Köszönetünk a dómépítőké

Hat év munkája után 1968. június 21-én került sor az újjáalakított pécsi székesegyház befejező ünnepségére. E ritka pillanat különös értékéről szeretnék néhány szót ejteni.

Nemrég írtam arról, hogy az igazi templom lényegében világmodell. A fölfoghatatlan és beláthatatlan univerzum csodával határos megtestesülése, inkarnációja közöttünk. Valamiféle olyan „megfogalmazása” a mindenségnek, mint a kagyló a tengernek. A valódi templom – s bizonyos értelemben még innen a transzcendencián – a mindenség polgáraivá avat bennünket már puszta formai erejével is. Művészi geometriája közvetítő az immanens és a transzcendens határán.

És ahogy meghalljuk a tengert, ha a kagylót a fülünkhöz szorítjuk, úgy „szólaltatja meg” a templomot az ünnep, ami viszont az örök inkarnációja a pillanatokra szabdalt időben. Ezért volt számomra, s mindannyiunk számára kivételes alkalom az újjászületett pécsi dóm püspökmisés hálaadása, ünnepélyes „megszólaltatása”.

Ahogy a gyerek a kagylót a fülére szorítva lesi, vajon meghallja-e a tengert? – lépünk ki a dómtérre, adjuk át magunkat a tér és a homlokzat külső geometriájának. Az ünnep nyitánya, első fejezete ez: ahogy a tornyok árnyékában és a tér mértanában igyekszünk innen is, onnan is, törékeny léptekkel, a hatalmas arányok nagyszerű fogságában és szabadságában a bejárat felé. És ez az első szembesülés is rögtön a helyünkre rak, elnémít, új méretet kölcsönöz nekünk. Kicsinnyé válunk első érintésre; a dóm, az ünnep gyermekeivé.

Aztán következik a fényárban úszó templomhajó, s fölcseng a kórus nagyszerű dallama. Kezdetét veszi az ünnepélyes szertartás.

És itt, és most, az ünnep és a dóm kettős keretében, valamennyien szinte tapinthatóan érzékeljük a transzcendens valóság érintését. Azt a szegény gazdagságot, amit a szertartás csillagmozgása közvetít felénk, és ami tökéletes szegénység és tökéletes gazdagság egyszerre, anélkül, hogy a két dolog ellentmondana egymásnak.

Kaphatunk többet ennél? A látható és láthatatlan egyház közösségének szinte tapintható élményénél? A kortalan összetartozás tapasztalatánál? Szegénység és gazdagság isteni egybeesésének e megsejtésénél? Aligha.

Köszönetünk a dómépítőké.

 

Jegyzet