Kínai opera
Fedett csészékből fogoly jázmin-illat |
szökik, ahogy nyitják s hörpintenek, |
a széksorok közt banánhéj-hegyek, |
reccsenve törik fogak közt a tökmag. |
|
S a látványba is harsogón harapnak, |
mely előttük a színpadon pereg, |
ahogy kincsét a hős dézsmálja meg |
az öröklétet ígérő baracknak. |
|
Jöhet a Nyugati Királyok Anyja |
s a Minden Mennyek Fejedelmei, |
csak pálcáját kell emelinteni, |
|
s eliszkol ég s föld minden rossz hatalma, |
ahogy velük félvállról szembeszáll |
Szun Vu-kung, a híres Majomkirály. |
|
|
Majomkirály, bukfenc királya te, |
groteszk és bölcs, te félszeg és fölényes, |
ki hetvenkét alakodban vezérkedsz |
s nem áll elébed Buddha hét ege, |
|
ki elől hátrál a Menny serege, |
Kelet ősi Chaplinje, ezredéves |
pecsét egy lassan felnyíló levélhez, |
szellem cikázó hieroglife. |
|
Te, mint az emberek mind, félig állat |
s félig tündér, kecses és szertelen, |
ki előtt a Hatalom meg nem állhat, |
|
végre beteljesűlő ősi zálog, |
fortélyos, játszi, huncut győzelem |
az idomtalan ezredéveken. |
|
|
|
|