Katolikus szemmel (XXIII.)„A zsenialitás szorgalom” – mondotta Goethe, és sokan ezt a „tehetség” nagyon is németes megfogalmazásának érzik, még akkor is, ha látnak benne „némi” igazságot. Pedig itt Goethe tulajdonképpen a szorgalomnak adott igazában új és pontosabb megfogalmazást – s nem is annyira a zsenialitásnak vagy akár a tehetségnek. Értelmezésében ugyanis kétféle szorgalom van: az egyik, amelyik megfut tulajdonképpeni feladata elől, s a másik, ami percről percre vállalja azt. Az első lényegében külsőséges szorgalom: merő mennyiség. A másik: egyedül a lényegre tör – s egyedül a lényeg megragadása jelzi és igazolhatja működését. Minőségi szorgalom, szemben a mennyiségi szorgalommal. S így már Goethe szólása épp hogy nem németesen cseng. Ellenkezőleg: a szellem villámcsapásával kívánja bevilágítani az emberi erényt, amit honfitársai sokszor csak a betű veszélyes sötétjében gyakoroltak – hangya módra.
(Új Ember, 1968. október 13.) |