A Vatikánnak a Szent Péter térre nyíló ablaka. A befüggönyözött ablak mögött oldalvást, szemközt egymással két pápai trón. Az egyik fekete, benne fehér ruhában az agonizáló pápa, szemközt vele, a fehér trónban, fekete ruhába öltözve a következő, eljövendő pápa ül.
FEHÉR PÁPA
Bocsásson meg, Főtisztelendőséged, de nem látom a vonásait. Ha nem tévedek, ön lesz az utódom.
FEKETE PÁPA
Bármilyen szomorú is, amit mondasz, így van.
FEHÉR PÁPA
Különös elnézni, mint tulajdon halálunkat, a jövőt.
FEKETE PÁPA
Gondolom, megkönnyebbülsz, hogy távozhatsz?
FEHÉR PÁPA
Helyes a kérdés, felőled… De ott, ahol én vagyok… Remélem, nem vérzett át a ruhám. Úgy érzem benne magamat, mintha zsákba varrtak volna egy sikertelen gyilkosság után.
FEKETE PÁPA
A tömeg szavaidat várja. Szedd össze magad. Egész életedben önzetlenség, szeretet és összeszedettség jellemzett.
FEHÉR PÁPA
Érzem, hogy alattam és a hátamon a ruha jócskán átnedvedzett. Minden, ami szenny és éltető víz volt bennem, menekül tagjaimból. Legjobb volna, ha már helyettem is te beszélnél.
KARDINÁLIS
Belép. Kereszted fölmagasodott. Tégy tanúságot.
FEHÉR PÁPA
Az elkövetkező pápa felé. Trónod fehér, íratlan papírlap, az enyém fekete, teleírt. Te vagy a jövő, én a múlt. Egyedül Isten és az emberiség él a jelenben, mintha örökké agonizálnánk. És ez jól van így. Nincs okunk az elbizakodottságra.
FEKETE PÁPA
Hát akkor várj még a harangszóig. Ha azt hiszed, hogy az emberiséggel – mint emberiséggel – egyedül az agónia érthet szót.
KARDINÁLIS
Atyám, átvérezte ruháját. Vérrel és ürülékkel borítva lehetetlen az ablakban megjelennie. Mindenképp át kell öltöznie előbb.
FEHÉR PÁPA
Késő, amit mondasz. Ha előbb mondod, megértem talán. De most már visszautasítom. Különben is dél van. Vagy ha nincs is még, követelem, hogy harangozzatok.
Kardinális el.
FEKETE PÁPA
Szája elé emelt kézzel, bizalmasan. Nem akarom, hogy megválasszanak.
FEHÉR PÁPA
Nem akarod? Megértelek. Majd még beszélünk erről a szózatom után.
Harangzúgás. Kardinális visszatér, kinyitja az ablakot. A harangzúgás fölerősödik. Csend. A tömeg kivehetetlen lármája fokozatosan mindent betölt, mintha az emberiség maga kiáltana. Csönd.
KARDINÁLIS
Pápátok szólni kíván. „Urbi et orbi” a testi szenvedésről.
A pápa az ablakrácsba kapaszkodva, fennhangon beszélni kezd.
FEHÉR PÁPA
Gyermekeim. Fiaim és leányaim. A kín leterített. Palástomon a testi szenny egybemosta a liliomokat. Ezen kívül semmi sincs többé. Egyedül olykor-olykor az enyhület. Hajnalban a szemközti háztetők s a fák rendezett és rendezetlen fekete rajzában a nap, mint egy feltört madártojás.
FEKETE PÁPA
Szintén az ablakhoz lépve. Szentséges Atyánk rosszul fejezte ki magát. Térdeljetek le és imádkozzatok!
FEHÉR PÁPA
Gyermekeim! Átvérzett ruhám kezd megszáradni rajtam. Erőm fogy, de egyre könnyebben és könnyebben vagyok.
FEKETE PÁPA
Rakjuk helyére e pár utolsó mondatot!
FEHÉR PÁPA
Gyermekeim! Gyermekeim! Nincs mit mondanom többé!
FEKETE PÁPA
Rosszul beszélsz!
FEHÉR PÁPA
Rosszul vagyok!
FEKETE PÁPA
Halálod megcáfolja napjaid!
FEHÉR PÁPA
Mégis először érzem, hogy van szeretet!
FEKETE PÁPA
Halálodban méltatlan vagy magadhoz!
FEHÉR PÁPA
Először érzem, hogy van szeretet!
FEKETE PÁPA
Remélem, erősebb leszek, mint te voltál!
FEHÉR PÁPA
Kiáltva. Először tudom, hogy van szeretet!
EGY HANG A TÖMEGBŐL
Mintha a beszélő feje közvetlenül az ablakon hajolna be. Halódó pápa, jól beszéltél! Kivált szép volt, amit az enyhületről mondtál. A szemközt lévő háztetőktől, fákról, feltört napról, vadmadártojásról. Ez a kép a leölt tojásról, ez kivált szép volt. Nincs hát okod röstelkedned ruhádért. Mi mindig tudtuk, hogy nincsenek liliomok. Halódó pápa, jól beszéltél!
MÁSODIK HANG A TÖMEGBŐL
Jövendő pápa, jól beszéltél! Nagy szükségünk lesz még erődre, hogy halálunkat föld alá szorítsuk, házunk, utcánk, kertjeink alá. Jövendő pápa, jól beszéltél!
FEHÉR PÁPA
Nem vagyok többé se pápa, se pásztor, csak halódó ember vagyok. Isten kegyelmét látom ebben. Letérdel az eljövendő pápa előtt. Atyám, egy, a legesendőbb az emberi tömegből térdel itt ön előtt. Nem hiszek többé a rendben, amiben ön szükségszerűen hisz még. De hiszek abban, hogy letérdelhetek. Nem tudom, ki és mi előtt. Csak annyit tudok, hogy térdelek, és hogy várakozom.
HARMADIK HANG A TÖMEGBŐL
A pápa meghalt. Éljen a pápa!
NEGYEDIK HANG A TÖMEGBŐL
A halott pápa jól beszélt!
ÖTÖDIK HANG A TÖMEGBŐL
Igaz, a halott pápa jól beszélt. De hogy meghalt, nem pápa többé. Úgy halt meg, mint közönséges halandó. Úgy halt meg, ahogy a csecsemők megszületnek. S most, hogy meghalt, lehetett volna adótiszt is. Vámos vagy kiskereskedő. – Halljuk a kardinálist!
KARDINÁLIS
Az ablakhoz lépve. Legyetek türelemmel, fiaim, a pápaválasztás megkezdődött, és rövidesen véget ér.
FEHÉR PÁPA
Fekete trónjában még egyszer lélegzethez jutva. Tagoltan. Édesanyám, adja ide az ágyamba a húsvéti bárányt. Úgy szeretem rózsaszín szemét, s azt, hogy mindig csöndes.
Képtelenségig hosszú csend.
FEKETE PÁPA
Rosszul vagyok.
FEHÉR PÁPA
Valóban rosszul szóltál, fiam, a néphez.
FEKETE PÁPA
Meghalok, Atyám, meghalok!
FEHÉR PÁPA
Szenvedsz legalább?
FEKETE PÁPA
Alig. De meghalok.
FEHÉR PÁPA
A testi kín keserves és jótékony hályog. Irtóztató lehet tiszta látással megszűnni. Mit látsz egyáltalán?
FEKETE PÁPA
Azt, hogy meghalok.
Harangszó.
FEHÉR PÁPA
Dél van. Igazában most kellene beszélnem. De inkább te szólj helyettem, agóniád jogán. – Mivel könnyen lehet, hogy megelőztél.
FEKETE PÁPA
Nincs mit mondanom.
FEHÉR PÁPA
Ruhám megszáradt. Könnyebben vagyok.
FEKETE PÁPA
Én lettem volna az utódod, Atyám.
FEHÉR PÁPA
Az igazat bevallva, megéheztem.
KARDINÁLIS
Fölfüggesztettük a pápaválasztást. Atyám, miután megéheztél és élsz, beszélj a várakozó tömeghez.
FEHÉR PÁPA
Jelentsd be, hogy szólni kívánok. A konyha addig is várhat. Szicíliai bort, sült csirkét és párolt rizst kérek.
FEKETE PÁPA
Megengeded, Atyám, hogy szemközt veled haljak meg? Képzelt trónomban, elővételezett ruhámban?
FEHÉR PÁPA
Uralmad, igaz, kitérült az időből, de a szabók, akik ruhádat kimérték, s az asztalos, ki trónodat ácsolta, ma is élnek. Barátaim. Ismerem őket.
KARDINÁLIS
Az idő sürget. Beszéljen, Atyám!
FEHÉR PÁPA
Miután a Kardinális az ablakot kinyitotta. A tér csendes. Fiaim és leányaim némák, mivelhogy újdonságra várnak. Gyermekeim, maradtam, élek.
KARDINÁLIS
A pápa „urbi et orbi” a testi szenvedés után szólni kíván a testi túlélésről.
FEHÉR PÁPA
Időm lejárt, és itt vagyok. Megtapasztaltam a halált, és élek. Fogadjatok el még néhány évre. Címerem az a hajnali fa lett, amelynek ágai közt a kezdet óta leölt nap sárgája lángol. Lehetséges, hogy minden folytatódik? Hogy minden újra kezdődne köztem és köztetek?
EGY HANG A TÖMEGBŐL
A pápa él! A haláltusa halhatatlan!
A Kardinális becsukja az ablakot. A Fekete pápa holttá dermedten ül trónjában.
FEHÉR PÁPA
Mondom, hogy megéheztem.
KARDINÁLIS
Atyám, mindannyiunk nevében kérlek, légy méltó a rendkívüli pillanathoz.
FEHÉR PÁPA
Nem értem, amit mondasz. De mindegy. Valamiképpen mindegy, hogy nem értelek, és te sem értesz. Öltöztess át, de ne a liliomokba. Add rám egy olyan állat bundáját, aki a legvégső pillanatban, egyszóval mindhalálig csalódott. Aztán hozhatják az ebédet. Lehet, hogy jó étvággyal megeszem, lehet, hogy sírni tudok csak, bele a tálba, a levesembe. Péter kőszál volt, és most én is kővé váltam. Viseljetek el. Személyemben ezentúl a mindenség nehezedik rátok. Van pápátok, és nincs pápátok. Ahogy Istenetek is mindig volt, és valamiképpen sohasem volt.
Nem nélküli, töpörödött apáca gurulóasztalon behozza a gőzölgő ebédet.
APÁCA
Egyék, Szentséges Atyám. Szünet. Vagy sírjon a tálba. Szünet. Vagy sírjon és egyen egyszerre. Szóval, éljen, ha egyszer életben maradt.
A pápa asztalhoz ül.
Az apáca leveszi a gőzölgő fazekakról a fedőt.
FEHÉR PÁPA
Néhány falat után. Nővérke, hiába vagyok én a pápa. Maga tudósabb nálamnál.
APÁCA
Ez nem igaz, Atyám. Mivelhogy a magamfajta csak akkor boldog, ha mások boldogok. És miféle függőség ez? A boldogság miféle szolgasága?
FEHÉR PÁPA
Nem is tudod, hogy mit mondtál. Szünet. Bocsáss meg, ha végigeszem az ebédet.
APÁCA
Milyen kár, hogy nem haltál meg. Olyan szép volt, amikor azt mondottad: „Édesanyám, adja ide az ágyamba a húsvéti bárányt. Úgy szeretem a rózsaszín szemét, s azt, hogy mindig csöndes.” De hát efölött kár búslakodnunk. Életben maradtál. S az élet nem szép szavakból áll, Atyám. Hangvétellel. A szalvéta balra. Visszakanyarodva. Szép szavak helyett most élni fogsz. Mit több: az igazság helyett fogsz élni tovább.
FEHÉR PÁPA
Lecsapva szalvétáját. Mégse ismer senki! Úgy szeretnék már szembetalálkozni Istennel.
Függöny
Jegyzet
Első megjelenés: Vigilia, 1973. augusztus, 536–538.
Kötetben: Végkifejlet. Szépirodalmi, Bp. 1974. 95–106.
A színmű 1973. január közepén-végén született, Párizsban. Kéziratát Iglódi Istvánnak ajándékozta Pilinszky, az alábbi utólagos dedikáció kíséretében: „Iglódi Pistának / szeretettel és köszönettel / 1978. febr. 21. / Pilinszky János.” A kézirat fakszimiléje (a darab bemutatója alkalmából) 1994-ben megjelent a Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház által közösen kiadott műsorfüzetben.
A színdarabnak két gépiratos példánya található a hagyatékban, jelzetszámuk: Ms 5940/44., ill. Ms 5940/24. – valószínűleg ez utóbbi a később született másolat. A gépiratok, valamint a nyomtatásban megjelent változat között nincs érdemleges különbség.