Pillanatkép
Augusztus Erkély Este hat |
és nem vagyok A vízszintes irányok |
befagynak röptükben A távlat |
lefele szív Boldog vagyok |
és nem vagyok A szemközti házsor árnya |
az úttesten már átcsúszott |
most az innenső falon haladva |
jön fölfelé Sorban kioltogatja |
a zöld növényi izzást a szomszéd balkonok |
kőcsészéiben Boldog vagyok |
és nem vagyok És most már hadd ne hadd ne |
történjék semmi Összetörne |
bennem a féltve egyensúlyozott |
vízfelület amely már tükrözni nem kíván csak |
szeplőtlen űrt Boldog vagyok |
és nem vagyok vagyok és nem vagyok |
|
|