Áttetsző tárgyak
| Varrógép nincs. A véletlen szabad |
| asszociációja ernyővel síbakancsot |
| vagy golfütőt hoz össze a szabad ég alatt, |
| folyékony, szürke felhőmassza rezeg a kancsók |
| (Bosch-szörnyek: puszta törzsön fél-fül, alsóajak) |
|
| feketedő, viharvert ezüstjén szósz helyett. |
| Ha szétfújja a szél, az öt sor rézkilincs |
| csillogva szembejön, mint egy antik hadsereg. |
| Kövével fölfelé a tálcányi gyűrű, mint |
| szikrázó ikra, sárkánygyík-keltetőtelep. |
|
| Hová viselhették – vizitbe, bálba? – |
| a gombolós kesztyűt, a pille brosst? |
| „A kardhal” című monográfiába |
| hány évet ölhetett – ötöt? hatot? – |
| a szerzője? („Türelmes hitvesemnek ajánlva”.) |
|
| Véres Mária levesestálja, Boleyn Anna |
| hímzőpárnája a rivaldafénynek |
| készült már eleve, nem hoz zavarba |
| mint illetéktelen nézőt. Ezek, szegények |
| – ez a félszemű medve, macska alakú kanna, |
|
| az égkék, jégkék, formatervezett |
| gyümölcsöstál, amelybe elfelejtett |
| Isten konkáv gyümölcsöt teremteni – ezek, |
| a szúrós déli fény boncasztalán, lefejtve |
| róluk a megbocsátó érzelmi rétegek, |
|
| a kezdet cinkos optimizmusát |
| ontják még most is, itt is, mikor minden akár még |
| lehetett volna jó is – mikor fenyőfaág |
| alatt, vagy díszpapírból kihántott nászajándék, |
| landoltak régen, otthon, gyerekkor, ifjúság, |
|
| ilyesmik. Itt, kimetszve saját történetéből |
| egyéb múltak kirámolt mája-veséje mellett |
| hever mind egy kupacban. Rideg szemek szüléstől |
| csíkokban megrepedt bőrt latolnak, tészta mellet, |
| a gyöngédség szelektív rövidlátása nélkül. |
|
|
|