ELSŐ KÉP: Üres terem, közepén, az előredőlt asztallapon makettszerű talpas poharak. Az asztal körül manökenek filckalapban. Mögöttük frakkos férfiak ingmelle foszforeszkál. Senki se mozdul, nyúl a poharáért. Egyedül a férfiak keze jár föl-alá a kezükben égő cigarettával.
Inni csupán az asztalfőn ülő kopasz úr iszik szünet nélkül. Csukott szárnyas ajtó mellől frakkos inas tölt kimérten, szalvétába csavart üvegből a poharába. A kopasz fej alacsonyan rácsusszan az asztallapra.
Ekkor – hevesen és puhán – a szárnyas ajtó magától kinyílik, s a szomszédos szobában megjelenik egy lány (egy lény?), hálóingben és kifűzött bakancsban. Az asztali lámpa fényében mintegy kettészelve áll: hálóingének alsó része, szétvetett lába és bakancsa élesen kivilágítva, míg lényének felső része csak alig látható. Az asztallapnak támaszkodva áll, míg egy öreg komorna sietősen rá nem vágja a szárnyas ajtót.
MÁSODIK KÉP: Az egyik manöken hálószobája. Csupa fagylaltszínű puhaság. A lány ovális tükre előtt ülve, hosszan és gondosan lemossa arcát. Föláll, hálóköntöse mögül előtűnik vértelen teste. Hanyatt dől ágyán, terhes parókáját földre dobva kopaszra beretvált fejéről. Halántékát, mint egy villanyolló két ága, két vézna karja közé fogja. Lassan, kényszeresen himbálódzni kezd, majd alig hallható nyüszítés, szaggatott kiáltás, majd végül egyenletes üvöltés tölti be a szobát.