Életem legfontosabb könyve

az Újszövetség. Stílusa tétova, töredezett, esendő. Ahogy a nagy drámaírók is olykor a legsúlyosabb és legmagasabb rendű igazságokat egy gyermekkel mondatják ki. Ez a könyv több mint könyv.

A könyvek közül századunkban Simone Weil írásait vélem a legkülönbnek. Számára stílus, élet és gondolat: egy és ugyanaz. Gazdag terméséből is kiemelkedik amerikai naplója: La connaissence sur naturelle.

A művészi alkotások közül életemben a legtöbbet a következőkön tűnődtem – s fogok még minden bizonnyal nagyon sokat tűnődni –, vagyis a legdrágábbak számomra: Homérosz Iliász-a, Platón Lakomá-ja, a görög tragédiák, Keresztes Szent János Belső várkastély-a, a Gregorián-énekek, Shakespeare és Racine színháza, Dosztojevszkij regényei, Bach és A. Webern zenéje, Van Gogh képei, Cranach és Klee festészete, Rembrandt egy-egy alkotása, Kierkegaard tanulmányai, Ionesco és Beckett egy-egy darabja, s aránylag nagyon kevés költő.

Fölsorolásom rögtönzött. De hogyan is lehetne erre a kérdésre másképpen felelni?

 

Jegyzet