Néhány szóban

Azt hiszem, Kierkegaard-é a gondolat, hogy a jó ellentéte nem a rossz (a rossz kevés meg alacsony is ahhoz, hogy a jó valódi ellentéte lehessen), hanem a jó és a rossz fogalmának összekeverése, összezagyválása.

Bűnt mindenki elkövet (ezért nincs jogunk soha és senki fölött ítélkeznünk), de bűnét nem mindenki bánja meg. S a bűn, a valódi, az Isten előtti – itt kezdődik. Az elkövetett bűn – Isten kegyelméből az önismeret, az alázat és a jóság, a fölemelkedés iskolája lehet: amennyiben fölismerjük, bevalljuk és megbánjuk. De maga a jótett is bukásunk biztos kezdete: amennyiben büszkék vagyunk rá és önmagunk „teljesítményének” tekintjük.

 

*

 

Múlt levelemben Kafkáról és Dosztojevszkijről írtam. Szeretnék még egyszer – nagyon távolról visszatérni erre a témára.

Dosztojevszkij teljes élességgel látta és érezte, hogy vannak dolgok, amiket soha nem haladunk meg. Lángeszének ez az egyik legszebb vonása. Hiszen még a tudományban is igaz a fönti tétel. A kerék fölfedezését például soha nem mellőzhetjük.

S itt fontosnak érzem, hogy fölvessem – már nem is Kafka és Dosztojevszkij relációjában – modernizmus és aktualizmus problémáját. A modernek mindig azok voltak és azok is lesznek, akik az idő teljes drámáját átélik. Aktualisták viszont azok, akik a puszta jelen sugallatainak balekjaivá válnak. Baudelaire modern volt – Zola aktualista.

 

*

 

Van egy nagy különbség egyrészt a tudomány, másrészt a művészet között. A tudomány bármit is alkot, valamiképpen – tudva, nem tudva, közvetve vagy közvetlenül – a halált kívánja legyőzni. Csakhogy térben és időben legyőzni a halált, s örökké élni: még nehezebb volna, még képtelenebb, mint eltűrni a megsemmisülést.

Ezzel szemben a művészet kisigényű. Nem a halált kívánja eltörölni, csupán megpróbál segíteni meghalni. A halál ugyanis nem a tér és idő büntetése, hanem a térbe és időbe ágyazott világ irgalma. A művészet, s mindenekfölött a vallás mélységesen tudja ezt, s ezzel együtt azt is, hogy a halál legyőzését nem a halál eltörlése, hanem – a léttel kongeniális összhangban – épp a halál elfogadása jelenti.

A világ legszomorúbb története, Jézus szenvedéstörténete ezért nem szomorú. S emiatt, hogy az ember igazi szerencsétlensége nem a szenvedésben és nem a sírásban székel.

 

Jegyzet