Fiatalok 1975

Meglepő a különbség, a változás a mai tizennyolc évesek és a „tegnapi”, tíz évvel ezelőtti fiatalok között. Bevallom, e gyors és váratlan fordulat egyáltalán nem ért váratlanul. A tegnapiak romantikusak voltak, a „mai” fiatalok „klasszikusok”. Kettejük közt nagyobb a távolság, mint egy mai hatvanéves és egy mai húszéves között. Ahogy ez lenni szokott: a tegnap divatja mindig a legelavultabb, legalábbis pillanatnyilag.

Mi jellemezte a tíz évvel ezelőtti fiatalságot? Először is, hogy divat volt fiatalnak lenni, a hangos és lázadó romantika összes kellékeivel együtt. És mi jellemzi a mait? Az, hogy „kiment a divatból”. Hamis felhangok és biológiai illúziók nélkül: egyszerűen fiatalok, s éppoly érett és józan szerepre tartanak igényt, mint bárki más földi halandó. Érzésem szerint ők személyesítik meg először az ezredév valódi fiatalságát. Hitük, realizmusuk, összetettségük, arányérzékük összehasonlíthatatlanul magasabb rendű, mint a divatos „tegnapiaké”.

Ők, a tegnapiak – a mai harmincévesek, eltekintve néhány ritka kivételtől – „divatban voltak”, ami azonban legtöbbször annyit jelentett csak, hogy futottak minden divat után. Tudjuk, már maga a divat se magasrendű fogalom. De még itt is érvényes, hogy soha, aki fut a divat után, eleve nem teremthet új divatot. A pillanat balekjeiről pillanatok alatt lefoszlik ámokfutásuk romantikus kölcsönfénye. Gyorsabban öregszenek bárkinél.

A mai fiatalokat – talán a változás puszta természetének kegyelméből – nem fenyegeti ez a koravénség, a pillanat balekségének tragikomikuma. Persze, észrevették a változást a „tegnap fiataljai” is, s most lopva igyekeznek vissza – (hátra vagy előre) idomulni utódaik klasszikus csendjéhez, egyszerű, kemény, szinte személytelen józanságához, s minden „biológiai kegyet és felsőbbséget” elutasító klasszicitásához. Igaz, szépek voltak a tegnapiak is, de a maiak összehasonlíthatatlaul szebbek. Személytelen klasszicitásukban előre jelzik azt a „számadást”, amit az ezredvég közeledtével meg kell vonnunk.