Epizód

Nem érdemes megjegyezni, melyik ajtó hová vezet – másodszor úgyse tapogatom a sötét hall szögleteit kilincs után, ügyelve, hogy a padló nyögése ne verjen föl ki tudja kit. Mint bármi mást, miért inkább egy idegen lakást jegyezzek meg? A tükrön az alig- fényben a spray-k, fogmosópoharak ikersorát, köztük pillanatig magamat is, zilált körvonalat. Hiába esik meg velem, kivet: az eseményben idegen testszövet vagyok csak. De ha hiányzik is a megidézett lélek, a kockás takarón az előzékeny szertartás minden gesztusa – a közös készlet variációi, de mennyi ötlettel, milyen egyénien! – szóval az egész nyaktörő rítus olyan gördülékeny szenvedéllyel működik, ahogy nem csökken a sorsüldözött hősnő gyásza, legyen akár a századik este, amikor tenger és súgólyuk között, dúlt fürtjeit hitetlenkedve rázva, hosszan mered keblére vont kezére.