Katolikus szemmel (XXVIII.)

A Twist Olivér-t játssza a Bartók Gyermekszínpad „kirobbanó” sikerrel. A közhelyes jelző itt valóban találó. A nézőtér valósággal „fölrobban”, amikor előadás végén a kis Twist Olivér megjelenik a függöny előtt. A taps azonban nemcsak Venczel Verának szól, aki ma kétségtelenül a magyar színpad legnagyszerűbb ígérete, hanem egyszerűen a jó győzelmének, úgy, ahogy az minden gyermekszív mélyén meg van írva – kitörölhetetlenül és minden időkre. A jó győzelmének, ahogyan a jónak egyedül szabad győznie a földön. Twist Olivér megtalálja azt a békét, amire minden gyereknek és minden embernek szüksége van. Különben ennyi Dickens minden mondanivalója. Ez tette naggyá, hogy e „semmit” oly véghetetlen hittel és tévedhetetlen szeretettel képviselte.

Ugyanazt a „semmit”, amit századunkban oly nagyszerűen summáz Simone Weil tragikus mondata: „Az embernek meleg csend kell, és jeges tumultust adnak neki.”

 

Jegyzet