Pillanatkép

Augusztus Erkély Este hat sötétedik Boldog vagyok és nem vagyok A vízszintes irányok befagynak röptükben A távlat lefele szív Boldog vagyok és nem vagyok A szemközti házsor árnya az úttesten már átcsúszott most az innenső falon haladva jön fölfelé Sorban kioltogatja a zöld növényi izzást a szomszéd balkonok kőcsészéiben Boldog vagyok és nem vagyok És most már hadd ne hadd ne történjék semmi Összetörne bennem a féltve egyensúlyozott vízfelület amely már tükrözni nem kíván csak szeplőtlen űrt Boldog vagyok és nem vagyok vagyok és nem vagyok boldog vagyok és