Jegyzet Lorca ismeretlen szonettciklusához^*

Az ABC című madridi napilap 1984. március 17-i irodalmi melléklete közölte – valóságos irodalmi szenzációként – García Lorca tizenegy darabból álló, eddig ismeretlen – pontosabban: csak címéből ismert – szonettciklusát. Az Aguilar Kiadónál 1956 óta új meg új kiadásban megjelenő Obras completas tud a Sonetos del amor oscuro ciklusról, és két darabját tartalmazza is (ezeket az Összes művek magyar kiadása is közli [1967], András László fordításában). Az egész ciklust azonban mint elveszettet említi a jegyzetekben. Az így csaknem félszázada lappangó kézirat most előkerült a hagyatékból, hogy – valószínűleg utolsó posztumusz leletként – kiegészítse és véglegesítse a lorcai életművet. A keletkezés pontos idejét a kézirat alapján sem lehet teljes biztonsággal megállapítani. Az Obras completas-ban a már közölt két szonett egyike 1936-os évszámot visel, a másik év nélkül szerepel. Ennek ellenére, a ciklus a Lorca nemzedékére (Lorca mellett elsősorban Rafael Albertire és Jorge Guillénre is) meghatározó „Góngora-csata” idejére, az „aranyszázad” nagy költője születésének háromszáz éves évfordulójára, a húszas évek végére tehető.

Lorca talán az első világháború után jelentkezett nemzedék első nagy külföldi költője, akit a magyar irodalmi közvélemény viszonylag korán megismert és viszonylag széles körűen felfedezett magának. Radnótitól kezdve különös rokonságokat is ébresztett a magyar költők körében. Ezzel bizonyos mértékig együtt járt Lorca költészetének a magyar irodalomszemléletben elfogadott kategóriák szerinti „népies” vagy „népi” értelmezése. Posztumusz szonettciklusának napfényre kerülése alkalom lehet arra is, hogy fordításával felhívjuk a figyelmet arra a Lorcára, aki a spanyol barokk klasszicizmus hagyományát a szürrealizmussal összeötvözve alkotott egyedülállóan új költészetet. Az összes művek későbbi előszóírójának, barátjának, Jorge Guillénnek 1927-ben, éppen Góngora évében a következőképp írt: „Kezd elegem lenni a cigány mítoszból. Félreértik életemet és karakteremet. Ezt semmiképpen sem akarom. A cigányok puszta irodalmi téma. Semmi egyéb. Ugyanúgy megénekelhettem volna varrótűket vagy a vízművekkel megrakott tájakat. Különben is a »gitanizmus« a műveletlenség, a képzetlenség, a vadontermő költő kétes etikettjével ruház fel, ami, tudod jól, nem illik rám, és amiből nem kérek. Az az érzésem, mintha láncra akarnának verni. NEM…” Guillén a levélidézethez ezt fűzi hozzá: „Világos? Lorca kategorikus, csupa nagybetűs NEM-et mond azoknak, akik megpróbálják valamiféle rendszeres »népiességbe« beskatulyázni, valahogy így: »népiesség« plusz »izmus«.”