Teheránban

április 22-én 71 ország 2000 küldöttének részvételével megkezdődött az emberi jogok egyetemes deklarációjának 20. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi értekezlet.

Megnyitóbeszédében U Thant élesen elítélte a fajgyűlöletet. Hangsúlyozta, ha nem sikerül teljesen leküzdeni a faji ellentéteket, „ez a romboló szörny”

olyan pusztításokat okozhat, amelyekhez képest a régi vallási és világnézeti konfliktusok csak „családi perpatvarnak” tűnnek.

Idáig az újsághír. Tartalmával, megfogalmazásával e néhány sor is – akarva-akaratlanul – többszörösen érint bennünket.

Legfőképpen az egyetemes testvériség gondolatát érezzük a miénknek, melyet ugyan nem jogászi, de elemi megfogalmazásban lépten-nyomon föllelhetünk az Evangéliumban, a szeretet mindennél radikálisabb nyelvén és összefüggéseiben.

De van e szavakban elmarasztalás is, amely a felekezeti villongásokra, hajdani vallásháborúkra utal. E vád annál súlyosabb, mert épp a szeretet egyetemes törvényének – tehát legfőbb evangéliumi törvényünknek – a megsértésére figyelmeztet. S valóban, egy új világ, a szeretet és testvériség nemzetközileg is érvényes atmoszférájának a kialakításához soha a kereszténység oly forrásközeli és forrástiszta átélésére, megvalósítására nem volt szükségünk, mint manapság.

Az aktualitások összefüggésében minden eddiginél nyilvánvalóbb, hogy hitünk alaptétele s az emberiség létérdeke: közös. Másfelől: hogy a katolicitás mindenféle értelmezése, ami elválaszt – gyökerében téves.

Ami pedig mindennél fontosabb, pillanatra se szabad elfelejtenünk, hogy minden jog csak akkor élő, ha a megfelelő kötelességet is teljesítettük. Az emberi jogok egyetemes deklarációja mindaddig kívánság marad, amíg hasonló egyetemes kötelességvállalás nem követi. S ez a „kötelességzóna” számunkra sokkal inkább vallásos és szakrális, mint jogi terület már. E jogoknak korszerű megfogalmazása elengedhetetlen föladat és vívmány, de a sokkalta nehezebb, a megfelelő kötelességek teljesítése, követelményeivel legprivátabb kötelességeinket érinti. Csak ha az egyes ember valóban magáévá tette a felebaráti szeretet isteni (vagyis egyetemes) parancsát, remélhetjük azt, hogy a nemzetek is megértik, és teljesítik is a felnőttségnek és szolidaritásnak korunkban ma már élet-halál realitású parancsát.

 

Jegyzet