A szuzai menyegző

Első felvonás

KLEITOSZ

Jelszó?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Kleitosz helytartó úrnak alázatosan jelentem: Pellától Indiáig!

KLEITOSZ

És ha fővezérünk, Alexandrosz megjelenik?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Dicsőség Alexandrosznak, éljen minörökké a Hellén Birodalom!

KLEITOSZ

Minörökké? Már megint harapod a görög szót, te perzsa vadszamár. Úgy szereted, meg is ennéd a nyelvünket, mi?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Ürühúst ettem, jelentem alássan!

KLEITOSZ

Hol szolgáltál te azelőtt?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Ugyanitt, jelentem alássan. Csakhogy…

KLEITOSZ

Miféle csakhogy?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Dareiosz királyunk alatt.

KLEITOSZ

És felébredtél már? Tudod, hol vagy?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Ugyanott vagyok, Szuzában, jelentem alássan, csakhogy…

KLEITOSZ

Csakhogy?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Dicsőség Alexandrosznak, éljen minörökké…

KLEITOSZ

Mindörökké! Az anyád tevetőgyét! Ha lezajlanak itt az események, kétnapi zárka és gyakorlás: mindörökké. Remélem, a többi jobban tudja.

ŐRSÉG

Dicsőség Alexandrosznak, éljen mindörökké a Hellén Birodalom!

KLEITOSZ

Urunk ma betegeskedik. A köszöntést halkabban kérem.

ŐRSÉG

Dicsőség Alexandrosznak, éljen mindörökké a Hellén Birodalom!

KLEITOSZ

Ma kivételesen csak egy személy mondja. Nem te. A másik.

ŐR

Dicsőség…

KLEITOSZ

Éljen. Imára.

ŐRSÉG

Istenek…

KLEITOSZ

Kinek az imáját mondjátok?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Most a mienket, jelentem alássan.

KLEITOSZ

De ki mondta először? Barmok. Thalész. És ki volt Thalész? Majd tanultok egy kis görög történelmet is. Imára.

ŐRSÉG

KLEITOSZ

Evoé! Az eszeteket pedig jól összeszedjétek. Nehéz napunk, éjszakánk lesz, ám annál fényesebb és jelentősebb.

I. ŐR

Újabb szabad rablás.

KLEITOSZ

A szabad rablást Alexandrosz betiltotta. A mai nappal az egész perzsa földön, azaz görög-makedón földön és kivált helyben, Szuza városában béke lesz és testvériség. Testvériesülés. Különben harács dolgában, remélem, nincs panaszotok. Halljam, ha lenne.

II. ŐR

Perszepoliszban harácsra és a nőkkel való foglalatosságra hét napot kaptunk.

KLEITOSZ

Ott még nem volt meghirdetve a testvériesülés. Urunk eszméjét véssétek az agyatokba: nem a perzsákat szeretjük kevésbé, hanem a velük való egyesülést jobban. Te is érted, minörökké?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Igenis! A perzsákat kevésbé, az egyesülést jobban.

KLEITOSZ

Majd ezt is a zárkában… Eszmét is, a szigorítottban. Te panaszos betörőpofa, mi baj a haráccsal? Ahogy elnézlek, Szuzában sem ültél veszteg. Ékszer?

II. KATONA

Egy feleségre meg három lányra való, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Bársony, brokát és egyebek?

II. KATONA

Hatzsáknyi, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Fehérnép?

II. KATONA

Csak három, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Maradjon az orrodra is. És te?

III. KATONA

Tizenhárom hajadon, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Ékszer semmi?

I. KATONA

Türoszbulosz csak szüzekre pályázik, jelentem alássan.

KLEITOSZ

És azokon nincsen ékszer?

III. KATONA

Amelyik föl van ékszerezve, már hiányos, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Hol hiányos?

III. KATONA

Ott lennebb, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Csak természetes. A nőt, miként a pénzt, mindig a más kezéből kapod, fiam. Nem egyenest a pénzverdéből!

III. KATONA

Igenis! Nőknél a becsület és az ékszer bizonyos csereakció, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Epikureus vagy?

III. KATONA

Türoszbulosz, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Hát te, birkabánat, hány szüzet…?

IV. KATONA

Semmi, jelentem alássan!

KLEITOSZ

Csak hetérákra pályázol?

IV. KATONA

Nem foglalkozom nőkkel, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Rettegsz a feleségedtől? Messze van.

III. KATONA

Nem retteg az, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Hanem mit csinál?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Ki van herélve, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Herélve. Te vagy az, akit a felesége kasztráltatott, hogy meg ne csald valamiképpen?

IV. KATONA

Tiltott időben művelt nemi erőszakért Alexandrosz parancsából történt, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Az más. Tanulság? Jegyezzétek meg valamennyien, akik még nem vagytok kasztrálva, netán egy kissé konok fővel megrövidítve: Alexandrosz tudja, mit miért cselekszik. Világos?

ŐRSÉG

Helytartó úrnak jelentjük: világos.

KLEITOSZ

Világos, de halkabban legyen világos, megmondtam. Tehát: fényességes éjszaka lesz. Az emberi nem legnevezetesebb nászéjszakája, természetesen menyegzővel egybekötve. Alexandrosz ma feleségül veszi Dareiosznak, hős ellenfelének asszonyát, a világszép Roxanát. Ennek előtte urunkat Ámon főpapjai istenné szentelik. Alexandrosz fővezérünk Zeusz-Ámon földi fia lesz, tisztelgéskor rá fölnézni e pillanattal megtiltatik. Istenek előtt leszegett fő a köszöntés. Világos? Halkan.

Az esküvőn maga Dareiosz is részt vesz, hadd élvezze a legyőzöttek különleges örömeit. Mert aki leteszi a fegyvert: a győztes kezére adja a feleségét, lányát, lelkét, isteneit. Cserébe kapja viszont a mi isteneinket, az igaziakat, és azt a jogot, hogy a mi nyelvünket beszélje, a mi ősi szokásainkat gyakorolja. Alexandrosz nagylelkűsége, hogy bárki perzsa, szkíta, indus, masszagéta, egyiptomi, makkabeus, bármiféle barbár légyen: e föltételekkel magunkba fogadjuk őket. Sőt a nevünket is fölvehetik. Bitorolják csak: viselőjét a görög név amúgy is saját képmására formálja majd, reméljük, rövid idő alatt. Téged például hogy hívnak, te minörökké?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Ali, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Ali. Hosszabbra nem tellett, szegények vagytok… Alibulosz… nem hangzik jobban? Kivált őrségparancsnok esetében. Bizalmi ember vagy. Nos?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Őseink felfogása szerint, jelentem alássan, aki nevet cserél, lelket cserél, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Lelket. Lelked is van? Nos, gondolkozz csak azon, amit mondtam. Dareiosz tehát! Amikor főemberei, a satrapák, Alexandrosz elé bevezetik, sólyomszemetek legyen, sakálszimat és tigrisfül. A király jámbor lelkű, de fővezére, Bétisz, aki mint tudjátok, még nem adta meg magát, orgyilkosokat is bejuttathat a király fedezetével. A testőrség odabent is éber, de részetekről az elnézés tudjátok hova vezet: föl, föl a keresztfára. Világos? A keresztfa világos.

Halljátok? Rengeteg közöttük a perzsa és mindenféle barbár. Köztük orgyilkosjelöltek is. Azok talán a leghangosabbak. Aki tehát a mai jelszót nem ismeri és ide belép, fogdába vele, majd a vallatóba. Világos?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Fogda és vallató.

KLEITOSZ

Mert szavaikat fölvirágozzák, a késeiket selyembe göngyölik. Alexandrosznak örülnie kell, ha legyőzötteink érte lelkesednek. Ti ne higgyetek a hűségmutatványok ügetőversenyének. Minden percnyi feladatotok: a gyanakvás. Most pedig oda figyeljetek.

ALEXANDROSZ HANGJA

Hű perzsáim, testvéreim! Boldog vagyok. Letettétek a fegyvert, és fölveszitek azt az én oldalamon. A háború nem volt cél, csak eszköze Kelet fölébresztésének. Meghódolt Kis-Ázsia, Fönícia és Egyiptom. Elesett Phrügia, Lüdia, Tarszosz, Halikarnasszosz, Szuza és Perszepolisz. Dareiosz bujdosik, de várjuk hódolatát. Anyja, felesége, gyermekei hozzám menekültek, a hajuk szála sem fog görbülni. Perzsia nincs többé a régi formájában, de erős karja lesz az egységes birodalomnak. Nyújtsunk egymásnak testvéri kezet, és ha valaki ellenezné a mai nappal kezdődő nagy menyegzőt, nyilvánítsátok közös ellenségünknek. Mert nem a perzsákat szeretjük kevésbé, hanem a velük való egyesülést, a vér szerintit is: jobban. Ma estétől kezdve Roxana, a hajdani királynő: majdani királynőtök is az én oldalamon. Szeretném, ha példámat egész vezérkarom, egész hadseregem minél hamarabb követné. Ne idegenkedjetek tőlük, és boldogok lesztek a Hellén Birodalomban!

KLEITOSZ

Parmenión! Mi történik ottan? Oszolj!

PARMENIÓN

Vezérünk újabb cselfogása. Nem tudtam lebeszélni róla. Perzsa viseletben szónokol – az ellenségeinknek. Azt a méregkeverő Roxanát feleségül veszi… megbolondult.

KLEITOSZ

Te mondhatod. Barátja vagy. Patroklosz és Akhilleusz! Kalliszthenésszel együtt a titkainak is tudója. De hogy megbolondult: nekem nem szabad elhinnem. Nem is hallottam, és ne hallja főleg Démétriosz. Roxanáról pedig a helyedben nem vélekednék. Se jót, se rosszat.

PARMENIÓN

Az ember megfullad a lenyelt vélekedésektől. Ha nem fullad meg: megfekszi a gyomrát, a belső szerveit, nézd köröttünk a beteges kinézésűeket, Kalliszthenészt például. A lenyelt vélekedései sorvasztják.

KLEITOSZ

Ma feldúltabb vagy, mint voltál valaha.

PARMENIÓN

Ha orvos lennék, már nem is azt kérdezném a betegtől: mit evett, hanem hogy mit volt kénytelen megint elhallgatni, lenyelni, megemészteni, ki nem okádni…

KLEITOSZ

Mi történt veled?

PARMENIÓN

Elborozgattunk, kockáztunk, elmondtam ugye Roxanáról, majd azt mondja, birkózzunk, jókedvű volt, egyszer csak eltorzul az arca, elkezd fojtogatni. Soha nem láttam ezt a gyilkos indulatot a szemében. Rá kellett ordítanom, hogy magához térítsem.

KLEITOSZ

Hallottam. És azután?

PARMENIÓN

Mintha lázálomból ébredt volna, nézett, mint akit nem ismer, és nem ordibálva, ahogyan mostanában szokta, hanem suttogva és rettentő szomorúan azt mondta: többé nem akar látni.

KLEITOSZ

Mondta máskor is. Ne vedd a szívedre.

PARMENIÓN

De nem felejtem azt a suttogó szomorúságát. Kétségbeesett volt, Kleitosz, mint aki végleges magányba omlott. Teljesen magára marad… nem tudok többé segíteni neki.

KLEITOSZ

Segíteni akarod, de csak fölháborítod, Roxanával különösen. Erős lehet a barátság, de még erősebb az ágyasság.

PARMENIÓN

És ha megmérgezi?

KLEITOSZ

Nem érdeke. Az asszonyok nem hazafiak. Az ágy a csataterük.

PARMENIÓN

Nem bírom fölfogni: perzsa viseletbe öltözik, az egyiptomi papok istenné szentelik, lesüllyeszti magát a keleti felfogás szintjére… Egész Athén röhögni fogja.

KLEITOSZ

Vagy dicsőíteni. Akár a perzsák.

PARMENIÓN

A perzsák észbe kaptak. Hűséget esküsznek, hogy átvészeljék a vereségüket. Jönnek a deputációk, homlokuk a padlót verdesi, az alázattól nem látszik az arcuk – így a szándékuk sem. Megfigyelőket küldj a tömeg közé.

KLEITOSZ

Aki nem élteti az új rendet: megfigyelés alá vesszük.

PARMENIÓN

S kétszeresen azt, aki perzsa létére legjobban élteti. Akkor inkább Béthiszt becsülöm…

KLEITOSZ

Az őrült ellenállót?

PARMENIÓN

Nem mutat más szándékot, mint ami benne van. Férfi legalább.

KLEITOSZ

Őrség!

ŐRSÉGPARANCSNOK

Futva jön. Parancs!

KLEITOSZ

Kettőzött őrséget a palota bejáratához! Civil megfigyelőket az éljenző tömegbe!

ŐRSÉGPARANCSNOK

Igenis! El, majd vissza. Honnan a civil, jelentem alássan?

KLEITOSZ

Ahonnan máskor is, te barom. A katonák közül.

ŐRSÉGPARANCSNOK

Igenis! El.

PARMENIÓN

A másik méregkeverő. Állj csak meg, Aszklépiosz fattya!

PHILIPPOSZ

Urunk lázas, orvosságot kell neki beadnom.

PARMENIÓN

És mit csinál Roxana?

PHILIPPOSZ

Esküvőjére készül, és az udvarhölgyeit fésülteti. Találgatják, melyik kinek lesz a felesége. Indulna.

PARMENIÓN

Philipposz! Mutasd azt az orvosságot.

PHILIPPOSZ

Ugyanaz, amit tegnap is…

PARMENIÓN

Mutasd!

KLEITOSZ

Mutasd, ha kéri.

PHILIPPOSZ

Kérlek, Parmenión, hagyj föl a személyemet sértő gyanakvással. Kölcsönözz Alexandrosztól némi bizalmat irántam.

PARMENIÓN

Roxana küldi?

PHILIPPOSZ

Állítólag jobb az én kotyvalékaimnál. Tegnap is mérget sejtettél benne, Alexandrosz mégis bevette, téged szemberöhögve. S él és javul. Nem elég neked?

PARMENIÓN

Nem elég. Mutasd.

PHILIPPOSZ

A levegő is beszennyezheti. Nem mutatom.

PARMENIÓN

Roxana küldi, tehát nem mutatod. Őrség!

KLEITOSZ

Philipposz, ne makacskodj. Ma rossz napja van…

PARMENIÓN

Ide azzal a méregzacskóval!

PHILIPPOSZ

Ne nyúljatok hozzá, kolera dühöng, ha megérintitek, nem vállalok érte felelősséget, és különben is, ezt a bizalmatlanságot jelentem Alexandrosznak…

PARMENIÓN

Ide vele, vagy levetkőztetlek!

PHILIPPOSZ

Ám lássátok, de ezt már be nem adom urunknak. És rajtad a felelősség… Tíz éve szolgálok… Szégyen és gyalázat… Tessék!

PARMENIÓN

Azt mondod, lázcsillapító.

PHILIPPOSZ

És fájdalomcsökkentő.

PARMENIÓN

És mennyit szándékoztál lenyeletni vele?

PHILIPPOSZ

Két kanálkával.

PARMENIÓN

Két kanálka. Lássuk hát, miként vélekedik tisztességedről és főleg Roxana asszonyodról ez a két kanálka.

KLEITOSZ

Őrült vagy! Kutya is akad itt…

PARMENIÓN

Jaj lesz Sándornak, ha barátait kutyák helyettesítik. Az a szuka főleg…

PHILIPPOSZ

De hiszen mondtam.

PARMENIÓN

Még ne beszélj! Várakozás. Vagytok persze annyira gyávák, hogy csak rögtön ölő mérget adjatok be neki. Hát ez egyszer talán megmenekültél, Philipposz.

PHILIPPOSZ

A tiszta lelkiismeret nem menekül. El.

KLEITOSZ

Roxana méregkeverői a mieinknél tudósabbak. Philipposzt nem lett volna szabad elengedni. Hogy míg haldokolsz, lásd, miként vetem ki szívét, máját a kutyáknak.

PARMENIÓN

Köszönöm. Nem méreg.

KLEITOSZ

És ha mégis?

PARMENIÓN

Akkor előtte halok meg. Gúnyosan. Csupa illendőségből.

KLEITOSZ

Nem értem én ezt a szeszélyes barátságot… kapcsolatot… Majdnem szerelmeset…

PARMENIÓN

Romlásnak indult szerelem.

KLEITOSZ

De hát csupán Roxana meg az istensége miatt? Ravaszul. Egyébnek is kell ott lennie.

PARMENIÓN

Van persze. Agyaveszettség.

KLEITOSZ

(?)

PARMENIÓN

Mindannyiunkat érintő…

KLEITOSZ

Mindannyiunkat… engem is érintő – agyaveszettség? Mondd, miről van szó?

PARMENIÓN

Te is hozzátartozol.

KLEITOSZ

Mondd, miről van szó?

PARMENIÓN

Szédülök.

KLEITOSZ

Szédülsz. Rosszul vagy? A méreg.

PARMENIÓN

A méreg.

KLEITOSZ

Mondd, Parmenión. Azt az agyaveszettséget…

PARMENIÓN

Későn érdeklődöl. A szemem káprázik.

KLEITOSZ

Színes lepkerajokat látsz? Bíbor pillangófelhőket?

PARMENIÓN

Honnan tudod?

KLEITOSZ

Ilyet készítenek a perzsák. Ilyen mérget. Hogy kellemes legyen az elmúlás. Mondd: mit akar velem?

PARMENIÓN

Veled. És velem? Persze, nem érdekel.

KLEITOSZ

A te sorsod is érdekel, de azt magad is tudod. Az enyémet mondd, ne titkolózz. Most már nincs értelme a titoktartásnak.

PARMENIÓN

Most már? Miért ne lenne?

KLEITOSZ

Mert ostoba fajankó vagy. Túlzásba viszed a hűséget.

PARMENIÓN

Túlzásba…

KLEITOSZ

Az öngyilkosságig. És miért? Hogy kidobjon? Hogy játéka légy a szeszélyeinek. De mindannyian azok vagyunk. Én is.

PARMENIÓN

Te is.

KLEITOSZ

Azért nem kellett volna a mérget bevenned. Ó, te öngyilkos Parmenión. Mondj valamit a velem kapcsolatos terveiről…

PARMENIÓN

Csodálatos…

KLEITOSZ

Csodálatos?

PARMENIÓN

Amit véghezvitt. Egy alvó óriást ébresztett föl. Egész Keletet civilizálni akartuk, és szemem láttára rohan a vesztébe.

KLEITOSZ

Magadért aggódj. És mondd, mit akar velem?

PARMENIÓN

Együtt indultunk Pellából… a szülővárosból… Tíz év alatt eljutottunk Indiáig. Tudod, miért sikerült neki?

KLEITOSZ

Mert bátor és legyőzhetetlen, jól tudom. Ne erről beszélj! Ide nézz! A semmibe bámulsz. Látod már a pillangófelhőket?

PARMENIÓN

Látom. Bíbor lepkerajok…

KLEITOSZ

Nem tudok segíteni rajtad. Philipposz! Csak jönne már! De mondd addig… amit rólam tudsz… A bizonytalan állapotunkról. Egyik napon helytartó vagy, a másikon kutyamosó… Hát semmit sem árulsz el… mielőtt meghalnál?

PARMENIÓN

Ó, de nagyon aggódol értem! Titkot remélsz a halálomtól, ó, drága barátom… szálljatok, szálljatok, színes lepkerajok… Leleményes gyilkosok a perzsa méregkeverők… valóban szép így az elmúlás…

KLEITOSZ

Ne halj meg, Parmenión! Ne halj meg! Beszélj!

PARMENIÓN

Alexandrosz sohasem tévedett, mert tisztelet volt benne. A tények tisztelete.

KLEITOSZ

Ó, már megint félrebeszélsz.

PARMENIÓN

Hogy tudd, azért mondom. Ha meghalok, te mondd tovább neki. A tények tisztelete… Nem az égi isteneké, nem Zeuszé, Apollóné, nem a delphoi, dodonai jósoké… ezt csak a tömeg kedvéért hangoztatta… hanem a Tényisteneké. A népeknek ez a roppant tarkasága Keleten, ez a Bábel az ő Tényistene volt mindmáig…

KLEITOSZ

Tudom, tudom, tudom, de nem ez érdekel.

PARMENIÓN

Maga találta ki, mit sugalljanak, parancsoljanak, jósoljanak neki az istenek. Ő volt az isten és önmagának alattvalója is egyszemélyben. De most…

KLEITOSZ

Fütyülök a filozófiádra! Azt mondd: megmaradok helytartónak? És Démétriosz… Tudod… vagy nem tudod… gyűlöl téged…

PARMENIÓN

Anteusz pedig, a valóságérzéke, mintha kiszökött volna belőle.

KLEITOSZ

Ámon papjai…

PARMENIÓN

Ezek részegítették meg.

KLEITOSZ

Hogy érzed, mennyi időd van még? Hogy tudjak segíteni rajtad?

PARMENIÓN

Mily hatalmas ember volt s be apró isten lesz belőle, e sivatagi sakálok aranyfüstjétől bódultan…

KLEITOSZ

Ne rágalmazd! Mindent visszamondok. Ha nem vallasz nekem… Rólam. Könyörgök, rólam valamit…

PARMENIÓN

Vezérünkre mint a leghatalmasabb földi fényre van szükségünk, hiszen ha már isten lenne, az égben kellene lennie, s mi nélküle maradnánk. S én csak attól félek, hogy nélküle maradunk. Tudod, mi az az istenség, Kleitosz?

KLEITOSZ

Újabb felmagasztalás.

PARMENIÓN

Zsákutca.

KLEITOSZ

Ijedten. Szörnyű dolgokat mondasz. Mert tudod, hogy meghalsz. De halj meg hasznosan, és áruld el, miért bízik jobban Démétrioszban. Megrágalmazott a patkány. Téged is megrágalmazott. Félek…

PARMENIÓN

Bennem a méreg – benned a rettegés. Ó, te bátrak bátra, minden rettegések hőse, te fordított Akhilleusz.

KLEITOSZ

A gaugamelai csatában…

PARMENIÓN

Nem így viselkedtél. Hát érdemes győzni, Kleitosz? Hát ennyire rothaszt a győzelem?

KLEITOSZ

Félrebeszélsz. Hányadszor kérdezem: mi lesz énvelem? Velem, Kleitosz helytartóval! Nem érted? Velem!

PARMENIÓN

Velem, velem, velem, énvelem! Az önzésnek micsoda sivatagvilága. Minden más potomság, semmiség. Mi lesz énvelem, Kleitosz helytartóval… Nem Sándorral, nem a birodalommal, nem a nagy célokkal: énvelem, Kleitosszal… Démétriosszal… Lüszimakhosszal. Ez hát a birodalom fundamentuma.

KLEITOSZ

Ne gúnyolódj! Haldoklók ne gúnyolódjanak. Magad talán nem vagy önző? Nem ragaszkodol kétségbeesetten a barátságához?

PARMENIÓN

A tévedéstől féltem… vizet… Egy kis vizet…

KLEITOSZ

Hé, te leányzó! Vizet ide, gyorsan! Gyorsan! Philipposzért kellene rohannom, de urunknál van, nem zavarhatom.

ÉANNA

Tessék, uram. Parmeniónt itatja.

KLEITOSZ

Ne halj meg, Parmenión!

PARMENIÓN

Ki vagy te?

ÉANNA

Éanna vagyok, uram.

KLEITOSZ

Ne haragudj a kiabálásomért. Meg kell, hogy értsél engem is.

PARMENIÓN

Mit adtál innom?

ÉANNA

Vizet, uram. Tiszta vizet.

PARMENIÓN

Hosszasan nézi Éannát. Tiszta vizet. Élet vizét. Máris jobban vagyok tőle.

ÉANNA

Kívánom, gyógyulj meg, uram. El.

KLEITOSZ

És neked tudnod kell…

PARMENIÓN

Ki ez a lány?

KLEITOSZ

Az én barátságom nem a Démétrioszé. Mert ő gyűlöl, Sándornál a helyedbe szeretne kerülni – bizalmas barátnak.

PARMENIÓN

Tudom. Azt a lányt mintha már láttam volna.

KLEITOSZ

De én – jól tudod – sokra becsüllek.

PARMENIÓN

Sokra becsülöd – a titkaimat. Az életemnél is többre.

KLEITOSZ

Tévedsz. Az életedért aggódom. És valóban azt hittem, hogy szemem láttára halsz meg.

PARMENIÓN

Nem hitted, hanem remélted.

KLEITOSZ

Rágalmazol. És jobban vagy?

PARMENIÓN

Csak komédiáztam.

KLEITOSZ

Miért csináltad?

PARMENIÓN

Mert Kleitosz barátomban – a hullarablót véltem felismerni. Már meghalni sem érdemes, Kleitosz. Az élők a hulla láttán – magukért aggódnak.

KLEITOSZ

Bocsáss meg, ha valamit félreértettél.

PARMENIÓN

Megértettem, hogy szerinted a hűségemben ostoba fajankó vagyok.

KLEITOSZ

Vigyázz, nem így mondtam. A túlzásba vitt hűség… azt mondtam. A zsákutcát viszont te mondtad. Az istenség: zsákutca. Ilyen vakmerőséget csak haldokló mondhat.

PARMENIÓN

Ez tévesztett meg téged. Csak haldoklók mondják az igazat.

KLEITOSZ

Aljas játék, Parmenión. Bár, elismerem, az életeddel játszol. Kiutasított maga mellől, tehát az életeddel játszol.

PARMENIÓN

Mert nélküle nem ér semmit az életem. De szomorú immár a tapasztalatom.

KLEITOSZ

Nem akar többé látni téged.

PARMENIÓN

Körülötte óvatos a hűség. Ám annál nagyobb az önzés: mi lesz énvelem, énvelem!

KLEITOSZ

Ijedten. Nem deklaráltam az óvatos hűséget! A méregpróbádat tartottam túlzásnak. Ostobaságnak. Honnan tudod, hogy nem volt az méreg? Lassan ölő méreg. Nehogy a mostani játékod holnapra elkomolyodjék. A halál játékává, amit az a szép lány már nem fog enyhíteni…

PARMENIÓN

Annál könnyebb lesz hát. A főpróbát már megtartottam.

PHILIPPOSZ

Urunk az orvosságot bevette, s jobban lett. Elmondtam neki a méregpróbádat, és örvendezz: sírva fakadt. Hívat sürgősen. Máskor ne kételkedj bennem.

PARMENIÓN

Máskor jobban megkutatlak. Neked sok zsebed van, Roxanának lassan ölő mérge is van.

PHILIPPOSZ

Akkor figyeld magad. És szólj nekem, ha vörös pillangófelhőket látsz…

ALEXANDROSZ HANGJA

Parmenión! Hol vagy, Parmenión?

PARMENIÓN

Boldogan. Itt vagyok, Sándor. Jövök, Sándor!

KLEITOSZ

Vigyázz, mit beszélsz rólam. A zsákutcát te mondtad.

ALEXANDROSZ HANGJA

„Parmenión, egyetlen barátom!”

PARMENIÓN

Igen, én mondtam. És azt is tudom: ne mondj olyat a barátodnak, amit ne mondanál szemébe magának az istennek is. Gyorsan el.

KLEITOSZ

Hallottad, Démétriosz? Félrebeszél.

DÉMÉTRIOSZ

Urunktól tudom: méregpróbát végzett. Látod, így kell ezt csinálni. Nem a hűség szavai – a hűség tettei…

KLEITOSZ

És ha rövidesen meghal?

DÉMÉTRIOSZ

Nem hal meg. A kotyvalékot Roxana küldte, s akkor – hevítő por. Hümenaiosz lészen, jól tudod. Nem ismered, barátom, az asszonyokat. Majd bolondok lesznek egy fallosszal megrövidíteni az életüket. A Sándoréval pláne… S mit mondott még?

KLEITOSZ

Hogy Alexandrosz istensége zsákutca.

DÉMÉTRIOSZ

Aha. Ez érdekes, bár urunknak is képes a szemébe mondani, s akkor számunkra jelentéktelen a kijelentése.

KLEITOSZ

Legfőbb védelme – a nyíltsága lenne?

DÉMÉTRIOSZ

Valószínű, de ne próbáld követni. Urunknak nem voltál gyermekkori játszótársa.

KLEITOSZ

De még ma sem vagyok ivócimborája. Démétriosz, mondd a titkos tervet, amiből megint kihagytatok, bár egyenrangúak lennénk a helytartóságban.

DÉMÉTRIOSZ

Legközelebb én maradok ki valamiből, te leszel a beavatott. Sorra jár a kocka s a bizalom.

KLEITOSZ

Mire készüljek föl tehát?

DÉMÉTRIOSZ

Hűségpróbára.

KLEITOSZ

Harcolni kell? Bétisz vára alatt megdögleni?

DÉMÉTRIOSZ

Jönnek a perzsák. De nem reguláris hadsereggel. Izgalmas részleteket Kalliszthenésztől… Micsoda krónika!

KLEITOSZ

Démétriosz, már te is fontoskodol.

DÉMÉTRIOSZ

Mindig az a fontoskodó – és az okosabb is –, aki utolsónak jön ki Alexandrosztól. Tehát nem az a fontos, hogy elsőnek menjen be hozzá az ember. Hanem hogy utolsónak jöjjön ki tőle.

KLEITOSZ

Minden szavatok homályos. Ilyenkor remeg a gyomrom. Hűségpróba. Nem néztünk szembe százszor a halállal? Tetézni folyton a próbákat?

DÉMÉTRIOSZ

Ne dühöngj, ne rettegj. Kellemes hűségpróba. Most csak annyit: a harmadik kürtszóra nyittasd meg a főbejáratot a palota keleti szárnyához.

KLEITOSZ

Roxana?

DÉMÉTRIOSZ

Személyesen. Dareiosz tisztes felesége, volt felesége, meg a kísérete, hölgyek, hívek, satrapák. És ezzel újfajta háború kezdődik.

KLEITOSZ

Háború?!

DÉMÉTRIOSZ

Itt vonulnak, nézd, a csataterei. Dimbes-dombos, szőlőfürtös, mézédes hadszíntér.

KLEITOSZ

Hová viszed őket, Kalliszthenész?

KALLISZTHENÉSZ

Szemlére. De mást ne kérdezz, nem válaszolhatok.

DÉMÉTRIOSZ

A két utolsót kissé fenntartjuk. Biztonsági okok… Te szép gránátalma, jer csak. Hogy hívnak?

SZUZIA

Vidáman. Szuzia vagyok, uram, Bésszosz lánya.

DÉMÉTRIOSZ

És hogy érzed magad itt az udvarban?

SZUZIA

Most már jól, uram. Az enyéim élnek, és ide készülnek a menyegzőre.

DÉMÉTRIOSZ

Szeretnéd-e, hogy néked is menyegződ legyen?

SZUZIA

Ó, kicsi vagyok én még, uram.

DÉMÉTRIOSZ

De az ágyból már nem esel ki.

SZUZIA

Ha jól megkapaszkodom…

DÉMÉTRIOSZ

Teszik-e neked a szépet a szép derék hadfiak?

SZUZIA

Ó, nagyon…

DÉMÉTRIOSZ

És tetszenek neked?

SZUZIA

Még nem választottam, uram. Mert én még kicsi vagyok.

DÉMÉTRIOSZ

De ha jól megkapaszkodol… nagyobbacska leszel. És mit mondasz az udvarlóidnak?

SZUZIA

Hát azt mondom:

DÉMÉTRIOSZ

Gyémánt… No nézd a kis pipét. Mit tudsz majd, ha megtollasodol? Lássuk a másikat. Komor vagy, mint méreg a zacskóban… Ez marad, Kalliszthenész. A kicsikét vigyed, nem veszélyes.

KALLISZTHENÉSZ

Hagyhatom, de te számolsz el vele.

DÉMÉTRIOSZ

Menj csak.

DÉMÉTRIOSZ

Hogy hívnak?

ÉANNA

Éanna.

DÉMÉTRIOSZ

Kinek az ágyasa?

ÉANNA

Senkinek, uram.

DÉMÉTRIOSZ

Árva madaram. Hogy lehetséges?

ÉANNA

Az istenek kegyelméből. És egy kicsit a magaméból is.

DÉMÉTRIOSZ

Úgy van. Egy lány őriztetik és megőrzi magát. A szüzesség kettős istensége. És kit vársz magadnak – estére?

ÉANNA

Senkit, uram.

DÉMÉTRIOSZ

Csakhogy vége már a kettős istenségnek. Nemcsak Roxana: az udvarhölgyek is Hümenaiosz karjába kerülnek…

ÉANNA

Jöjjön, akinek jönni kell.

DÉMÉTRIOSZ

És aminek, szép gránátalma. Még nem beszéled jól a mi nyelvünket, de nem fontos. A szerelemben a végtagok beszélnek, igaz, Kleitosz? Sőt, előnyös a szavak hiánya. Nem zavarják a legfontosabbat, aminek eszmecsere nélkül kell megtörténnie.

ÉANNA

Mit akartok velem?

DÉMÉTRIOSZ

Mindenkit nem motozhatunk meg. Csak próbaszúrást végzünk. Mutasd a lábad.

ÉANNA

Nem tiéd az, uram.

KLEITOSZ

Ez kakast még nem látott, ép a bóbitája.

DÉMÉTRIOSZ

Mutasd a kebled.

ÉANNA

Nem tiéd az, uram.

KLEITOSZ

A gyémántos köldöködet lássuk.

ÉANNA

Nem tiéd az, uram.

DÉMÉTRIOSZ

Nem tiéd, nem tiéd! Hiba nélkül tagadsz a nyelvünkön. A legelső pedig, amit meg kell tanulnod: az igen, igen, igen…

KLEITOSZ

Méregfiola nincs a ruhád alatt?

ÉANNA

Nincs! Uram, ne bánts engem.

DÉMÉTRIOSZ

Gránátalmácska, nem bántalak. Mutasd a lábad!

ÉANNA

Alexandrosznál foglak följelenteni.

KLEITOSZ

Hagyd, menjen.

DÉMÉTRIOSZ

Ne adj sípot a szájába. Te pedig ne fenyegess, mert urunk biztonsága végett parancsolom: mutasd a kebled.

KLEITOSZ

Gyilok is lehet… méreg is… Mutasd a lábad, a kebled, a gyémántos köldököd.

ÉANNA

Nem! Nem! Nem! Megharapja.

KLEITOSZ

Ó, te bestia! Kerberosz fogai sem élesebbek.

ÉANNA

A szabadságrablást Alexandrosz betiltotta. Segítség!

KLEITOSZ

Eredj a fenébe!

DÉMÉTRIOSZ

Sehová! Őrség!

DÉMÉTRIOSZ

Orgyilkosgyanús! Alaposan megmotozni!

KLEITOSZ

Helyetted az a hogyhívják jöjjön. A kasztrált. Véle semmis az erőszakföljelentés.

ŐRSÉGPARANCSNOK

Türaszbulosz!

KLEITOSZ

Őrségparancsnokhoz. Te pedig perzsa vagy, tehát elfogulatlan – ez esetben.

DÉMÉTRIOSZ

Megmotozni!

ÉANNA

Gyalázatos rágalom! Hazugság! Nem vagyok orgyilkos. Segítség! Se gyilok, se méreg, semmi sincs nálam! Roxana szolgálója vagyok, apámat megöltétek, de nem vagyok orgyilkos! Ellenségetek, de semmi rossz szándékom, segítség!

DÉMÉTRIOSZ

Elhallgattatni!

KLEITOSZ

Fölveri az egész palotát…

ÉANNA

Hagyjatok! Könyörüljetek! Tinektek is van lánytestvéretek, húgotok, anyátok!

DÉMÉTRIOSZ

De fölöttük és előttük a parancs.

KLEITOSZ

Küldd a fenébe!

ÉANNA

Betiltották a szabadságrablást!

DÉMÉTRIOSZ

Elhallgattatni! Minden rongyát, porcikáját megmotozni!

KLEITOSZ

Nehogy a királynő kedvence legyen!

DÉMÉTRIOSZ

Aki már vérszemet kapott a lánytól. Az őrség is tanú rá: nem rablás ez, nem erőszak. Oda indult, tehát megmotozzuk, kötelességünket teljesítjük. Alexandrosz apját is ilyenek gyilkolták meg. Hogy közben lába, keble napvilágra kerül? Rejtett gyilok rejtett helyen kutatandó. Ide mindent a kezembe!

DÉMÉTRIOSZ

Fátyol, szépen libeg, ha viselőjét az ágyba emeled.

KLEITOSZ

Ha karod nem öreg.

DÉMÉTRIOSZ

De megfojtani vele bárkit – a bódult szerelmest kivált meg lehet.

KLEITOSZ

Téged éppúgy, mint engemet.

DÉMÉTRIOSZ

Nyakék, fejdísz, fésűk, csatok, fejetlenség minden ölelésben, lássuk hát: melyik az urunknak szánt gyilok?

KLEITOSZ

Meg a méreg – az édes rejtekből.

DÉMÉTRIOSZ

Nagy királyunk, Philipposz, lehettél volna éberebb, asszonyok hajsátrából, bugyijából ugrottak szívednek a kések!

KLEITOSZ

A finom kelméből… Ó…

DÉMÉTRIOSZ

Alexandrosz fiadra majd jobban vigyázunk – az ágyába hordott perzsa gyümölcsöt szépen meghámozzuk.

KLEITOSZ

Héja nélkül a finom gránátalma.

DÉMÉTRIOSZ

Részemről, Kleitosz, meg is kóstolnám, de hol a legédesebb, sajna, nem lehet.

KLEITOSZ

Nem tudhatjuk, hogy szól a rendelet!

DÉMÉTRIOSZ

Hé, szunnyatagok, gyorsabban azt a motozást, és beljebb főleg, lennebb, az árnyékos helyeken. Szelet kavaró szoknya, bársony és brokát, Éanna, nagy úrnak lánya vagy! – az alsóneműt ne sajnáljátok – annál értékesebb a nő, minél kevesebb, ami eltakarja. Siessetek!

KLEITOSZ

Siessetek!

DÉMÉTRIOSZ

Kleitosz, rózsaolajillat!

KLEITOSZ

Rózsabokornak is lennie kell tehát.

DÉMÉTRIOSZ

Jól mondod, de még előbb – ott fennebb a két gödölyét, ostobák! Gyöngéden kétfelé hajtani, kebel közül is előkerült ám kés – a nászágyban. De még alábbról is, combok tövéből is, Kleitosz! Most figyelj, s ne nyálad csorogjon, az eszed forogjon és fogja föl urunk bölcsességét.

KLEITOSZ

Hagyjuk felöltözni!

DÉMÉTRIOSZ

Várj! Győztünk, úgy gondolod? Tartományok, városok a lábunk előtt. De nem alattunk!

KLEITOSZ

A motozást abba kéne…

DÉMÉTRIOSZ

Várj! Szuza, Perszepolisz kincse: semmiség, külsőség! Jönnek a meghódoltak, a satrapák, és drága ajándékot hoznak: potomság! Ordibálni fogják: éljen Alexandrosz! Hazugság! Adót fizetnek, és jobban fognak szeretni bennünket, mint mi saját magunkat, a hagyományos gyarlóságainkat. Túltesznek rajtunk a hellenizmusban, s a győzelmünk mégis kétséges.

KLEITOSZ

Kétséges?

DÉMÉTRIOSZ

Ha nem szelídítjük meg az asszonyaikat. Ez a tartós munka.

KLEITOSZ

Esküszöm, okos vagy.

DÉMÉTRIOSZ

Áll még Bétisz vára, lángol a nyílt és titkos ellenállás – de katonát, vért az egyetlen megmaradt váruk bevételére már nem áldozunk.

KLEITOSZ

Hogyne áldoznánk!

DÉMÉTRIOSZ

Perzsa nők Vénusz-dombján fogjuk azt bevenni!

KLEITOSZ

Ez hát az új stratégia! Ruhadarabra. És ez meg micsoda?

DÉMÉTRIOSZ

A kis csoda – micsoda? Ekkora bugrist okos emberben! Simogasd meg te is. Bátrabban! Gyönyörű. Itt van, látod, szavaim értelme: a külsőségek után – Perzsia, Egyiptom, Szíria belsejére van szükségünk.

KLEITOSZ

Természetesen.

DÉMÉTRIOSZ

És tudod, hol a belseje? Ahol a mi nyelvünkön szólva ez a lány hibát ejt. Szabad rablás helyett szabadságrablást mond. Ahol a botlásai világítanak még ösvényt – az övéi felé. Ott kell az új csatákat vívni. Trójába falovat csempésztünk. Ide, barátom, termékenyítő falloszokat. Jó fallosz a legerősebb falanx. Indulót is komponáltam, hallgasd:

Ti ketten is vissza – helyetekre!

KLEITOSZ

Engedd már szabadon.

DÉMÉTRIOSZ

Megbocsáss, É… Éanna. Hivatali volt – bár személyesnek tűnik az érdeklődésünk.

ÉANNA

Istenek, hálaimát rebegek tinéktek…

KLEITOSZ

Áldozatra méltók az isteneid. Nem bántottunk.

ÉANNA

Áll még Bétisz vára…

DÉMÉTRIOSZ

Áll. Mert rég nem ostromoljuk!

ÉANNA

Az édesapám vára. Azt csak ő tarthatja. Te tartod azt, apám! Köszönöm tinektek, sakálok, a gyalázatot: cserében a jó híretekért. Áll még Bétisz vára… legutolsó menedékünk… Apám él, istenek! Ó, istenek, áll még Bétisz vára. Apám, édesapám, Roxana hazudott… Áll még Bétisz vára… Ó, kegyelmes istenek… Sír.

ALEXANDROSZ HANGJA

„Az egyetemes elrendezés elve, a mindent összebékítő szellem nevében kérlek és utasítalak benneteket…”

KLEITOSZ

Ijedten. Lüszimakhosz!

LÜSZIMAKHOSZ

Mit műveltek itt? Mért sír ez a lány?

DÉMÉTRIOSZ

Oda indult, meg kellett motoznunk.

KLEITOSZ

Bétisz lánya.

LÜSZIMAKHOSZ

Őrültek!

DÉMÉTRIOSZ

Ha valakit, Bétisz lányát csak meg kellett motozni. Az Ő érdekében.

LÜSZIMAKHOSZ

Az Ő érdekéről, mikor fogalmad sincs a legújabb tervéről. Bétisz lánya…

KLEITOSZ

Én mondtam…

LÜSZIMAKHOSZ

Fügevirágom, bocsásd meg nekem az ő neveletlenségüket. Apád él. S megbékél.

ÉANNA

Az én apám?

LÜSZIMAKHOSZ

Apád, a fővezér. Megbékél. Mert békejobbot nyújtunk.

ÉANNA

Átkozott, ha elfogadja.

DÉMÉTRIOSZ

Te ne beszélj az ő nevében!

LÜSZIMAKHOSZ

Ceremóniamester! Ezt is felöltöztetni. Ékszerezzétek föl, a kincstár nem sajnálja!

KLEITOSZ

Újabb határozat, s már megint nélkülem!

LÜSZIMAKHOSZ

Általam üzent neked is. Megtudod. Bétisz lánya, hogy is hívnak?

DÉMÉTRIOSZ

Éanna.

LÜSZIMAKHOSZ

Éanna, vigasztalódj. Minden rendbe jön. Apád él s megbékél.

ÉANNA

Soha!

LÜSZIMAKHOSZ

Ceremóniamester, vidd őket s öltöztesd.

DÉMÉTRIOSZ

Dúdolja. Jó fallosz a legjobb falanx… Eddig az én tájékozottságom.

KLEITOSZ

Semmit sem értek a dologból.

LÜSZIMAKHOSZ

Mert urunk agya forog megállás nélkül, ti pedig a motozással… Fallosz… hát szabad asszonyi állatnak ilyet emlegetni? A szívnek óhaját mondd, te faragatlan bakhellén! A szerelem hatalmát és jogát mindenek felett. Határok, nyelvek, szokások és avatag erkölcsök felett. Vénuszt mondd… attól a nők nem ijednek meg. Mert Vénusszal aztán jöhet… Ami kell.

DÉMÉTRIOSZ

Vénuszt mondtam.

KLEITOSZ

A dombját.

LÜSZIMAKHOSZ

De miért a dombját és nem a lényeget? Hogy hatalma minden halandóra kiterjed és örömmel kell azt fogadni. Vénuszt, barátom, aki még a tengernek is parancsol. Szép szóval. Kagylóhéjban utazik, igazgyöngyöt aggat minden vonzalomra. Nem motozni kell, hanem a khariszokat fölidézni, a hórákat, és szép szavakkal – a rábeszélés útján. Hümenaiosz gyönyöreit emlegetni, nem falloszt! Mert a nők szeretik ugyan, de utálják, ha emlegetik. Mert legelsősorban önmagukat szeretik becsapni. Hümenaioszra vágynak, de jobb, ha testi részletezés helyett… poétikusabban csicsergő madarakat mondasz és aranyszekerecskét, amit Aphrodité verebei húznak. Hát ilyesmi, nem a vetkőztetés! Zeusz minden ellenfelének feleségét magáévá tette, de hogyan, barátaim? Minosz király lányát miként termékenyítette meg az ablaktalan toronyban is? Aranyeső formájában. Azonképpen Zeusz fia mostan…

DÉMÉTRIOSZ

A célunkat nézve: aranyesővel megbuktunk máris.

LÜSZIMAKHOSZ

A lágy szavak némelykor kardot, sőt faltörő gépet pótolnak, barátom.

KLEITOSZ

Persze. Mindig az a legokosabb, aki utolsónak jön ki tőle.

LÜSZIMAKHOSZ

A harmadikra fogadjuk Roxanát. Addig vegyük számba magunkat. Kleitosz, Démétriosz, Lüszimakhosz, Parmenión…

KLEITOSZ

Ha ugyan él még.

LÜSZIMAKHOSZ

Él. És itt lesz. A tábornoki kar. Tábornok urak!

KLEITOSZ

Mondd már, mi lesz itt?

LÜSZIMAKHOSZ

Philipposz! Orvos is kell némelykor a Hümenaioszhoz.

LÜSZIMAKHOSZ

Ajzó port – nagy mennyiségben. S ahogy elnézlek, főleg magadnak. Azért ne ijedj meg. Kalliszthenész!

KALLISZTHENÉSZ

Elkészültem, uram.

LÜSZIMAKHOSZ

Ma fürgébbnek mutatkozol a történelmet őrző nehezékeddel.

KALLISZTHENÉSZ

Elkészültem, uram, a legutóbbi hadjáratokkal is.

LÜSZIMAKHOSZ

Tudom. De magad föl vagy-e készülve?

KALLISZTHENÉSZ

A továbbiak megírására? Kevés a papirusz…

LÜSZIMAKHOSZ

Nem papirusz! Más egyéb. Amivel már nem rendelkezel.

KALLISZTHENÉSZ

Hogy én nem rendelkezem? Mivel nem rendelkezem?

LÜSZIMAKHOSZ

Amire nagy szükséged lészen.

KALLISZTHENÉSZ

Nem értem.

LÜSZIMAKHOSZ

Hümen… tudod, mi az.

KALLISZTHENÉSZ

Nem vagyok analfabéta. Olvastam róla.

LÜSZIMAKHOSZ

És a Hümenaiosz?

KALLISZTHENÉSZ

Nászöröm, természetesen.

LÜSZIMAKHOSZ

Föl vagy-e készülve rá?

KALLISZTHENÉSZ

Hogyne. Mindent előkészítettem…

… a megírására. Urunk és Roxana…

LÜSZIMAKHOSZ

A saját nászi örömödről van szó.

KALLISZTHENÉSZ

Saját? Ó, régen volt az, uram.

LÜSZIMAKHOSZ

És ha most újabbra kerülne sor? Ha netán…

KLEITOSZ

Aranyesővel.

KALLISZTHENÉSZ

Hát… nagyon össze kellene szednem az eszemet, hogy felidézzem a tennivalókat. De én – tudtommal – nem szerepelek az eseményekben.

LÜSZIMAKHOSZ

Olvasd az eseményeket! A lakat alatt tartott eseményeidet.

KALLISZTHENÉSZ

Igen. Így szól. Arisztotelész Alexandroszt arra tanította, hogy a görögökkel és makedónokkal úgy bánjon, mint vértestvéreivel, azokat ellenben, akik nem görögök, makedónok, hanem perzsák és másfajta barbárok, úgy kezelje és hasznosítsa, mint az állatokat vagy növényeket. Alexandrosz azonban eltért mesterének tanításától, és birodalmát a változatos népek egyesítésének bölcs gondolatára építette föl. Ökumenia, szinkretizmus – ez lett irányadó gondolata a meghódított népek veszélyes sokféleségének megszüntetése végett.

KLEITOSZ

Ezt tudjuk.

LÜSZIMAKHOSZ

Azt olvasd, ami holnap hajnalban történik.

KALLISZTHENÉSZ

Arisztotelész tanításával szemben, amelyet Thalész filozófiája is meghatározott, Alexandrosz – miután egy napon a griffmadarak az ég magasságába fölvitték – új szellemiséget honosított meg a birodalomban, melyet azután kegyesen kormányzott az emberi kor legvégső határáig – isteni mivoltában pedig évezredek fölött gyakorolta a felügyeletet. Emberi végakarata Zeusz-Ámon fiának láthatatlan erejében munkált változatlan az erős keze között meghúzódó történelemben.

DÉMÉTRIOSZ

Ez szép: az erős keze között meghúzódó történelemben. Szépen írtad.

LÜSZIMAKHOSZ

Öreg, itt kapnak az események, mire fölmondod őket.

KALLISZTHENÉSZ

Szuza fölött lebukott már a fényes nap, amikor Ámon papjaitól fölszentelt fia, a diadalmas ifjú Napisten…

PARMENIÓN

Elvégeztetett. Az ember, aki kézfogásközelben volt: nincs többé. Zeusz-Ámon fiának és a fáraók törvényes utódjának trónja előtt fekete szőnyeg jelzi, hogy színe elé járulva hol kell megállnunk. A láthatatlan szakadék előtt. Nem igaz, hogy a szobrok nem beszélnek. Álltukban éjjel-nappal vélekednek azokról, akik állították őket. Dőltükben azokról, akik ledöntötték őket. Folytassátok. A köpenyt a szobor talapzatára helyezi. Ez még az övé volt. Akit Sándornak szólíthattam. Isten veled, Sándor…

LÜSZIMAKHOSZ

Folytasd, öreg. Mondtam, hogy ittkapnak az események.

KALLISZTHENÉSZ

…a diadalmas ifjú Napisten elé vezették a baktriai Roxanát, a legyőzött Dareiosz gyönyörű hitvesét. Isteni küldetésének tudatában ezután arra törekedett, hogy birodalmának népeit egybeforrassza, a görög nyelvet emelje mindenek fölé, mivel egy uralkodó nyelv közelében minden más nyelv: titok. Mint ilyen, búvóhelye a különvélekedésnek, összeesküvésnek, hamis hang az istenek imádatában, akadály a parancsok végrehajtásában. Bábel példája mutatja: nem lehet az égig emelkedni, ahol összevissza beszéd ütközteti az építő szerszámot, mert akár a vak madarak, csapkodnak az egymás előtt ismeretlen szavak. Zeusz büntetése volt ez hajdan, Zeusz fia vette le népeiről a büntetést. Mert ahol nem egységes a beszéd…

LÜSZIMAKHOSZ

Tudjuk, öreg! Bábelt, az idegen nyelvek kutyaugatását, Thalészt, az ökumeniát, a szinkretizmust, a griffmadarakat, a nemes eszméket. A tényeket mondd: mi történt velünk holnap hajnalban?

KALLISZTHENÉSZ

Mondanám, de ha folyton megszakítasz…

LÜSZIMAKHOSZ

Sokan vagyunk érdekeltek.

KALLISZTHENÉSZ

Ezen igyekezetének egyik állomása volt az a hatalmas méretű menyegző, melyet urunk Szuzában rendezett. Parancsára a helytartók: Kleitosz, Démétriosz, Lüszimakhosz, valamint Parmenión, Philipposz udvari orvos, a tábornoki kar, perzsa főurak lányaival kötöttek házasságot. Példájukat Alexandrosz parancsára ugyanaz nap éjszakáján több mint tízezer görög és makedón katona követte.

KLEITOSZ

Érkeznek a vőlegények!

LÜSZIMAKHOSZ

Én kit vettem el?

KALLISZTHENÉSZ

Lüszimakhosz… Perszephonét, Masszagéta perzsa satrapa lányát…

DÉMÉTRIOSZ

Démétriosz?

KALLISZTHENÉSZ

Szuziát, Bésszosz satrapa lányát.

KLEITOSZ

És Kleitosz?

KALLISZTHENÉSZ

Arianét, Gaumata satrapa lányát. Mindahányat láthattátok be- és kivonulni.

DÉMÉTRIOSZ

És Parmenión, urunk barátja, miután a mérget bevette, gyógyírként kicsodát…?

PARMENIÓN

Megtiltom! Miért érdekel olyan nagyon, Démétriosz?

DÉMÉTRIOSZ

Hát csupán… barátilag… örömből és együttérzésből…

PARMENIÓN

Köszönöm. Akkor tőlem értesülj: Parmenión – a parancsot megtagadva, nem vett el senkit sem.

KLEITOSZ

Akkor azt halljuk legalább, hogy kit nem vett el!

KALLISZTHENÉSZ

Bétisz lányát, Éannát.

KLEITOSZ

Az élet vizét hozta neki.

DÉMÉTRIOSZ

Kérlek, Parmenión, bocsáss meg nekem.

PARMENIÓN

Nincs mit megbocsátanom.

DÉMÉTRIOSZ

A látszat szerint eljövendő feleséged…

PARMENIÓN

Nem eljövendő!

DÉMÉTRIOSZ

Urunktól kijelölt feleséged ellen erőszakosan jártam el, de Kleitosz s a két katona tanúsítja, hogy…

PARMENIÓN

Nem érdekel!

DÉMÉTRIOSZ

…csak kötelező motozás volt, próbaként, urunk érdekében.

KLEITOSZ

Gyanús volt.

PARMENIÓN

Gyanús. Amennyiben?

DÉMÉTRIOSZ

Amennyiben, hogy… a konoksága… gyűlölete már messziről…

PARMENIÓN

Lám azt a konokságot…

DÉMÉTRIOSZ

Éannát kérem!

PARMENIÓN

…és azt a gyűlöletet. Sasszemetek nyilván nem tévedett.

PARMENIÓN

Te vagy hát Bétisz lánya, Éanna.

ÉANNA

Az vagyok, uram. De már megmotoztak egyszer. És tőled csak kegyelmet várok.

LÜSZIMAKHOSZ

Tőle csak szép szavakat remélj. Az urad lesz. Férjed.

PARMENIÓN

Ne félj. Ostoba beszéd. Mit műveltek veled?

ÉANNA

Amit a győztes gyávák szoktak, uram. Megaláztak.

KLEITOSZ, DÉMÉTRIOSZ

Rágalom! Nem igaz!

KLEITOSZ

Tanú is van. Őrségparancsnok!

DÉMÉTRIOSZ

És a másik?

KLEITOSZ

Ali jöjjön!

IV. KATONA

Megszökött, jelentem alássan.

KLEITOSZ

Ali megszökött. És miért?

IV. KATONA

Elkezdett sírni, jelentem alássan, és azután megszökött.

KLEITOSZ

Lovasokat a nyomába, te pedig mondd, te kasztrált: a motozásnál esett-e baja ennek a lánynak?

IV. KATONA

Semmi, jelentem alássan!

ÉANNA

Parmeniónhoz. Minden ruhámat leszaggatták, uram!

IV. KATONA

Parancsot kaptunk, jelentem alássan!

DÉMÉTRIOSZ

Tudod, hogy kasztrált?

PARMENIÓN

Az ő hiányával bizonyítod, hogy neked van – meggondolásod? A katonához. Elmehetsz.

IV. KATONA

Elmehetek, helytartó úr?

PARMENIÓN

Azt mondtam: elmehetsz. Még kérdezősködöl? Nehézfejű vagy. Úgy látszik, amikor kasztráltak, tévedésből téged hajítottak el, és az maradt meg belőled, amit kiheréltek. Takarodj!

KLEITOSZ

Hatásköri sértés, Parmenión!

PARMENIÓN

Nem nagyobb, mint amit e lány ellen elkövettetek.

DÉMÉTRIOSZ

Békülékenyen. Ha nem veszed el, minek állsz pártjára?

PARMENIÓN

Épp azzal akarok a pártjára állni – hogy nem veszem el. Hatalmi kiutalásra élelmet, fegyvert, ruhát vételezek: nem asszonyt! Éannához. Miért nézel rám is gyűlölettel?

ÉANNA

Kincseinket elhordtátok, a földjeinket egymás között felosztottátok, isteneink szobrait ledöntöttétek, arccal a földnek, hogy meg ne szólaljanak. Nem elég nektek? Perzsia méhében akartok megtelepedni?

KLEITOSZ

Ennek a torkát kellett volna megkutatni!

DÉMÉTRIOSZ

Csupa méregfiola és gyilok a torka!

PARMENIÓN

Miért beszélsz így velem?

ÉANNA

Veled nem, uram. Bocsáss meg. Veletek.

DÉMÉTRIOSZ

Az én katonáim kurvájaként majd megszelídül.

PARMENIÓN

Sándor illúziói nemesebbek az ocsmányságodnál!

DÉMÉTRIOSZ

Szavad ne felejtsd!

PARMENIÓN

Éannához. Eredj békével.

ÉANNA

Uram… Parmenión… Ugye, nem hagyod, hogy a katonák…? Tinektek is van lánytestvéretek… Láttam, mit műveltek a katonák szabadrabláskor… Iszonyatos volt… Ne büntessetek! Ha rosszul szóltam, megbocsássatok… Te bocsáss meg, Parmenión. Tenéked csak köszönettel… Megragadja és megcsókolja Parmenión kezét.

PARMENIÓN

Nem vagyok isten. Eredj békével.

KALLISZTHENÉSZ

További figyelmet kérek.

PARMENIÓN

Megvan!

KALLISZTHENÉSZ

A nagy szuzai menyegző pedig a tízezer hellén vőlegény és perzsa menyasszony vigasságával betöltötte a birodalom tereit. Nem volt és nem lészen az emberiségnek ehhez hasonló szinkretikus, boldog pillanata. Thalész imája zengett egységesen a vegyes ajkakon. A táncban és a boroskupa használatában Alexandrosz fáradhatatlan volt, de a vőlegényeknek a rájuk váró nászi feladatokra való tekintettel megtiltotta a lerészegedést, sokan vesztették el mégis a nemzőképességüket. Alexandrosz pedig megbocsátott nékik, és a hajnali szemle alkalmával – mint előzőleg is az ökumenikus menyegzőkön – Ő maga tette asszonnyá a szűzen maradtakat. A természet törvénye szerint azután kellő időben megszülettek az új rend gyermekei, kedves arcukon a hellén szépség jegyeivel, Ízisz és Mithrasz földi tükörcserepei a csodálatos Niké tagadhatatlan vonásaival. Teljes megadásának és Alexandrosz előtti hódolatának jeléül maga Dareiosz is megjelent a királyi menyegzőn, föladván a bujdosásba és ellenállásba vetett reményét. Királyát még aznap, hajnali kakasszóláskor követte Bétisz, aki békére hajló szívvel vette tudomásul Éanna lányának házasságát az oly sok hűségpróbát kiállt Parmeniónnal. És bő gyermekáldásban boldogan éltek…

PARMENIÓN

Boldogan éltek…

KALLISZTHENÉSZ

A krónikának egyelőre vége.

PARMENIÓN

És ha nem így történt mindaz, ami történni fog?

KALLISZTHENÉSZ

Ő tudja, minek kell megtörténnie.

PARMENIÓN

Tudta. Míg kedvébe járt a tényeknek, és ki tudta várni mindennek a kedvező jeleit.

KLEITOSZ, DÉMÉTRIOSZ

És nem tudja már?

PARMENIÓN

Nem tudja. A jövőt írásba diktálja. A lázálmait diktálja Kalliszthenésznek. Ez az istenség: zsákutca. Végül azok gyomrába kerülünk, akiket föl akarunk falni. Mert jóllakottan is éhesek vagyunk.

KLEITOSZ

Alexandrosz bölcsességét kötelességem megvédelmezni!

DÉMÉTRIOSZ

Halljátok valamennyien: e rágalmakat visszautasítom!

PARMENIÓN

Csöndesen. Az aggodalom – mióta rágalom?

DÉMÉTRIOSZ

Zeusz-Ámon fiának oldalán nincs aggodalom, bizonytalankodás, nincs tépelődés, félelem, nincs rémlátás és nem lehetséges az ellenvélemény. Kimondtam ugyan, bár ez a szó nincs, ismeretlen, lemaradt Pellánál, elfelejtettük, mindahányan és örökre. Ellenvélemény? Kést a párnátok alá! Az álmaitokban is szíven szúrjátok!

LÜSZIMAKHOSZ

Barátaim, ne ugorjatok egymás torkának. Mi kétely nélkül fogadjuk urunk minden szavát. Parmeniónt kételyek gyötrik, de vajon – a személyes érdekeiben? Ugyancsak Alexandroszért, bár fölöslegesen, tehát helytelenül. De kérdem: közülünk melyik lett volna képes urunkért – a méregpróbára? És kérdem: nem lehetséges, hogy az az orvosság, amit próbaként bevett, más volt, mint amitől végül is urunk rendbe jött?

PHILIPPOSZ

Tiltakozom! Rágalom!

DÉMÉTRIOSZ

Azt gyanítom mégis, hogy Parmenión ép ésszel ilyet nem mondana.

PARMENIÓN

Kérlek, ne tekints elmeháborodottnak.

LÜSZIMAKHOSZ

Csak fölháborodottnak, bár az sem vall most ép elmére. Ilyenkor botlik a nyelv – nem a hűség persze. Például a perzsákat nem fölfalni akarjuk, hanem nagylelkűen magunkba fogadni. Ez a mi támadásunk: a magunkba fogadás.

PARMENIÓN

Ahol a szív s a lélek titkos kazamata!

LÜSZIMAKHOSZ

Szív és lélek. Hiányolod talán? Nézz ki az ablakon. Ezrével jönnek a lányok – szüleik hozzák őket.

PARMENIÓN

Mert rá vannak szorulva az adókedvezményre.

LÜSZIMAKHOSZ

Urunk legzseniálisabb elgondolása. Vegyes házasság esetén az adókedvezmény.

KLEITOSZ

A szív és lélek ellenállása, a titkos kazamata, nézd, hogy porlik, Parmenión.

PARMENIÓN

Látszólagosan.

KLEITOSZ

Az érdek nyomására.

LÜSZIMAKHOSZ

Mert szív, lélek s érzemény: az anyagi érdeknek, hivatali előléptetésnek, mindenféle kedvezménynek három kicsi szolgálóleánya. Hallod? Énekelnek is.

PARMENIÓN

Nem öröméneket.

DÉMÉTRIOSZ

Egymás között házasulva ugyanezt éneklik. A megjátszott szomorúság a nászéjszaka előtt.

LÜSZIMAKHOSZ

Az ablakban. Parmenión, te poéta lélek! Nézd a perzsa parasztját, hogy röhincsél a görög káplárnak! Mint Arisztophanész megarai embere: eladjalak, lányaim, vagy éheztek tovább? Csak adj el, csak adj el! De hogyan? Mindegy, malacnak álcázva, zsákban, emlékszel, Dikaiopolosz miként tapogatta őket? De nincs farkuk! Lesz majd, süldőkorukban, nagy, vastag és veres, ám tapogasd csak elöl őket – már híznak, szőrösödnek, szép két falat lesz Aphroditének. Nevet. Megarai, baktriai – ha megszorul a lányos apa, erkölcse egyre megy.

PARMENIÓN

Egyre megy.

DÉMÉTRIOSZ

Az ablakból. Már paroláznak. Utána se számol a boldog atya, hogy egyetlen lányát adja, de véle másodnemzedéken szakasznyi katonát. Ha csak hét gyermeket szül, és azok ugyanannyit nemzenek majd a birodalomnak, hétszer hét és annak a szorzata… számolj utána, hány frissen szaporított hellén katona s fiadzó hely? Egy marékba simuló, selymes és forró Vénusz-dombocska. Urunk ezt jól tudja. Te pedig kétségbe vonod.

PARMENIÓN

A monomániádról tudtam, Démétriosz. Az erotomániádat most veszem csak észre.

DÉMÉTRIOSZ

A te narcizmusodnál nyilván egészségesebb! Avagy nem te magad, hanem egy másik férfiú lenne szerelmed tárgya?

ALEXANDROSZ HANGJA

„Parmenión! Parmenión barátomat küldjétek azonnal!”

TEREMŐR

Zeusz-Ámon fia kéreti Parmeniónt!

PARMENIÓN

Folytassátok! A röhögést és a röfögést. Mert úgy észlelem: a vaddisznók szimatjával áldott meg benneteket a törtetés. A csörtetés Sándor körül. Szavaimnak ellenzékiségszaga van, máris szimatot kaptatok – és Őt véditek ellenem. Egy intésébe kerülne valóban, hogy elevenen széttépjetek. Nem az iránta való hűségből – ugye, jól tudjátok mind, akik már nem röhögtök? A szánalmas, ám annál fanatikusabb gyűlölet munkál bennetek a kettőnk barátsága miatt. Mit tehetek én, hogy titeket szeressen jobban? Ne hazudjatok neki. Talán tudja, hogy hazudtok, amikor körülhízelgitek – és talán tudja, hogy akkor ragaszkodom hozzá legjobban, amikor a parancsát megtagadom. Utánam nyúlt százszor, ha elestem – utána nyúlok ezerszer, ha önnön fényességétől a szeme káprázni kezd, és botlást botlásra halmoz. Mert a barátság: két test, egy lélek. De kinek beszélek én?

ALEXANDROSZ HANGJA

„Parmenión!”

PARMENIÓN

Jövök, ne ordibálj! Ha már isten valaki, legalább ne ordibáljon! Gyorsan el.

DÉMÉTRIOSZ

Kutya legyek, ha nem háborodott meg.

KLEITOSZ

Őrség! A keleti kaput megnyitni!

LÜSZIMAKHOSZ

Ceremóniamester, a lányokat!

DÉMÉTRIOSZ

Roxana jön. Őrség, tisztelegj!

ROXANA

Dicsőség Alexandrosznak, a Napisten fiának s a többi. És az új királynő? Avagy Thalész imája engem is kitiltott a tiszteletből? Roxana mától kezdve úrnőtök és parancsolótok, aki Sándornak fiat, törvényes utódot fog szülni, hogy ez az egész tákolmány az Adriától Indiáig…

DÉMÉTRIOSZ

De királynőm…

ROXANA

…megmaradjon! Roxana ne éljen? A birodalom szét fog esni, ha nincs utód, az ő méhéből való. Elhagyom Dareioszt, hogy Sándor hívására megosztozzam a kormányzás gondjában, és tinektek, nyomorult szolgák, egy köszöntő szavatok sincs?

BÉSSZOSZ

Éljen Roxana! Selyemzsákkal a hóna alatt igyekszik előre.

ROXANA

Te is itt vagy, Bésszosz? Hiányoztál.

BÉSSZOSZ

Megkéstem, felség, de itt vagyok…

KLEITOSZ

Elnézést a nagy Dareiosz özvegyétől…

ROXANA

Nem vagyok özvegy, Dareiosz él és békejobbot fog nyújtani Sándornak. Nem ellenségek már, egymást mindig is nagyra becsülték.

LÜSZIMAKHOSZ

Erről magunk is így értesültünk.

KLEITOSZ

Elnézést, felséges úrnőnk: a köszöntésre nézve nem kaptunk semmilyen utasítást. Őrség! Dicsőség a királyasszonynak!

ŐRSÉG HANGJA

Dicsőség Alexandrosznak, éljen mindörökké a Hellén Birodalom!

DÉMÉTRIOSZ

És úrnőnk, Roxana!

ROXANA

Kacag. Papagájok. Az idomítás eleven példái. Hát megtanuljátok majd az új köszöntést is. A párosat. Sömörödött agglegények gyülekezete, megtanuljátok majd, hogy asszony is van e palotában – törvényes neje a világhódító Sándornak. Asszonyt kaptatok ti is valamennyien, csak kitartásotok legyen majd mellettük. Ezek nem sápatag nimfák, uraim, nem szelíden szövögető Pénelopék. A vérük valamivel fűszeresebb, ha nem tudnák, uraim. Nézzétek őket! Lányaim, csak nem szomorkodtok a szuzai menyegző legelső percében!? Perszepoliszi udvaromban még énekes madarak voltatok. Perszephoné, Ariané, Szuzia… és hol van Éanna? Gyere csak, lányom!

Ne légy bánatos. Legyetek szépek, mint Szemirámisz függőkertjei, termékenyek, mint a Nílus völgye, legyetek galambszelídek és okosak, mint a kígyók. Ami rosszat hozott ránk a sors: javunkra fordítjuk. Amit elvesztettek a férfiak fegyverrel: visszanyerjük szerelemmel. Dareiosz nem lesz többé Perzsia királya, de Sándor barátságába fogadta, és megosztja vele a hatalmat. Ugyanígy régi satrapáinkkal is. Bésszosz például, nézd, itt van, Baktriát fogja tovább kormányozni. No, eredj a férjedhez. Hé, Bésszosz! Sándor nagylelkűségéhez képest, amivel hódolatodat jelezni kívánod, az ajándékod kevésnek is mutatkozik. Vagy tán színaranyat hozol a selyemzsákodban?

BÉSSZOSZ

Azzal, amit hoztam, úrnőm, Alexandrosz nem lesz gazdagabb, de álma minden bizonnyal nyugodtabb.

ROXANA

Mint mindig: ravasz a válaszod, Bésszosz. De miért nem jön Sándor? Avagy nekem kell elébe járulnom?

KLEITOSZ

Alexandrosz jön! Őrség!

ŐRSÉG HANGJA

Dicsőség Alexandrosznak!

PARMENIÓN

Felséges asszony, Sándor megbízásából fogadlak. Szerelmes köszöntését küldi és vár – odabent. Egyedül téged. A satrapák hódolatát csak reggel fogadja.

BÉSSZOSZ

Ajándékot hoztunk! Hoztam!

PARMENIÓN

Megbízatásom, hogy átvegyem. Az ajándék előtte jár az ajándékozónak. És bár satrapák hozzák, minden drágagyöngy és akármi légyen: a királynő mátkaajándéka. Oda kérem. Egy asztalra mutat.

Sándor parancsából azt kell mondanom, Roxana: az istenek vezéreltek téged önként vállalt utadon az egyetemes megbékélés nászágya felé. A te méhednek gyümölcsével teljesedjék ki birodalmunkban az általános harmónia. Bár tudnod kell Platóntól, aki Hérakleitoszra hivatkozva mondja: a harmónia egymással ellenkező elemekből keletkezik, akárcsak a ritmus a zenében, de ez most nem érdekel téged. Oly sok nép koldustarkaságából vezess ki minket Sándorral együtt a hellén szellem egységébe. Mondom ezt – az Ő utasítására és meggyőződésem ellenére.

ROXANA

Sándor tehát maga helyett az ellenségemet küldi elibém.

PARMENIÓN

A barátját, asszonyom, akinek mindig megengedte, hogy gondoljon, amit akar, de nyilvánosan s ily esetben mondja, amit kell. Most ilyen eset van, részemről a csekély módosítással: a kettőt együtt mondom. Azt is, amit gondolok, azt is, amit kell.

ROXANA

Jelek szerint lassan ölő méreg szól belőled. Halála előtt az ember leveti álarcát.

PARMENIÓN

Amíg Sándor él, én is élek.

ROXANA

Adják az istenek.

BÉSSZOSZ

Uram! Én az ajándékomat csak személyesen adhatom át – magának Alexandrosznak.

PARMENIÓN

Lehetetlenség.

BÉSSZOSZ

Személyesen és négyszemközt.

PARMENIÓN

Annál is lehetetlenebb.

BÉSSZOSZ

Más kezébe nem adhatom.

PARMENIÓN

Én nem vagyok más keze. És Trója óta tudom: minden ajándék gyanús, legyen az perzsa hűség is.

BÉSSZOSZ

Nem adhatom. Elmegyek inkább. Indulna.

ROXANA

Bésszosz! Minden ajándék: az én ajándékom! Parancsolom, oldd meg azt a zsákot.

BÉSSZOSZ

Nem… Nem tehetem…

ROXANA

Orgyilkos! Mintegy Dareiosz levágott feje elől menekülve. Orgyilkos! Bésszosz, te orgyilkos! Ó, Dareiosz – gyilkosaidat melengetted a hiszékenységedben. Orgyilkosaidat fizetted drága arannyal és a bizodalmaddal! Dareiosz, te minden királyok legostobábbja. Csak az ellenségeidben kellett volna bíznod, azok szándéka mindig világos. Bésszosz, miért csináltad? Miért?

BÉSSZOSZ

Két királyt nem lehet szolgálni.

ROXANA

Nem lehet! Átkozott! Aki egyet szolgál hamisan – kettőt is szolgálhat! Ó, perzsák! Véreim! Nem akad férfiú köztetek, hogy Dareioszért e patkányon bosszút állana? Ti görögök, makedónok! Sándor barátját, nemes ellenfelét… Halálát senki sem torolja meg?

PARMENIÓN

Az ítélkezés joga egyedül Őt illeti meg.

ROXANA

Ó, Sándor! Ne hagyd büntetlenül! Éanna vállára roskad.

ÉANNA

Aki egyet szolgál hamisan – kettőt is szolgálhat. Aki egyet szeret hazugul – kettőt is szerethet. Legyetek szépek, mint Szemirámisz függőkertjei. Ami rosszat hozott ránk a sors – javunkra fordítsuk!

ROXANA

Eszelősen. Éanna, te vagy – Éanna?

ÉANNA

Én vagyok. Éanna.

ROXANA

Különös szavakat mondasz.

ÉANNA

Egy királyasszony mondta. Akinek Perszepoliszban a haját fésültem.

ROXANA

A haját. Perszepoliszban. A cédrusfák alatt vártam Dareioszt. Lement a nap, kedvesem, kelj föl és világíts! Mindig fekete lovon jött. Hová lettek Dareiosz fekete lovai?

PARMENIÓN

Sándor vár, asszonyom.

ROXANA

Hová lettek Dareiosz fekete lovai?

ÉANNA

Bocsáss meg nekem.

PARMENIÓN

Mennünk kell.

ROXANA

Hová kell mennünk?

PARMENIÓN

Urunk vár, Sándor.

ROXANA

Urunk vár, Sándor. Elveszi Parmenióntól a zsákot. Urunk, Alexandrosz. Parmenión karjába kapaszkodva megy a trónterem felé. Urunk, Alexandrosz… Az ajtóban összeesik, úgy vonszolja tovább magát, az ajtók becsukódnak, Parmenión nem lép be, tekintetével Éannát keresi.

DÉMÉTRIOSZ

Kleitosz, Lüszimakhosz! A menyegzői indulókat!

ÉANNA

Legyetek átkozottak! Legyetek átkozottak! Legyetek átkozottak!

PARMENIÓN

Hallgass!

ÉANNA

A szeme közé kiáltja. Legyetek átkozottak!

Második felvonás

ASSZONYI HANG

Bétisz, imádkozzál!

BÉTISZ

Fegyverekre van szükségünk. Vagyis lenne…

ASSZONYI HANG

Bétisz, könyörögj az istenekhez segítségért!

BÉTISZ

Nekik nincs fegyverük.

ASSZONYI HANG

A papjaink elhagytak, Bétisz! Imádkozzál!

BÉTISZ

Nem imádkozom. A papok jól tudják, mikor kell elhallgatni. Mikor már üres az ég. Rablógyilkosok nyomában a kirámolt ház.

FÉRFIHANG

Bétisz, ifjú Bésszosz! Imádkozzatok. Ha van még isten, a vezérek hangjára figyel.

BÉTISZ

Ízisz és Mithrasz arca sárban, mocsokban! Arccal földre lebuktak. Az új istenekhez imádkozzam? Zeuszhoz, Apollónhoz, Nikéhez? Nem tudok görögül. Meg nem is bolondok, hogy minket segítsenek. Nem mi etettük őket.

IFJABB BÉSSZOSZ

Panasz helyett vigaszt várnak tőled az emberek. Igen. Dareiosz végül is egybegyűjti a szétment sereget. Apám is elindult Észak-Baktriából. A makkabeusok fölkeltek már a makedónok ellen, követik őket a szíriaiak, a médek…

BÉTISZ

Messze vannak.

IFJABB BÉSSZOSZ

Biztató jelt közelebb is találsz!

BÉTISZ

Éannát? S a húgodat, Szuziát? Parmeniónné, Démétrioszné? Még mindig nem hiszed el róluk? Tehetik különben. Nincs már istenünk, aki megbüntesse őket. Belülről rohadunk. Ha járni akarunk és akármilyen csekély lehetőséget is megragadni, a végtagjainktól kell megszabadulnunk.

IFJABB BÉSSZOSZ

Fiatal nőstény az időset követi.

BÉTISZ

Ne beszélj így.

IFJABB BÉSSZOSZ

Roxana…

BÉTISZ

Vele még számolunk.

IFJABB BÉSSZOSZ

Leszámolunk. Bízol tehát!

ASSZONYI HANG

Bétisz, imádkozzál!

IFJABB BÉSSZOSZ

Eddig tartottad bennünk a lelket. Nincs jogod most – asszonyi árulás miatt a vigasztalansághoz.

BÉTISZ

Mondjam a vigaszt? Mondjam el a valót? A lemészárolt trogloditákat? A hegyekbe menekültek vakondállapotát? Az anyjuk nyelvétől megfosztott gyermekeinket az új városokban? Az Alexandriákban? Ahol ők a törvényhozók, mi a végrehajtók? Ők a felügyelők, mi a felügyeltek? Ők a fárosztervezők, mi a teherhordók, étekhordók, sírásók és szemételtakarítók? És mondjam a legsiralmasabbat? Hogy adókedvezménnyel a meghódított tartományokban néhány év alatt puhára főzték a valamikori egyenes gerinceket is? A nőkről most nem beszélek. Ők az istenekkel, régiekkel és újakkal cinkosok. Ahol új isten támad, elsőnek a nőket veszi számba.

IFJABB BÉSSZOSZ

Most én mondom: ne beszélj így, bátyám. Ne gyalázd saját várad asszonyait.

BÉTISZ

Bocsánatukat kérem, ha így lenne.

HANGOK

Bétisz, ifjú Bésszosz! Imádkozzatok.

BÉTISZ

Mithrasz ott iszonyodik most a szuzai menyegzőn.

IFJABB BÉSSZOSZ

Segíts neki az iszonyodásban.

BÉTISZ

Csak káromlás feszül a torkomban.

IFJABB BÉSSZOSZ

Vezérünk vagy, míg Dareiosz s apám meg nem érkezik.

BÉTISZ

Mithrasz fölkelt a sárból. Ízisz fölkelt az agyagból. Nikével mulatnak Szuzában. Tán részegek is már… Kiokádják kétezer év imádságát.

HANGOK

Istenkáromló! Istengyalázó!

A FÉRFI

Imádkozzál értünk, vagy végleg elhallgatsz!

BÉTISZ

Magad is tudsz imádkozni.

A FÉRFI

De nem rólam, nyomorult vízhordóról, hanem rólunk van szó!

IFJABB BÉSSZOSZ

A többes szám használatára téged hatalmaztak föl. A szavainkat is rád ruháztuk.

BÉTISZ

A késsel támadó férfihoz. Ti tudjátok, hogy a lányom, Éanna, Roxana nyomába lépett, és mégis?

A FÉRFI

Mégis, uram! Mégis!

IFJABB BÉSSZOSZ

Eggyel több okod, hogy kimondd, ha nem a vigaszt, a bajt legalább. Az is erősít.

HANGOK

Bétisz, imádkozzál!

BÉTISZ

Erősít, ha újra meg újra elmondjuk:

ASSZONYI HANG

Keményszívű, rettenetes, büntető isten!

A TÖMEG

Írd már alá felmentő levelünket!

BÉTISZ

Menjetek, most menjetek, emberek!

ÉANNA

Édesapám…

BÉTISZ

Az imádság hozott? Nem hittem… Nem hiszem… Éanna! Kiszakadó örömmel. Éanna! Ne sírj! Mindenről be kell számolnod. Hogyan szabadultál?

IFJABB BÉSSZOSZ

És apám? És mi van Szuziával?

BÉTISZ

És Dareiosz?

ÉANNA

Ahány kérdésetek, annyi csapás rajtunk.

BÉTISZ

Hogyan szabadultál?

ÉANNA

Parmenión levelével.

BÉTISZ

Parmenión?! Milyen áron?

IFJABB BÉSSZOSZ

Szuzia hol maradt?

BÉTISZ

Egy makedón levelével… Milyen áron?

IFJABB BÉSSZOSZ

És miért egyedül?

BÉTISZ

Milyen áron?

ÉANNA

Nem kellek neki.

BÉTISZ

Nem. Csak rajta múlott?

ÉANNA

Talán rajtam is.

BÉTISZ

Talán. Csak talán?

ÉANNA

Ha firtatod: nem talán. Egész bizonyosan mindkettőnkön.

IFJABB BÉSSZOSZ

Bátyám, ne most firtasd a lányod becsületét. Hol van apám a felmentő sereggel? Hol van Szuzia?

BÉTISZ

Ifjú Bésszosz, jegyezd meg magadnak: a fölmentő sereg s a lányom becsülete nem ellentétes fogalmak.

ÉANNA

Szuzia – Démétriosz felesége. Nincs felmentő sereg, nincs Dareiosz és nincs Bésszosz, bár életben láttam – a király levágott fejével. Selyemzsákban ajándékul vitte Alexandrosznak.

IFJABB BÉSSZOSZ

Kiről beszélsz? Mit beszélsz?

ÉANNA

Így van.

IFJABB BÉSSZOSZ

Apám? Bésszosz? A király fejét selyemzsákban…!

BÉTISZ

Az iszonyból jössz, meg vagy zavarodva, lányom.

IFJABB BÉSSZOSZ

Zavarodva? Lefizetve! Parmenión menlevelével – és mifajta megbízatással? Hogy hazugsággal, rémhírrel megtörd az ellenállásunkat?

BÉTISZ

Ne vádold! Félrevezettek, Éanna.

ÉANNA

Két szememmel láttam!

IFJABB BÉSSZOSZ

Apámat – a király fejével? Megölöm. A királygyilkos apagyilkos után kiált. De nem igaz. A görögök bérenceként jöttél… gyalázatos!

ÉANNA

Apám! Ne tűrd a mocskos szidalmait!

IFJABB BÉSSZOSZ

…üszkös gabonamagvakként…

BÉTISZ

Nem tűröm. De milyen áron jöttél?

ÉANNA

Mondottam!

IFJABB BÉSSZOSZ

…fekete fejű embereket szórt el a mezőkön…

BÉTISZ

Milyen áron jöttél?

IFJABB BÉSSZOSZ

Iszonyatos, amit mondasz. Hazudsz!

BÉTISZ

Milyen áron jöttél? Beszélj!

ÉANNA

Itt van! Beszéljen!

VÁRŐR

Jelentem alássan: ez a makedón azt állítja magáról, hogy Alexandrosznak személyes küldötte!

BÉTISZ

Elmehettek. Az őrök el. Beszélj!

PARMENIÓN

Igen. Parmenión.

BÉTISZ

Nem találkoztunk Athénben? Mi voltunk akkor a győztesek.

PARMENIÓN

Akkor ti égettétek föl az Akropoliszt.

BÉTISZ

Ti pedig most Perszepoliszt.

PARMENIÓN

Mi, bár nem pontos ez a fogalmazás.

ÉANNA

Ő nem.

BÉTISZ

Vannak helyzetek, amikor a névmás egyes számban megszűnik létezni.

PARMENIÓN

Statáriálisan csak a többes első és többes második marad, uram. Mi és ti.

IFJABB BÉSSZOSZ

Ne fecsegjetek! Te makedón! Te is láttad Dareiosz levágott fejét?

PARMENIÓN

Láttam. Bésszoszt is.

IFJABB BÉSSZOSZ

Megölöm, a nevemet is elhajítom, átkozott legyen az országban mindörökre.

BÉTISZ

És hol az ország, fiam?

IFJABB BÉSSZOSZ

Hol van az ország? Arra sincs talpalatnyi hely, ahol az átkunk megfoganjon. Hová menjek, merre bujdossak el egy orgyilkos fiaként? Mondd, Bétisz… Mondd, Éanna!

ÉANNA

A csalódásodra nincs szavam, Bésszosz.

IFJABB BÉSSZOSZ

Csalódás? Nincs szó rá.

BÉTISZ

Nincs. Mindenünk ott van, ahol nincsen szó rá.

IFJABB BÉSSZOSZ

Mit tudjak én most már az égre imádkozni?

Hallgass meg hát engem! Megérdemled, hogy sárba döntöttek! Megérdemled! Közömbös vagy és hitszegő!

BÉTISZ

Bésszosz, fiam.

ÉANNA

Bésszosz, próbálj megnyugodni.

IFJABB BÉSSZOSZ

Ó, már nem is tudom, mit beszélek. Mint akinek két szárnyát vágták le. Apám… Szuzia… Szuzia… Démétrioszné… Ki volt az a lány, aki felnőtt mellettem… Ki volt az az ember, aki felnevelt engem? Hát mondjátok! Mondjatok valamit!

ÉANNA

Gyere! Gyere, Bésszosz…

IFJABB BÉSSZOSZ

Hová? Semmiből semmibe! Egy hazugságból… egy látszatból, ami – hárman voltunk? Éanna kifelé vezeti. Hárman… és mi maradt belőlünk… Mi maradt belőlünk!

BÉTISZ

Miért jöttél hát?

PARMENIÓN

Sándor ajánlatával.

BÉTISZ

Nincs több királyunk, hogy a fejét vihetném. Lányom is csak egy, akit oda kívántok a tömeges nászágyba. Köszönöm neked a lányomat.

PARMENIÓN

Megátkozott. Remélem, nem fog rajtam. De most nem ez a fontos. A várat nem tarthatod már fenn. Tudod bizonyára.

BÉTISZ

Tudom. És mégis…

PARMENIÓN

Sándor… Alexandrosz – most általam harmadszor ajánlja föl neked a békés elvonulást.

BÉTISZ

Hová?

PARMENIÓN

Nem tudom. Nem vagyok idevalósi.

BÉTISZ

De én igen, és tudom, ismerem a békés elvonulás útjának végét. Akik letették a fegyvert, hozzáláttak serényen orcájuk átalakításához. Főuraink, satrapáink. Népünk nevében – mondják a sakálok. És hol a nép? Az akasztófán.

PARMENIÓN

Ne túlozz. A nagy menyegzőn is vannak.

BÉTISZ

Ó, a menyegzőn. Főurak, satrapák lányai és özvegyei a szuzai palotában.

PARMENIÓN

A kereskedőké, parasztoké, kistisztviselőké pedig a városban és a falvakban. Több mint tízezren.

BÉTISZ

Igen. Mégis hiányzik onnan valaki.

PARMENIÓN

Éanna.

BÉTISZ

Ő is. De mit láttál te, Parmenión? A napiparancsot végrehajtó vőlegényeket és lányainkat. A hajuknál fogva ráncigáltakat, a nyílt vagy titkos prostituáltakat és az adókedvezmények szerencsétlen patkány-örömapáit. Nem láthattad, akiket a kérők a háztűznézés örömében – ellenkezés miatt gondosan agyonveregettek.

PARMENIÓN

Ez a kivétel. A helyedben pedig nem áltatnám oly nagyon magam – az ellenkezéssel.

BÉTISZ

Nem tagadom: az örömapáknak ígért adókedvezményt máris az isteneitek közé sorolhatjátok. Ereje túltesz némelykor az ősök szellemén, nyelvén, mindenén. De ha nincs is nyílt ellenkezés: egyetemesen hiányzik onnan valaki. Kettős neve van: szerelem és önkéntesség.

PARMENIÓN

Tudom. A kényszer, a kényszerűség – a felszínen láthatatlan. Azt gondoltad: vitatni fogom tán a szavaidat?

BÉTISZ

Mást gondoltam. Különös, hogy el tudod képzelni magad a mi bőrünkben is.

PARMENIÓN

Nem biztos, hogy jót tesz nekem.

BÉTISZ

Lányom a fogságotokban volt. Miért engedted szabadon?

PARMENIÓN

Ama kettős nevű személy: – a Szerelem és Önkéntesség hiánya miatt. A lányod részéről természetesen.

BÉTISZ

Szeretnek téged az istenek, Parmenión. Ez a hiány menti meg itt, most az életedet. Talán az Éannáét is.

PARMENIÓN

Köszönöm. És ha csalódnál bennem? Ha bennem a hiányt betöltené mégis…?

BÉTISZ

Nem csalódhatom benned. Ellenségem vagy.

PARMENIÓN

De békeüzenetet hoztam. Mondtam: békés elvonulást!

BÉTISZ

Csak játszik a gondolattal. És kiadná nekem a Szuzában összegyűjtött troglodita gyermekeket is?

PARMENIÓN

Nem adja.

BÉTISZ

Oly sok perzsa gyermeknek akar jótevő atyja lenni?

PARMENIÓN

S még többnek. Csak nem fogja őket az anyjukra bízni. Hogy visszaneveljék őket – a ti ügyeteknek? A ti isteneiteknek? Hogy állandó gondja legyen a följelentők alkalmazásával? Akik följelentik neki – az altatódalaitokat? A világ ura nem fél a haláltól, de hidd meg, jól ismerem: tart az altatódalaitoktól. Bétisz kissé zavartan és gyanakvással hallgatja. Mert a nyelvetek, vallásotok, míg gyakoroljátok: ármány, cselszövés, minden pillanatnyi összeesküvés – ellenünk! Hány milliárd szavát pazarolja egy anya – gyermekére? Megannyi ráhatás, hogy különbözzék tőlünk, akik magunkhoz akarjuk őt hasonítani. Avagy nem tudnád? A gyermekkor az elme álma. Milyen szép, nemde? Elme álma. Nos, az ifjú, a birodalomért meghalni kész harcos azé lesz, aki álomállapotából a gyermeki elmét magának – a maga céljaira – fölébreszti. Aki nem röst zsenge korában közölni vele, hogy apja makedón káplár ugyan, de anyja – tévedés volt. Makedónnak, görögnek, büszke hellénnek kell vallania magát. Dicsőség Alexandrosznak…

BÉTISZ

Azt gondoltam, csak én tudom… csak mi tudjuk, az érdekeltek, hogy az egyetemes elrendezés, a harmónia rókahízelgése mögött ily nyíltan áhítoztok a sajtunkra: a hiszékenységünkre alapozva.

PARMENIÓN

Majd bolondok leszünk a gyanakvásotokat fölébreszteni vagy elmélyíteni. Katonáinak Sándor három nyelven adja már a parancsait.

BÉTISZ

Mert ilyenformán…

PARMENIÓN

Ne mondd ki, ne rágalmazd őt, még a kezébe kerülhetsz! Én kimondom helyetted: mert új országot ígér, de kohónak tervezi. Három nyelven kezdi, hogy egyetleneggyel folytassa. Okos isten. Nem kétarcú, nem Janus-arcú. Háromarcú.

BÉTISZ

Új országot ígér, föl akar emelni bennünket, koszos trogloditákat – bosszúállásként, mert úgymond, az apját Dareiosz gyilkoltatta meg. Hiszed ezt?

PARMENIÓN

Ki tudja, talán sejtem, hogy valaminek az oka nem föltétlen azonos az indítékával. S ebben a múlt mindig hasznunkra van, különösen hamisított formájában.

BÉTISZ

Te ezt ily szemérmetlenül bevallod?

PARMENIÓN

Ha eltitkolom, erősebb leszel?

BÉTISZ

Veletek szemben – itt már csak gyöngébb leszek minden pillanattal. Katonailag.

PARMENIÓN

Végre belátod.

BÉTISZ

És mégis…

PARMENIÓN

Mi a mégis?

BÉTISZ

Bésszosz. Az áruló.

PARMENIÓN

És az árulás? Ez a mégis?

BÉTISZ

A puszta fölismerés. Hogy közöttünk szaporodnak az árulók. Veletek szemben egyelőre még nincs mit tennünk. De önmagunkkal szemben már világos a tennivalónk. Láttad az ifjú Bésszoszt? Ilyen csalódásokban erősödünk.

PARMENIÓN

Nem gyönge vigasz?

BÉTISZ

Létrejön, ami nem volt bennünk, az egyetlen, ami segíthet még: a veszélyérzetünk.

PARMENIÓN

Ezt akarjuk mi elaltatni.

BÉTISZ

Túlságosan nyílt vagy. Ez az álruhád.

PARMENIÓN

Mindennek az ellenkezőjét kellett volna mondanom. Sándor barátja vagyok.

BÉTISZ

Akár egy álmos tengert, fölkorbácsolni ezt az egész nyomorúságos keleti világot. Sátraink és földkunyhóink helyén az Alexandriák fényes városfüzére. Utak, iskolák, könyvtárak, sportcsarnokok az elfoglalt területeken, az alexandriai Muszeion millió tekerccsel, a tengerben a száz mérföldre világító fárosz, Théba száz kapuja, Pheidiasz és Praxitelész márvány- és aranyszobrai. Kereskedelmet, hajóépítést, tudományt a tudatlanságunk helyére! Csillagokat imádni – ostoba keleti módon? Közönséges tűzgömbök – Thalész! –, és filozófiánk sincs. Nem baj, hoztatok. Platónt és Arisztotelészt! Színházat és vízvezetéket, orvostudományt! És tükröt, amiben fölismerhetjük igazi valónkat: Arisztophanész, Euripidész! És hányféle phanész és hányféle pidész!

PARMENIÓN

Ne gúnyolódj, ez mind igaz.

BÉTISZ

Mért nem mondod akkor?

PARMENIÓN

Mert láttam Szuzában az összegyűjtött troglodita gyermekeket és valami szomorúbbat is: az úton az akasztottakat.

BÉTISZ

Te áruló vagy!

PARMENIÓN

Esetleg szökevény.

BÉTISZ

Egyre megy.

PARMENIÓN

Végletekben gondolkozol. Csak fanatikus hívőt és árulót bírsz elképzelni? A kettő között is lehet valami. Az a büntetett állapot, amiben én vagyok. Büntetésből kaptam a megbízást, hogy közöljem veled mindazt, amiben nem hiszek.

BÉTISZ

Nem értelek.

PARMENIÓN

Mert nem tudod, mi történt holnap hajnalban. És szólnak mindjárt a kakasok.

BÉTISZ

Ezt végképp nem értem.

PARMENIÓN

Isteni látnokságával Alexandrosz az udvari történésznek tollba mondja múltként – a jövőt. Eddig tehette, mert szándék és véghezvitel nála sohasem ütközött. Kettőnkre nézve pedig most így szól az isteni tervezet: királyát a meghódolásban még aznap hajnalban, kakasszóláskor követte Bétisz, folytatólag: békére hajló szívvel vette tudomásul Éanna lányának házasságát – Parmeniónnal.

BÉTISZ

Békére hajló szívvel… Kacag. Becsülete után a lányát is odadobva. Egyetlen lányát a makedón latroknak… Saját alfelét is valamely görög pederasztának…

PARMENIÓN

Ne mocskolódj! Ember az emberhez szólt, mert becsültelek. A kardommal is beszélhetek. Bétiszhez szóltam, a férfiúhoz, nem gyáva patkányhoz, akinek csak sértő szavai vannak.

BÉTISZ

Latrokat mondtam, nem Parmeniónt. Latrokat – többes számban.

PARMENIÓN

Beleértettél engem is!

BÉTISZ

Kérlek, ne haragudj! Hiszen elengedted a lányomat. Cinkosa vagy a menekülésben. De ha becsületes vagy: hálámra nem számíthatsz ezért.

PARMENIÓN

Nem számítok.

BÉTISZ

És hiszel abban, ami megtörtént holnap hajnalban?

PARMENIÓN

Mondottam: azért vagyok itt, mert nem hiszek. Meggyőzni – ami feladatom lett volna – nem akartalak, így tehát a dolognak csak a végét mondom.

BÉTISZ

És mi a vége?

PARMENIÓN

A bokáidat fúratja átal és gyeplőszíjon vonszoltat végig a városon.

BÉTISZ

Ez így lesz. Sajnállak, nem vihetsz kedvező választ. Mert így lesz.

PARMENIÓN

Akkor azt is tudod: régóta megsemmisíthetett volna. Nem gyanús neked a türelme? Nem arra van szüksége, hogy a százszoros túlerő előtt letedd a fegyvert. Hanem, hogy önként… Hogy fölismerd a perzsák érdekeit.

BÉTISZ

Az érdekeinket, persze! Légy a mi testvérünk, Bétisz! Hellász fiai magukba fogadnak, térj eszedhez, Bétisz. Hellász urai megosztják veled a hatalmat, nyelvüket, kultúrájukat, isteneiket is, ha föladod barbár mivoltodat. Légy görög, makedón, és velük és általuk egyenrangú polgárként gyakorolhatod az ő jogaikat. Térj magadhoz, Bétisz, vesd ki magadból Mithraszt, Ahrimánt, a rossznak istenét! Isteneid, a rosszak is csak arra jók, hogy más légy, nem görög. Az igazi istenek az Olümposzon laknak. Hozzánk csatlakozva s barbár nevedet feledve – gondold el, mily szépen hangzik: Bétisz helyett Philón, Platón, Xenophón és Anakreón! Az agorának lehetnél szavazó polgára, véreid szünetlen följelentése révén baszileusz is a polisznak élén, vénségedre pedig a legfelsőbb tanácsnak, a bulénak is tagja. Szinte őrjöngve. Nem kell a bulé! Itt a bokám, fúrjátok át, hol vannak a gyeplőszíjak? Nem hoztad a kínzószerszámokat?

PARMENIÓN

A kételyeimet hoztam. Ne gyalázz engem!

BÉTISZ

Eredj uradhoz a kételyeiddel, és mondd meg neki kételytelenül: Bétisz nem eladó! A lánya sem eladó! Mindent elvehet tőlünk: semmi sem eladó. Eredj!

PARMENIÓN

Nem mehetek.

BÉTISZ

Szegény, szánandó lelked. Nem tudsz elszámolni vele.

PARMENIÓN

Ha csodálkozol is: nehezemre esik…

BÉTISZ

A kudarcot bevallani?

PARMENIÓN

A kínhalálodat tudomásul venni.

BÉTISZ

Sajnálsz? Megesett rajtam a szíved! Kacag keserűen. Ide jön az Adria mellől, feldúl, porrá éget egy országot, lemészárol, asszonyt, lányt megerőszakol – és most sajnál! Földre bukott istenek, ha nem fulladtatok meg a sárban, fulladjatok most a kacagástól! A röhögéstől. A makedón sajnál, könnyezik… lelkiismeret-furdalása támadt. Röstelli, szégyenli magát, irul-pirul az akasztottak láttán, a nyakamért, a bokámért aggódik, és ha gyeplőre vonnak, kispárnát könyörög a fejem alá. Bétisz, meg ne üsd magad a véres köveken! Mondd, Bétisz, vigyázattal és gyöngéden fúrták át a bokád? Könnyű és kellemes volt a kínhalálod, Bétisz? Borulj a keblemre! Az egyetemes elrendezés, a mindent összebékítés nevében borulj a keblemre! A hulla s a piruló hóhér! A hullák s a kételyektől meggyötört hóhérok! Hát ne szakadjon meg a szív, Parmenión? Számba veszem a fegyverkovácsaimat. Ha úgy tetszik, légy a vendégem. Csak egyet ne kérj tőlem: kételyt. Nincs kételyem. Csak reménytelenségem. Gyorsan el.

ÉANNA

Mindent hallottam. Tégy valamit, Parmenión! A reménytelenségből kovácsolt fegyvert magának.

PARMENIÓN

Kiszolgáltattam magam neki, visszaélt vele. Konok és ostoba, tehetségtelen, sereg nélküli fővezér.

ÉANNA

Ne beszélj így róla. Nem ismer.

PARMENIÓN

Te ismersz tán?

ÉANNA

Megmentetted az életemet.

PARMENIÓN

Attól még nem haltál volna meg. Perszephoné, Szuzia meg a többi… mind élnek.

ÉANNA

Méreg volt nálam.

PARMENIÓN

Méreg?

ÉANNA

Gyorsan ölő méreg. Íme… Mutatja. Philipposztól loptam.

PARMENIÓN

Philipposztól?

ÉANNA

Valami hasonlóval cseréltem ki – a nyugtatószereim közül.

PARMENIÓN

Amikor Philipposz Sándorhoz indult.

ÉANNA

Igen.

PARMENIÓN

És Philipposz Roxanától kapta.

ÉANNA

Roxanától.

PARMENIÓN

A kobrától… értem… Valaki jóságosan játszik velünk. Melyik isten lehet a sok közül?

ÉANNA

(?)

PARMENIÓN

Valaki játszik odafönt, és idelent te mentetted meg az életemet.

ÉANNA

Nem értem.

PARMENIÓN

Majd megérted. És ha Démétriosz a mérget megtalálja nálad?

ÉANNA

Figyelmetlen volt. A kankutyák állapotában…

PARMENIÓN

Valaki játszik velünk. Téged kivégeztek volna.

ÉANNA

Be jó most már! Élünk mind a ketten. Ott haltam volna meg melletted – a nászindulótok hangjaira. De most élünk mind a ketten.

PARMENIÓN

Élünk. Mennem kell.

ÉANNA

Ne menj.

PARMENIÓN

Sietnem kell Sándorhoz – a kudarcommal.

ÉANNA

Maradj még!

PARMENIÓN

Menjetek innen… meneküljetek! Nem kívánom a halálát.

ÉANNA

A tieid annál inkább.

PARMENIÓN

Enyéim, tieid! Más szavatok sincs már! Bésszosz: a tieid! Démétriosz: az enyéim! Ti és mi – az örökös többes szám… Hasonlóképpen apád is! Legyetek átkozottak! – sikoltottad egymagad az egyetlen képembe. Hány személy vagyok én teneked – tinéktek? Én osztottalak ki magamnak? Én vetettem kockát fölötted? Én motoztattalak meg? És láttad te, mit műveltek a perzsáid Athénben az asszonyokkal és Pheidiasz szobraival? Mindahányat helyettesítsem be – apáddal? Amiként ő teszi most velem – csúfot űzvén a kételyeimből? Én akarom, hogy meghódoljon – szent színem előtt? Én vesztettem el az ő háborúját? Hát oly gyalázatos képmutatás részemről, hogy nem óhajtom gyeplővégen látni? Hogy téged nem akarlak sírni látni – a holtteste fölött? Nagyon nehéz ezt fölfogni?

ÉANNA

Bocsáss meg, Parmenión! Az ő nevében is kérlek.

PARMENIÓN

Enyhülten. Nem hatalmazott föl rá.

ÉANNA

Csupa rátartiságból röstelli előtted az érzelmeit.

PARMENIÓN

Nem vártam kézcsókot tőle.

ÉANNA

A szemében – Alexandrosz vagy, akármit mondasz, teszel is.

PARMENIÓN

Selyemzsákban – a Sándor fejével kedvesebb lennék előtte. Göndör hajú gyermek volt Pellában. Apollón kicsinyített mása. Vad, fekete lovakat törtünk be. A pellai szél süvöltött a fülünk mellett. Akkor nem is beszélgettünk; csak kacagtunk egymásra.

ÉANNA

Mint a szerelmesek.

PARMENIÓN

Mint Patroklosz és Akhilleusz. Az ő fegyverzetében rohantam játék-ellenségnek játék-Trója alatt.

ÉANNA

Elkomorult a játék.

PARMENIÓN

Egyetlen barátom volt. Abból is isten lett.

ÉANNA

Elmerülsz a múltban, a pellai sörényes napokban és elpusztulsz, Parmenión.

PARMENIÓN

Nemcsak a múlt: a jövendő is lefogott mind a két kezével. Éannának hívják. De méreggel és átokkal készült föl – ellenem.

ÉANNA

Gyűlölködő voltam, nehogy meggyűlöljelek.

PARMENIÓN

Dodonai beszéd.

ÉANNA

Azt mondtad: nem kellek neked.

PARMENIÓN

Nehogy te megelőzz. De légy kegyes hozzám: ezt az egyet ne bocsásd meg nekem.

ÉANNA

Soha.

PARMENIÓN

Ez legyen az egyetlen bűnöm, amit ellened valaha is elkövettem.

ÉANNA

Az első és utolsó bűnöd. Milyen viharos a tenger.

PARMENIÓN

A tenger?

ÉANNA

Szkülla és Kharübdisz között Odüsszeusz hajója sodródik. Barátaim, most betömöm a fületeket lágy viasszal, hogy ne halljátok a szirének hangját, és el ne pusztuljatok. Engem pedig kötözzetek az árbochoz, mert nekem megengedte Kirké, hogy meghallgassam éneküket… Kérlek benneteket, ne sajnáljatok, szorítsátok meg jól a kötelékeimet!

PARMENIÓN

Rövid csodálkozás után, a játékot megértve. Irányítsd felénk a hajódat, ó, nagy Odüsszeusz! Evezz hozzánk, és gyönyörködj énekünkben!

ÉANNA

Kérlek benneteket – szánjatok meg, és oldjátok el a kötelékeimet!

PARMENIÓN

Újabb menyegzői falka.

ÉANNA

Thalész imája – a kettőnk imádsága…

PARMENIÓN

Elfelejtjük.

ÉANNA

És a többi?

PARMENIÓN

Fújni fogja.

ÉANNA

A tömeges őrületig. Őrültek között éljünk, Parmenión?

PARMENIÓN

Megnézzük őket és továbbmegyünk.

ÉANNA

Hová? Hová?

PARMENIÓN

A magunk csöndjébe.

ÉANNA

Magányba?

PARMENIÓN

Valahová… A kettőnk külön égtája alá.

ÉANNA

Hol van az? Athéntól Egyiptomig egyetlen ég van. És ez a farkasüvöltés. A gyermekeinkkel meghosszabbított életünk is farkasüvöltés, Parmenión! A tieid…

I. BÉSSZOSZ HANGJA

„Görög kutyák, makedón sakálok!”

PARMENIÓN

És a tieid. Ó, nem! Ne kezdjük újra.

ÉANNA

Farkasüvöltés! Tömjük be viasszal a fülünk, Parmenión! De süketen sem lehet élni. Nem, nincs szabadulás. Ne kecsegtess engem a külön égtájaddal! Hazugság. Hallgattasd el őket, ha tudod! Nem tudod! Részük vagy!

PARMENIÓN

Részük vagyok! Ha magad is része vagy – ott a perzsa hetéráknak! Nézd az önkéntes bujálkodókat!

ÉANNA

Átkozottak!

PARMENIÓN

Nézd! Lásd! És mondd, hogy idejöttünk egyetemes liliomtiprás végett a szent szüzesség s a keleti erény paradicsomába! Thalész imájának része vagyok? Hát akkor te része vagy-e ott… azoknak?

ÉANNA

Én? A perzsa hetéráknak? Bevágja gyorsan az ablakot; csönd. Azoknak része! Én? Parmenión, kedvesem! Mit mondtál? Mit merészeltél mondani?

PARMENIÓN

Amit te is. Vágjunk csak egymás arcába a többes szám ostorával.

ÉANNA

A barbár szolgálja Hellászt, Hellász a barbárt soha! Ó, anyám, mert szolga az, de Hellász népe szabad. Hát légy szabad, és eredj innen! Takarodj Dionüszosszal! Eredj az istened után!

PARMENIÓN

Megyek, Éanna. Ez lenne hát a magunk csöndje az egyetemes bacchanáliában. A mi külön kis égtájunk…

ÉANNA

Bocsáss meg nekem. Valaki játszik velünk. Csúf játékot űz velünk. Démétriosz vigyorgását látom. Elmozdítod a fejed, a hátad mögül nyúl felém. Ezt el kell felejtenem, és Kleitoszt… s a katonákat is… Téged is.

PARMENIÓN

Engem is?

ÉANNA

Téged is, a hódítót. Ne mesélj semmit magadról! A világhódító barátjáról. Csak arról, aki Pellában gyerek volt. Patroklosz, játék-ellenség játék-Trója alatt.

PARMENIÓN

A két fekete ménről egymásra kacagtunk…

DÉMÉTRIOSZ

Édes kettesben. Urunk pedig Bétisz hódolatát várja.

PARMENIÓN

Hogy kerülsz ide?

DÉMÉTRIOSZ

Fegyverrel, barátom. Szakasznyi bátor fiú elegendő volt e tetűfészek bevételéhez. Az egész banda lefegyverezve.

ÉANNA

Apám! Mi történt, Parmenión? Apámat tőrbe csaltátok!

DÉMÉTRIOSZ

Őt ne kérdezd. Nem tudja.

PARMENIÓN

Mit művelsz? Sándor békeajánlattal küldött.

DÉMÉTRIOSZ

De nem azért, hogy a hölggyel enyelegjünk. Kalliszthenész krónikájában világosan megmondatott. Még aznap követte királyát Bétisz. Nem jött. Nem hoztad. Visszük. A nyilvános hódolata mindenképp szükséges. És nem akármikor. Hanem a krónika szerint…

PARMENIÓN

Ki bízott meg téged…?

DÉMÉTRIOSZ

Talán urunk… Talán épp a te bizonytalanságod… A kissé gyanús időtöltésed.

PARMENIÓN

És ha Bétisz nem hódol meg?

DÉMÉTRIOSZ

Útközben meggyőzzük – saját érdekéről. Íme…

BÉTISZ

Kutyák! Aljas tőrvetők!

PARMENIÓN

Engedd szabadon!

BÉTISZ

Szabadon! Még mindig játszod a szereped, te galád? Ez volt hát a békés ajánlatod.

PARMENIÓN

Az volt, amit mondtam!

ÉANNA

Az volt, apám. Hidd el… Ó, Parmenión! Mit csináltatok?

DÉMÉTRIOSZ

Láthatod most már, Bétisz: a várad nem vár. Csak kegyelem. Alexandrosz kegyelme, türelme. Okosabbnak gondoltalak persze. Lám, egy fricskával… a híres védőid… Tudhattad volna, hogy nem a fejedre tűztünk ki vérdíjat.

BÉTISZ

Hanem a hódolatomra.

DÉMÉTRIOSZ

Okos vagy! Végre!

BÉTISZ

Tévedsz, sakál! Az ostobánál is ostobább maradok: nem fogtok örvendezni a hódolatomnak.

DÉMÉTRIOSZ

Majd gondolkozol. Elmegyünk, a tetűfészkedben egyetlen katonám se marad, legyen továbbra is az engedélyezett ellenállás Bétisz-vára, mígnem Bétisz nyilvánosan urunk lába elé borul és fölhívást intéz a népéhez. Ha van még…

BÉTISZ

Van! És lesz! De másfajta felhívásra fog újra megmozdulni. Jönnek majd utánam mások, végtelen a trogloditák száma, ne reménykedj, sakál, nem én vagyok az utolsó Bétisz…

DÉMÉTRIOSZ

Vigyétek!

BÉTISZ

Miközben kifelé toloncolják. Nem én vagyok az utolsó. Talán csak legelső vagyok, és nem győzitek majd őket számlálni… akiket nem tudtok majd tőrbe csalni…

PARMENIÓN

Megálljatok! Bétisz: tőrbe csaltalak én?

DÉMÉTRIOSZ

Enyelgéseid következménye. Gyerünk.

PARMENIÓN

Egyedül jöttem. Egyedül megyek.

DÉMÉTRIOSZ

Ám lásd. Gyorsan el.

ÉANNA

Mit csináltatok! Úristen, mit csináltatok! Parmenión, bíztam benned, elárultam az apámat.

PARMENIÓN

Bíztál? Már te is csak bíztál?

IFJABB BÉSSZOSZ

A feneketlen alvilágba küldöm! Készítsd a fejed, Parmenión! Ott fog díszelegni a Dareioszé mellett, hazug kutya!

ÉANNA

Elég legyen az ocsmány szavakból!

HANGOK

„Hol a makedón sakál?” „Az aljas békehírnök!” „Felnégyeltetni!” „Bétiszt tőrbe csalta!” „Akasztófára való!” „Könnyű halál az a koszos hellénnek!” „Keresztfára feszíteni!” „Darabonként szedjük széjjel!”

ÉANNA

Megálljatok! Farkascsorda vagytok! Százan egy ellen? Meg se hallgatjátok?

IFJABB BÉSSZOSZ

Meghallgattuk már az álnokot!

HANGOK

„Ide lopakodott sakál módra!” „Selyemzsákba a fejével!” „Bésszosz, ne kíméld!”

ÉANNA

Takarodjatok!

HANGOK

„Hallgass, némber!” „A makedón bizonyára lefektette!” „Apjának gyilkosát védi!”

ÉANNA

Gyilkoljátok, de engem is! Saját véreteket! Vigyétek a fejét selyemzsákban! De az enyémet is! Feszítsétek meg, de akkor engem is! Eszeveszettek! Elmeháborodottak!

IFJABB BÉSSZOSZ

Az árulás messze hangzik, Éanna. Akárhol van most Bétisz: a szavaidat hallja. És meghal anélkül, hogy a görög lovak után kötnék. Apám engem ölt meg, most a fordítottja következik? Gyermek az apját küldi halálba? Én még szemébe nézek majd apámnak…

PARMENIÓN

Apádat Alexandrosz halálra ítélte.

IFJABB BÉSSZOSZ

Jól tudod, hogy ki az apám?

PARMENIÓN

Dareiosz gyilkosa: Bésszosz.

IFJABB BÉSSZOSZ

Nem igaz. Urad annál gyalázatosabb. Ezt nem tehette. Ekkora szolgálat fejében…

PARMENIÓN

Más jövőt diktált Dareiosznak. Nem a lenyakazást.

IFJABB BÉSSZOSZ

Keményszívű, rettenetes, büntető isten! Éanna, mi történik velünk? Apa a fiát, lánya az atyját viszi gyalázatba. Új istenünk támadt? A megvesztegetés hatalma? Vagy mindig is rabjai voltunk – anélkül hogy tudtunk volna róla? Csak abban bízzál, ami szemed előtt születik és nő fel, mert mindig akad valami… embernek álcázza magát, hűségnek mutatja magát, miközben az árulás tejét szopta valahol. Nem láthattam az apámat felnőni, de te, Éanna, Bétisz szeme láttára születtél s nőttél föl… De hát ez sem igaz… semmi sem igaz… Parmeniónra. Egyedül ő igaz: a cselvető. A kettős cselvető. Téged is tőrbe csalt.

ÉANNA

Apáddal törődj, ne velem! Senkinek sem vagyok áldozata!

HANGOK

„Őt is eltiporni!” „A némbert is!” „Minden szajhát felnégyeltetni!” „Ágyban árulnak várat s országot!” „Mindent odaadnak egy görög falloszért!”

ÉANNA

Könyörüljetek! Parmeniónnal – apámat is legyilkoljátok! Túszként maradt a kezetek között. Ne bántsátok a túszt – apámat ölitek meg, eszeveszettek!

IFJABB BÉSSZOSZ

Halálunk a könyörület! Védd magad!

ÉANNA

Bésszosz!

PARMENIÓN

Sajnállak, Bésszosz. Apád miatt is, akinek árulását rajtam akarod most megtorolni. Az őrséged bamba, a hadvezetésben kontár vagy – ostobaságodnál csak az indulatod nagyobb. Áll még Bétisz vára – áltatjátok magatokat hónapok óta, és nem tűnik föl senkinek, hogy Alexandrosznak Bétisz nyilvános hódolata fontosabb ennél az egérlyuknál. Ezért jöttem ide egymagam, a cselvetés szándéka nélkül és meggyőződésem ellenére. Amiként a görög, a perzsa sem született mindahány Bésszosznak, és tisztelem Bétiszt a válaszáért. Nem hódol. De gyeplőre köttetik és meghurcolják. Ezt is elmondtam neki. Ha Bétisz cselvetés áldozata: magam is az vagyok. Tegyetek velem, amit akartok.

ÉANNA

Apám kegyelmet is kaphat…

IFJABB BÉSSZOSZ

Emberek, készítsétek elő a lovakat, és futár induljon Szuzába: ha Bétisznek baja esik, Zeusz-Ámon fia keljen ki a ringyója mellől, s nézze végig a mi tereinken Parmenión diadalútját.

EGY HANG

Ne lovakkal! Az átfúrt bokáival maga vonszoljon harci szekeret!

MÁSIK HANG

Menyegzői kocsit! Éanna kezében a korbács! Tartsunk mi is szuzai menyegzőt!

IFJABB BÉSSZOSZ

Írni tudsz, makedón?

PARMENIÓN

Valamivel jobban, mint te várat védelmezni.

IFJABB BÉSSZOSZ

Saját kezűleg írod meg uradnak: Ha szeret még, cserében visszaküldi nekünk Bétiszt. Ha nem… Zeusz-Ámon fia legyen tehozzád irgalmas. El.

ÉANNA

Legyen tehozzád irgalmas… Mihozzánk…

PARMENIÓN

Királyát még aznap, hajnali kakasszóláskor követte Bétisz, aki békére hajló szívvel vette tudomásul Éanna lányának házasságát az oly sok hűségpróbát kiállt Parmeniónnal. Be kegyetlen a jövő, ha csak egy ujjal is érinted – a titkait nem tisztelve. Milyen iszonyatosan vág vissza, mikor az elvakult becsvágy múlttá nyilvánítja… megtörténtté mindazt, amiről nem határozott még, s legföljebb az álmainkat engedi közel magához. Szegény Kalliszthenész! Csupa korrigálni valót hagy az utókorra. Csupa látszatot és igazságnak beöltöztetett hazugságot. Hát nem kegyetlenség ez, Éanna?

ÉANNA

Írószert nyújtva. Írjad. A levelet, Alexandrosznak.

PARMENIÓN

Igen. Röpke bizonytalankodás után. De hát kinek írjak én könyörgő levelet? A gyermek Patroklosz játszótársa: nincs többé. A férfiú, akiért a méregpróbát is vállaltam: a szeszélyeinek játékszerévé tett. Akivé vált: az istent nem ismerem. Ismeretlen szellemnek írjak, amikor szavát megszegve, Bétiszt elraboltatta? Hozzá folyamodjam újra – könyörgéssel? Soha többé! Sem földi lényből fércelt istenhez, sem istenekhez soha többé nem könyörgök!

ÉANNA

Parmenión, kedvesem… Alig hogy megismertük egymást… Alig néhány szavunkkal ismertük föl egymást!

PARMENIÓN

Jöjjön a kínszekér és kezedben a korbács! Nem könyörgök!

ÉANNA

Mily mérhetetlen a te csalódásod. Úristen, be mérhetetlen! A kegyetlenséged lesz csak nagyobb, ha apámat veszni hagyod, odadobod Alexandrosz becsvágyának.

PARMENIÓN

Az ő mérhetetlen becsvágya, hogy minden szava, kötőszava pontosan és idejében teljesüljön. Nem, nem, nem… Az élet nem talál immár az ő parancsaival…

ÉANNA

Nem érted? Apámat kínhalálra vitték… Parmenión… Az élet előbbvaló… egy madárnak az élete is előbbvaló…

PARMENIÓN

Te mondod ezt? Aki méreggel készültél a kényszermenyegződre? Hát előbbvaló a kényszer az életnél?

ÉANNA

Az apám élete. Az édesapámé…

PARMENIÓN

Legyen bár minden isteneké, a világmindenségé: nem könyörgök többet! Soha, soha, soha többé!

Harmadik felvonás

KLEITOSZ

Tisztelt vendégsereg! Az őrökhöz. És ti kutyák is ottan! Pohárköszöntőt szeretnék mondani. De csak a boldogságomról szólhatok. Minden úgy történt, ahogyan urunk akaratában a jövő látomásaként megjelent, és Kalliszthenész a krónikájában megörökítette. A magunk boldogságáról szólva tehát csak azt mondhatom: sorsunk az ő jöveteléig az istenek kezében volt – és a természetében. Az istenek pedig neki adták hatalmukat, s a természet az ő kezébe tette le jogait: a születést éppúgy, mint a halál pillanatát. Mert ezen a hajnalon Szuzában és birodalomszerte az ő parancsára fogant meg tízezer gyermek…

EGY RÉSZEG HANG

Az ikreket is beleszámítva legalább… tizen… tizenezer… vagy még annál is…

KLEITOSZ

Természetesen. Ikrek is.

A RÉSZEG HANG

Meg a trikrek… Bocsánat…

KLEITOSZ

Trikrek! És hozzád hasonló szamarak is, ha urunk úgy akarja. Tehát nemcsak a halálunk, barátaim: a születésünk is az ő kezében van már, nem a természetében.

DÉMÉTRIOSZ

Rendelkezzék Alexandrosz mindörökké – mindannyiunk életével.

LÜSZIMAKHOSZ

Dicsőség Alexandrosznak!

EGY HANG

Az egyetemes elrendezőnek és mindent megbékítőnek.

KLEITOSZ

A holnap immár a tegnapé! Szentesítse Kalliszthenész a megtörténteket. Halljuk! Elbóbiskoltál, öreg.

KALLISZTHENÉSZ

Hát lehet itt bóbiskolni? Ilyen történelem fölött? A Nagy Szuzai Menyegző pedig a tízezer hellén vőlegény és perzsa menyasszony vigasságával…

KLEITOSZ

…betöltötte s a többi – tudjuk. Benne vagyunk. Tovább.

KALLISZTHENÉSZ

Nem volt és nem lészen az emberiségnek ehhez hasonló…

KLEITOSZ

…boldog pillanata. Tudjuk.

KALLISZTHENÉSZ

Thalész imája zengett egységesen a vegyes ajkakon.

DÉMÉTRIOSZ

Azt olvasd: a részegekről.

KALLISZTHENÉSZ

A katonák közül sokan vesztették el nemzőképességüket, Alexandrosz pedig nagylelkűen megbocsátott nekik, és a hajnali szemlén ő maga tette asszonnyá a szűzen maradtakat.

LÜSZIMAKHOSZ

Megtörtént. Gímszarvasként szökkent az impotensek sátra elé… Tovább!

KALLISZTHENÉSZ

Alexandrosz előtti hódolatának jeléül maga Dareiosz is megjelent, föladván…

KLEITOSZ

Megtörtént.

EGY HANG

Hiányosan.

LÜSZIMAKHOSZ

Feje alól a törzse hiányzott csak. Potomság. Dareiosz így is eljött. Hűséggel jött. Tovább!

KALLISZTHENÉSZ

Amiként hűtlenségért kellett az életből távoznia a királyára kezet emelő Bésszosznak. Lakolnia kellett példastatuálásképpen, miután Alexandrosz a kegyetlenül legyilkolt Dareioszt Roxanával együtt keservesen megsiratta. Mi nem kívánjuk a perzsa becsület lábbal tiprását, és nem tűrjük, ha azt maguk a perzsák követik is el – önmaguk ellen. Aki élve marad: a hódolatot nem kerülheti el, hasonlóképpen az önkéntes közeledést a birodalmát vezérlő alexandroszi eszmékhez. Örömmel jegyeztetik föl, hogy Bésszosz árulását nemcsak Alexandrosz és vezérkara fogadta fölháborodással, hanem annak fia, ifjú Bésszosz is, amiért őt magas tisztség várja udvarunkban. Ellenfeleink fejére nem tűztünk ki vérdíjat, de annál inkább köröztetés alá került a rothasztó aggodalmaskodás…

DÉMÉTRIOSZ

Bétisz, te hős ellenálló! Eljöttél hát, urunk jövőbe látó bölcsessége szerint.

BÉTISZ

Nem jöttem. Hoztatok.

DÉMÉTRIOSZ

Akkor is övé az érdem. Olvasd, Kalliszthenész!

KALLISZTHENÉSZ

Királyát a meghódolásban még aznap hajnali kakasszóláskor követte Bétisz…

DÉMÉTRIOSZ

Követte – kis késedelemmel. A kakasok után…

BÉTISZ

Süket vagy? Hoztatok. Vonszoltatok.

DÉMÉTRIOSZ

Az ember gyarló. Segíteni kell őt az okos cselekvésben. Nem úgy van, perzsa testvéreim? Az ember igazsága nem önmagában: a körülményeiben rejlik. Mért ne segítettünk volna tenéked, hogy fölismerd szunnyatag elméddel az új körülményeket? De vigyázz, mit beszélsz! Hódolni jöttél – nem pofázni, vagy isten őrizz! Urunkat gyalázni.

BÉTISZ

Te nemcsak süket: részeg is vagy. Nem jöttem. Hoztatok.

DÉMÉTRIOSZ

És nem hódolsz.

BÉTISZ

Nem!

DÉMÉTRIOSZ

Nem sajnálod az átfúrt bokádat?

BÉTISZ

Nem!

DÉMÉTRIOSZ

Azt az egyetlen életedet sem?

BÉTISZ

Nem!

DÉMÉTRIOSZ

Vésd eszedbe: magadtól jöttél volna, a krónika szavai szerint. Elfogattalak, mert Parmeniónt ki akartad végeztetni.

BÉTISZ

Nem! De az lehetséges, hogy épp ezzel kaszaboltattad le – Parmeniónt. Ha netán ez lett volna számításod.

DÉMÉTRIOSZ

Ne gyalázkodj, rabszolga! Futárhoz. Mi van?

FUTÁR

Helytartó úrnak alássan jelentem: sürgős üzenet ifjú Bésszosztól. Tekercset nyújt át.

DÉMÉTRIOSZ

No lám, neki megjött az esze. Olvas, megrezzen. Szórakoztassátok, míg jövök, a vendéget. Gyorsan be a trónterembe.

KLEITOSZ

Ne halj meg tanulatlan, Bétisz. Énekeljünk neki, barátaim!

SZUZIA

Segítsetek! Bátyám, segíts! Egyedül nem tudom eltemetni. Egy zöld gyík ül a szemén. Félek tőle. Úgy ül a szemén mozdulatlanul, mintha saját halottja volna. Néném, segítsetek. Takarjuk le már az arcát. Zöld legyek dongják, megtelepedtek a nyitott szájában, a homlokán és a szempilláin. Húgom, segítsetek, hosszú sorokban zöld hangyák vonulnak, a fülében és a nyakán nyüzsögnek, seperjük le testéről az óriáshangyákat! Segítsetek! Zöld ruhás katonák elvágták a kötelet, azt mondták: az élő fa kipusztul az árulók tetemétől. Néném, süti a nap, a nyelve sötétzöld, és dögmadarak ülnek a cédrusfán. Zöld keselyűk lesik – iszonyatos a védtelensége. Bátyám, ne vessetek meg engem, hogy énekeltem és táncoltam, amíg őt… és nem hallottam a kiáltásait. Mind egyformák itt a kiáltások. Aki örvendez és akit akasztani visznek – mind egyformán kiáltoz. Segítsetek megkülönböztetni a kiáltásokat. Bátyám! Felismeri. Bétisz! Segíts, temessük el édesapámat! Vigyél haza engem, elégetem a zöld fátylaimat. Aki halott, ugye nem áruló?

BÉTISZ

Csak szánalom.

KLEITOSZ

És elrettentő példa. Urunk parancsából temetetlen marad.

SZUZIA

Bétisz, ne hagyj magamra!

DÉMÉTRIOSZ

Szelíden. Szuzia! Megmondtam, ne kelj ki az ágyból!

SZUZIA

Nem válaszol.

DÉMÉTRIOSZ

Pihenned kell.

SZUZIA

Csak nézi, mint akit nem ismer.

DÉMÉTRIOSZ

Gyere, kedvesem.

SZUZIA

Nem szól.

DÉMÉTRIOSZ

Urunk parancsa volt. Visszavonhatatlan. El kell szenvednünk. El kell felednünk. Ketten…

SZUZIA

Egyedül!

DÉMÉTRIOSZ

Szépen kérlek…

SZUZIA

Egyedül!

DÉMÉTRIOSZ

Ott a lakosztályunk… Korinthoszi kupában vörösborunk…

SZUZIA

Egyedül!

DÉMÉTRIOSZ

Hangot váltva, cinikusan. Ha szeretnek még engem az istenek: már nem vagy egyedül. Hanem az eljövendő kis Démétriosszal.

SZUZIA

Egyedül!

DÉMÉTRIOSZ

Ezt a nevet adnád neki: Egyedül?

SZUZIA

Így fogom őt szólítani: Egyedül.

DÉMÉTRIOSZ

Vidd magaddal, Bétisz. Mert szabad vagy. Fegyvereseink kísérnek és hozzák Parmeniónt. Ha legcsekélyebb baja esik, fölkoncolnak.

BÉTISZ

Gyere, Szuzia.

KLEITOSZ

És mit kezdesz a tetűváraddal?

BÉTISZ

Összegyűjtök minden gyermeket, akit úgy hívnak: Egyedül. És fölnevelem őket – ellenetek! Addig hajszoljatok csak – bosszú helyett a bizalmatokkal.

DÉMÉTRIOSZ

Egyszer talán utolérünk.

BÉTISZ

Nehezen. Mert szembefutok. Kellemes nyugtalanságot.

LÜSZIMAKHOSZ

Perszephoné! Thalész imája szóljon minekünk! Feledjük a történteket!

ÉANNA

Most már nemcsak az én életemet: az apámét is köszönöm neked.

PARMENIÓN

Én a magamét kinek köszönjem?

ÉANNA

Sándor kegyelmének. A katonai terveinél is jobban ragaszkodik hozzád.

PARMENIÓN

Csak tudnám, miért. Nem bírom már követni – a bűvészmutatványait.

ÉANNA

Talán benne is két Parmenión él. Egyik a pellai Patroklosz, másik a mai lázongó. De lám, annak is megbocsát. Szabad vagy, Parmenión!

PARMENIÓN

Szabadság. Mi lehet az?

ÉANNA

Nem könyörgök! Nem! – mondta valaki nekem az éjszaka. Talán ez lehetett a szabadság.

PARMENIÓN

Elférnénk mi ketten egy tagadószócskában?

ÉANNA

Kicsire húzódunk.

PARMENIÓN

Add vissza a kardomat!

ÉANNA

Nem veszélyezteti már az életedet – az oktalan ellenállással. Él Bétisz és szabad Parmenión! Dicsőség a lefegyverzett győztesnek! Isteneknek hála legyen, nem könyörgőnek születtem, evoé! Parmeniónnak születtem, evoé! Ez lehetne kettőnk Thalész-imája. A kettőnk ege alatt.

PARMENIÓN

Hol van az?

ÉANNA

Te láttad. Te mondtad.

PARMENIÓN

Én.

ÉANNA

És nincs már? Nem látod már? Hazudtál.

PARMENIÓN

Kishitű voltam. Őt vádoltam meg – szószegéssel. És ostoba voltam: eszembe sem jutott Démétriosz. Miért gyűlöl vajon?

ÉANNA

Nem téged gyűlöl. Hanem Sándor bizalmas barátját. Aki nem tanul semmiből.

PARMENIÓN

Nem kellene tanulnom abból, hogy szószegéssel vádoltam – és nem igaz?

ÉANNA

Én balga, megrendültem a csalódásod láttán!

PARMENIÓN

Gyere velem Szuzába.

ÉANNA

Hogy urad előtt igazold: mégsem tagadtad meg a parancsát? Odavinnél vezeklésednek?

PARMENIÓN

Egyedül magamnak.

ÉANNA

Kleitosz, Démétriosz gúnykacajába? Íme, a tékozló fiú a kiutalt asszonyával.

PARMENIÓN

Levágnám őket!

ÉANNA

És a többi?

És ez a járvány?

PARMENIÓN

Betiltjuk.

ÉANNA

Járványt betiltani nem lehet. Járványból csak kimenekülni lehet.

PARMENIÓN

Áll még kegyelemből Bétisz vára. Kimenekülnél?

ÉANNA

Nem.

PARMENIÓN

Dareiosz után Bétisz meghódolása volt Sándor legnagyobb becsvágya. Érettem ezt föladta: elhagyhatom-e Sándort?

ÉANNA

Ne hagyd el. Ha futja még a megalkuvásból…

PARMENIÓN

Ne nevelj engem! Perszephonét, Szuziát elátkoztad. Visszavonnád az átkodat?

ÉANNA

Nem.

PARMENIÓN

És – miattam elátkoznád-e magadat?

ÉANNA

Nem.

PARMENIÓN

Nem hordtam el a kincseiteket? Nem döntöttem porba az isteneiteket?

ÉANNA

Te – nem. Csak eltűrted.

PARMENIÓN

Tehát cinkos vagyok. Vádolj csak, vádolj!

ÉANNA

Nem vádollak. Csak mindig eszembe jut…

PARMENIÓN

Akkor mi lesz velünk, ha semmit sem bírunk elfeledni?

ÉANNA

Nem tudom. Egyszer… még Szuzában… azt álmodtam, hogy a folyó menti fehér köveknek szárnyuk nőtt és fölrepültek, együtt a madarakkal. A kövek.

PARMENIÓN

A kövek.

ÉANNA

Ha meglenne még az az álom.

PARMENIÓN

Ha beköltözhető lenne.

ÉANNA

És befogadna két menekültet. Menjünk.

PARMENIÓN

Keletnek? Nyugatnak?

ÉANNA

Ha nincs járható út: mindegy, melyiken indulsz. Újra játszik. A cédrusfákon túl, nézd, egy üres álom. Beköltözhető.

PARMENIÓN

Jól látom? Erósz ül az ablakában?

ÉANNA

Kopog. Erósz istenünk! Figyeld csak. Most ránk nézett. Kérdi már: kik vagytok, és honnan jösztök? Ó, nem tudjuk. A régi nevünk lemaradt a kutyaugatással. Nem, azt sem tudjuk, mi történt Szuzában, mi történt Athénban. Hát nincs emlékezetetek? Ó, istenünk, nehezek a kérdéseid. Mi az emlékezet? Tudjuk mindketten: a köveknek szárnya nőtt, együtt röpdösnek a madarakkal. De nem tudjuk, mi az emlékezet. Hallod, mit mond? Hogy máris boldogok vagyunk.

PARMENIÓN

A szerelem istene úgy határozott, hogy boldogok vagyunk?

ÉANNA

Következtetés volt: mert elhagytuk az emlékezetünket. De hogy is hívnak mégis benneteket, ti különös lények?

PARMENIÓN

Megmondom neki. Én a Szerelem, ő az Önkéntesség. De fölváltva viseljük a nevünket, mert ketten egyek vagyunk. Hát végre megtaláltátok egymást? Tudom már, kik vagytok. A valamikori kétnemű ember az eget ostromolta, nagy haragjában pedig Zeusz kettévágta. Férfivá lett az egyik fele, asszonnyá a másik, de azóta is örök bolyongásban keresik egymást, hogy újra egyesüljenek. Velünk a csoda megtörtént. Nézz meg közelebbről bennünket, Erósz. Minden porcikánk tökéletesen egybeilleszthető. Mi vagyunk a lázongó, akit Zeusz kétfelé vágott.

ÉANNA

Halld csak, mit mond: álmaikból az emberek mind kimenekültek. Ti szembejöttetek a menekülőkkel, félelem és emlékezet nélkül. Legyen tietek az a lakatlan álom.

PARMENIÓN

Huss! Erósz kirepült. Ott villan a szárnya, látod-e?

ÉANNA

Repülj csak, Erósz, jó messzire. Benépesítjük magunk az ajándékodat. Ide leülünk. Jó helyt vagy, Szerelem?

PARMENIÓN

Erósz meleg helyén, Önkéntesség.

ÉANNA

Erósz helyén félek.

PARMENIÓN

Tőlem?

ÉANNA

És magamtól.

PARMENIÓN

Úgy tudom, a félelem is lemaradt valahol. Ne félj az ölembe ülni. Magához vonja.

ÉANNA

Felugrik az öléből. Nem, nem jó hely. Babiloni szavakkal lopakodik ide vissza az emlékezet.

PARMENIÓN

Mit mond?

ÉANNA

Azt mondja:

PARMENIÓN

ÉANNA

Szomjúhozom, kedves, teutánad – s félek. Miért marad meg a félelem, ha mindent elfelejtünk?

PARMENIÓN

Ne félj attól, amit magad is akarsz.

ÉANNA

Félek. Hol van akkor a teljes felejtés?

PARMENIÓN

ÉANNA

Psszt! Valami surrant. A félelem. Erósz ránk szabadította volna? Ijesztő volt az elhagyott emlékezet. Apám haragja és szegény Szuzia Démétriosz erőszakágyában. Megrontom! Rontó szavakkal megrontom az erőszakot.

PARMENIÓN

Mondd hamar!

ÉANNA

Csodás, rontó szavak. Nem látom már Démétrioszt, nem hallom Thalész imáját. Az álomház kagylózúgását hallom. Hallgasd csak te is… itt a fülemben. Zenét hallasz-e? Én igen. Szívből szeresse szerelmesemet, átokkal sújtsa megrontóimat. Köszönöm, Erósz, a jótéteményedet!

PARMENIÓN

Én is hadd köszönjem…

ÉANNA

PARMENIÓN

ÉANNA

PARMENIÓN

Fényesség csapta meg a szemem, bíbor és fehér lepkerajok… Pillangó-fellegek vonulnak, nézd, a horizonton…

ÉANNA

PARMENIÓN

ÉANNA

PARMENIÓN

ÉANNA

PARMENIÓN

ÉANNA

PARMENIÓN

ÉANNA

PARMENIÓN

ÉANNA

PARMENIÓN

IFJABB BÉSSZOSZ

Nem! Dareiosz gyilkosát nem temetjük el. Kutyák elé vele!

SZUZIA

Megvernek még az istenek. Temessük el, bátyám, a lábadhoz borulok, úgy esedezem: temessük el.

IFJABB BÉSSZOSZ

Nem! Nem könyörgök érte! Maradjon ott!

ÉANNA

Holtában csak szánalom illeti. Gyönge volt, elesett – könyörülj rajta! Ha nem enyhülsz iránta: rajtam könyörülj. Enyhülj iránta.

IFJABB BÉSSZOSZ

Nem könyörültek az ellenségei. A legnagyobb szolgálatért! Mi könyörüljünk, akiknek a nevét végleg eltemette? S miért nem Alexandrosz elé járultál az életéért?

SZUZIA

Nem tudtam, nem tudhattam. A kiáltások mind egyformák…

IFJABB BÉSSZOSZ

Démétriosz ágyából – igen! Mind egyformák! Az ágyasok süketek. Az ágyasok nem hallják apjuk segélykiáltását. Az ágyasok vakok: nem látják az akasztófákat sem… Csend van és sötétség – a latrok karjában!

SZUZIA

És kényszer nincs? És benned csöppnyi megértés…

IFJABB BÉSSZOSZ

Kényszer. Minden ribanc kényszert hazudik és erőszakot! Hazugságod igazolása, hogy élsz.

SZUZIA

Nem volt más kiutam…

IFJABB BÉSSZOSZ

A hajánál megragadva cipeli Éanna elé. Látod ezt a nőt? Nyisd ki a szemed! Látod Éannát? Számára volt kiút.

PARMENIÓN

Ereszd! A kiutak nincsenek egyformán elosztva!

ÉANNA

Gyere, Szuzia. Nem vagy ép eszednél. Pihenned kell, gyere.

SZUZIA

Miközben Éanna kifelé vezeti. Apámat zöld keselyűk lesik – iszonyatos a védtelensége. Bátyám, ne vessetek meg engem, hogy énekeltem és táncoltam… és nem hallottam apám kiáltásait. Mind egyformák itt a kiáltások. Aki örvendez és akit akasztani visznek – mind egyformán kiáltoz. Segítsetek megkülönböztetni a kiáltásokat…

IFJABB BÉSSZOSZ

A kiutak! És a feledékenység. Elfelejtette saját jövőjét a szerencsétlen!

PARMENIÓN

És ha csak ezután fog emlékezni rá?

IFJABB BÉSSZOSZ

Adja isten, hogy úgy legyen! Eredj, Parmenión! Urad és barátod vár. Kifelé indul, majd visszalép. Bölcs vagy, lovagias is. De még bölcsebb lennél, ha tudnál valamit.

PARMENIÓN

Mi az a valami?

IFJABB BÉSSZOSZ

Hogy bele tudd képzelni magad a mindenkori Másik, a Mások bőrébe is.

PARMENIÓN

Ki tudja. Talán bele tudom… És talán épp ez a bűnöm.

IFJABB BÉSSZOSZ

Nem én fogom megtorolni. Gyorsan el.

ÉANNA

Hová ment Erósz, amikor magunkra hagyott? Hol jártunk mi ketten, Parmenión?

PARMENIÓN

Ahová csak kettőnknek van bejárása.

ÉANNA

Az önkéntességnek és a szerelemnek. Megpecsételtetett a sorsunk piros pecséttel.

PARMENIÓN

Piros pecséttel…

BÉTISZ

Fekete pecséttel, egyetlen lányom, te anyátlan Éanna. Ó, kényszerű és rettenetes, büntető isten! Hogyan is várhatnánk tőled segedelmet, amikor mi dobjuk oda magunk a megsemmisülésbe. Ó, Enlil, oda az ország, oda az utolsó reménység – a legcsekélyebb is, a személyes, a sziklevélnyi birodalom. Saját végtagjainktól kell megszabadulnunk. Kardot ránt.

ÉANNA

Apám… könyörülj! Bétisz lába elé omlik.

BÉTISZ

Hosszan nézi, majd elejti kardját. Halott anyád ha látna. Ő látna bár – isteneink megvakultak. Földre döntött vak isteneink között szedi áldozatait az elvakultság. Odadobjuk magunk babérkoszorúnak az erőszak homlokára, s esztelen áldozatunkat még föl is magasztaljuk: önkéntesség és szerelem. Megpecsételtetett a sorsunk fekete pecséttel.

DÉMÉTRIOSZ

Nézzétek, feleim, a holnap tudója meg van illetődve.

KLEITOSZ

Mondj valamit, öreg!

LÜSZIMAKHOSZ

Mi történt másodnap hajnalán?

DÉMÉTRIOSZ

Nyisd föl a nagy könyvet, öreg.

KALLISZTHENÉSZ

Le van lakatolva.

DÉMÉTRIOSZ

A fejed is? Fejből mondd! A fejed is lakat alatt?

KALLISZTHENÉSZ

Lakat alatt legyen inkább, mintsem – a föld alatt. Miután leszednek az akasztófáról, mint az elődömet. Mert fecsegett.

EGY HANG

Mikor járulhatunk urunk színe elé?

KALLISZTHENÉSZ

Megtudjátok.

EGY HANG

Nászindulónkat énekelve vonulunk a trónterembe! Nem perzsának, más nyelvűnek, örökéletű hellénnek, evoé!

PHILIPPOSZ

Roxana parancsa: csend legyen! A királyné parancsa: a trónterem elől mindahányan elvonuljatok! Vissza a trónterembe.

DÉMÉTRIOSZ

De hát mi történt?

AJTÓNÁLLÓ

Démétriosz helytartó azonnal Alexandroszhoz!

DÉMÉTRIOSZ

Igenis! Gyorsan be.

KLEITOSZ

Már megint csak őt…

MÁSIK AJTÓNÁLLÓ

Kleitosz, Lüszimakhosz siessen Alexandroszhoz.

KLEITOSZ, LÜSZIMAKHOSZ

Igenis! Gyorsan be a trónterembe.

AJTÓNÁLLÓ

Tábornokok, urunk színe elé!

KALLISZTHENÉSZ

Teljesítsük Roxana parancsát.

PARMENIÓN

Halotti csönd a menyegző reggelén. Mi történt? Mindenki elázott, mindenki alszik – az új asszonya mellett?

KALLISZTHENÉSZ

A csönd Roxana parancsa.

PARMENIÓN

Sándor?

KALLISZTHENÉSZ

Mámoros. De nem ez a pontos kifejezés. Nagyon mámoros.

PARMENIÓN

Magam is meginnék most egy kupa bort vele.

KALLISZTHENÉSZ

Mindenkit magához rendelt.

PARMENIÓN

Engem nem szólított?

KALLISZTHENÉSZ

Téged nem.

PARMENIÓN

Megyek magamtól is…

KALLISZTHENÉSZ

Még ne… Miért késtél?

PARMENIÓN

Lóhalálában jöttem.

KALLISZTHENÉSZ

De miért késtél?

PARMENIÓN

Késtem… Végül is itt vagyok. Túsz nem jöhet, csak a másik ellenében.

KALLISZTHENÉSZ

A hazavezető utad hosszabb volt a megengedettnél.

PARMENIÓN

Titkot sejtesz?

KALLISZTHENÉSZ

Miért késtél?

PARMENIÓN

Ó! Végül is minden úgy történt, ahogy felolvastad. Mi történt holnap hajnalban? Megmondom: álmaikból az emberek mind kimenekültek. Ketten szembementünk velük félelem és emlékezet nélkül. Erósz fölismert bennünket, és azt mondta: legyen tiétek ez a lakatlan álom. Kalliszthenész, öreg barátom! Urunk parancsa szerint cselekszem. Először megtagadtam az utasítást, de közbeszólt Erósz – a szívnek valóságos istene. Az igazi! Nem Ámon papjai szentelték…

KALLISZTHENÉSZ

Istenem… Mit beszélsz… Miket beszélsz…

PARMENIÓN

Nem bortól vagyok mámoros.

KALLISZTHENÉSZ

Az örömtől bizonyára. Alexandrosz rettenetes halálból hozatott vissza.

PARMENIÓN

Bétisz várát – a konok becsvágyát föladva. Mit szólsz hozzá? Ilyen áldozatot még nem hozott értem.

KALLISZTHENÉSZ

Látszólag a méregpróbád párja.

PARMENIÓN

Nem látszólag! Valóságosan is. Mióta dédelgeti magában a tervét: Bétisz hódolatát, Bétisz felhívását a néphez: mindenki kövesse példáját. Valljuk meg, zseniális taktikai lépés lett volna. És értem föladta! Föladta!

KALLISZTHENÉSZ

Föladta. De nem kellett volna késned.

PARMENIÓN

Dühöng talán? Lecsillapítom.

KALLISZTHENÉSZ

Nem dühöng. Másról van szó.

PARMENIÓN

Kalliszthenész, titkolózol. Másról van szó. Késtem, hát késtem. Megbocsátja nekem. Tudod, mivel engesztelem meg? Fölkapja a szobor talapzatán heverő köpenyt. Saját köpenyét öltöm magamra. Emberi mivoltának utolsó ruhadarabját. A magam nevében s az ő régi mivoltának jelével – az ember Sándor köpenyével járulok – Zeusz-Ámon fiának szent színe elé… Nos? Saját nászindulómat énekelem el neki benne: Isteneknek hála legyen, nem könyörgőnek születtem, evoé!

KALLISZTHENÉSZ

Álmaikból az emberek kimenekültek… összevissza beszéd ez, fiam. Tőled nem szoktam meg.

PARMENIÓN

Mert nem tudod, mi történt. Nem tudod. Végét vetettük a többes névmás használatának. Gyűlölködve mondtuk: ti és mi. Volt, nincs. Áthidaltuk a szakadékokat, mert azt mondjuk: te meg én. Parmenión és Éanna: a páros egyszemély. Elviszem Athénba, megmutatom neki az Akropoliszt… elviszem Pellába… Bejárjuk lóháton a gyermekkor füves tereit… vajon terem ott még a sárga gyermekláncfű? Mi van veled, Kalliszthenész? Csupa remegés vagy.

KALLISZTHENÉSZ

Menekülj! Azonnal.

PARMENIÓN

Miért? Mi történt?

KALLISZTHENÉSZ

Kimondtam. Menekülj. Meg se lássanak bennünket együtt.

PARMENIÓN

Egy szavadat sem értem.

KALLISZTHENÉSZ

Rettenetes, iszonyatos baj van. Nem mondhatom. Menekülj azonnal. Messzire. Ki a birodalomból.

PARMENIÓN

A birodalomból. Amit együtt teremtettünk? Amiért a véremet hullattam?

KALLISZTHENÉSZ

Iszonyatos veszedelem, Parmenión! Most menekülj, amíg nem nyílik az ajtó. Meg ne lássanak együtt.

PARMENIÓN

Miért ne lássanak?

KALLISZTHENÉSZ

Nem értesz a szóból?

PARMENIÓN

A homályos célzásból?

KALLISZTHENÉSZ

A fejemmel játszom. Az életemmel játszol…

PARMENIÓN

Én?

KALLISZTHENÉSZ

…ha későn menekülsz, és kettőnket meglátnak. Könyörgök! Menekülj!

PARMENIÓN

Beszélj világosan, vagy szétverem a fejed és a krónikádat. Mi van benne? Mi történt holnap hajnalban, amiről nem tudok?

KALLISZTHENÉSZ

Módosítás. Egy szó, csupán.

PARMENIÓN

Egy szó csupán. Még homályosabb. Mutasd!

KALLISZTHENÉSZ

Nem lehet. A kulcs Roxanánál.

PARMENIÓN

Roxana… Mi az a szó?

KALLISZTHENÉSZ

A sok hűséget kiállt Parmenión helyett…

PARMENIÓN

Helyett? Helyett?

KALLISZTHENÉSZ

Hűtelenség.

PARMENIÓN

Mutasd!

KALLISZTHENÉSZ

Mondom… De nem olvashatom. Csak ítélethirdetéskor.

PARMENIÓN

Milyen ítélet? Milyen ítélet?

KALLISZTHENÉSZ

Halál.

PARMENIÓN

Halál. Kacag. Halál. A hányadik immár?

KALLISZTHENÉSZ

Nem tudom. Menekülj.

PARMENIÓN

Boroskupa, hirtelen harag, halálos ítélet. Indokolás?

KALLISZTHENÉSZ

Azt mondta, majd személyesen.

PARMENIÓN

Ahá! Személyesen. Tökéletlen barátom. Ezzel kellett volna kezdened, hogy: személyesen. Bevallom: majdnem megijesztettél. Nem komolyak – a halálos ítéletei! Ha még szót válthatok vele. Tudod, mért csinálja? A bornál is jobban élvezi az ellenérveimet. Így szól: Mondd csak, mondd, Parmenión, miért voltam esztelen? Mintha csak azt beszélnők meg: fürödjünk-e, vagy kilovagoljunk Perszepoliszba? Az efféle potomságot megszokod a közelségében. De mindinkább biztonságát veszti. Fogalmad sincs: mily gyorsan megbánja a kilőtt villámait. Ezért is nem akart látni soha senkit az ítélet után. A megbánásra még egy személyes kérdés… hogy szemtől szembe lehetsz vele… s élő szóban… élő hangon… De be kell mennem hozzá… Azt üzente, siessek, nagyon vár… Itt vagyok. Megyek…

KALLISZTHENÉSZ

Menekülj!

PARMENIÓN

Azt teszem. Csak ellenkező irányba. Pellába, Akhilleuszhoz.

KALLISZTHENÉSZ

A múltnak rabja! Te fogoly Patroklosz…

PARMENIÓN

Parmenión vagyok, nyomorultak! Nem ismertek? Mi ez a gyalázat? Kitől a parancs?

ŐRSÉGPARANCSNOK

Démétriosz útján Roxana istenasszonytól, jelentem alássan.

PARMENIÓN

Istenasszony?! Őrült vagy? Hát nem ismersz? Mondom: Parmenión vagyok.

ŐRSÉGPARANCSNOK

Így szólt a parancs, jelentem alássan. Név szerint.

PARMENIÓN

Birka vagy! Süket vagy! Ilyet senki se mondott! Eressz, különben… Már mindenki megőrült ebben a pokolban? Mindannyian részegek vagytok? Vedd le rólam a kezed, rabszolga! Az őrök lefegyverzik; Parmenión most már kétségbeesetten. Sándor! Mi ez a csend odabent? Kalliszthenész! Mi történik odabent?

KALLISZTHENÉSZ

Nem tudom.

PARMENIÓN

Tudtál erről az istenasszonyi parancsról?

KALLISZTHENÉSZ

Nem!

PARMENIÓN

Démétriosz! Te sivatagi sakál!

KALLISZTHENÉSZ

Végünk, Parmenión! Ha menekülsz, csak ketten menekülhetünk. Démétriosz jelenteni fogja. Te elmész, én itt maradok a szökevény cinkosaként. A történelem: államtitok, és én elárultam. A történész: biztonsági ember, és én civilként fecsegtem, de hogy vettem volna lelkemre… Olyan titkot, amiben a halálod… Javadat akartam – a konokságoddal megsemmisítettél. Ha itt maradok nélküled… halálom. No várj… Krónikáskönyvét gyorsan a szobor elé teszi. Folytassa más. Szolga szavak, mindent kiszolgálnak. S mindennek az ellenkezőjét is. Tegnap mindig az történt, amit másnap óhajtottunk. Másnap mindig az történt, ami másképp történt. Csinálja más. Nem volt griffmadár. Sem óriások. Nem volt sajnálat sem Dareioszért. Bésszosz vérdíjat kapott – Őtőle. Igen.

PARMENIÓN

Bésszosz! Istenek! Ember, aki ide belépsz… aki ide belépsz…

KALLISZTHENÉSZ

A jövő majd eligazodik. De hol a jövő? Ki van sajátítva. Gyerünk! A keleti kapunál. Kürtszó. Ez a kilépési tilalom. Elvesztünk, fiam.

PARMENIÓN

Te nem vesztél el. Vedd vissza a könyved. Azért is az életeddel felelsz.

KALLISZTHENÉSZ

Ha maradunk: nem vesztem el. De neked menned kell. És akkor nem maradhatok. Leütöd az őröket. Én gyönge vagyok, de te bizonyára…

PARMENIÓN

Kalliszthenész, te nem fecsegtél – nem kell menned, én pedig maradok.

KALLISZTHENÉSZ

Öngyilkosság.

PARMENIÓN

Eszem ágában sem volt elmenekülni. Megvárom Őt.

KALLISZTHENÉSZ

Ha engem le is ütnek, te erős vagy… Siessünk. Nincs már Akhilleusz… Nincs Patroklosz. Vége!

PARMENIÓN

Maradok!

KALLISZTHENÉSZ

Az értelmed végleg odavan. Akkor, édes fiam, Parmenión… ha nem bántottalak meg, hogy a menekülést ajánlottam… a büszkeséged ellen szóltam… akkor… ha meg nem bántottalak… az istenek kegyelmét kérem… tenéked… Veszi a könyvét. Gondold meg…

PARMENIÓN

Nem!

KALLISZTHENÉSZ

Velem olvastatják majd föl. Kegyetlen vagy.

PARMENIÓN

Nem!

KALLISZTHENÉSZ

Drága fiam… kedves fiam… Gyorsan el.

PARMENIÓN

Nem hasonlítasz magadhoz. Aranyban, márványban nem hasonlítasz. Csodákat műveltél – szolgák művelik már a csodát veled s körülötted. Eltorzítanak a hízelgésükkel. A rabszolgáknál is szánalmasabb szabadszolgák, akiket megvetsz, mert nem bírsz nélkülük meglenni. De miért ragaszkodtál akkor énhozzám? A teljesség kedvéért? Együtt habzsolni igazat és hazugságot? Milyen más voltál Pellában. Hát elfelejtetted. Most akkor kitől kérdezzem: korinthoszi kupából iszunk-e még makedóniai vörösbort? Hát mégis igaz – Akhilleusz? Elpusztul, aki megragad a múltban, nem fordít hátat az ifjúságának? Ennyire védtelen az ember – ha csak az emlékeivel fegyverzi föl magát? Zeusz-Ámon fia – szembeszálltam veled, nem fogadtam el Éannát, túl magasról parancsoltad őt rám. Ahonnan leszóltál tízezer katonádra s rám is: kicsinek látszik a föld, az Eufrátesz is az apró fodraival, semminek az egyes ember és az egész bábeli tarkaság. De hogyan is képzelted el Éannát mellettem a Bétisz bokájába szánt gyeplőszíjakkal? Ha isten vagy, töröld el a bábeli tarkaság emlékezetét, de jó tudnod: nem olyan az, mint az indusok országában látott csodafa, amely reggeltől estélig óriásira nőtt, és elenyészett a napnak lementével. Nem, nem olyan, ha ezért haragudtál volna meg rám véglegesen. Innen lentről tudom ezt, Sándor, s mondom neked oda föl, ahol mindent látsz, épp ezért semmit sem látsz immár. Egy baráti szívnek a csücskét például. Egy megmotozott lánynak a szégyenét. Egy ifjú Bésszosz fájdalmát… Elismerem: kontár vagyok, nem kellett volna beleavatkoznom a szándékaidba, szolgáid szerint: az erős kezeid között meghúzódó történelembe. Kontár voltam, talán ostoba is: túl közel merészkedtem mindahhoz, mit a magam igazának véltem, s még esztelenebb, hogy ezt nem titkoltam a bizalmadra vágyakozók ügetőversenyében. Bomlik a titok, szakad a viszony – keserves tanulság, barátom. Ha méltóztatol még szóba állni velem, titkolózás nélkül fogom elmondani: Dareiosz fejére hullatott könnyeid nem voltak igazi könnyek. És nem voltak griffmadarak sem… És számon kérem tőled: mit értettél azon, hogy míg te élsz, Parmenión is él? Ha megengeded. De ha nem is engeded meg…

DÉMÉTRIOSZ

Zeusz-Ámon fia, a világbíró Alexandrosz, alkotó erejének teljében, harminchárom éves korában, menyegzőjének utolsó órájában meghalt. Babilonba, Délosz szigetére készült épp e mai napon, Dionüsszosz újabb templomainak alapkőletételére, Nearkhosz hatalmas hajóhadának elindítására az ismeretlen világok fölfedezése végett. Alexandrosz, az ember meghalt: Zeusz-Ámon fia élőbb és erősebb, mint valaha volt, hatalmát és annak gyakorlását ideiglenesen kormányzótestület vette át: Kleitosz, Lüszimakhosz, Démétriosz. Még mielőtt földi maradványa e palotát elhagyná, utolsó, írásos rendelete közöltetik. Kalliszthenész! Kalliszthenész!

KALLISZTHENÉSZ

Miután Démétriosz a lakat kulcsát átadja neki s a könyvet fölnyitja. Mi, Alexandrosz, Zeusz-Ámon fia, a fáraók törvényes utóda, parancsolatainkban és krónikáskönyvünkben Parmenión neve előtt a hűséges kifejezést hűtelenre módosítjuk. Több rendbéli, konok ellenkezései miatt, a számára kijelölt menyasszony visszautasítása miatt, valamint a személyünk és Roxana királynő ellen nyilvánosan elkövetett rágalom vádjával Parmeniónt kötél általi halálra ítéljük. Az utolsó szó jogán, kihallgatásra fogadjuk. Kelt Szuzában, 323. Nagy Menyegzőjének utolsó napján.

KLEITOSZ

Őrség!

PARMENIÓN

Sándor köpenyét újra kézbe véve. És az utolsó szó joga, amit megadott nekem?

DÉMÉTRIOSZ

Az ember adta, aki elment – immáron örökre.

KLEITOSZ

És maradt a halhatatlan Zeusz-Ámon istenfiának végérvényes ítélete.

LÜSZIMAKHOSZ

A királynőhöz folyamodhatsz kegyelemért.

PARMENIÓN

Soha!

DÉMÉTRIOSZ

De ő is megkérdezné: Alexandrosz istensége: zsákutca?

PARMENIÓN

Benne vagytok.

DÉMÉTRIOSZ

Az őrséghez. Vigyétek!

ÉANNA

Kalliszthenész, hol van Parmenión?

IFJABB BÉSSZOSZ

Rikkantva. Mennek! Elmentek! Mennek! Elmentek!

ÉANNA

Kalliszthenész, hol van Parmenión?

KALLISZTHENÉSZ

Elvitte Kháron, kislányom. Őt is elvitte Kháron ladikja.

IFJABB BÉSSZOSZ

Elmentek, elmentek! Elment, elvitték.

ÉANNA

Kháron kicsoda?

SZUZIA

Éanna, jer haza velem.

ÉANNA

Milyen ladikról beszélsz? Nincs folyó, csak pusztaság van itt és szomjúság. Kalliszthenész, hol van Parmenión?

KALLISZTHENÉSZ

Ahol Sándor… Ott van, ahol Sándor.

SZUZIA

Siess, Kalliszthenész, jönnek a mieink és felkoncolnak!

ÉANNA

Veled megyek!

KALLISZTHENÉSZ

Nem jössz velem!

ÉANNA

Veled megyek!

KALLISZTHENÉSZ

Az ég legyen irgalmas hozzád: Parmeniónt halálra ítélték.

ÉANNA

Tudom, többször is. De Parmenión él, s én veled megyek. Belékapaszkodik. Veled megyek, veled megyek, veled megyek!

SZUZIA

Éanna, térj eszedhez. Kirohan utánuk.

BÉTISZ

Éanna! Éanna!

ÉANNA

Ég veled, apám!

BÉTISZ

Éanna, gyere vissza!

ÉANNA HANGJA

Csak Parmeniónnal!

BÉTISZ

Anyád emlékére kérlek és parancsolom: Éanna, gyere vissza!

IFJABB BÉSSZOSZ

Menjen csak. Hadd menjen a latrok után.

BÉTISZ

Éanna!

ÉANNA HANGJA

Pellába megyek. Ég veled, apám. De visszajövök, édesapám!

IFJABB BÉSSZOSZ

Visszajövök, édesapám. Egyik olyan, mint a másik: visszajövök, édesapám. Csak egy kicsit elmegyek a latrok után… Be gyönyörű perzsa lány a te lányod is. Megy a latrok után. Kacag eszeveszetten.

BÉTISZ

Éanna! Éanna! Kilövi nyilát, majd elhajítja a fegyvert és kirohan, Éanna után.

ÉANNA

Egy kóbor nyíl. Kóbor nyilak szállnak, édesapám.

BÉTISZ

Egy kóbor lélek bűne. Bésszosz! Orvost azonnal.

IFJABB BÉSSZOSZ

De honnan?

BÉTISZ

Az égből! A föld alól! Az istenek torkából!

ÉANNA

Kóbor nyilak szállnak – Parmenión után…

BÉTISZ

Ne szólj. Ne moccanj. Jóemberek, ki tud segíteni?

ÉANNA

Hol van Kalliszthenész? Jóemberek, hol van Parmenión? Kalliszthenész hozzá elvezetett volna, mikor elestem és te fölemeltél. És megpecsételtettünk piros pecséttel. Fekete pecséttel.

BÉTISZ

Éanna!

ÉANNA

Valaki játszik velünk, édesapám! Valaki játszik… Az ujjain pörget. Nanához kiáltok szünetlen: szerelmemet, Uram, hogy megóvná! Drága kösöntyű ez, mit nagy áron vettem. Elébed állok, én egyetlenem.

BÉTISZ

Én egyetlenem…

ÉANNA

Drágább vagy te nekem mindeneknél. Csúfolkodjanak bár a gonoszok. Drágább vagy…

BÉTISZ

Drágább vagy te nekem mindeneknél…

ÉANNA

De ki mondja meg, hová meneküljünk az álmainkból is, édesapám? Én kedvesem, te hű Parmenión…