SZERVÉT
Csak levélben korholt.
ORY
Sajnáljuk, hogy személyes vélekedését már nem fogja hallani. Helyben hány példányt adott el?
ORY
Az orgazdák közül négyet megtaláltunk. Örvendetes hírt is mondok: az ön szellemének hullafoltjai már kiütöttek rajtuk. De la Fontaine megrebben. Az ötödik kicsoda?
SZERVÉT
De la Fontaine-re pillant. Az kétségbeesetten lesi a válaszát. Az ötödiket nem ismerem. Egy lyoni kereskedő volt.
ORY
Főjegyző úr, mitől rémült meg annyira?
DE LA FONTAINE
Tulajdonképpen… a gondolattól, hogy én ezzel az emberrel nemegyszer sétára indultam.
ORY
Együtt sétálunk a saját tudatlanságunkkal. A végzetünkkel is néha. Más kérdésük az uraknak? Nincs. Vádlott, holnapig gondolkozzék azon, hogy ki volt a lyoni kereskedő. Az ötödik. Szerzővel ugyanis végeztünk. Az olvasói következnek. Őket is meg kell mentenünk. Ne feledje, Szervét: ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővelkedik.
SZERVÉT
Rómabeliekhez írott levél…
ORY
Bravó! Elvihetik. Az őrök kifelé vezetik a foglyot.
SZERVÉT
Visszafordulva. Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja… Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.
ORY
No végre! Levetette a sisakját. Vigyék! A foglyot kivezetik, a bírák levonulnak az emelvényről, De la Fontaine a helyén marad. Elmenőben Ory visszafordul hozzá. Pál apostol latinul tömörebb: ubi abundavit delictum, superabundavit gratia. Rómabeliekhez írott levél, de hányadik rész? De la Fontaine rémülten vonogatja vállát. Ötödik. Ne feledje. Ötödik! Jó étvágyat. El.
De la Fontaine riadtan néz sokáig utána.
VERONIKA
Jön seprűvel, törlőronggyal. Ezt a szerencsétlent ugye fölmentették?
VERONIKA
Úgy ment pedig… Láttam a folyosón. Vajon ki jelentette föl?
DE LA FONTAINE
Aki az urát is.
VERONIKA
Az én uramat? Kinél? És miért?
DE LA FONTAINE
Nálam. A kiszólásai miatt.
VERONIKA
A kiszólásai! Szent Ágoston! Abból sok van neki.
DE LA FONTAINE
Sajnos. A legsúlyosabb tudja, melyik?
VERONIKA
Jaj, honnan tudnám én azt? Egyik vastagabb, mint a másik. Valamitől megiszonyodott, tetszik tudni: túl sokat látott már a vallatóban, és hiába intem, Jeromos, tégy lakatot a szádra, különben lakat alá kerülsz, Jeromos! Innen is meg kell majd szökni, ebben a városban oda jutott az ember, hogy nem lakhat a véleményével egy fedél alatt. Mi volt a kiszólás?
DE LA FONTAINE
A varjúfészek. Ha szétverik, a varjak oda többé nem szállnak vissza. Így mondta?
DE LA FONTAINE
Úgy fogják föl, hogy az inkvizícióra mondta.
VERONIKA
A főinkvizítor úrra! Rettenetes. Jegyző úrnak a följelentést muszáj továbbadni?
DE LA FONTAINE
Az a baj, hogy mielőtt letartóztatták volna, elkotyogtam ennek a… Villanovusnak. A vádlottnak. Ma már szóba kerültek a lázongók, de név szerint még senki. Holnap kiszedik belőle.
VERONIKA
Kiszedik, tudom. Jeromos azt mondja: amire szükségük van, a májával együtt szedik ki. Mit tudjunk csinálni?
DE LA FONTAINE
Megmondom.
VERONIKA
Tessék megmondani.
DE LA FONTAINE
A börtönőrnek az ura jó barátja.
DE LA FONTAINE
A fogolynak, Villanovusnak, éjfélig innen el kell tűnnie. Meg kell szöknie. Civil ruhában.
DE LA FONTAINE
Ha megszökik, holnap nincs, aki beszéljen.
DE LA FONTAINE
S az ura megmenekült.
DE LA FONTAINE
Zsebéből papírlapot vesz elő. Én pedig hallgatni fogok. A papírt a gyertya fölé tartja. Hallgatni fog a följelentés is.
VERONIKA
Az égő papirost nézve. A legszebb máglya, amit életemben láttam. Főjegyző úr, az Isten áldja meg mind a két kezével! Ó, bár így látnám az uram besúgóit is hamuvá hullni.
VERONIKA
Főjegyző úr, a poklokon át is! Jeromosért, ha kell, az egész börtönt kiüríttetem. És ha nem sikerül: felgyújtom. Jeromosért ezt az egész patkányfészket fölégetem! Hamuvá, hamuvá legyen minden besúgó! Minden följelentő! Ámen! El.
Függöny
A genfi konzisztórium tanácsterme, a reformáció főhadiszállása. Két íróasztal: egyik a De la Fontaine-é, a másik a Kálviné. Oldalt a fegyveres őrség szobája, a fal mentén glédába rakott fegyverekkel. A falon térkép s nyomdai kivitelezésben a Párizsban látott szimbólum: piros szív nyitott tenyéren. Háttérben a Saint Pierre templom homlokzata. Kijárat kétoldalt. Jobb oldali ajtó a váróteremre nyílik. De la Fontaine – Kálvin titkára – a térkép előtt működik: fehér zászlócskákkal jelöli meg a reformáció újabb székvárosait. Odakintről időnként lódobogás hallatszik. Európa minden irányába induló futárok zaja. A fegyveres őr megkongatja a jelzőharangot. De la Fontaine Kálvin íróasztalán kezdi rendezni gyors, kapkodó mozdulatokkal a papírokat. Tavaszi nap.
DE LA FONTAINE
Jó reggelt, Mester! Hogy szolgált az éjszakai nyugodalom?
KÁLVIN
Sehogy. De többet ne kérdezze. Fölösleges időtöltés.
DE LA FONTAINE
Fárel tiszteletes parancsára mindennap meg kell kérdeznem. Egész Genf aggódik a Mester egészségi állapotáért.
KÁLVIN
Egész Genf. A libertinusok is? Leveti köpenyét, megáll a térkép előtt. A panteisták, ateisták és újrakeresztelők is?
DE LA FONTAINE
Talán még azok is.
KÁLVIN
Nem talán. Leginkább. Mert a halálomat várják. Mondja meg nekik, La Fontaine, hogy az életem szakadatlan haláltusa, de legnagyobb bánatukra nem fogok meghalni. Mondja meg, hogy kilencféle betegség kínoz, egyebek közt súlyos köszvény, vesegörcs, epekő, álmatlanság és húsz éve tartó fejfájás; hogy ma hajnalban is vért hánytam, tíz éve nem reggeliztem, és böjtöléssel gyógyítom magam, harminchat órással. Mondja meg, hogy nemcsak én vagyok beteg: a feleségem is ágynak esett, miután Isten a gyermekeinket magához vette. Tör és zúz engem a Fennvaló, de tudom, az ő keze műve, és ez megvigasztal engem. És meg nem halok, míg ki nem füstölöm őket a városból. Lássunk munkához. A szerzetesek imádkoznak, csevegnek, bort vedelnek és asszonyok után mászkálnak, mi dolgozzunk valamit. A futárok elindultak?
DE LA FONTAINE
Minden irányba.
DE LA FONTAINE
Valamennyien.
KÁLVIN
A térkép előtt. Prága?
DE LA FONTAINE
A csehek újabb felvilágosítást kérnek a predesztináció dolgában.
KÁLVIN
Küldjön nekik egy példányt az Institutióból. Varsó?
DE LA FONTAINE
A lengyel király kérése: a szentháromság ügyében adjon a Mester méltó választ Stancarusnak.
DE LA FONTAINE
Azt írja: Varsóban is feltűntek a szentháromság-tagadók. Írásban válaszoljanak nekik vagy méreg formájában?
DE LA FONTAINE
Londoni püspökünk új papot kér.
DE LA FONTAINE
Megégették.
KÁLVIN
Menjen Galesius. Burgius jöjjön vissza Lotharingiából.
DE LA FONTAINE
Meggyilkolták.
KÁLVIN
Gyronus menjen helyébe. Párizs?
DE LA FONTAINE
II. Henrik francia király…
KÁLVIN
Mit akar már megint ez a babiloni parázna?
DE LA FONTAINE
…azt üzeni, hívjuk vissza Párizsból az embereinket, különben kénytelen lesz őket megégetni. Zavarják a kormányzásban.
KÁLVIN
Írja meg neki, hogy senkit nem zavarnak. A békesség evangéliumát hirdetik. S engedje szabadon a lyoni diákokat. Különben majd megfogalmazom.
DE LA FONTAINE
A lyoniakat máglyára ítélték. Vigasztalást kérnek a Mestertől.
KÁLVIN
Öt kedves gyermekem. Újabb levelet írok annak a babiloni bagzó kutyának. Hollandia?
DE LA FONTAINE
Semmi új hír. Alciati és Blandrata Erdélyben mételyez.
KÁLVIN
Ha elviccelik a hitvitákat, s a vesztes félnek csak a fogát húzzák ki büntetésül, persze hogy mételyez. Castellio?
DE LA FONTAINE
Röpiratokat szerkeszt Kálvin ellen. Akár Gentylis Lyonban.
KÁLVIN
Méltó választ kapnak. Jegyezze elő.
DE LA FONTAINE
Fölösleges. A visszavágást a Mester nem felejti.
KÁLVIN
A berniek mit csinálnak?
DE LA FONTAINE
Újra kérnek, hogy az egység érdekében határozzunk: kovászos vagy kovásztalan kenyér legyen-e úrvacsorához? És a cölibátus…
KÁLVIN
Nincs fontosabb dolguk? Írja meg: ha van kovász, jó, ha nincs: úgy is jó. A lényeggel törődjenek, különben szétverik őket a pápisták. A libertinizmust, a szentháromság-tagadókat semmisítsék meg, ne kovászkodjanak. Írja meg Bázelnek, Zürichnek is – ó, lágyszívű Melanchton! –: zablát a belső ellenségre! S ha képesek, gondolkozzanak nagyobb összefüggésekben. A reformációt az egész világ számára terveztük, s nem a kovásztalan kenyér és a kovászos uborka miatt, hanem hogy minden népet elvezessünk a tiszta evangéliumhoz. Hol vagyunk még attól, hogy Isten igéjét minden nép a maga nyelvén olvassa, nemcsak a Szent Jeromosén? Spanyolország, Németország, Anglia földjének harmada, ha nem fele, még mindig katolikus egyházi birtok, és cuius regio, eius religio – ügyünket az ósdi feudumrendszer fojtogatja, a jobbágyok milliói írástudatlanok, pápista közvetítőkre szorulnak, tisztességes polgári törvénykezés helyett pallosjoggal rendelkezik minden részeges földesúr, berni atyánkfiai pedig a cölibátuson rágódnak.
DE LA FONTAINE
Újabb állásfoglalást kérnek…
KÁLVIN
De la Baume püspök Genf határán szervezkedik. Fegyvert küldjenek, ne skolasztikus kérdéseket. Gerson professzor úrnak még volt ideje arról értekezni, hogy valamely koszos bakbarát álombeli pollúciója szándékos bűn-e vagy sem… nekünk nincs időnk ilyesmire. Írja meg: nem tartozom azok közé, akik Rómát kizárólag nőügyben támadják, mint Tróját azok a bolond görögök. Más?
DE LA FONTAINE
Szervét Mihály úr kereste másodszor.
DE LA FONTAINE
Könyvét a városban összeszedettem, nagy részét, sajnos, elrejtették a libertinusok. Nyilván a Mester ellen írott harminc levele miatt.
DE LA FONTAINE
Fárel házkutatásra adott rendelkezést.
DE LA FONTAINE
Jönni fog. Kissé szemtelen, és a Mesterrel kötött ifjúkori barátságára hivatkozik.
KÁLVIN
Régen fölrúgta már azt az eretnekségével.
DE LA FONTAINE
Majd kidobom.
KÁLVIN
Ne dobja ki. Szépen kérje meg: ne keressen engem. Könyörögve kérem: menjen Isten hírével. Pedig azt mondtam: élve nem hagyja el Genfet, ha ide merészkedik. Büntesse meg őt az Isten… javítsa meg őt az Isten… ha bírja… A magam részéről békében eresztem ki a város kapuján.
DE LA FONTAINE
Ezt megmondhatom neki?
DE LA FONTAINE
De hogy javítsa meg őt az Isten…
KÁLVIN
Fejét rázza. Különben mit okvetetlenkedik, La Fontaine? Nekem kellene őt észhez térítenem. A tehetetlenségünket ne hárítsuk az Istenre. Mondja meg neki, hogy elnézését kérem, most nem tudom fogadni. Holnap sem… Fáradt vagyok… beteg is… Majd üzenek neki. Valahol egy csöndes helyen még elbeszélgetünk… Támadólag. Ízekre szedem a könyvét! Újra csöndesen. Csak annyi türelmet tudjak összespórolni magamnak. Tűnődve. Csöppnyi ifjúság kellene hozzá… Meg egy diákszállás… Ridegen. De most ne jöjjön!
DE LA FONTAINE
Tehát hagyja el a várost.
KÁLVIN
…Amint mondottam! Saját zavarát röstellvén. És hányszor mondjam? És mitől a szószátyárkodása?
DE LA FONTAINE
Talán rosszul aludtam, Mester.
KÁLVIN
Maga csak ne aludjék rosszul. Ez az én feladatom. Hívja Fárelt. Küldje az orvost a feleségemhez. Az ordonnance-ok másolatát kérem.
De la Fontaine átadja az iratokat, és elmegy. Kálvin fel és alá sétál.
SZERVÉT
Be, batyuval a hátán, akár egy csavargó; hosszan nézik egymást. Én a királynővel csak álmomban beszéltem. Adta volna Isten, hogy Kálvin Jánossal is csak álombeli levelezést folytathassak. A szabadság és biztonság tökéletes állapotában. Hogy leveleimet ne juttassa az inkvizíció kezébe. Szervét Mihály, a valamikori Villanovus, a reformáció Fejének, a valamikori Lucianiusnak csak ennyit akart mondani. Tétován indulna kifelé. Vitába mertem szállni veled, de csak kenyérrel dobtalak meg. Dobtál volna vissza sárral vagy mennykővel. Ne följelentéssel.
KÁLVIN
Én tettem, azt gondolod?
SZERVÉT
Saját szememmel láttam Ory asztalán… a veled megosztott gondolataimat.
KÁLVIN
Támadásaidat Krisztus istensége, a hit általi megváltás, a predesztináció és a keresztség ellen. Minden, ami kételyed volt: üvöltéssé fajult benned, Mihály.
SZERVÉT
Heves természetű vagyok, az inkvizíciónak üldözöttje, de nem szövetségese!
KÁLVIN
A leveleket tudtom nélkül Fárel juttatta el.
SZERVÉT
Esküszöl a gyermekeid egészségére?
KÁLVIN
A betegség halálraítéltje.
SZERVÉT
Akkor Istenre, aki nem halt meg, és nincs halálra ítélve.
KÁLVIN
És nincs ideje kettőnk okvetetlenkedéseire. Tanúnak hívjam őt, mikor a feleségem életét kell tőle visszakönyörögnöm? Mikor ezzel is, térden is, lázongó könnyeket hullatva, a szándékaiba ártom belé magam? Az Úristen kell neked ahhoz, hogy szavamat helyettesítse? Ide hallgass, Mihály! Én téged megsemmisítelek, vagy szétzúzol engem, vagy szétzúzódol rajtam, de hazudni neked akkor sem fogok.
SZERVÉT
Boldogan. Lucianus! A régi hangodat hallom! Ne haragudj, ha kételkedtem a szavadban. Ezért jöttem, ettől a kételytől kellett megszabadulnom.
KÁLVIN
És a többivel mi lesz?
SZERVÉT
Nem tudom. Engedd, hogy megöleljelek. Megöleli. Bocsásd meg a csavargóöltözékemet. Talán mocskos is. A börtönőr adománya. Így menekülhettem, akárcsak te, puttonyos szőlőpásztorként, a hitnyomozók karmaiból. Negyedik hónapja bujdosom – Európában. A humanizmus szülőföldjén.
KÁLVIN
Nem kellett volna ide jönnöd.
SZERVÉT
Rómába menjek? Az ellenségeimhez? Batyujában keresgélve. Személyesen akartam neked átadni legújabb könyvemet. Munkácskámat az Institutio híres szerzőjének. Fogadd szeretettel. A Restitutio.
KÁLVIN
Tedd el. Tűzre való.
SZERVÉT
A könyv? Az írás?
SZERVÉT
A felfogásoddal ellentétes vagy attól csak néhány ponton eltérő gondolat – tévelygés?
SZERVÉT
De hisz magad is eretnek vagy. A pápa kiátkozottja. Nem beszélhetsz így, mert… győztél. Poroszlóid védik már a tanaidat.
KÁLVIN
Kötelességem így beszélni, a tudatlanságod miatt is. Nem győztem. Genfet a libertinusok bármelyik órában Franciaország kezére játszhatják. S akkor nem a te könyveddel lesz szegényebb ez a város, hanem néhány ezer ember életével. Puskalövés. Hallod? Nem a tiszteletemre, hanem: ellenem lövöldöznek, Szervét Mihály. Tedd el azt a könyvet, és menj innen békével. Rossz helyre jöttél, ez nem Árkádia, nem a görög filozófusok sétánya, tudatlan gyermekként harctérre tévedtél. Nem kérem, hogy mellénk állj, tizenhét esztendeje vitázom veled eredménytelenül, nem is várom el, hogy letedd a fegyvert, és fölvedd a mi fegyvereinket. Téged már csak a végső kegyelem ragadhat ki a szentháromság-tagadás bűnéből. Eredj innen, ahová magam is kényszerből és borzadállyal jöttem, Fárel átkainak súlya alatt, mert jól tudod: magányra vágyom, tudományos munkásságra, s irtózom a harctól, de Genfet másként Isten elé vezetni lehetetlenség. Ha Isten letört engem és ide vezérelt, akkor én törhetetlen leszek, mert tőle kaptam, amit tanítok, és ez megerősíti a lelkiismeretemet.
SZERVÉT
És ha én is tőle kaptam?
KÁLVIN
Akkor itteni évtizedes munkámat s visszamenőleg a Lutherét meg fogja semmisíteni, és téged állít a helyünkbe. Hogy megreformáld a reformációt. Amelynek alig vagyunk a kezdetén. Akkor bebizonyítja majd – esetleg általad –, hogy eddigi tizenhét könyvem, félezernyi prédikációm és húszkötetnyi levelezésem: tévedés. A kegyet is visszavonja tőlem, amelynek alapján kötelességem a jót a rossztól elválasztani, az írás parancsainak érvényt szerezni, a sátán országát – ha nem is tetszik neked ez a kifejezés – elpusztítani, a szófogadókat inteni és oktatni, az ellenkezőket bevádolni és megsemmisíteni. Nem oszlopszentnek küldött az Úr, hanem oldani és kötni. Cselekedni. Ellened is, ha kell.
SZERVÉT
Nem vagyok ellenségetek.
KÁLVIN
Szándékod szerint.
KÁLVIN
Jó szándékú gyertya – a gyermek kezében. Hagyj föl a jó szándékoddal. Rossznak bizonyult. Hová indultál tulajdonképpen?
SZERVÉT
Magam sem tudom. Hozzád jöttem. Innen Zürichbe szeretnék menni és Nápolyba. Egy barátom prédikál ottan.
KÁLVIN
Egy másik antitrinitárius.
SZERVÉT
Az itt is akad elegendő.
KÁLVIN
Ne adja Isten, hogy ők hívtak volna.
SZERVÉT
Nem tudtam róluk. Esküszöm.
KÁLVIN
Könnyen esküszöl. És mint a holdkóros mászkálsz Európában. Még egyszer kérdem: tudod, hová jöttél? Ez a város tele van libertinusokkal és szakadárokkal. A könyved által hozzájuk hasonló lettél. Menned kell innen. De várj, így nem mehetsz. A csavargó gyanúsokat lefogják a főkapunál. Tisztességes emberhez illő ruhát vásárolj magadnak. Nincs pénzed. A sarki szabómesternél… Cédulát ír. Rendelj, amit akarsz.
SZERVÉT
Nem akarok ebben a városban ellened pártot szervezni.
KÁLVIN
Gutenberg óta ezt a munkát ólomkatonák végzik. S mielőtt elmennél, szedd össze az eladott könyveidet. Ne legyek kénytelen házkutatást elrendelni. Ne hagyd itt magad helyett a könyveidet…
SZERVÉT
Nem akarsz a máglyán hozzájuk csatolni… Nevet.
KÁLVIN
Igen. Genfnek egyetlen könyve lehet: a Szentírás.
SZERVÉT
És egyetlen demokráciája: a bibliokrácia. Plusz a te könyveid.
KÁLVIN
Azok nem tagadják Jézus istenségét.
SZERVÉT
Mondd, jársz te kocsmába?
KÁLVIN
Nem iszákosnak jöttem ide, hanem hogy rendet teremtsek.
SZERVÉT
Mielőtt elmennék, hadd mondom el, miről értesültem a kocsmákban.
SZERVÉT
Összeesküvést szőnek ellened.
KÁLVIN
Tudom. Egyszer már száműztek. Aztán visszahívtak. Ugyanazok, akik azelőtt fel akartak koncolni.
SZERVÉT
Ez másfajta összeesküvés. Puskalövésre. A puskalövésnél hangtalanabb. Csöndben és szívósan itt valaki ellened működik.
SZERVÉT
Te huszonegy cikkelyben, katekizmussal szabtad meg a gyülekezeti élet új formáit. Ezt a híveknek nyilván el kell fogadniok. Akik ellene szegülnek, börtönbe jutnak. S mivel egyik kényszer a másikat szüli: az egyházi megbízottak előtt éjjel-nappal nyitva kell tartani az ajtókat. A szolga-alázat kapuit. Városodban, az Új Jeruzsálemben a leggyakoribb szó így hangzik: tilos. Tilos a feltűnő ruházat, lányokon a selyem és a bársony; tilos a fehér bor is, mely a vörösnél erősebb; tilos fiataloknak tiltott helyen enyelegni, és újszülötteknek olyan nevet választani, mely nem szerepel a Bibliában. Tilos a csupasz kép, tehát akinek esze és megfelelő szőrzete van: Kálvin-szakállat hord. Tilos a fogadóban ellenőrizetlen csomaggal megszállni, tudomásotok nélkül levelet bárhova továbbítani, és kidoboltatott, miszerint: tilos másutt, mint a tanácsülésen, az egyház dolgairól beszélni és vélekedni.
SZERVÉT
Leggyakoribb szavatok pedig a kötelesség. Kötelessége mindenkinek mindenkit figyelni, hogy az előírtakat betartja-e. Kötelessége mindenkinek mindenkit följelenteni, ha úgy gondolja… azaz nem kell úgy gondolnia; meggyőződése ellenére is köteles úgy gondolnia.
KÁLVIN
Folytasd, folytasd. A fogad fehérjét kezded mutogatni.
SZERVÉT
Már ezzel is. A tények puszta föltárásával is. Mert ha nem úgy gondolja, hogy embertársát föl kell jelentenie, a konzisztórium ellen cselekszik. Mert nemcsak a jó vagy rossz gondolat: az arcon átsuhanó érzelem is cselekvésszámba megy. Keresztelő alatt mosolygott egy polgár a templomban: háromnapi börtön – a konzisztórium visszamosolygása. Másvalaki elaludt prédikáció közben: a börtönben ébredt föl. Száműzött ellenfeled, Castellio bibliafordítását dicsérte valaki: száműzték őt is. Valaki téged képmutatónak nevezett: kivégezték. Bizonyos Ameaux nevű kereskedő azt merte mondani, hogy engedélyed nélkül a tanácsban tüsszenteni sem lehet: a bűnbánók ingében a piacon térdepelve kellett e vélekedéséért bocsánatot kérnie. Ha van Isten, fizesse ki a boromat, mondta a részeg kocsis egymagában és – vizeldében: hathónapi toronyfogság. Három tudatlan gyermek illetlenkedett a folyóparton – az ítélet: máglyahalál, fölmentéssel, csak ijesztésképpen állították őket a tűz elé. Gúnyirat jelent meg Kálvinról savoyai dialektusban – Gruet Jacques-ot lefejezték. Bizonyíték? Genfben ő beszélte egyedül ezt a dialektust. Összegezés: különféle kisiklások miatt fél évtized alatt az Új Jeruzsálemben hetvenhat száműzetés,
tizenhárom akasztás, tíz lefejezés és harmincöt máglya a kiutalt hatalmi válasz.
KÁLVIN
Jól számolnak a kocsmákban.
SZERVÉT
Ki adta ezeket a válaszokat, kinek a nevében?
KÁLVIN
Kényszerűségük – a reformáció nevében. Mert védekeznünk kell.
KÁLVIN
Fegyveres felkelők ellen.
SZERVÉT
Keresztelés alatt mosolygó polgárok ellen?
KÁLVIN
Fárel túlzásait számoltad össze a kocsmákban. Részeg barátaid csak az orrukig látnak, esetleg a pohár fenekéig. A büntetettek nagy része feslett libertinus. Tömjénfüst helyett alkoholbűzt kell miattuk Isten házában szagolnom. Vályú mellett hízó parázna disznók, eljönnek prédikációt hallgatni, de csak hogy engem a botjukkal fenyegessenek, és kovászos vagy kovásztalan kenyér címén az igehirdetést botrányba fullasszák, és verekedéseket támasszanak. De nem ez a lényeg. A térképre mutat. Győzelmi zászlóink ezek, azt gondolod? A reformáció prédikátorainak sírkövei Európa-szerte. Téged figyelmeztesselek az inkvizícióra? Tizenhárom felakasztott libertinus lázongó Genfben teneked szörnyűség? Tizenháromezer mártírunk Spanyolországban, Angliában és Itáliában – potomság? Százezer fölkoncolt lutheránus paraszt Németországban – semmiség?
SZERVÉT
Felkelők voltak, nem saját vezérük ellen tüsszentettek a tanácsban.
KÁLVIN
Fölkelők. Nem a reformáció adott fegyvert a kezükbe? Nem a reformáció mondta ki, hogy fejedelmek és minden hatalmasságok Istentől kapott hatalmát fegyverrel kell összetörni, ha letér az igazság útjáról?
SZERVÉT
Vagy a folyóparton illetlenkedik.
KÁLVIN
Ne keresd a kákán a csomót. Különben is bordélyházi nőszemélyek voltak. Nőstény ördögök. Az angyalokat is megrontják. A velejét mondom a dolognak. Háború folyik ellenünk. Vallásháború kezdődik, Isten tudja, mi lesz a vége. De bármi legyen is, Szervét Mihály: Genfet meg nem törik – csak a csontunkkal együtt. Ha ide akár a pápisták, akár a libertinusok visszatérnek, elveszett Zürich, Bázel és Schaffhausen, kezdhetjük elölről a harcot Wittenbergben. Ha ebben a városban nem lesz istenes élet és alázat…
SZERVÉT
…és nézetbeli kötőfék, levélelcsípés és kötelező uniformis a hitben az utolsó gombig…
KÁLVIN
Az utolsó gombig, ha úgy tetszik! Mert kétely és gondolati kicsapongás közben nemcsak imádkozni: dolgozni sem lehet.
SZERVÉT
Gondolati kicsapongás! Én a pápaság babonáihoz nagy makacssággal ragaszkodtam. Nem az ifjú Kálvin mondta ezt valamikori Szervét nevű iskolatársának? Nem prédikáltál te is a régi tanok szerint? Megégetted ezért magadat?
KÁLVIN
Meg. Máglyát raktam magamban a tévelygő ifjúnak. Aki benned föltámad minden fordulóban. Szemétből és tudatlanságból jövünk mindannyian, de az egyszer megtalált igazságban kételkedésnek többé nincs helye, különben az ördögéi vagyunk.
SZERVÉT
Vagy az akasztófáé.
KÁLVIN
Aki engem követni akar, tagadja meg magát.
SZERVÉT
Jézus ezt nem a te nevedben mondta.
KÁLVIN
De én az ő nevében mondom. Akinek istenségét te kétségbe vonod.
SZERVÉT
Csak másként magyarázom. Háromságtanodat Lutherrel együtt Rómától vetted át.
KÁLVIN
Nincsenek tanaim. Csak lábzsámolya vagyok az evangéliumnak.
SZERVÉT
Szöges lábzsámolya.
KÁLVIN
Mert keresztet hordozó és üldözött egyház vagyok.
SZERVÉT
S üldözöttként – magad is üldöző leszel. A szabad vizsgálódás nevében a hitből kényszerhitet, a hívőből álhívőt kovácsolsz. A házkutatás a szívben és a koponyákban az álhíveket szaporítja.
KÁLVIN
Föltéve, de nem megengedve: kényszerhit legyen inkább, mint tévhit.
SZERVÉT
Meggyőződésed, hogy az emberiség a te Jézus-kommentárodba fagyottan, mint valami őshüllő fogja megérni a feltámadás napját? Az utolsó gondolkodónak tartod magad, akinek még joga van a felfogásán módosítani? Isten azért teremtett saját képére, hogy szántszándékkal elbutuljunk?
KÁLVIN
Minden újításnak határa van.
SZERVÉT
Eddig, s ne tovább. Pedig hiábavaló és lehetetlen bárkinek is megparancsolni, vagy bárkit is erőszakkal kényszeríteni, hogy hite, gondolkodása ilyen vagy amolyan legyen. Miként merészkedik a dőreség oly titkos lelki dolgot, amilyen a meggyőződés, zabla alá vetni? Az efféle kényszer csak hazugságot és színlelést fiadzik. A gondolatok pedig, a gondolatok vámmentesek!
KÁLVIN
Mondotta Luther. Ó, Luther Márton, kelj ki sírodból, hallgasd meg saját szavaidat, eredeti értelmükből kiforgatva és ellened visszafordítva. Az evangélium szabadsága, íme, miként fajul az anabaptisták, panteisták, ateisták és újrakeresztelők szabadosságává, a szellemi száj- és körömfájás, a hitbeli pestis és a francia nemi betegségek vámmentes behozatali cikkévé! Hát van-e romlottabb nőszemély a Szónál, amely minden anarchistának odaadja magát?! Lehet-e gyöngyöt disznók elé szórni? Lehet-e egyetlen kötőszót is kimondani anélkül, hogy azt egy magadfajta meg ne hamisítsa?
SZERVÉT
Vagy az rúgja fel éppen, aki kimondta őket!
Fárel jön, mint egy dühös arkangyal. Kálvinnál sokkal idősebb. Szíjas, zord arcú öreg.
KÁLVIN
Mi történt, Fárel?
FÁREL
Az, hogy kétezer zendülést levertünk. Most készül a kétezeregyedik. Állíttassuk föl az akasztófákat. A libertinusokat másként nem ugrasztjuk széjjel. Perrinék farkastanyává züllesztik a várost. A házad előtt lövöldöznek, a katekizmus ellen vonyítanak, megtagadják az esküt, és föllázították a Rue des Allemands-belieket. Állíttassuk föl, János fiam, az akasztófákat.
KÁLVIN
Várjunk még, államtitkár uram.
FÁREL
Ide indultak. Őrséget állítok a kapu elé.
FÁREL
Nem vagy Jézus, nem gyermekeket invitálsz magad elé. A rendőrfőnök szerint erősítést kaptak. Szervét a városban. A könyvét fennen lobogtatják: ezt cáfolja meg Kálvin, ha tudja! A Nagytanács többsége, Perrinnel az élen, Szervét-párti. Állíttassuk föl…
KÁLVIN
Nem állítjuk. Szervétre mutatva. Doktor Szervét.
SZERVÉT
Köszönöm, államtitkár úr, hogy közbenjárt értem az inkvizíciónál. Ory főinkvizítor úr azt üzeni, hogy följelentéséhez a gyújtófát elfelejtette ön mellékelni. Fahiány miatt elnapolták a büntetésemet.
FÁREL
Elképedten. Ekkora eretneket élősúlyban még nem láttam. János, mit tanácsol ilyenkor Pál apostol? Fordíts hátat a sátánnak, és távozz.
SZERVÉT
Továbbá Dürer művész úr köszöni szépen, hogy szíveskedett porrá zúzni a szárnyas oltárait.
KÁLVIN
Michelangelo szobrát Bolognában a pápa hadjáratával zúzták szét, és öntöttek belőle golyót. Ágyúnak.
FÁREL
De la Baume püspök azzal fog lövetni bennünket. A kinti zajra, kiabálásra. Ha még lesz kit. Mert itt a fölkelés. Hiába mondtam, hogy állítsunk őrséget. Értesítem a rendőrfőnököt.
KÁLVIN
Sehová! Doktor Szervét még azt fogja gondolni, hogy semmi ereje már az evangéliumnak.
A bejáratnál hangok: „Eressz be, kutya! Kálvinnal akarunk beszélni. Majd a horpaszod közé vágok! Genfi őslakosok vagyunk, nem jövevény franciák!”
FÁREL
Mint a kutyákat, úgy lövöm le őket.
Puskát ragad a glédából.
KÁLVIN
Tedd le azt a fegyvert! Tedd le!
Perrin és társai, fegyveres férfiak, asszonyok, bezúdulnak a terembe. Tisztes öltözetű polgárok.
PERRIN
Monsieur Kálvin! Ezt a házat atyáink építették, nem francia emigránsok. Ugye, bejöhetünk?
KÁLVIN
Jertek. Ha már betörtetek.
FÁREL
Újra fölveszi a fegyvert. Egyetlen mozdulat a Mester ellen, és lövök.
KÁLVIN
Ne lövöldözz! Írjál! Jegyzőkönyveld Perrin úr panaszát.
FÁREL
Asztalhoz ül kelletlenül. Akasztófával kellene jegyzőkönyvelni.
PERRIN
Jó, hogy itt van doktor Szervét Mihály is. Legyen fültanúja a nyomorúságunknak.
KÁLVIN
Ismeritek egymást. A kocsmából!
PERRIN
A templomból. Amelyből véglegesen ki akarsz tiltani bennünket.
KÁLVIN
Csak az Úr asztalától. Míg a katekizmusra föl nem esküsztök.
PERRIN
Tízesével számoltok, mint a vágóhídi juhokat.
PERRIN
És kevesen leszünk – a hitbéli testvériségben. Nem azért óhajtottuk a reformációt, hogy cseberből vederbe kerüljünk.
KÁLVIN
Hajítsátok el a borosvedreket.
I. POLGÁR
Maholnap az sincs, amit elhajítsunk. Eltiltottál az úrvacsorától. De ki hatalmazott fel, hogy megvond a kereskedői és vásárlási jogomat is? Azt akarod, hogy nemcsak lelkileg, hanem testileg is étlen pusztuljunk?
FÁREL
Úrvacsora nélkül nem fogtok sem vásárolni, sem kereskedni!
KÁLVIN
Leinti Fárelt. Végül is mi kifogásotok a katekizmus ellen?
PERRIN
Hogy nem a lelkünkbe oltod, hanem a fejünkhöz vágod! Az új vallásnak hívei akarunk lenni, nem zsoldosai. Egyetértünk: vezess bennünket Istenhez a pápa közvetítése nélkül. Vezess, de ne kergess bottal, abszurd ordonnance-aiddal! Nem akarunk fanatikusok lenni.
KÁLVIN
Azért jösztök ide fegyveresen. És fanatikus dühvel.
PERRIN
Az ordonnance-aid kegyetlen szabályok. A szelídséghez való jogunkat védjük – fegyverrel is, ha kell.
KÁLVIN
Az inkvizíció fanatikusainak legnagyobb örömére.
I. ASSZONY
Már egyebet sem óbégattok, csak az inkvizíciót. Ne igyatok, ne táncoljatok, ne cifrálkodjatok, mert a nyakunkon Loyola Ignác. Loyola Spanyolországban, és minket áristomba vetnek – bársonyszoknya miatt.
FÁREL
Az igazat mondd, ne hazudj!
I. ASSZONY
Gyertyavilágnál paráználkodtam.
I. ASSZONY
Remélem, nem is utoljára. A Mester sógorasszonya napvilágnál teszi…
II. ASSZONY
Ráadásul nem is az urával.
FÁREL
Hathónapi toronyfogságot kapott.
FÁREL
Te majd többet kapsz. A nyelvedért is.
VERONIKA
Fúrjátok keresztül a nyelvét úgy, mint a szegény könyvnyomtatóét!
FÁREL
Tűzmesterné, hallgasson! Az egyháztanács kenyerét eszi.
VERONIKA
Már nem eszi, mert az uramat kidobták a vallatóból. Annyit merészelt mondani, mikor a könyvnyomtatónak a szöget tüzesítették, hogy embertelenség, amit véle művelnek. Kegyetlenség, amit a foglyokkal művelnek. Nem lehet aludni a jajgatásuktól, s némelyeket le kell kötözni, hogy ne legyenek öngyilkosok. Ezért kellett az uramat kidobni, mikor Szervétre mutat. a doktor urat is ő mentette ki a pápisták börtönéből? Ez a hála a reformációnak tett szolgálatainkért?
FÁREL
Nehogy büntetést kapjatok miatta.
VERONIKA
Akkor igaza van Perrin úrnak…
FÁREL
Nincs igaza Perrin úrnak! Visszatoloncoltatunk benneteket oda, ahonnan elmenekültetek.
VERONIKA
Mindegy már nekünk. Eső elől tóba menekültünk.
I. POLGÁR
Adjátok ki nekünk az úrvacsorát. Helyeslés.
II. ASSZONY
Kovásztalan kenyérből adjátok!
Helyeslés: „Mint a berniek!”
FÁREL
Akiket Kálvin mester eltiltott az úrvacsorától, nem kapnak sem kovászosat, sem kovásztalant. Lábvasat kapnak és korbácsot. A merénylet szándéka vicsorog valamennyinek a disznópofáján.
PERRIN
Tiltakozom. Nem vagyunk merénylők. A disznópofa téged illet meg. Mi szeretjük az Istent. Ezért hívtunk vissza benneteket a száműzetésből. Nem azért, hogy nyakunkra telepedjetek az ostorral, az ordonnance-aitokkal. Kidobtuk templomainkból a festett és faragott képeket, misekönyveket és tabernákulumokat. Ti kidobjátok az orgonaszót is; elnémítottátok a harangokat is. Életünk hasonlatos már a tarlóarcotokhoz. Az ember nem szelídíthető vadállat – mondjátok. Kinek a nevében, hiszen magatok is csak emberek vagytok? Istent nem szeretni, hanem félni kell! – magister dixit. Kálvinra mutat. Eszerint örökös rettegésre vagyunk ítélve. Ilyen Istenre nekünk nincs szükségünk. Rettegnek tőletek a gonoszok, és félnek a jók, mert egy meggondolatlan szóért bármikor őket is gonoszakká nyilváníthatjátok. A félelmünk és a zablád nélkül akarunk élni.
PERRIN
Zabolátlanság, hogy úrvacsorát követelünk? Pogányságra akartok ítélni bennünket? Fenyegetőleg. Kiadod, monsieur Kálvin, vagy nem adod ki?
KÁLVIN
Nem! Nem adom ki, míg föltartott jobb kézzel a katekizmusra föl nem esküsztök. Kedélyes és könnyelmű Isten kellene nektek? Akivel kártyázni és inni lehet – a görög pogányok módjára? Mindent elnéző felsőbbséget óhajtotok, hogy a német-római császár, ha bármikor a Genfi Köztársaságra támadna, fegyveres ellenállók helyett Szodoma bujálkodó, részeg szamaraira csapjon le? A puritán Görögország megtartotta függetlenségét, a romlott erkölcsű elveszítette.
PERRIN
Ne takarózz a német-római császárral! Kiadod vagy nem adod ki?
KÁLVIN
Kezeimet levághatjátok, tagjaimat szétzúzhatjátok, házamat felperzselhetitek, halott gyermekeim csontjait is szétszórhatjátok, de soha semmivel sem fogtok arra kényszeríteni, hogy nektek, istenteleneknek a szent jegyeket odanyújtsam. Bejön a rendőrfőnök és a hitnyomozó.
PERRIN
Akkor másutt keressük meg a keresztényi jogainkat. S jöjjön végre tisztító égi háború a Szent Péter templomra és egész Genfre. Csak mennydörgés, villám és pokolkő szabadíthat meg bennünket ettől a lidércnyomástól. Menjünk, emberek. Mesterünk a vitát ezúttal is a rendőrfőnökkel óhajtja lezárni. Szervét úr jobban teszi, ha velünk jön. Perrin és a tömeg kifelé indul.
KÁLVIN
Jobban teszi, ha itt marad.
KÁLVIN
A rendőrfőnökhöz. Mit óhajt, Maisonneuve?
RENDŐRFŐNÖK
Ory főinkvizítor úr párizsi megbízottja kíván a főparancsnok úrral beszélni.
HITNYOMOZÓ
A főinkvizítor úr doktor Szervét Mihály eretnek szökevény kiadását kéri tisztelettel. Írást nyújt át. Itt az ítélet.
KÁLVIN
Ítélet. És mire van ítélve?
KÁLVIN
A papírt, majd a hitnyomozót nézve. Bátor ember ön. Emlékszik még Lucianiusra?
HITNYOMOZÓ
Emlékszem, főparancsnok úr.
KÁLVIN
A papírt nézve. Nem is olyan bátor. II. Fülöp francia király védelme alatt áll. Nos, mondja meg az inkvizítor úrnak, hogy Szervét Mihály nem áll a király védelme alatt. Tehát nem adjuk ki. Itt van letartóztatva.
HITNYOMOZÓ
Jelenteni fogom. Köszönöm. Távozhatom?
KÁLVIN
Elmehet. Hitnyomozó el. Rendőrfőnök úr, maradjon.
SZERVÉT
Hogy ijedelmét palástolja. Mégiscsak beszerezték a fát.
KÁLVIN
Messze vannak. Annál közelebb, sajnos, a szövetségeseid.
SZERVÉT
Volt mersze idejönni annak a gyalázatos hitnyomozónak. Oryt a válaszod hallatán megüti a guta. Nevet. Volt, nincs madár a máglyán. Remek diplomáciai érzékkel utasítottad el. Nyugodjék meg Loyola is, a pápa is, Szervét le van tartóztatva. Fárelhez. Államtitkár úr, tanulhatna egy kis taktikát a Mestertől. Ön a lepkét is harapófogóval akarja megfogni. Lábvassal, korbáccsal. Egyetlen jó szaváért még Perrinék is aranyba foglalnák. S ha ki tudná mondani azt a szót: tévedtem, a lábát is megcsókolnák. Tudja ön, mivel kezdtem én kutatásomat az orvostudományban? Kizárólag azokat a szerzőket olvastam, akik az én sejtéseimet cáfolták. Aki a cáfolattal nem mer szembenézni: elvakul, és az elvakultságban nincs igazság. Menjünk ebédelni.
KÁLVIN
Először tisztázzuk a félreértésedet. Valóban le vagy tartóztatva.
SZERVÉT
Én? De hiszen elment már a hitnyomozó.
KÁLVIN
Itt maradtak a libertinusok a könyved eszméivel. Míg azokat nyilvánosan a város és Európa színe előtt vissza nem vonod: a Genfi Köztársaság foglya maradsz. Kértelek: ne gyere ide. Most már folytatnunk kell a vitát.
SZERVÉT
Elvbeli nézetek miatt le lehet tartóztatni valakit?
KÁLVIN
Ha azok a közre nézve károsak és veszedelmesek: igen. Így írják elő Genf törvényei. Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, amellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért.
SZERVÉT
Én szerveztem ellenetek csődületet? Magatok szerveztétek. Verjétek le.
FÁREL
Csak példával. Példastatuálással.
SZERVÉT
Nem avatkozom a társadalmi ügyeitekbe. Mindent visszavonok, amit mondtam.
SZERVÉT
A gondolat szabad terére tartozik.
KÁLVIN
A gondolatnak nincs légüres tere. Már a könyved címének sincs. Restitutio Christianismi – tehát amíg te vissza nem állítod, nincs kereszténység.
SZERVÉT
Nincs. Ha ezt teszitek velem… Nincs, és nem lesz… Felséges királyunk, Copus rektor letartóztatása dicsőséges uralkodásodnak újabb szégyenfoltja. Nem lehet vizsgálati fogság alá vetni a szabad vizsgálódást. Kinek a szavai voltak ezek, János?
KÁLVIN
Aki nem felejt: elpusztul.
SZERVÉT
A feledékenység véres lépcsősorát választod inkább. Az újjászületett Kálvint is megölted magadban?
KÁLVIN
A százszor újjászületettet is megölöm, ha reformációnk azt kívánja. Nem magamért jöttem ide. Rendőrfőnökhöz. Teljesítse kötelességét.
SZERVÉT
Mindent, amit kérünk, felség: tolérance! tolérance!
KÁLVIN
Igen! Azt kérjük tőled: légy elnéző irántunk. Szánd meg ügyünket, és vond vissza a Restitutiót.
RENDŐRFŐNÖK
A fegyverét kérem, uram.
SZERVÉT
Batyujából könyvének egy példányát veszi elő. Ez az egy példány van még…
RENDŐRFŐNÖK
A fegyverét kérem, uram.
SZERVÉT
Zavartan. Ó, igen… Kabátja belső zsebéből lúdtollat húz elő. Tessék. De tegye le más is. Miközben a rendőrfőnök megbilincseli. A bilincset vegye fel más is. Törvénytiprók! Genf törvényei szerint, aki bevádol engem, köteles maga is bevonulni a börtönbe. Köteles vállalni az ítéletet is – ha nem lesz igaza…
KÁLVIN
Nem felejtettük el. Rendőrfőnök! Bilincset ide.
RENDŐRFŐNÖK
Nincs, főparancsnok úr.
FÁREL
Törvény szerint a vádlónak megbízottja lehet. Vállalom, János.
SZERVÉT
Ne vállald, mert a cellában megfojtalak. Csak Kálvinnal vitatkozom.
KÁLVIN
Közös bilincs alatt.
FÁREL
Gazdátlanul Genf nem maradhat. Egy Beliál fia, Sátán küldötte miatt…
KÁLVIN
Fárelhez. Átveszed a főparancsnokságot.
FÁREL
Nem hagyhatsz magunkra. Veszélyben vagyunk. Könyörgöm, mehessek én vele. A máglyára is, ha döntés születik.
SZERVÉT
Háztűznézőbe, feleséget választani neki elküldhetett maga helyett. Halálnézőbe most jöjjön személyesen.
KÁLVIN
Személyesen! Rendőrfőnökhöz. Ossza meg azt a bilincset. Parancsolom.
RENDŐRFŐNÖK
Igenis! Összekötözi őket.
SZERVÉT
A vita pedig nyilvános lesz. Nekem is vannak itt – fanatikusaim.
KÁLVIN
Isten legyen mihozzánk irgalmas.
Függöny
Szünet nélküli képsorozat. Szükséges játéktér: Kálvin és Szervét közös cellája, a bíróság terme, a Saint Pierre szószéke, Champel mezeje a máglyával. A színváltozásokat bírósági kalapácsütés vagy zene jelezheti.
Két priccs, két asztal, székek, utcára nyíló ablak. Megfelelő helyen fegyveres őr. Szervét asztala üres, két szál gyertya rajta. Kálvin asztalán könyvek, égő gyertya. Szervét alszik, Kálvin és De la Fontaine halkan tárgyalnak.
KÁLVIN
Itt a vádirat harmincnyolc pontban. Adja át azonnal Tissot vizsgálóbírónak. Másolatait elküldi Bázelbe, Zürichbe, Schaffhausenbe.
DE LA FONTAINE
Igen. Kifogásolják…
KÁLVIN
Ne kifogásolják. Galesius elindult Londonba?
DE LA FONTAINE
Két napja.
DE LA FONTAINE
Negyvenen indultak útnak.
KÁLVIN
A jelentéseiket Fárelnek küldjék. Itt a levél a lyoni diákok ügyében. Követelje fölmentésüket az egész református világ. Egységes tiltakozásunk nélkül – elvesztek. Itt egy levél Fárelnek. De la Baume újabb haditerveiről jelentést kérek három napon belül. A berniek legalább kétszáz fegyverest küldjenek. Fejezzék be a kovásztalan kenyér vitáját – kezdjék megszervezni a hadseregüket. Perrin?
DE LA FONTAINE
Védőügyvédet követel neki… Szervét felé mutat.
KÁLVIN
Újabb istenkáromlónak? Fölösleges. A Rue des Allemands-beliek felesküdtek már?
DE LA FONTAINE
Harmadrészük letartóztatva, negyedrészük elmenekült…
KÁLVIN
Dupla őrséget a város kapuihoz. Személyi nyilvántartásba venni valamennyit.
DE LA FONTAINE
Megtörtént. Fárel úr szabadon engedte a prostituáltakat és a hamiskártyásokat.
DE LA FONTAINE
Hogy elvegyüljenek a zendülők között, és naponta jelentést tegyenek.
KÁLVIN
Mondja meg Fárelnek, hogy Isten országát nem prostituáltakkal védelmezzük. A túlzásai miatt presbitériumi ítélőszék elé fogom állíttatni.
DE LA FONTAINE
Eredményesebbnek vélte…
KÁLVIN
Hívőt hívő tartson szemmel. Buzgó a kevésbé buzgót. Önkéntes szolgálatból, hányadszor mondjam ezt neki?
DE LA FONTAINE
A tekintetes asszony is kéri: tessék beleegyezni, hogy magánvádlóként a Mestert én helyettesítsem a börtönben.
KÁLVIN
Mondja meg a tekintetes asszonynak, hogy törvényhozó vagyok – szolgája tehát a törvénynek. Antal öcsém ne mozduljon el mellőle. No, menjen.
DE LA FONTAINE
Elfújja a gyertyát. Míg el nem fogy végleg – a Mesterrel együtt. Tizennyolc órai szolgálat neki is elegendő… El.
Kálvin karba tett kézzel nézi Szervétet. Hang az utcáról: „Kálvin! Kálvin! Kálvin!”
SZERVÉT
A nehéz köhögés után felébred. A munka démonát szólítják.
SZERVÉT
Kálvin csak egy van.
KÁLVIN
De kutyájuk rengeteg. Híveid rólam nevezik el a kutyáikat. Minden kuvasz: védőügyvéded.
Újabb kiáltás: „A Rhône-ba vele! Vízbe vele!”
SZERVÉT
Ez is neked szól? Kálvin bólintására. Miért akarnak téged vízbe fojtani?
KÁLVIN
Hogy átvehesd a genfi egyház vezetését.
SZERVÉT
Már ilyen hatalmas lettem?
KÁLVIN
Az írás növel. A téveszme különösen. Harmadik éjszakája, hogy vitatjuk.
SZERVÉT
A kihallgatásokon mindent elismertem, beismertem, magamra vállaltam. Ezt a vádat visszautasítom. Sohasem akartam a helyedbe kerülni.
KÁLVIN
Én sem. Átokkal kényszerítettek. Virágcsokor repül be az ablakon. Téged virággal kényszerítenek.
SZERVÉT
A virágot szagolva. A királynőm. Azt álmodtam, hogy itt bolyong, engem keres a városban. Piros szíve a nyitott tenyerén. Nem a te szimbólumod már. Módosítanod kell.
SZERVÉT
Zablára. Korbácsra. Kedvenc jelszavadra: csökönyös szamárnak ostor a gazdája. Ó, csökönyös szamár, te romlott hústömeg, bűnös emberiség!
KÁLVIN
Ne mocskolódj! Védd magad! Jogot tanultál, tudnod kellene, hogy a szentháromság-tagadókat már az első császárok idején, a niceai zsinat előtt is halállal büntették. Könyveket vagdos Szervét asztalára. Tessék, neked hoztam, hogy meggyőzzelek, te csökönyös szamár! Justinián-kódex, De Catolica Fidei, De Haereticis…
SZERVÉT
Szomorú vagyok, nem érdekelnek a dogmáid.
KÁLVIN
Az igazság érdekeljen.
SZERVÉT
Téged talán az igazság érdekel? Lucanius, téged egyedül az igazság kisajátítása érdekel. Újabb virágcsokor.
KÁLVIN
Őrség! Bedeszkázni a cella ablakát!
Az őr hangja: „A hetes ablakot bedeszkázni!”
SZERVÉT
A szájakat, szemeket, füleket is, őrség! Vakablakot a genfieknek, a szabadság utánzatait. Bedeszkáztatni az eget is, ne lássa Isten, mi zajlik nevében a földön!
KÁLVIN
A virágcsokorból levelet vesz ki. Ne lássa, hanem olvassa. Íme, a neked szóló üzenet: Doktor Szervét, rövidesen kiszabadítunk. Fojtsd meg a fegyenc diktátort, a rabtartó foglyot, a nagy szemfényvesztőt. Így beszélnek hát a rózsák.
SZERVÉT
Ijedten. Senkivel össze nem esküdtem.
KÁLVIN
Összeesküsznek mások a nevedben. Őrség!
SZERVÉT
Nem akartam és nem akarok perrinisták lobogója lenni!
KÁLVIN
Ez már nem akarat, hanem helyzet kérdése.
SZERVÉT
Nem vagyok a cselekvés embere. Könyvet írtam, nem harci programot. Nem törvényeket! Szemlélődöm lelkiismeretem szerint, nem óhajtok beköltözni senkinek sem az agyába.
KÁLVIN
Hazudsz! Magad is híveket hajszolsz. Ember emberrel büntetlenül nem találkozhat. Személyes pecsétünket ütjük egymás homlokára. Jegyezd meg, Szervét Mihály: minden sorunk piros pecsét az olvasó lelkében. Őrség! A belépő fegyőrhöz. Ezt a levelet juttassa el azonnal Fárel úrhoz. A kísérő katonákat kérem. Szervéthez. Vitánkat folytassuk a vizsgálóbíróság előtt.
SZERVÉT
Menjünk hát komédiázni. Az üdvösségemre esküszöm: senkivel össze nem esküdtem. Kezét nyújtja a belépő fegyőr felé, hogy az a bilincset rákapcsolja. Parancsoljon, uram. Már megint csak engem illet meg a bilincs? Kálvinra néz, aki röstelkedve nézi saját kezét.
KÁLVIN
Dühösen. Fegyőr! A bilincsemet! A fegyőr Kálvint is megbilincseli. Vigye ezt az urat, és fegyőrt kérek magam is a hátam mögé!
SZERVÉT
Végigcsörgetjük bilincseinket a város utcáin. Egyikünk sem akar megszökni, jól tudod, Kálvin. Mégis ragaszkodol a színjátékodhoz. Ellenem gyűlöletet, magad érdekében szánalmat óhajtasz kelteni. Dobszót is rendelj hát! Őrség! Zenekart! Üvöltő sokadalmat a nagy mutatványhoz! Kifelé indulnak, szembejön Idelette.
IDELETTE
Vegyék le uram kezéről azt a bilincset! Kálvin intésére a fegyőr távozik Szervéttel. Mit művelsz, János? Tőrbe csalnak! Vesztedbe rohansz!
KÁLVIN
Az én igazságomnak nincs veszte. Idelette, hogy mertél a házból súlyos betegen kilépni?
IDELETTE
Fárel könyörgött, könyörögjek neked, János, ne mutasd magad megbilincselten a város színe előtt. Ne kösd magad ily törvényes formákhoz.
IDELETTE
Híveidet a látvány megfélemlíti, az ellenségeid vérszemet kapnak. Csak úgy lehetsz erős, ha annak is látnak. Véredet hullatod a havon, farkascsordát uszítasz magadra, János, édes uram. Hadd vessem le csuklódról a szégyent.
IDELETTE
Mert nem igazi. Nem valóságos.
KÁLVIN
Nem igazi? Nem valóságos?
IDELETTE
Szervét után mutatva. A másiké. Az a valóságos.
KÁLVIN
A másiké… Idelette… már te is így beszélsz? Már te is komédiásnak tartasz? A hitestársam is…
KÁLVIN
Az imént még azt mondtad: véremet hullatom a havon…
IDELETTE
Igen. A perrinisták álma, hogy bilincsben lássanak. Hogy máglyán lássanak. De te nem velük dacolsz most. A bizonytalanságoddal tusakodsz. Nem láthatod magad, János. Soha nem néztél tükörbe. Szakadék támadt benned. Iszonyat ül a szemedben: félelem, amit sohasem ismertél. Rettegsz valamitől, azért vagy oly vakmerő, hogy bilincsben hurcoltatod magad a perrinisták előtt. Talán nem is előttük. Egyedül Szervét Mihály előtt. Szavad, hited, célod, igazad nem elég már. Megtoldod még egy szereppel. Egy magadra parancsolt bilinccsel. A színészek festett vérével. János, nem méltó hozzád! Méltatlanságot mívelsz magad ellen.
KÁLVIN
Akkor fosszatok meg minden hatalmamtól! Lemondok ezennel.
KÁLVIN
…minden tisztségemről, üljön Szervét a székembe, hogy onnan lökjem félre az eretnekségével. Őrség! Vissza azzal a spanyollal!
IDELETTE
János, édes uram, csillapodj!
KÁLVIN
Vegye csak át a város parancsnokságát, hajtsuk oda fejünk a perrinisták jármának vagy pallosának, mert én az igazamat festett bilincsek nélkül is, a vérpadon is az égre húzom föl, Idelette. Ha igazam akadálya a helyzetem, akkor a levegőbe röpítem magam, és a visszahulló húscafatjaimmal érvelek az egész világ ellen. Ellened is, Idelette, ha már így vélekedel…
IDELETTE
Teneked az igazat már csak az meri megmondani, aki nagyon gyűlöl, s aki nagyon szeret. Ha szólni mertem: oda sorolj, ahová jobbnak látod, János.
IDELETTE
Az őr az éjjel sírni látott.
KÁLVIN
Az álom játéka volt.
IDELETTE
Az álmatlanság kínja. Amióta Szervét megjelent itt, alig hunytad le a szemed.
KÁLVIN
A legjobb lenne, ha mindkettőnket megégetnének.
IDELETTE
Fennakadtál a legelső ellenvéleményen. Már a munkád egészét is veszni hagynád egy részletkérdésért. Csak őt látod. Mintha saját gyöngeségedre találtál volna.
IDELETTE
Senki sem tudja ezt rajtam kívül, János. Csak téged nézlek esztendők óta. Néztelek egészségesen, figyelhetlek most hajnalokig a párnáim közül. Minden könyvedet végigvirrasztottam veled, napjaimmal együtt koptak el a lúdtollaid, fogyott el a tintád. Nem tévedhetek a megítélésedben.
KÁLVIN
Adj tanácsot, Idelette.
IDELETTE
A bilincset hadd vegyem le.
IDELETTE
Akkor engedd szabadon.
KÁLVIN
A saját gyöngeségemet?
IDELETTE
A valamikori iskolatársadat.
KÁLVIN
Vállaljam a vereséget? Az összeesküvők egész hálózata támogatja.
IDELETTE
A kockázatot az erősebbiknek kell vállalnia.
KÁLVIN
De most ő az erősebb. Kész meghalni. Semmije sincs, csak az élete. Nekem pedig nem szabad meghalnom. Szétesik minden utánam… Őt ez nyilván nem érdekli. Ha életét tette föl a vitára, tőlem is azt kéri. Azt kellene megértetnem vele, hogy az én életem az övénél fontosabb. De vajon így van-e? Akárhogy is van: én fontosabbnak tartom, ezért szégyenlem magam előtte.
IDELETTE
Ezt ne mondd! Életednek egyetlen kötőszava sincs, amiért szégyen érhetne. Megfordultál te már a halál torkában.
KÁLVIN
Akkor még magam is szabad voltam. Mint egy szál karddal, úgy rendelkeztem az életemmel. Talán nem lett volna szabad belehajszolnom magam ebbe a vitába. Ide jött ez az ember gyanútlanul, tudatlanul, akár a gyermek, átnyújtotta nekem a könyvét, nyitott tenyerén a nézeteit… el kellett volna zavarnom… De most már a tanácsnak egyetlen ellenszavazatán múlik, hogy melyikünk lép a máglyára. S nem tudom: azért küzdök-e, hogy őt megsemmisítsem, vagy mert az életemhez ragaszkodom.
IDELETTE
Mindkettőhöz ragaszkodnod kell, János. De nyílt vitában kell őt legyőznöd. Vétesd le az ő kezéről is a bilincset. Csodálatos szónoki erőd van, János, hívjátok össze Genf egész lakosságát, az összes kantonokat, meglásd, város város után csatlakozik hozzád, hiszen a köveket is megindítod, ha beszélni kezdesz, de könyörgöm, a gyermekeink emlékére kérlek, ne vállald ezt a festett bilincset, nincs szükséged látszatokra, és arra sem, hogy fővádlóként a vádlott szerepét megjátszd, amikor jól tudod, mi az igazság!
KÁLVIN
A törvény értelmében az ő sorsát is – ha ellenem szavaznak, az ő büntetését is magamra vállaltam!
IDELETTE
Nem vállaltad. Szervét bilincsének a kulcsa a te kezedben van. Nem égeti a kezedet? Halj meg inkább, de ne hamis kártyával…
KÁLVIN
Idelette! Hamiskártyásnak nyilvánítottál! Úristen! Életem egyetlen igazmondó társa az eszét vesztette.
IDELETTE
Mit mondtam… Bocsáss meg nekem. Nem, nem, nem, az én uram nem hamiskártyás, nem azt akartam mondani. Csak azt akartam mondani… és azt sem, hogy meghalj, örökkön élned kell, de mielőtt meghalnék… tudnod kell, hogy nem méltó hozzád, ne hagyd kicserélni a lelkedet, János… nem az vagy te már, aki voltál… Istenem, alig látom az arcodat… csak homályos körvonalaidat látom, János.
KÁLVIN
Az asszonyt estében fölfogja. Idelette… Fegyőr! A berohanó fegyőrhöz. A bilincset! A bilincset vegye le rólam. A fegyőr lekapcsolja Kálvin bilincsét, és kimegy. Idelette… Mi van veled? Mi történt veled?
IDELETTE
Kálvin csuklóját megragadva. Így lássalak mindig… szabadon… Szabad kezekkel… Semminek se légy kiszolgáltatva, egyedül a becsületednek. Senki sem marad utánunk, gyermekeinket az Isten elvette… ha foltot ejtesz magadon, egy szál gyermekünk sincs, aki védelmedre kelne. Úristen! János! János! János! Káin bélyegét látom az arcodon, tiszta, szép arcodon. Sír.
KÁLVIN
Idelette, kedvesem. Nyugodj meg. Mint a gyolcsvászon, olyan az arcod.
IDELETTE
Egész éjjel vért hánytam. Elmegyek én rövidesen.
KÁLVIN
Ne gázolj Isten szándékába. Gyere, dőlj le, kedves…
IDELETTE
A börtönágyadra…
KÁLVIN
Fegyőr! Az orvost kéretem! Ugye, látsz már engem, Idelette?
IDELETTE
Látlak már. Szervét Mihályt is látni szeretném. Bilincstelenül.
KÁLVIN
Kikiált. Szervét Mihályt kéretem! Úgy fogod látni.
IDELETTE
És kivonultok ketten a börtönből a Saint Pierre-be.
IDELETTE
Szószéket állíttatsz neki is, hogy védje magát szabadon.
KÁLVIN
Szószéket állíttatok. Védje magát szabadon.
IDELETTE
Vizet… Forog velem a börtönöd.
Fegyőr hozza Szervét Mihályt, Kálvin intésére az ajtóban marad. Szervét eléjön, megáll Idelette előtt.
IDELETTE
Vedd le a bilincsét. Kálvin lekapcsolja Szervét bilincsét. Így jobb látni benneteket. A kényszerben az ember elveszíti az arcát. Hajnalban, amikor minden véremet elveszítettem, a Megváltó jelent meg előttem. Feltámadásának legelső szavait hallottam: Békesség nektek. Parancsot is mondott: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj, és békélj meg előbb a te atyádfiával. Most már fényesnek látom az arcodat, János. Eltűnt arcodról a Káin-bélyeg. A tiedet is fényesnek látom, te szegény Szervét Mihály. Anyád helyett kérlek: szánd meg magad, szánd meg őt is Kálvinra mutat. ne ellenkezz. Egyetlen élet jutott csak osztályrészedül, te szegény Szervét Mihály.
A bal oldali asztalnál Kálvin sötét ruhás prédikátorai, a jobb oldalinál a perrinisták, világosabb polgári öltözékben. Középen Fárel. De la Fontaine a jegyzőkönyvet vezeti.
SZERVÉT
Polgárok, atyámfiai! Tudomásukra kívánom hozni, hogy a genfi hatalmi állapotokról mondott szavaimat, legcsekélyebb kritikai vélekedésemet, gondolatomat is visszavonom.
PERRIN
A kínzócsiga hangja és a tüzes vasé. Ez nem a doktor úr vélekedése.
SZERVÉT
Bűnt követtem el a város ellen. Engedély és megbízatás nélkül, mi több: az egyháztanács keretén kívül dolgaitokról az utcán vélekedtem.
PERRIN
A szólásszabadságnak az utcán is szabad járnia!
FÁREL
Szájkosárral. Az eretnekszájra szöges kosár kötelező.
SZERVÉT
Visszavonom, s nem csupán amit mondtam: amit láttam is.
PERRIN
A félelem szavai! Nem gúnyolódik!
SZERVÉT
A sátán freskóját láttam, nem a valóságot. Szúrjátok ki a szememet, amely egyebet látott, mint amit látnia kellett volna. Genf polgárai szabadon élnek. Kényszerhívekről fecsegtem meggondolatlanul. Biztosítom önöket, uraim, hogy mindahányan saját fejükkel gondolkoznak, nincs fizetett gondolkodójuk, sem semmiféle főbérlője nincs itt az egyetemes igazságnak. Mert ha Isten egy és oszthatatlan…
FÁREL
Antitrinitárius! Jegyzőkönyvelni!
SZERVÉT
…ha Urunk egy és oszthatatlan, az igazság ellenkezőleg: csak megosztva érvényesülhet.
FÁREL
Ahány ember, annyi igazság, felfogás, vallás, annyi fegyelem és annyi keresztyénség? Kálvin rábólint.
SZERVÉT
Annyi szív és elme – az igazság védelme alatt. A szabad vizsgálódás jogába ültetve. Nekihevülten. Kicsoda vagy te, hogy a más szolgáját kárhoztatod? – kérdezte joggal Pál apostol is. – Emez egyik napot különbnek tartja a másiknál, amannak minden nap egyforma. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve – ez az egyetlen lehetséges emberi állapot. Aki ügyel a napra: az Úrért ügyel, aki nem, az Úrért nem ügyel. Közülünk senki sem él önmagának, senki sem hal önmagának. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Ki-ki saját maga ad számot magáról Istennek. A szabadság nem külsőség, hanem a belső ember.
PERRIN
Külső kényszer nélkül. Ordonnance-ok nélkül!
SZERVÉT
Megkövetem alázatosan a konzisztóriumot: fecsegéseimnek oka nem a gyűlölet, hanem a közönséges tudatlanság. Engedjenek vissza engem a gondolat szabad mezejére. A halottak titkai után az ég titkait szeretném kifürkészni. Amit rosszul láttam, az én bűnöm; túlságosan alacsonyan nézelődtem. Engedtessék meg, hogy e kicsinyes emberi tülekedésből visszatérjek Ptolemaioszhoz és a csillagokhoz. Ígérem, többé soha le nem veszem az égről a szememet. A meteorok nem sértődékenyek.
PERRIN
Engedjék szabadon! Szüntessék meg az eljárást! Beszéljetek szabadon, szívetek szerint; mi nem gályarabsággal, máglyával, karddal, börtönnel és kínpaddal támogatjuk álláspontunkat. A hóhérok nem tartoznak az érveink közé. A berni hitvitában te mondtad ezt, Fárel. Hát nem te falod föl azóta saját szavaidat, akár hímtársát a megtermékenyült nőstény skorpió?
FÁREL
Nem skorpiója: szolgája vagyok az evangéliumnak.
PERRIN
Szolgája. Zsarnokban még nem láttunk oly nagyot, amily hatalmas vagy te – szolgában.
FÁREL
Veszett kutyaként acsarkodsz ellenem, miközben undok nyáladat a Mester tekintélye ellen fröcskölöd. Szolga vagyok, nem tagadom: az ő tekintélyének szőnyege. Mert őt akarják száműzni abból a városból, amelynek erkölcseit erős kézzel megzabolázta. De ahhoz először a hátamból vágjatok szíjat, s a csontomból faragjatok botot magatoknak.
PERRIN
Nem ellene szóltunk! A lelkiismeretünk szabadságát követeljük vissza tőle!
FÁREL
Az ördögi tanok legveszedelmesebbjét. Libertas scientiae diabolicum dogma! Szervétre mutat. Íme, az élő – a még élő példája. Nézzétek meg őt, és olvassátok a tanait…
SZERVÉT
Olvassátok, tanulmányozzátok! Görcsös kacagásba kezd. A hamuból… Olvassátok a tűzre vetett könyveimet… Kacag. Kétkerekű taligán az utolsó példányokat is máglyára vittétek… Olvassátok… Kacag. Ismerjétek meg az ellenfeleteket… Vitatkozzatok… szabadon… Kacag. Az ellenfélnek torkán akad a szó… Kacag. Mert elvágjátok a torkát. Hallgassátok… olvassátok… Olvasd, Isten, a pernyéből, amely hozzád száll… az én könyveim hamuja. Te még összerakhatod a szavaimat… hiszen te sugalmaztad… Köhögni kezd, majd fuldokolni. Bocsánatot kérek. Nem illenék az urak előtt így ugatnom… Hiába kérelmeztem a börtönigazgatóságnál… melegebb ruha kellene… Fölfalnak a tetvek és a bolhák… Kálvinra mutatva. A cellatársamat is bizonyára, de róla felesége gondoskodik. Úgy illenék mégis, hogy a tetveinken megosztozzunk. Közös bilincs, közös féreg.
SZERVÉT
Igaz, igaz! A Justinián-kódexben keresi az érveket ellenem. Halálom igazolását. De keresi legalább. Nem zabál föl elevenen, mint Fárel, a skorpió! Reszket hideglelősen, akár az első felvonásban.
KÁLVIN
De la Fontaine-hez. Vizet!
SZERVÉT
Köhög, majd a kupát nyújtó jegyzőhöz. Boldog ember ön, La Fontaine. Jegyezgetünk, jegyzőkönyvelgetünk pápistáknak, reformáltaknak, s holnap talán az ellenreformációnak… ó, boldog kaméleon! Jégkorszak, kőkorszak, vaskorszak és – kaméleonkorszak. La Fontaine úr a megteremtője. De la Fontaine szó nélkül visszaül helyére.
FÁREL
Vitázni jöttünk ide, nem gyalázkodni.
SZERVÉT
Kacag. Vitázni! Veled! Úristen! A teológus – egy akasztológussal. Akasszatok föl, János, ne hagyd ezt a sakált ellenem ugatni. Hallottad, mit mondott? A gondolkodás – ördögi művelet. Nem okádod ki a gyomrod? Orvos vagyok, cickányt is boncoltam. A cickány, ha veszélybe kerül, büdösséget áraszt. Bűzzel harcol, mint ez a másik rágcsáló. Minden kötőszava bűzlik a türelmetlenségtől. Libertas scientiae… Kötözzetek meg! Láncot a csuklómra, különben megfojtom… Nekiront Fárelnek, Perrin lefogja, majd később a fegyőr is.
PERRIN
Szervét úr… ne tessék…
KÁLVIN
Csöndesen. Vigyék ki.
SZERVÉT
Kit már csak a fegyőr ráncigál kifelé. Én hozzád jöttem, Kálvin János, veled a sírban is vitázni fogok, de ne hagyd, ne tűrd ezt a gyalázatot. Vágasd ki a nyelvem, de kímélj meg a híveidtől. Igazgyöngyöt ne vess disznók elé, ne zabáltass föl engem a szolgáiddal. Ó, libertas scientiae! Ó, cickányokkal fölétetett szabad lelkiismeret… Elviszik.
FÁREL
Hosszú csönd után. Megbolondult. Imádkoznunk kellene érette.
PERRIN
Korai még, tisztelt konzisztórium! Kinek a nevében óhajtják önök ezt az embert elítélni?
KÁLVIN
Isten igazságának nevében.
PERRIN
A ti kezetekbe van az letéve?
KÁLVIN
Engedelmeddel: a mi kezünkbe.
PERRIN
Mert ott a börtönkulcs is.
KÁLVIN
Veszélynek idején Isten igazságához börtönkulcs is mellékeltetik. Ágyú is, Perrin úr. Az istentelenek ártalmai ellen.
PERRIN
Miért nem lövetsz akkor szét bennünket?
KÁLVIN
Nem akarok belháborút. Sétáljunk be közösen a pápisták torkába?
PERRIN
Reformátusnak vallom magam, nem óhajtok én sem belháborút. De Luther Márton szavaival követelem: hagyjátok a lelkeket egymásnak rontani!
KÁLVIN
Muzsikus vélekedés. Luther muzsikus volt a politikában. Egyetlen szerencséje, hogy míg a császár Madridban dőzsölt, a választófejedelmek – távolról sem az evangéliumért, hanem a katolikus egyházi domíniumokért – a pártjára állottak. S mindannyiunk szerencsétlensége, hogy a szakadárokat nemcsak megtűrte, hanem az általad fölkapott szavaival a legátkosabb ellenzékiségnek nyitott kaput. Vedd tudomásul, hogy 1531-ben Zürich falait nem a pápisták vették be, hanem saját gyöngeségünk: a megosztottság, a mulyasággal fölhizlalt ellenzékiség: hagyjátok prédikálni bátorságosan és fürgén ellenfeleiteket! Rontsatok egymásnak magatok is a reformáció táborán belül, amiként Luther is ölre ment Zwinglivel – hitbéli árnyalatok miatt. S az eredmény? A kappeli vereség. Zürich eleste és Zwingli fölnégyeltetése. Istenítélet, mondta ekkor Luther, megfeledkezvén arról, hogy maga is része a csatavesztésnek. Zwinglivel nem vitáznia kellett volna, hanem szövetségre lépni! Vitázzunk csak megértőleg, a végtelenségig, a tévedés mindenkinek a legszentebb joga, következésképp a vereség is, a győzelem nem kötelező, ahhoz ellenben jogunk van, hogy mindenünket elveszítsük. Minden katona oda lőhet, ahová éppen kedve tartja, visszafelé is, ha úgy tetszik. A tévedés jogán, a
véleménykülönbség jogán. Tüzeljen hát Szervét Mihály az ordonnance-aink ellen, Krisztus istensége ellen, és ha majd por és hamu leszünk – elzengi himnuszát fölöttünk a tévedés joga.
PERRIN
Ne vágtass, ne rohanj, mint egy megvakított ló. Hatalmi mámorában Zwingli maga ásta meg a sírját. Öt kantont vett egyszerre gyönge haderővel és üres kamrával élelmiszerblokád alá. Katonai vezetői tudatlan képmutatók voltak, s terveiben senki sem merte megakadályozni. Az őszinte, nyílt vélekedést – akárcsak te magad – egyszerűen kiirtotta, még az utcaseprőkből is. Messze volt még az ellenség, és Zürich már a félelem s a bizalmatlanság vérveszteségében támolygott. Mert a félelem – amit bennünk elültettél: az egyház nyílt sebe.
PERRIN
Te már az anyád méhében is ezt az egyetlen szót bömbölted. És az akasztófát. Mifajta bizalom erősödött volna Zürichben a kötelező templomba járással, a besúgók hadával, az erkölcsöket szimatoló kancelláriával s a Zwingli körüli titkos tanáccsal, amelyen belül a még titkosabbak tanácsát is létrehozta? Ilyen tanács előtt akarjátok Szervét Mihályt elítélni? A templomba vele! Nyílt vitában győzzétek le.
FÁREL
Hogy az egész várost megfertőzze?!
PERRIN
Ami életrevaló, azt nyílt vitában sem lehet megfertőzni.
KÁLVIN
Ám legyen. Nyílt vita legyen. De orgyilkosságra bujtogatók nélkül.
FÁREL
Íme, egy rózsacsokorba rejtett üzenet. Doktor Szervét, rövidesen kiszabadítunk. Fojtsd meg a fegyenc diktátort, a rabtartó foglyot, a Nagy Szemfényvesztőt. Perrinre mutatva. Ti írtátok…
FÁREL
Kérem a konzisztóriumot, szavazza meg Kálvin János magánvádló azonnali szabadlábra helyezését.
PERRIN
Nem szavazzuk meg.
FÁREL
A törvény értelmében a mindenkori magánvádlónak jogában áll maga helyett más személyt is kijelölnie, aki őt a vizsgálati fogságban helyettesíti.
PERRIN
Az indok nevetséges. A magánvádlónak semmi keresnivalója a vádlott cellájában. Ki kényszerítette rá Kálvint?
FÁREL
Igazának és ártatlanságának tudata. S a remény, hogy az eretneket észhez térítheti.
PERRIN
Költözzék a börtön másik sarkába.
Ágyúhang távolról.
FÁREL
Gyanús higgadtsággal. De la Baume püspök. Hadgyakorlat.
RENDŐRFŐNÖK
Be, izgatottan. Engedtessék meg jelentenem, főparancsnok úr, hogy Renáta hercegnőtől sürgős szóbeli üzenet érkezett. Titkos.
KÁLVIN
Mondja csak. Minél rosszabb, annál jobb nekünk. Az egység érdekében.
RENDŐRFŐNÖK
Ötödik Károly császár Genfet ajánlotta föl békekötés fejében a pápának. Ezerfőnyi spanyol zsoldoscsapatot indított útnak.
KÁLVIN
Megérdemeljük. A lándzsák majd lezárják vitánkat a vélemények szabad harcáról. Megszeppenés Perrinék csoportjában is. Köszönöm. Várjon meg odakint. Rendőrfőnök el. Ki vállalja önök közül a magánvádló szerepét?
KÁLVIN
Zürichbe kell utaznod katonai segítségért.
DE LA FONTAINE
Én. A prédikátorok is jelentkeznek.
KÁLVIN
La Fontaine. Régi ismerősök is, nem lesz fojtogatás. Ellenzi valaki? Senki. Mai napon La Fontaine átveszi a magánvádló szerepét. És hogy semmi formai hiba ne essék, Perrin úr: azonnali hatállyal. Maisonneuve!
KÁLVIN
Rendőrfőnök úr, tartóztassa le De la Fontaine urat, és kísérje be a börtönbe. De bilincs nélkül. Mától kezdve megtiltjuk a bilincs használatát. De la Fontaine föláll. Üljön vissza. Fejezze be még azt a jegyzőkönyvet. Írja: a bűnvádi eljárásra vonatkozó 1542-i törvény idevágó rendelkezéseinek értelmében Szervét Mihály magánvádlójaként Kálvin János helyett Nicolas de la Fontaine jelentkezett… Miért jelentkezett?
DE LA FONTAINE
Válaszként, Mester, a suttogásokra, miszerint a vádlottal Vienne-ben egy követ fújtam volna. Tisztázni akarom magam.
PERRIN
A rettegés bátorsága.
KÁLVIN
A bátrak leszámolása önnön tévelygéseikkel. Tehát jelentkezett, vállalván, hogy ha vádlott fölmentetik, azt a büntetést kell elszenvednie, amelyet a vádlottra szabtak volna ki bűnösségének beigazolása esetén.
PERRIN
Reméljük, alkalma nyílik a bizonyításra.
KÁLVIN
Mehetnek. Miközben De la Fontaine megy a rendőrfőnökkel. Perrin úr, tapogasd meg, nehogy szemfényvesztés legyen.
PERRIN
Komédia. Lesz vagy nem lesz vita a nyilvánosság előtt?
KÁLVIN
Holnap tizenegy órakor a Saint Pierre-templomban. Az ellenfélnek szószéket is állíttatunk.
FÁREL
Nyakunkon a pápista veszedelemmel?
KÁLVIN
Éppen azért. Lássuk majd, kiben mi lakozik.
FÁREL
Hogy eretnek nézeteivel azokat is megfertőzze, akik sohasem hallottak róla?
KÁLVIN
Ledöntöm, mint egy repedt harangot. Ágyúgolyót öntök belőle, és De la Baume püspök hasába lövöm. Fárelhez. Hívasd össze azonnal a védelmi tanácsot.
A város valamennyi harangja szól. Kintről egy poroszló az ablakot szegezi be. Szervét imádkozik hangtalan és magába roskadtan. Hangok az utcáról: „Gyerünk, testvérek, a hitvitára. A Saint Pierre-be tizenegy órakor. A libertinusokat ne engedjétek be. Ki a templomból a perrinistákkal!” Azután csönd.
SZERVÉT
Segíts meg, Istenem, életemnek e nehéz órájában. Ne oltsd ki bennem, Uram, a gyertyát; te gyújtottad meg azt Szent Máté evangéliumával, te parancsoltad meg a szólást, és ítélted örök kárhozatra a hallgatást. Gyertyát nem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényét vesse mindazokra, kik a házban vannak. Gondolkodó emberek, ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épített város. Te parancsoltad meg, Uram: amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit a fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. Jól tudom, mindezért pedig halálra adja testvér a testvérét, atya gyermekét; és támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. Azért ne féljetek tőlük, mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne, és oly titok, mely ki ne tudódnék. És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. A te műved, Uram, a kényszer, a szavaimat formáló sugallat; a nyájterelő Jákob varázslata az ivóvizünkben, falat kenyerünkben, szerelmünkben, szándékainkban és minden tétova mozdulatunkban az igazságért, mely bennünk lakozik, s mégis oly távoli, és immár csak álmainkban adhatunk neki
fekhelyet…
A Saint Pierre-ből behallatszik a Gályarabok Éneke, Szervét hallgatja néhány pillanatig, azután maga is csatlakozik a dallamhoz. Egy-két ütemmel lemaradozva énekli: „Térj magadhoz, drága Sion…”
KÁLVIN
Be, megvárja, míg Szervét az éneklést abbahagyja. Miért énekelsz? Miért nem a vitára készülsz?
KÁLVIN
Tizenegy óra lesz nemsokára.
SZERVÉT
Haladékot kérnék.
KÁLVIN
Délután hat órakor… Megfelel?
SZERVÉT
Száz esztendő múlva.
KÁLVIN
A mennyországban avagy a pokolban?
SZERVÉT
Ki a templomból a perrinistákkal. Ezt kiabálják az utcán a fanatikusaid. Velük töltetik meg a Saint Pierre-t. A könyvemet elégettétek. Az olvasóim zárt ajtók mögött reszketnek. Kinek beszéljek én ottan? Félezer Fárelnek?
KÁLVIN
Az egyházi döntőbíróságnak.
SZERVÉT
A bíróság Szókratészt is fölmentette volna. Halálos ítéletét a fanatikus tömeg kényszerítette ki. Mivel megtagadott valamit, ami élő szentsége volt még a tudatlanságnak. Az isteneket tagadta meg. Jaj annak, aki nagyobb sietséggel tanítja az embereket, mint ahogy tanulni képesek.
KÁLVIN
És jaj annak, aki későn ébred, ha ügye védelemre szorul. Bízzuk hát vitánkat a történelemre!
SZERVÉT
A történelemnek nincs ideje igazságot tenni, mert tied az most már: a győztesé.
KÁLVIN
Akkor minek a száz esztendő?
SZERVÉT
Az érveid mellől addig talán kihalnak a fegyveres poroszlók. Bár nem kívánom a vereségedet. Csak az ellen írtam, ami benned is túlhaladott.
KÁLVIN
A reformáció megreformálása? A tető még fedetlen, a homlokzat vakolatlan, bontsuk le máris a házat, mert doktor Szervétnek újabbak az elgondolásai.
SZERVÉT
Pallérfilozófia. Agyunk mire jutna, ha növekedését a koponyacsontok nem vennék tudomásul? Alig három évtizede, hogy Luther föllépett, gyermekkorában még a mozgalom, s te máris benövesztetted a feje lágyát. Növesztetted? Bevakoltad, megvasaltad. Tartalma csak annyi, amit egymagad belesulykoltál. Az újítás veszedelmes és ártalmas, mondta Kelemen pápa, mielőtt a hitújításban győzelemre jutottál volna. Az újítás veszedelmes és ártalmas, mennydörgi most Kálvin János, miután…
KÁLVIN
…miután maholnap felmorzsolnak a külső-belső ellentétek. Ide hallgass, te Ariusnak boldogtalan megszállottja! Míg én veled töltöm az időmet, a német-római császár zsoldosai vágtatva közelednek. Összegezzünk: hat betű menti meg az életedet, REVOCO. Ötszáz ember előtt felmutatod a könyved a templomban, és azt mondod, kiáltod, suttogod, mindegy: RE-VO-CO. Visszavonod az első betűtől az utolsóig. Tizenegyet üt a harangóra. Mennem kell.
SZERVÉT
Az első betűtől az utolsóig. Gondolataim teljességét a bölcsőtől a koporsóig. Tehát mindent. Semmiért.
SZERVÉT
Ami már elmúlt, ha értelmét nektek odadobtam!
KÁLVIN
Amit még megmenthetsz az örök kárhozattól.
SZERVÉT
Tegyük föl: tévedtem. És ha az én tévedésem harcol a te tévedésed ellen? Esendők vagyunk, igazolod hatszáz oldalon az Institutióban. Útjából az embert a légy is kitéríti. Akkor te nem vagy esendő? Isten szólt általad – mindenki más nyomorúságáról?
KÁLVIN
Nem általam. Isten viszi véghez bennem a munkáját.
SZERVÉT
Kizárólag benned. És bennem a sátán. Városbeli atyádfia tenéked az Isten és az egyetlen igazság? Hát az Isten is noyoni születésű? Noyoni bábaasszony az Isten, ő vágta el a köldökzsinórodat? Honnan tudod, hogy nem aragóniai, ahol én születtem? Vagy tán nem is anyától születtél?
KÁLVIN
Istenkáromló kérdések özönével árasztottál el húsz éven keresztül.
SZERVÉT
És mindent megválaszoltál a kőtáblák szigorával, csupa fölkiáltójellel, csöppnyi alázat nélkül a kutató elme kérdőjelei és kínjai előtt. Te régóta már csak tanítasz – nem tanulsz, az írót is megölte benned a bíró, aki nem titkot, hanem rabot vallat.
KÁLVIN
Mondd el mindezt a gyülekezet előtt, és majd válaszolok.
SZERVÉT
Mert te vagy mindenek legfőbb válaszadója. Apollón s a delphoi jósda, orákulum, egyszemélyes zsinat és konklávé – magad vagy itt az egyszemélyes demokrácia.
KÁLVIN
Ez még csak vádaskodás, nem érvelés a könyved igaza mellett.
SZERVÉT
Amelyből egyetlen példányt hagytatok meg!
KÁLVIN
Írj másikat! Tévelygés nélkülit. Istenem, ha a képességeiddel hozzánk csatlakoznál…
SZERVÉT
Püthagorász-fajankónak a szolgaszellemiség papagájketrecébe? S megajándékoznál engem a sorvadt agyú tanítványok vitamódszerével: állításom igaz, mivel a Mester így mondta. Állításod hazugság, mivel a Mester másként mondta.
KÁLVIN
Így beszél Perrin, akinek te vagy Püthagorásza. Téged idéz a hitvány tanítvány. Egyetlen Isten helyett háromfejű szörnyeteg van. Magister dixit, vagyis doktor Szervét Mihály, akit most már nem kímélhetek, mivel megsokasodott. Ahány téves nézet: annyi Szervét Mihály létezik ebben a városban. Magányos személyből gondolati járvány lettél. Én majd megfékezlek. A veled érintkezésbe került lelkeket kifőzöm, sóval és lúggal fertőtlenítem. A Saint Pierre-ben folytatjuk, ahogy szegény Idelette-nek megígértem. Indulni készül.
SZERVÉT
Egy szóra még, János! Gyalázzatok meg engem, de kímélhessem meg az írásomat. A könyvemet. A lélek székhelyét nem találtam meg a vérerekben. A lélek valahol mélyebben lakozik bennünk. Talán épp ahol az írás születik; ahonnan Leonardo színei kicsapnak, Michelangelo szobrai fölbukkannak. Nem tudom, hol ez a mélység, talán a sorsunkban. A sorsunkat nem tudom fölboncolni. De bizonyos, hogy minden leírt szavam önmagam megőrzésének legutolsó menedéke. Közönséges anyag, festék, papír ez a könyv, a könyvem: mulandó forma, tojáshéj, magzatburok, de hallgatózz belé: az életem értelme sír benne. Egy vagyok vele, János, mint anya a magzatával. Revoco? Azt kívánod, hogy magzatgyilkos legyek?
KÁLVIN
Magzatod: Isten arcába köpdöső eretnek.
SZERVÉT
Félezernyi fanatikus előtt fogod ezt mondani. Engem nem győzöl meg, de velük agyonveretsz. Ne siess, hallgass meg engem. Halasszuk el a vitát, a nyilvánosat is. Örökre.
KÁLVIN
Most már nem lehetséges. Alea iacta est. Zuhogjon ránk isten választóvize. Kitörve. Miért jöttél ide? Miért? Hányszor üzentem, könyörögtem: ne gyere, maradj, ahol vagy, pörölj egymagadban az Istennel – ő megbocsáthat neked. Én nem tehetem, én az ő hatalmával nem rendelkezem, csupán a kötelességemmel. Semmim sincs, szikrányi örömöm sincs, egyedül a kötelesség keresztje rajtam…
SZERVÉT
Rábeszélő, gyermeki naivsággal. Megtaláltam a kiutat. Ariadne fonala itt a kezemben, János. Hallgass meg, János. Valamikor Lucanius voltál, én meg Villanovus. A könyvet, a Restitutiót Szervét Mihály írta, nem Villanovus. A híressé vált Szervét dicsőségét megirigyelve, én, Villanovus ama bizonyos vitára ingerlő levelekkel kezdtelek el téged ostromolni álnéven, vagyis a Szervét nevében. Mert arra gondoltam – így mondom el majd az ügyészeid előtt –, így biztosabb lehetek a válaszodban. Érted, János? Igaz híved, diáktársad, Villanovus, a csínytevő gyermek tudatlanságával, a Szervét nevében megjátszott eretnekséggel akarta próbára tenni Kálvin Jánost. Sikerén, vagyis a te haragos válaszaidon fölbuzdulva újabb csínytevésre szánta el magát: Szervét nevében a Szervét könyvével állított be hozzád – újabb vitát provokálni. Nézeteid teherbíró képességét puszta kíváncsiságból is újra próbára tenni. Érted? Mondjuk, a zürichiek, mert egyben-másban kételkednek benned, engem választottak csalétkül – a Szervét képében. De most kiderült, az éjszaka futár jött Zürichből, és közölte veled a csalafintaságot: vigyázat, az ember, aki a markotokba került, nem azonos az eretnek Szervéttel! Nehogy megégessétek!
Húzzátok deresre, vágjátok le fülét a szélhámosnak, de nehogy megégessétek, nem méltó rá. Bizonyíték? A vienne-i törvényszék teljes bizonyossággal nem tudta megállapítani, hogy Villanovus azonos-e a hírhedett Szervét Mihállyal. De la Fontaine is tanúsíthatja. Villanovusként ismert ő is engem. Tévedés volt, ami közöttünk történt. Hadd menjen, fusson hát Villanovus. Szervét sohasem fog ide visszajönni, őrizd meg őt gyűlöleted emlékezetében. Elmegyek innen, János, a világ legtávolabbi zugában húzódom meg, valahol a sorstársaim között – én, a nézeteiben bujdosó eretnek. Te majd kerestetsz engem, és nem találsz, és eljön számodra is az utolsó óra, és halálod perceiben megtalálsz – magadban. A halál és a kétely ellen nincs orvosság. Akkor majd megérted: a folytatásod lehettem volna… Lelkesen. Lucanius! Hadd búcsúzzam el tőled – Villanovusként!
KÁLVIN
Soha többé nem lehetek Lucanius. Tehát nem tiéd a magzat.
SZERVÉT
Az enyém, egyedül az enyém, tehát vissza nem vonhatom. De magamat, e nyomorult porhüvelyt, nevezzék akár Szervét Mihálynak is, visszavonhatom. Letagadhatom!
KÁLVIN
A magunk megőrzésének utolsó menedéke tehát a hitvány hazugság és gyávaság mocskában. Ellenfeledből cinkosoddá tennél, s magadat lealacsonyítod.
SZERVÉT
Mert félek. Félek a tűztől.
KÁLVIN
Ha megsiratlak valaha, csak ezért siratlak meg. Az írás visszavonhatatlan, de szerzőjét képes lennél megtagadni.
SZERVÉT
Kettőnk között marad mindörökre.
KÁLVIN
Az ég felé mutatva. És a harmadik? Hogyan számolok én el veled Isten előtt? Te csak megalázod magad; én a lelkemet adnám el hitvány egyezkedésben.
SZERVÉT
Magamat alázom meg inkább, semmint ezt a szerencsétlen, üldözött könyvet, amelynek immár saját élete van. Ha visszavonom: megsemmisítem. Ha letagadom: csak elválunk egymástól. Az igazságnak nem kritériuma, hogy kinek a neve díszlik a homlokán. Keserű iróniával. Neked adom, sorold a műveid közé…
KÁLVIN
Nagylelkű vagy. Bolonddá foglak nyilváníttatni. Indul.
SZERVÉT
Várj… Iratokat kapkod föl az asztalról. Az érveim, az irataim… Nem együtt megyünk a vitára?
KÁLVIN
Fárel jön el érted.
SZERVÉT
Együtt kellene mennünk. Félek egyedül. A fanatikusaid… Könyörgöm, ne uszítsd rám őket. Egyedül te beszélj. Ha Fárel üvöltözik, megbénul az agyam…
SZERVÉT
Ha Fárel ugatni kezd, az égő hús bűze csapja meg az orrom, nem látok egyebet, csak élő, rángatózó zsigereket, vakító fehér csontjaimat, vergődő tüdőmet a lángok között, az arcomat, amely szétrobban, akár egy porcelánváza… Vigyél most magaddal, János.
KÁLVIN
Idelette rosszul van. Először hozzá kell mennem.
SZERVÉT
De ne Fárel… Emlékezz, mit ígértél Idelette-nek!
KÁLVIN
Egyedül gyere. Akár a perrinisták társaságában is. De engedelmeddel a város kapuit becsukatom. El.
SZERVÉT
Szabadon megyek… Szabad, nyílt vitára! Mindenható Atyám, légy a közelemben…
FÁREL
De la Fontaine-hez. Közöld utasításomat a börtönparancsnokkal: akár Perrin úr, akár a vizsgálóbíró jön, hogy Szervét urat a templomba vezessék: a fogoly – utasításomig – helyben marad.
DE LA FONTAINE
De kérem… A Mester azt mondta…
FÁREL
Kálvin mesterrel én ezt majd tisztázom. Eretnek a lábát Isten fölszentelt házába be nem teheti. Végeztem.
DE LA FONTAINE
Megértettem. El.
Újra megszólalnak a harangok. Gályarabok Éneke. Kálvin fölmegy a szószékre. Csönd.
KÁLVIN
Kegyelmezz meg nekünk, mindenható Isten, hogy átadjuk magunk alázatosan tenéked, szolgálatunkat meg ne fertőzzük a magunk gondolataival, és megmaradjunk engedelmesen a te akaratodban. Ámen.
A játék ettől kezdve néhol polifonikussá válik. A három hang: Kálvin beszéde, Fárel szövege, melyet majd egy prédikátornak tollba mond, és Szervét dühöngése a cellában. Fényben a teljes játéktér, Champel mezejének kivételével.
SZERVÉT
Fegyőr, elmúlt már tizenegy óra!
Izgatottan öltözködik, cipőjét fényesíti, majd iratait magához véve készül a vitára.
KÁLVIN
Atyámfiai, testvéreim az Úrban! Nehéz napok szakadtak ránk, újra szembe kell néznünk a reformáció ellenségeivel. Most, amikor Lyonban fiatal hittestvéreink, ajkukon a kilencedik zsoltár szavaival lépnek a máglyára, most, miközben Károly császár spanyol zsoldosai Genf ellen vonulnak, hogy Róma rabságába döntsenek bennünket, és amidőn határainktól puskalövésnyire De la Baume püspök újabb tömegmészárlásra készül ellenünk, emlékezzetek mindenkori figyelmeztetéseimre: nők, férfiak, ifjak, öregek, szegények és patríciusok, valamennyien elpusztulunk, ha nem lépünk egységre. A bálványimádás fészke, Szodoma és Gomorra volt ez a város – a kínban és harcokban mintaországa lett az Úrnak tizenöt év alatt. Véres áldozatot hoztunk érte; szeretteitek, a megtisztított evangélium mártírjai nyelvüket szúratták át, s a bitófát választották inkább, mintsem az Ave Mariát újra elmondják.
SZERVÉT
Fegyőr! A börtönigazgatóval akarok beszélni! A fegyőr mozdulatlan és néma.
KÁLVIN
Áldozatuk meghozta gyümölcsét. Az Úrnak jókedve telik benne, ha reánk letekint. Jól tudjátok, atyámfiai, nem áltatom magam, nem gyönyörködöm saját ábrázatomban – mondják el mások: mily boldogító érzés számba venni az új napok változásait. Vélekedjék mirólunk s helyettünk a kényszerűség szavaival Vergerius, Istriának volt pápista püspöke. Íme, testvéreim Olvassa: Ó, micsoda megindító gyülekezet látható Genfben! Ha megszólalnak a harangok, üzleteiket a kereskedők azonnal bezárják, végét vetik a munkának, a legközelebbi templom felé veszik útjukat Dávid zsoltárait énekelni, az Igét hallgatni.
SZERVÉT
Beszélnem kell, fegyőr, a templomban. Nem érted? Nem hallod, te kutya? Följelentelek, te gazember!
KÁLVIN
Anyanyelvükön dicsérik az urat, közvetítő s érthetetlen latin szavak nélkül, a megnyilatkozás szabadságában.
SZERVÉT
Fegyőr, Kálvinnak üzenjen, a hitvány szószegőnek! A tárgyalóterembe bevonulnak a prédikátorok és Perrin bilincsben.
FÁREL
Kérem, hallgassák meg a védelmi tanács határozatát Perrin úr ügyében. Fenyegetett állapotunkban a város biztonsága végett letartóztattatik.
KÁLVIN
Miközben a rendőrfőnök Perrint elvezeti. Ó, Genf! Áldott legyen, aki falaid között a pogányságot megszüntette. Áldott legyen, ki a szabad vizsgálódás fénykorát ezer év után elhozta. Eddig a levél, minekutána megkérdem: hol vagy, Szervét Mihály, te undok eretnekségből szerkesztett szörnyeteg, békénk s egységünk anabaptista, panteista, antitrinitárius megbontója? Állj ki elibénk, hadd válaszoljam meg istenkáromló kérdéseidet. Mutasd meg magad a gyülekezetnek, hadd lássa annak ábrázatát, aki levetette ugyan a pápát, de nem öltötte fel Krisztust, kinek istenségét Restitutio Christianismi című szennyiratában megtagadta.
EGY HANG
Hol van? Lássuk.
KÁLVIN
Sajnos, meglátjátok. Itt lesz nemsokára.
SZERVÉT
Fegyőr, börtönőr, államtitkár, börtönigazgató! Hol vagy, Kálvin? Cselekedeteiddel bizonyítom, hogy gyilkos vagy és gyáva, nem mered velem a nyílt vitát vállalni. Nem félek már a haláltól, mert ügyem igazságos, hiába kiabálsz ellenem, mint vak a pusztában.
FÁREL
A bírói asztalnál ülő prédikátorokhoz, kik a felsoroltakat rendre, kézfelemeléssel megszavazzák. Bázel: ellene. Zürich: ellene. Schaffhausen: ellene. És hozzáteszik: szabadítsatok meg bennünket az undok eretnektől.
KÁLVIN
A puszta kérdéseidtől is elborzad minden tisztességes keresztény ember. Első kérdése, mely sunyi módon válasz is egyben: a megfeszített ember, vagyis Jézus Istennek fia-e, s ha igen, miért? Halljátok? Miért? Második kérdése: Krisztus országa az emberekben van-e, s ha igen, mikor jut el oda az ember, mikor születik újjá? Figyelitek? Mikor születik újjá? Én azt mondom: mikor tőle és a hasonszőrűektől az egyházat megszabadítjuk. Nevetés.
SZERVÉT
Minden szavamat félremagyarázod, mert a bosszú szelleme égeti a szívedet, és hazudsz, hazudsz, hazudsz, te tudatlan, aljas rágalmazó. Benned habzik a düh a legszelídebb ellentmondásra még az időjárás dolgában is. Hol vagy, Isten, hol vagy, Krisztus, mikor az ártatlanokat nevetekben halálba kergetik?!
FÁREL
Diktál az időközben megjelent De la Fontaine-nek. A mi hatalmas szindikus uraink és városunk büntetőbírái előtt Nicolas de la Fontaine magánvádló kérése alapján a spanyol aragóniai királyságbeli villanovai Szervét Mihály pöre az Úrnak 1553-ik esztendejében október 26-án véget ért. A vádlott nyílt bevallásai a vádiratban foglalt pontok mindenikét igazolták. Eretnekséggel teli könyvét, melyet titokban nyomatott ki, a testvérvárosok egyházi tanácsai genfi testvéreikkel egyetemben borzadállyal és felháborodással fogadták…
KÁLVIN
Harmadik kérdése: kell-e hit a keresztséghez, s mi céljuk a szentségeknek az újszövetségben? Ide figyeltek? Kell-e hit a keresztséghez? Tagadván ugyanis a gyermekkeresztelés jogosultságát, ő maga harmincéves korában újrakeresztelkedett. Képzeljétek el, amint e szakállas csecsemőt keresztapaként a sátán, keresztanyaként valamely nőstény ördög a keresztvíz alá tartotta. Harsány nevetés.
SZERVÉT
Alkalmat, alkalmat adjatok, hogy gyűlöletes hazugságaidat megcáfoljam! A könyvégetés nem válasz! Semmire sem válasz! A meggyilkolás nem meggyőzés. Az isten szerelmére kérlek benneteket, győzzetek meg a tévedéseimről, győzzetek meg, győzzetek meg, győzzetek meg! Nem szakad rátok a mennybolt, amikor személyes ellenségeiteket eretnekké nyilvánítjátok?
KÁLVIN
Negyedik kérdése: és ha mindezek a szentségek csak allegorikus jelentőségűek? Allegorikusok, tehát lényegnélküliek, ostobaságok, pápista ceremóniák…
KÁLVIN
Ötödik kérdése: mi légyen Krisztus eljövetelében a kegyelem, és vajon azelőtt atyáink mindannyian a pokolban voltak? Oly alattomos kérdés, mint fűben a kígyó. Ez a kételyekben bujálkodó babiloni paráznája a gondolkodásnak, aki már ifjúkora óta prostituáltként adta oda magát minden jöttment idegen eszmének, valójában Dante poklának siralmas jelensége: Űr, Lyuk, Semmi. De veszélyes űr a hitbéli vakok számára, semmisége minden bizonytalankodónak ártalma. Javulását elősegíteni már nem lehet. Véle s általa már csak az általános romlást akadályozhatjuk.
SZERVÉT
Miért nem csap belétek az istennyila, ti lélekbitorló, vádaskodáson hízott kisajátítói az igazságnak? Kitől vásároltatok meg engem? Anyámtól, apámtól rabszolgavásáron? Nem idomításra: gondolkodásra születtem. Embernek születtem, aki nemcsak a testével: a gondolataival is rendelkezni akar. Hol vagy, Kálvin, te válaszok istene? Kicsoda kényszeríthet bárkit is arra, hogy szabadságotok nevében saját meggyőződésének rabságát levesse? Pál apostollal vágom a szemetek közé: ki-ki legyen rabja a lelkiismeretének. Győzzetek meg, győzzetek meg, ha tévedek.
FÁREL
Mi, e város szindikusai, büntetőbírái, az ellened lefolyt per alapján, meggyőződvén arról, hogy minden intés, figyelmeztetés ellenére hamis és eretnek tanokat terjesztesz, és a keresztény vallás alapelvei ellen munkálkodsz, egyházunkban szakadást és zavart idéztél elő, s nem szégyelletted tanaidat világszerte nyíltan elhinteni…
SZERVÉT
Nekem talán nincsenek érveim? Polycarpus, Kelemen és Tertullianus…
KÁLVIN
Kelemen ilyet sohasem mondott. Cyprián is az ellenkezőjét állítja. A trinitás fogalma már a niceai zsinat előtt is elfogadott volt.
SZERVÉT
Hol vagy, Arisztotelész, hogy vágd a szemükbe: drága nekem Platón, de nálánál is drágább az igazság… az én kínom az én igazságom. Jó anyám, miért szültél e kegyetlen világra! Magába roskad.
KÁLVIN
De mi szükség mindezekre, mikor ő maga bevallja tévelygéseit?!
EGY HANG
Vallja be! Előttünk vallja be.
KÁLVIN
Bevallaná, ha nem futamodott volna meg ezúttal is a nyílt vita elől. Másodszor csaptál be, Szervét Mihály. Másodszor és utoljára. Fordítsa az Úr az ő orcáját tefeléd, és könyörüljön rajtad, ámen. A Gályarabok Éneke.
FÁREL
Nem, nem, nem! A fiatalságára nem lehetünk tekintettel! Aki rókát irt, a kölyökrókát irtsa, míg a ravaszság meg nem öregszik benne. Nem kételkedem a bűnösségében, ahogy nem kételkedem az Istenben. Ha kell, dobot csináltatok a bőrömből, úgy fogom hirdetni halálomig, hogy eretnek. Talán csak Lyon, Róma és Madrid joga máglyára küldeni legjobb fiainkat? Genfnek példastatuálás végett nem lehetnek eretnekei? A válaszadás nem kötelességünk? Írja, La Fontaine!
Harangzúgás. Tömeg vonul Champel mezejére, ahol már áll a máglya. Veronika egy szál virággal. Bakó az utolsó hasábfákat igazítja a helyükre. Emelvény, sorban ülnek a prédikátorok. Fárel jön sietve, Darlot szindikusnak átadja az ítélet szövegét. Szervét Mihályt két poroszló vezeti elő. Hóna alatt a könyve. A máglya elé állítják, szemben a bírósági emelvénnyel. Fárel intésére Darlot föllép az emelvényre. Csönd.
FÁREL
Atyámfiai! Gyötrelemmel teli hónapok múltak el azóta, hogy a francia inkvizíció börtönéből megszökött ismeretlen vándor bérelt lovon, batyujában a lelki kútmérgezés eszközével, melyet ő maga hitújításnak nevezett, megszállt a Rózsa fogadóban, majd azután Mesterünk többszöri visszautasítása ellenére, goromba vádakkal rontott be hozzá, hogy eretnek tanai számára megnyerjen valamennyiünket. Vakmerőségénél csak gyermekded hiszékenysége lehetett nagyobb, midőn azt remélte, hogy a tudatlanság álmában lepi meg Kálvint és reformált hitünknek őreit. Ismeretlenségéről az álarcot letéptük; a hírhedett Szervét Mihályt, ábrázatán a keresztény egységbontás rút vonásaival, íme, számba vehetitek. Cselekedeteinek és hamis nézeteinek bűnlajstromát a városházára kifüggesztve mindenki olvashatta. De nem olvashattátok sok-sok napunk és számtalan éjszakánk gyötrelmét, míg a megbocsátás szándékának s a büntetésért kiáltó tények párviadalának eredményeként az igazságos, az egyetlen ítéletet a perrinisták ellenére meghozhattuk.
EGY HANG
Hol van Auber Perrin?
FÁREL
Megérdemelt helyén: a börtönben. Hívei patkányok módjára elmenekültek. Aki kérdezősködni óhajt még, mutassa meg magát. Lássuk a maradék kígyótojásokat! Riadt csönd. Fájdalmas kötelességünket teljesítettük. Domin Darlot szindikus úr ismertesse véghatározatunkat.
DARLOT
Vádlott, térdeljen le.
SZERVÉT
Egyedül Kálvin és az Isten előtt.
FÁREL
Az Istentől elfordultál, Kálvint megtagadtad. A törvény előtt állasz.
SZERVÉT
A törvénytelenségben.
DARLOT
Miután Fárel int neki. Szervét Mihály, rettenetes, iszonyatosan megbotránkoztató, lelket mételyező garázdálkodásban találtatsz bűnösnek. Nem sajnáltál sem fáradságot, sem szenvedélyes, konok érvelést, hogy eretnekségeiddel, eszméidnek bűzhödt mérgével a világot megfertőzd. Súlyos, utálatos bűn és vétek, mely kemény testi büntetést érdemel. Minthogy Isten egyházát a ragálytól megtisztítani s a megrothadt tagot abból kivágni akarjuk; miután polgártársainkkal kellő ideig tanácskoztunk, és az Isten nevét…
DARLOT
…segítségül hívtuk, hogy igaz ítéletet hozhassunk az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében…
SZERVÉT
A szellemi magzatgyilkosság nevében…
DARLOT
…törvényt tartva, és minden eretnekségedet beigazolva, jelen végzésünkkel arra ítélünk téged, Szervét Mihály…
SZERVÉT
Térdre roskad, könyvét a karjába fogja. Istenem…
DARLOT
…arra ítélünk téged, Szervét Mihály, hogy megkötözve a Champel mezejére vitessél, és ott karóhoz láncolva, könyveiddel együtt elevenen, lassú tűznél – à petit feu – megégettessél, mígnem tested hamuvá leszen. Így érjen véget az életed, örök példaképpen mindazok számára, kik hasonló bűnt akarnának elkövetni. Ámen.
FÁREL
Imádkozzunk. A tömeg hangtalan imára borul, miközben a poroszló Szervétet megkötözi. S mikor a könyvét el akarja venni, két kézzel ragadja meg.
SZERVÉT
Gyilkos kéz a könyvemet ne érintse! Könyörgöm, ne tűzre, palloshalálra ítéljetek. Pallost! Legyen szívetek! Rozsdás, fenetlen, kicsorbult pallost legalább.
FÁREL
Pallos csak gyilkosokat illet. Hat betű ellenében azt is megkapod. Revoco! Különben kétszeres halál vár… A második a túlvilágon. Revoco! Könyörülj magadon. Nyomorult porhüvelyed amúgy is elvész. A lelkedet szánd meg, ne légy tirannusa, ha viselője már nem lehetsz.
SZERVÉT
Lelkem ez a könyv. Meg nem gyalázhatom. Ó, csak a nyelvem üszkösödne meg elsőnek, hogy utálatos hat betűdet a fájdalom ki ne mondassa velem. Ha kimondanám – tanúim legyetek rá, jó emberek! –, az már nem én leszek. Tüdőm, májam, csontjaim hangja lesz az, nem vállalom – érvénytelenítem! Pallost, bitófát könyörgök, öljétek meg az embert, aki vagyok, de szánjátok meg az ifjút, aki voltam. Egész ifjúságom itt van e könyv falai között. Egy levágott fő, egy akasztófán kihűlt tetem számotokra nem elégtétel?
Kálvin jön megtörten.
SZERVÉT
János! Lucanius! Misericordia! Elébe borul. Misericordia! Nem volt bátorságod meghallgatni az utolsó érvemet.
KÁLVIN
Nem a gyávaság: a halál tartott vissza. Meghalt a feleségem. Meghalt Idelette. Kelj föl.
SZERVÉT
Nem kel föl. Bocsáss meg nekem. Bocsásd meg, hogy magányomban oktalanul zaklattalak. Ki máshoz fordulhattam volna, hiszen közületek való vagyok. Az utolsó szó jogán mondom: én is közületek való vagyok. Hozzád tartozom, aki vesztemnek oka vagy. Róma kebelén biztonságban érezhettem volna magam, közvetítők rendezték helyettem Istennel minden dolgomat; a nevemben és helyettem olvastak és gondolkoztak, míg te nem jöttél, hogy rádöbbents a magunk személyes felelősségére. Kezembe adtad az Írást, a másoktól meghamisított kinyilatkoztatást, és magányra kényszerítettél vele, saját gondolataim törvénykezére adtál, János. Letépted rólunk a hitvány külsőséget, befelé fordítottad az arcunkat, belső emberré kényszerítettél a gondolkodás szakadékában, koporsós egyedüllétben. Nyájban, mások szájából kaptuk a kegyelmet, míg el nem égetted a bűnbocsátó cédulákat, hogy a személyes önvizsgálat kínjai között saját hátunkon vágjunk magunknak lépcsőt a fölemelkedéshez. Mások vállaltak azelőtt bennünket, és te ránk parancsoltál, hogy vállaljuk önmagunkat. Megtettem. Újra s újra kiszakítottam magam a szabad vizsgálódás félelméből… te biztattál… Írásra biztattál…
Azt mondtad: a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyát nem oltja ki a szél. Kioltja, Kálvin. Miért nem mondhatom el rólad is: én a királynővel csak álmomban beszéltem?
KÁLVIN
Mert az álmainkért is felelősek vagyunk.
SZERVÉT
Iszonyatos kegyetlenség.
KÁLVIN
A végső kegyelemért. Az ügyért, amely életünkkel s halálunkkal rendelkezik. Ha százszor igazad lenne: akkor sem hagyhatom el az EGÉSZET annak RÉSZE miatt, aki ma te vagy, holnap én lehetek. Magánbántalmakért sohasem üldöztelek – magam is üldözött vagyok, s veled mondom a reformáció hiteként: a pislogó gyertyát nem oltja ki a szél. Veled mondom, és egyedül kérdem: ki adja meg nekem a galambnak szárnyát, hogy itthagyjam ezt a várost, amely holtiglani felelősségben reám bízatott, és látszólagosan ura lennék, holott csak megfeszítettje vagyok a kényszerűségek keresztjén. Magam vállaltam, magam iszom ki megbízatásomnak minden keserű poharát. Koporsó vár, Isten kegyelmét kívánom neked… El.
VERONIKA
Egy szál virágját a máglyára dobja, majd Szervéthez rohan, sírva megcsókolja. Istenem, doktor úr, be rossz csillagzat alatt született. Zokogva. Miért a barátaihoz? Miért nem az ellenségei közé menekült? Doktor úr, drága doktor úr, hol van ilyenkor az Isten? Hol az igazságos, a fényes Mindenható?
SZERVÉT
Ne kérdezze, Veronika, mert üres a szemem és üres az ég; nem tudom már, hol a fényes Mindenható, mert elhagyott engem, álmodozásba kergetett, és magamra hagyott a kérdő mondataimmal, és nem tudom: fölemelt-e vagy megvert engem, amidőn e városba vezérelt, és nem figyelmeztetett: nyitott szemmel aludj, Szervét Mihály. Mint a viaszbabák, mint a játékbabák! Nyitott szemmel aludjatok, jó emberek. Mint a viaszbabák. Mint a játékbabák. Jó éjszakát.
A bakó félretolja Veronikát. Szervét elindul a máglya felé. A tömeg a Gályarabok Énekébe kezd. Genf harangjai szólnak.
Függöny
*
Jegyzet
A reformáció irodalmában járatos olvasó ténybeli tévedéseket vethet a szerző szemére, mint például: Szervét nem sorolható Kálvin ifjúkori barátai közé; Szervétnek Kálvinhoz írott leveleit nem Fárel, hanem Guillaume de Trie juttatta el az inkvizíció embereinek; De la Fontaine, Kálvin genfi titkára, sohasem volt a vienne-i érsekség jegyzője; Kálvint – amidőn Párizsból Copus rektorral együtt menekülnie kellett – nem Navarrai Margit fegyveresei mentették meg; életének ez későbbi fordulata, mikor is Ferrarában Renáta hercegnő mentette ki az inkvizíció karmaiból stb. Az is köztudomású, hogy Kálvin felesége, Idelette de Bure 1553-ban, a genfi Szervét-pör esztendejében már nem élt; 1549-ben halt meg.
Mindezek időbeli és térbeli elmozdítása, avagy árnyalatos módosítása: dramaturgiai követelmény volt.
(S. A.)
|