ELSŐ KÉP: Csillárok fényében kör alakú, barokk előcsarnok, csukott, hófehérre lakkozott szárnyas ajtókkal. A szárnyas ajtók előtt gyerekek egyenetlen csoportja. Kopogtatnak, hallgatóznak; kopogtatnak, hallgatóznak, dörömbölnek. (A sorrend szabadon váltakozhat.)
MÁSODIK KÉP: A helyszín ugyanaz, de most rongyokba csavart aggastyánok dörömbölnek, kopogtatnak és hallgatóznak. (A sorrend most is szabadon ismétlődhet és váltakozhat.)
HARMADIK KÉP: A helyszín változatlan, de most senki se áll a csukott szárnyas ajtókban. Először hallgatást (hallgatózást), majd kopogtatást, végül dörömbölést hallunk, váltakozó csöndekkel és ritmusokkal, de most már bentről kifelé, hol a kétségbeesés brutalitásával döngetik a láthatatlan kezek a csukott ajtókat, a kétségbeesés zeneiségével, hirtelen szüneteivel és hosszú várakozásaival, hol meg szinte mozarti játékossággal, merő gyönyörűségből.